Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
0 1981. szeptember 15., kedd Mezőgyán két víz között Esztendeje azt írtuk a me- zőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetről, hogy „az utóbbi években már példaként emlegették a térség mezőgazdasági üzemei előtt, mint olyat, amely a mostoha természeti és köz- gazdasági viszonyok ellenére is lábon tudott maradni.” Nos, állításunkat most egy újabb nehéz esztendő igazolja : a mezőgyáni tsz — ha minden jól megy az év végéig —, ismét állva marad. Pedig nem kis csapásokat kellett kiállnia. Legény, aki állja Igaz, a közmondás is azt tartja, hogy nem az a legény aki adja, hanem az, aki állja! Nos, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz-nek volt mit kiállnia ebben az évben. Az előjelek — sikeres vetés, megfelelő minőségű őszi munkák — még kedvező jövőt festettek, de a reménykedésre nem sok idő maradt. A belvíz, amely évtizede sarcolja a vidéket, alig tűnt el, már újból megjelent. A csaknem ezer hektár búza felét vitte dézsmaként, pedig micsoda kalászok érlelődtek itt! A tsz történetének legnagyobb termését aratták volna az idén, hiszen beérőben volt a kétsopronyi vetőmagtermesztőkkel kialakult kapcsolatok gyümölcse. Az eddigi legmagasabb átlagnál is 1100 kilogrammal több búza termett hektáronként az épségben maradt területeken. A belvíz kártételét egyébként már megelőzte a másik „rabló”, a két víz között jelentkező fagy fosztogatása: 153 hektár repce veszett oda, s így együtt több, mint ötmillió forintot csapoltak le a mezőgyáni közös gazdaság tervezett bevételeiből. Na, majd az ősz! — gondolták a szövetkezetiek — az majd visszaadja a másik felét! Az egyik felét tudniillik fizette a biztosító. Öröm az ürömben Sajnos, az ősz is csalódást hoz Mezőgyánban. Szártő. rothadástól szenved a napraforgó, holott a repce, a búza helyébe is vetettek belőle. A következmény: vetet- len terület ugyan nem maradt, de a betegség miatt a termésátlag csak akkora, mintha minden második hektár adna csupán termést. Főleg a hibridek szenvedtek, a madáreleségnek szánt iregi csíkos ellenállt. Jövőre átveheti a hibridek helyét is. Öröm az ürömben, hogy a silókukorica, meg a cukorrépa jól fizet, ütemesen haladnak az őszi munkák, s J ami az idén még ennél is ; több: hat millióval hoz többet a juhászat a vártnál. Mára már bebizonyosodott, > hogy a juh az igazi haszon, állata Mezőgyánnak. Így van ez akkor is, ha a rövidesen induló talaj rendezés nagyot fordít — lendít majd a nö- ; vénytermesztésen. Ezernégy- ; száz hektár legelő tudniillik nem akármi. Ebből eddig ez- \ rét tudtak hasznosítani úgy, ' hogy szerződés keretében 340 , mezőhegyesi üsző is jött legelni bérben. A melioráció a hasznosításban természetesen tovább bővíti a kereteket. Aranyszöríí bárányok De térjünk vissza a juhá- : szathoz! A program szerint ! ez év végéig már négyezer anyajuhot gondoznak a tsz. ben, s a tervezett ötezres ál- lomány elhelyezésének sin- ! csenek szakmai akadályai. A tavalyi jelöltség alapján most már majdnem biztos, hogy törzstenyészetté nyilvánítják a mezőgyánit: jövőre már 240 tenyészállatot tudnak szép áron értékesíteni. Ennél is többet, mondunk, ha eláruljuk, hogy a Magyar—Bolgár Barátság Tsz- ’ ben ugyanakkor, amikor szerte e hazában ráfizetéses a juhtartás — húsz százaié- kos nyereséggel értékesítik a pecsenyebárányt. Ezek az igazi, aranyszőrű bárányok — tartják hát joggal az itteni, dolgukat felső fokon értő juhászok. Ez utóbbi önmagában is egy külön téma, ehelyütt elégedjünk meg azonban any- nyivval, hogy a mezőgyá- niaknak megvan a tervük, elképzelésük a juhászat továbbfejlesztésére. E szerint két, egyenként ezer férőhelyes bárányhizlaldát és öt, egyenként 600 férőhelyes juh- hodályt építenénék, ha hitelt kapnának hozzá. Remélik, hogy a hitelkérelem sorsa legkésőbb jövőre eldől. ŰP-- tűnik, tehát, hogy sok. sok viszontagság után az 1982-es esztendő — a meliorációval és a meginduló