Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981, szeptember 20., vasárnap o Csoór István: Nagyok és kicsik Izsó Miklós: Arany János portréja Csabai miniatűrök Sarusi Mihály novelláskötetéről Gumibéka Ha nem tudnátok, hát megmondom, nagypapi modern .. . Nagymami meg le van maradva, mint a borravaló. Apuci nagypapival pengette együtt a húrokat, anyuci meg nagymami mellé tette le a garast. Ilka, meg én kívül álltunk a körön, mert csak gyerekek1 vagyunk. Furcsán beszélgettek és titokzatosan. Előbb azt gondoltam, rólam van szó, mert sűrűn emlegették az ártatlanságom ... De azután rájöttem, hogy nem rólam van szó, mert anyuci azt mondta, hogy az illetők nagyon szemérmetlenek, s én nem vagyok sem illető, sem szemérmetlen. Utána megint váltottak, mert nagypapi bedobta a köztudatba azt is, hogy szűz... Na, helyben vagyunk! A dohányról hitvitáznak, amit nagymami tesz be a szekrénybe, a molyoknak. Nagypapi meg szép lassan, takarosán kiszedi, és a gyalogszéken összevágja, amikor nagymami a templomban imádkozik a nagypapi elkárhozott leikéért. Én ebben a dohányügyben nagypapi pártján vagyok, mert a molyok meg vannak dohány nélkül is. Nekik tökmindegy, de a nagypapinak és a dongóknak nem. Nagymami ugyanis a mennyországba kerül. amitől a nagypapi foga fokhagymás ... Nem sok, ami megmaradt bennem, de mégis maradt. Nagypapi egyszer azt mondta: hát mi van abban, ha a nagylány odaadja a ... Krákogás. Anyuba tűt szúrhatott, mert srófolt a hangján. Mit odaadja? Elveszi a bitang! Nagy papi nein nevezte bitangnak az illetőt, nem is srófolta fel a hangját. Seckujedno! Akár elveszi, akár odaadja, egy a biztos, úgysem teszi a kalapja mellé bojtnak .. . Nagymami belevisított a csendbe, és lehordta nagypapit. Te vén tökéletlen. Még most sem nőtt be a fejed lágya? Hol élsz? Mintha nem tudnád, hogy azt.. . Krákogás .. . igenis a szentséges oltárig kell vinni, mert ezt diktálja a becsület és a tisztesség ... Nagypapi nem vette fel az eldobott kesztyűt, csak krákogott, apuci szólt helyette. Igaza van nagypapinak, tökéletesen igaza mert. .. Ügy látszik, anyuci volt a soros, mert ő visított. Te csak hallgass. Akinek annyi dunsztja sincs a gyerekneveléshez, mint sírásónak a harangöntéshez ... Apucit hat lóvá] sem lehet kihozni a béketűrésből, mert még akkor sem szaladt fel a hűtővize, amikor anyuci már a plafon körül járt. Onnan szólt le apucinak: Hát ha az édeslányodról lenne szó? Ilka úgy lapult, mint kutya ... a fűben — így mondja mindig sógorbácsj, ha nyámnyila lélek kerül a porondra — és közelebb dugta fejét az ablakhoz. Apuci hangfogót tett a hangjára, de még én is hallottam, pedig távolabb ültem a folyosón az ablaktól, mint Ilka. A nagylányunkról? Ö már ember, és nyilván tudja, hogy mit mikor lehet csinálni . .. Anyu azt hangoztatta, hogy apuci tisztára őrült, és még az a kicsike esze is elment, ami volt. Nagypapi apucira tette a voksot. Apátok bölcs ember és okos. őszintén mondom, szeretném, ha most lennék tizennyolc éves, ebben a korban ... Na, erre jött az igazi visítás a nagymamitól. Istenem! Hogy tudtam az életemet leélni ezzel a vén latorral...! Gondolom, keresztet vetett magára, és a szemével szúrt, mert így szokta, de nagypapi a fejsze után bevágta a vízbe a nyelét is. mint a tejesasszony ura. Én már a kicsi oskolá- soknak tanítanám . . . Krákogás ... Én már ennek a kis tücsöknek megmagyaráznám, hogy mi az . .. Krákogás . .. Hogy mire rákerül a sor, jobban ismerje, mint az egyszeregyet ...! A kis tücsök nyilvánvalóan én voltam, de úgy látszik, még nem jött el az ideje a .. . Ne haragúd-" jatok. én is csak’ krákogok mint a nagyok ... s az a bizonyos tanítás még várat magára. De nem baj. kibírjuk, és azután mindent megtudunk. Bízzatok bennem, én majd mindent elmondok . . . Azután koccintottak, és nagypapi, meg apuci bort ittak szódával. Nagypapi nem szereti tisztán, mert attól a gigájában pisil a giliszta. Nagymami ezért is mérges, és már sokszor ledorongolta nagypapit. Ne úgy mondd annak a gyereknek te tökéletlen. hanem úgy, hogy ég a gyomrod ... Mert a végén meglátod, kilyukad, megvér az Isten, de meg is érdemied ... De nem kívánja komolyan nagymami, mert ilyenkor megsimogatja nagypapi fejét, a legtetejét ahol lágy és ahol még nem nőtt ki a haja. Olyan sima, mint a biliárd- - golyó ... * Hát még ilyet! Ilka olyan szerelmes, mint az ágyú. Ö mondta anyucinak, meg apucinak, amikor jöttünk haza az öregektől, akikhez íedug- . tűk az orrunkat. Persze, engem megint kihagytak a szórásból, és előreküldtek az utcán. Én vezettem a népet^ mint a nagyobbacska úttörővezető. csak éppen nem nótáztunk. Ilkát közrefogták apuék, és azt mondták, hogy Ilka már lassan eladósorba kerül és jó, ha egyet és mást tud az életről. Ez meg is ütötte a fülemet, megijedtem, hogy a végén még eladják Ilkát, és kapnak érte két kecskét. De egyelőre nem erről volt szó, hanem az egyről és a másról. Ilka különben okos lány. Azt mondta apának és anyá- ’ nak. hogy többek között tanult biológiát, és ismeri a dörgést. Azt is tudta Ilka, hogy bizonyos aktusok bizonyos következményekkel járnak, és nem szeretne úgy lekozmálni, mint az egyik lány, aki a kozmálás miatt ki is maradt az iskolából. Pedig doktornő akart lenni, de nem lett belőle kutyagumi sem. Most se té, se tova Ez nem tudom, hogy mi, de nem is fontos. Neki céljai vannak és azokat nem szeretné elszalasztani. Ha csinál is valamit, azt csak módjával, és ügyel a jó nevelésre. Nagyon szereti apucit, meg anyucit, és nincs szándékában idő előtt sírba vinni őket. Anyuci szipogott és kétszer trombitált a zsebkendőbe. A végén tényleg úgy mentünk, mint az úttörők, trombitaszóval. Apuci nem trombitált, csak mosolygott, és a lépcsőházban azt mondta : na, ezen is túl vagyunk. Ilka is mosolygott, és bent az előszobában megcsípte a karomat. Azt súgta a fülembe: na, bestia, többet nem tudsz zsarolni...! Én sem maradtam adós, a csípésért jól beleharaptam a lábába. Sajnos, én fizettem rá a boltra. mert a nájlonharisnyáját kikezdte a fogam, amiért anyuka fenyítette meg a fejemet. Nem lopja a pénzt, én nem állnak olyan jól’ hogy lépten-nyomon szem- telszedőhöz hordja a harisnyákat. Ha még egyszer meg merem tenni, elszedi a fogamat. Csak egyszer nőljek meg. Csak egyszer ... * Nyomor a köbön. Ezt Ilka szokta mondani, ha valami szőr van a szitában, vagy balhé az iskolában. Különben megszakadt köztünk a diplomáciai kapcsolat. Ezt meg leginkább nagyfejek csinálják, ha merő véletlenül összetépik a babaruhát... Egyszeriben milyen felvágós lett, ha látnátok! De nem csak Ilka, hanem az a nyamvadt alak, Laci is. Most már nem suty- tyongat a lépcsőházban, és nem reszket az ujja a csengő gombján. Úgy nyomkodja, hogy szegény jószág majd leesik a falról. De nem