fejlesztéssel egy új időszak, a megerősödés kezdete lesz Mezőgyánban. Nem mintha már inogna lábuk alatt a föld, de rendezett talájon mégiscsak biztosabban lehet állni. Mert melioráció nélkül a tervek, remények — miként az évek hosszú sora bizony ítaj e tájon — mindig két víz, az egymást követő belvizek közé szorulnak! Kőváry E. Péter A mesterséges fácánnevelésnek egy sajátos, könnyűszerkezetes technológiáját dolgozták ki a Fejér megyei vadásztársaságok szakemberei. Olyan olcsó, egyszerű épületet készítettek, amelynek nagysága tetszés szerint változtatható, és időtálló. Fűtését fekvő kéménnyel oldották meg. Egyhetes korig nevelik itt a fácáncsibéket, később az épület előtti kifutótérben nevelkednek. A megyében ebben az esztendőben csaknem kilencvenezer fácánt nevelnek (MTI-fotó: Szabó Imre felvétele — KS) Kisbojlert ígér a VBKM Tartósan hiánycikknek számító, nyolc-tízféle iparcikk sorozatgyártását tervezi a Villamosberendezés és Készülék Művek. Sokan és régóta keresik a szaküzletekben az 5 és 10 literes kisbojlereket. Néhány éve ezekből még bőven volt, de gyártásszakosodás keretében készítésüket külföldi cégek vették át. Azóta beszerzésük sok esetben gondot okoz, így a VBKM most úgy döntött: jövőre ismét megkezdi a sorozatgyártást. Évente 40—60 ezer kisbojlert szállít a belkereskedelemnek és több ezret exportálni is kíván. Mind formájában, mind műszaki megoldásában új típus licencét veszi meg. A gyártás előkészületei körültekintő munkát igényelnek, hiszen jó néhány részegység, például a csaptelepek gyártására belföldi partnert kell keresniük. A MOFÉM már vállalkozott is az eddig itthon nem gyártott, úgynevezett szabad átfolyású csaptelepek megtervezésére, szállítására; elképzelésük szerint erre különösebb beruházás nélkül képesek. Megállapodás született arról is, hogy a kereskedelem a tervezett bojlerexport bevételéből háztartási robotokat és más fajta kisgépeket importál, ezek ugyancsak keresett termékek és gyakran csak pult alól kaphatók. A kis vízmelegítőkön kívül a VBKM tervbe vette hőpárnák, kenyérpirítók, elektromos kések és törpetűzhelyek sorozatgyártását. Ragasztott lécekből tetőszerkezet A Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében készül a ragasztott akácfából előállított tetőszerkezet, amely kiválóan alkalmas gazdasági épületek — szarvasmarha-istállók, terménytárolók — befedésére. A gyáregységben most a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem építéstani tanszékének közreműködésével egy új típusú tetőszerkezetet állítottak össze: ötször három centiméteres lécekből ragasztották az elipszis alakú, hálószerű kupolát, amelyet Graboplast ponyvával borítanak. Az építmény kiválóan alkalmas raktárnak, kiállítóteremnek, vásárcsarnoknak, magasodhat moziterem, avagy uszoda fölött; összeszereléséhez viszonylag kevés fa kell, gyorsan felállítható. Az új tetőszerkezet a terhelési próbákat sikeresen állja, sorozatgyártására hamarosan sor kerül. Hogyan használjuk a RUBIGÍNT? Az emberek az újjal szemben mindig egy kicsit tartózkodóan viselkednek, de ha kipróbálják és beválik az újdonság, megszeretik — különösen a kísérletező kedvű emberek — és ismételten szeretnék használni. Így vannak a kertészek is a növényvédő szerekkel, s annak egy új képviselőjével, a RUBIGÁN- nal. A RUBIGÁN a sziszte- mikus gombaölő szerek csoportjába tartozik. Kipermetezés után néhány órával felszívódik a növénybe, így „belső védettséget” nyújt. A védekezést követő négy-öt óra múlva lehulló csapadék nem tudja a növényről a szert lemosni, mivel felszívódott, s átlagos környezeti feltételek esetén tíz—tizennégy napos védettséget biztosít a RUBIGÁN. A RUBIGÁN mérsékelten mérgező, ezért gyümölcs- és szőlőkultúrákban 21 nap az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje (uborkában csak 4 nap!); almatermésűekben lisztharmat és varasodás ellen, csonthéjasokban moníliás megbetegedés ellen, ribiszkében köszméte amerikai lisztharmat ellen; szőlőben szőlőlisztharmat ellen; petrezselyemben lisztharmat ellen, valamint üveg és fólia alatt termesztett uborkában ubor- kalisztharmat ellen használható. A RUBIGÁN elsősorban a gyümölcstermesztésben, az almatermesztésben — lisztharmat és varasodás ellen — vált be 0,04 százalékos töménységben. Dozírozásánál nagyon kell vigyázni, mert túladagolva súlyos perzseléseket idézhet elő. Jól helyettesíthető a RUBIGÁN más sziszte- mikus gombaölő szerekkel, így például a 0,12 százalékos Chinoin Fundazol 50 WP-vel vagy a 0,1 százalékos Topsin-Metil 70 WP- vel. Az almában pirosbimbós állapot után érzékeny fenoló- giai stádiumok következnek, ezért ettől az időszaktól kezdve növénykímélő készítmények használhatók; az intenzív hajtásnövekedés befejeztével az alma szerérzékenysége csökken, s így a, sziszte- mikus fungicideket fel lehet váltani kontakt szerekkel a lisztharmat elleni 0,1 százalékos Karathane FN 57-tel, illetve a varasodás elleni 0,3 százalékos Zinebbel.) A szisztemikus fungicidek akkor tudják kifejteni legjobban gombaölő hatásukat, ha egy bizonyos „telítettséget” érnek el a növényben. Ezért legalább négyszer, esetleg ötször kell egymás után ugyanazzal a szisztemikus fungiciddel permetezni. A lisztharmat és a varasodás ellen kipermetezve s szerek bekerülnek a fiatal, fejlődő levelekbe, s a hajtásnövekedés kezdetén a hatóanyag apoplazmatikus áramlásával eljutnak az új hajtásokba is. A kemikáliák hatásának érvényesüléséhez kedvezőbb a nagyobb vízmeny- nyiséggel való kijuttatás és az esti vagy éjszakai órákban való permetezés. A szisztemikus szerekkel tíz—tizennégy naponként célszerű — átlagos környezeti viszonyokat feltételezve — permetezni. Ha viszont csapadékos az időjárás, akkor gyorsabb a hajtásnövekedés, és ilyenkor a növényben „a hatóanyagszint” gyorsabban lecsökken, tehát az úgynevezett belső védettség is rövi- debb ideig tart. Ekkor célszerű a védekezési fordulót hét—tíz napra csökkenteni, és a „külső védettség” biztosítására a permetléhez még valamilyen kontakt gombaölő szert is, pl. 0,3 százalékos Zinebet adagolni a varasodás fertőzésének megakadályozására. A RUBIGÁN-hoz elsősorban azok a termelők tudtak hozzájutni, akiknek a háztáji gazdaságát a termelőszövetkezet gépeivel permetezték. A szóban forgó növényvédő szer nyugati importból származik. A behozott mennyiséget a devizakorlátozások határozzák meg, és így a szükségleteknek csak egy részét tudja a kereskedelem kielégíteni. Ez nem zárja ki, hogy a későbbiek folyamán — va- lutáris lehetőségeink határáig — a kistermelők szélesebb köre is hozzájuthasson ezen növényvédő szerhez. A RUBIGÁN pótlása nem probléma, mert 0,12 százalékos Chinoin Fundazol 50 WP-vel plusz 0,3 százalékos Zinebbel kiválóan helyettesíthető! Sz. Cs. 16 tapasztalatokat kínálunk Kis csoport — nagy pénz? O baksai Ezüstkalász Termelőszövetkezeten belül a munka- szervezetek a különböző elszámolási módok (elszámoló ár, szűkített önköltség) miatt nem érzékelték kellően munkájuk eredményét; a dolgozók például csak a részműveletek elvégzésében, nem pedig a végtermék jövedelmezőségében voltak érdekeltek. Hogy mindezen, változtathassanak, 1980 januárjában új üzemszervezési és érdekeltségi módszert alakítottak ki. Ezzel a mezőgazdasági termelést jól körülhatárolható, komplex termelési egységekre bontották, meghatározott termékek, vagy termékcsoportok előállítására 5 —15 fős, önállóan gazdálkodó, a többletnyereség elérésében érdekelt munkacsoportokat hoztak létre. A csoportokat nem a vezetőség, hanem a feladatokat ismerő dolgozók alakították meg. A csoportok szervezése meglehetős gonddal történt. Mert.nem mindegy, hogy ki, kivel vállalkozik együtt dolgozni a munka eredményétől függő személyes jövedelem megszerzésére. A munkacsoportok és a szövetkezet vezetősége közötti megállapodás ugyanis egyértelműen leszögezi : „a munkacsoport célja, hogy a rájuk bízott vagyontárgyakkal, anyagokkal, eszközökkel és a munkaidővel