is egyszer, hanem sokszor és türelmetlenül, míg ki nem nyitom neki az ajtót. Már nem is köszön. Hol van Ilka? A fürdőszobában. Mit csinál? Hülye pasas, hát mit szoktak a fürdőszobában csinálni? Persze ezt nem mondom neki, mert Laci az erősebb, inkább szúrok rajta egy keveset: Disznót perzsel . . . * Nem dajnároztam. Otthagytam az előszobában, és bevonultam játszani. Ha akar, leül. ha nem, akkor megtámaszthatja az ajtófélfát feltámadásig .. . Jobban itthon van már. mint én. Fütyörész, és úgy járkál a szobában, mint egy páva. Ez meg olyan hosszú farkú jószág, aminek semmi haszna nincs, csak a farka ér valamit a toll miatt. Kalaphoz tűzik dísznek. De ki visel ma már kalapot! A fiúk is hosz- szú hajat hordanak, göncöt, mint ahogy nagymami mondja ... Egyszerűen nulla vagyok a szemében. Jó hogy nem lép rám és nem tapossa össze a babáimat. Hogy henceg! S én, a mafla katona, bedőlök neki. Azt kérdezte: na, Böbe, szereted a fagyit? Arra gondoltam, hogy esetleg visszatér a régi boldog idő. és ugrik a pénz. Ügy is I szóltam: nagyon szeretem. Na. akkor egyél sokat! Közben fityiszt mutatott. Nem akartam válaszolni sem, de eszembe jutott a sógorbácsi, és azt mondtam, amit ő szokott, ha felhergeli valaki: Majd jössz te még az én uteámba .. . * Kicsit sem tojt be, de nem is nagyon rivalgott. Annál jobban Ilkára. Hogy ugrottak egymásnak! A szemérmetlen nőszemély rendesen még fel sem öltözött, csak pongyola volt rajta, de azt sem kötötte össze. Átvonultak a másik szobába, annyit sem mondtak, bakk, de azt sem, legyél jó kislány. Böbe. játsszál szépen. Semmit. Játszottam magamban és éreztem, hogy a hűtővizem lassan melegszik. Kicsi idő után felálltam, és bementem hozzájuk. Persze, hogy szét- ugrottak. Azt mondtam, hogy pardony, és kerestem az ágy alatt a gumibékát. Soha nem szoktam vele játszani. Utálom is, mert valóban olyan, mint az igazi béka és még hideg is... Mit keresel? A gumibékát. Minek? Játszani. Mással nem tudsz? Tudok. Hát akkor miért nem , játszol? Mert nem akarok. A lábamat fogta, és úgy húzott ki az ágy alól. Égyből talpra állított, és kilódított az ajtón. Majd ha hívunk, bejöhetsz! Nem hívtak. Mentem magamtól is. Megint mondtam, hogy pardony, és a szekrény aljában kotorásztam. Mit keresel? Te átok! A gumibékát. Játszani? Nem. Hát akkor minek? Palacsintát akarok belőle sütni... Úgy kivágott, mint a szél a budi ajtaját... Ha még egyszer beteszed a lábad. kinyírlak .. . Az alig több mintákét tucatnyi történet, amit Sarusi Mihály beszélyfüzére jelent első olvasatban, azóta közkézen és közszájon forog Csabán és környékén. Azóta, mióta a novellák megjelentek, elfogyott a könyv a magukra mindig kíváncsi csab- janszkiak jóvoltából. Sarusi kötetét a kritika eleddig egyértelműen jó és tehetséges alkotásként, új hangként és jelentős prózai bemutatkozásként üdvözölte. Sietek hozzátenni, teljes joggal. A „beszélyek” hősei bizonyára nemcsak Sarusinak voltak ismerős és jellegzetes figurák, hanem mindazoknak is, akik között megszülettek a sors és saját szeszélyeik kifürkészhetetlensége következtében. Történetírónk érdeme, hogy amolyan leleményes fürkészfecske módjára felfedezte és ösztönösen könnyed, frappáns elbeszélőként megjelenítette Csaba és városrészei, Jamina, a Szaj- na-part, a körgát mente és a többi jellegzetes hely kisembereinek életformáját, annak különösségeit, nevezetes különceit. Olyan természetes életkedvvel vonzódik hozzájuk, s olyan bennfentes ismerettel ír róluk, hogy miközben mesterien leleplezi, mi megszeretjük őket. Szlukát, a vízhordót, Bözsi két és porontyait a zsilipen (a zsíroskenyeres csabai boldogság megtestesítőit), a melótól majd megszakadó Lipták Matyit, aki Bótyik Erkával aranylakodalmára készül, mert még mindig szerelmesek egymásba. Külön fejezetet érdemelnek a csabai „csodabogarak”, a csillagleső, Nobel-díjra pályázó Hrid- licska, a fényképíró Áment, a leányidomár, liliomtipró Fehér Pityu. Macó, a fürdés' ember, Zelenyánszki, a mutogatós, vagy a gyengécske tálent-umú Szépréthy, alias Szekerka Imre, akinek „a vasfüggöny az álma, egyszer kiállni eléje, meghajolni vagy százszor, fogadni a tapsvihart, elkapni a virágcsokrokat, szemébe nevetni az érte tomboló közönségnek. Ha ő egyszer megélhetné.” A függöny elé kiállni vágyódok, a kitörés akrobatái, a többet akarás vesztesei — ahogy a Magyar Nemzet kritikusa találóan jellemzi őket —, a legvonzóbb és legjobban megírt hősök Sarusi Mihály, „csabjanszki életünket” ábrázoló különös, lebegő, mitikus panoptikumában. Az író ugyanakkor józan paraszti ésszel fejti meg a régi idők ösvényein bolyongva ennek a furcsa csabai őrületnek titkát: „Aki ezen a rónán él, csak egyet tehet. Vagy belefekszik a pocsétá- ba, vagy a végtelen ég felé tör.” Az áttörés rajza azonban minden esetben pontos, mélyen realisztikus és igaz. Az emberi gyarlóságok és különcségek" lejátszatása, egyéni és közösségi viszonylatokban való egyidejű tük- röztetése során Sarusi figurái amolyan fortélyos, kis életművészekként, fényességet, hírnevet, rangot-va- gyont áhítozó élvezkedői voltaképpen távoli rokonai a világ és a magyar irodalom nagy kópéinak, az élettel művészien szélhámoskodók nagy családjának. Persze más egy Hridlicska, egy fotó Áment, mint egy Félix Krull, vagy egy Kakukk Marci. Számomra mélyen rokonszenves Sarusi történeteiben az élet szeretetének, a több és jobb lehetőségek kifürké- szésének ábrázolása. Az, hogy csetlő-botló, s többnyire alulmaradó, pórul járó alakjai végső soron tevékeny emberek, akiknek a felemelkedéshez sem társadalmilag, sem egyénileg nem jutott más út, mint ami. Legtöbbjük élet- és boldogságideálja — amint azt a Bözsike a zsilipen című remek kisnovella példázza — alig haladja meg a „zsíroskenyeres csabai boldogság” szinonimáit. Sarusi a rövid lélegzetű epikai formák hiteles művelőjeként ebben is konkrét és nagyon pontos. Nem méretezi túl a short storykat, sehol nem kommentál és magyaráz feleslegesen. Csak mesél — eredetien és lebilincselően. Hogy elbeszélő vénája meghozza-e majd a testesebb, életesebb és hajlama szerint bizonyára szatirikusabb nagyepikai formát, nem tudhatjuk. Rövid prózájának nagyobb hányada: remeklés. S mit kívánhatunk meg a zsíros kenyér mellé? Talán azt, hogy a csabai Szajna mentén találja meg azt, amit az igazi és történelmi Szajna mentén Romain Rolland megtalált, a maga Colas Breugnonját. Pálréti Ágoston Még a szeme is szikrázott. Koloh Elek : Meleg étel agy kordul gondolatért nehéz emészteni a szót lenyelve félmondatok végét: a hányingerként kavarodót szív sistereg szeretetért nehéz takargatni a tüzet s kik megpróbálják: ordítanak nyalogatva égő tenyerüket fennmaradni — világítani: éhünk táplálja a lángot tárt mellünkön melengetni e gondokba fagyott világot