való ésszerű gazdálkodással az üzemi tervhez viszonyított többleteredményt érjenek el”. A többleteredmény 30 százaléka a csoporté, azt egymás között eloszthatják, tartalékolhatják, vagy munkájukat megkönnyítő eszközöket is vásárolhatnak belőle. A kiscsoportban dolgozó emberek havi átlagjövedelmének ez csak az egyik része. Az előző évi átlagjövedelemnek megfelelő összeg az alapbér, ehhez jön a csoport — már említett — többletnyereségének 30 százaléka, és az év végi nyereségrészesedés. A nyereségrészesedés és a többletjövedelem meghatározott hányadával kialakított csoportjövedelmek a következő év bázisai, amelyek természetesen növelik a költségeket. További többletnyereséget tehát csak a hatékonyság növelésével lehet elérni. És erre legalkalmasabb eszköz a termelési költségekkel való takarékoskodás. Mindez persze nem mehet a minőség rovására, mert a termelési technológiát a tsz írja elő, és betartását szigorúan ellenőrzi. (Nem lehet tehát úgy takarékoskodni, hogy a növénytermesztésben például nem használják fel a szükséges műtrágyát.) A csoportok és a termelő- szövetkezet szabályos munka- szerződést kötnek, és a szerződés értelmében a szövetkezet mint munkáltató, a termeléshez szükséges földterületet, anyagokat és eszközöket árjegyzékben meghatározott áron adja át a csoportnak. A műtrágyát, a növényvédő szert, a vetőmagot, a segédanyagokat a hivatalos beszerzési ár és a kezelési ár összegével, az erő- és munkagépeket bérleti díjjal, a szárítóüzemi kapacitást tervezett áron, a munka során felmerülő egyéb költségeket pedig a tényleges bekerülési áron terhelik a kiscsoportok költségszámlájára. Ennek a fordítottja is áll: tehát az előállított termékek és melléktermékek — általában termelői áron számított — értéke a csoport bevételét növeli. A két összeg közötti különbség alakulásától függ, hogy a csoport teljesíti-e a nyereségtervet. A kiscsoport a saját felelősségére, illetve költségére dönt a munkaerő-felhasználásról is. S mert az időszakos munkások fizetése a csoporttagok alapbérét terheli, kétszer is meggondolják, hogy felvegyenek-e valakit, vagy maguk végezzék-e el a többletmunkát. Az egyik keltetőben például új gépet állítottak be, amelynek kezeléséhez évi 166 ezer forintos munkadíjjal négy embert lehetett volna felvenni. A csoport azonban eredeti létszámmal vállalta a többletmunkát. A megtakarított 166 ezer forintos munkabér ugyanis csökkenti a költségeket, tehát növeli a nyereséget. A baromfiágazatnál maradva, a keltetők és a névelők valóságos géptermek, ahol néha szükség van szerelőkre. Amióta az ágazatban kiscsoportos szervezetben dolgoznak, és amióta a szerelők munkadíja a csoport költség- keretét terheli, öntevékenyebbé váltak az emberek, és a kisebb-nagyobb — különleges felszerelést, szaktudást nem igénylő — javításokat maguk végzik el. Bár a kiscsoportos munka- szervezés a tsz-tagságnak csak 35 százalékára terjed ki, ebben a formában hozzák létre a tsz termelési értékének csaknem 70 százalékát. A tagság nagyfokú önállóságára, a gazdálkodásba való tényleges bevonására alapuló szervezeti forma megváltoztatta, megváltoztatja a gazdaság vezetőinek feladatát is. A szövetkezet vezetőinek elsősorban a termelési célok megfogalmazása, az ehhez szükséges közvetett szabályozás kidolgozása, a közvetlen szakmai vezetésnek pedig a technológiai folyamatok meghatározása és a munkacsoportok szakmai irányítása a feladata. Egy tsz-nek — alkalmazza bár a leghatékonyabbnak tűnő munkaszervezési és érdekeltségi rendszert — alkalmazkodnia kell a központi előírások szerinti jövedelemszabályozáshoz, amely köztudottan az adómentes jövedelemnövelési lehetőségeken túl, a meghatározott színvonal felett progresszív adót fizetett a többletjövedelemért. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a jövedelemszínvonal- szabályozás rugalmas-e vagy rugalmatlan, de tény: a nagyüzemek elsősorban az adómentesen elérhető jövedelmet tartják szemmel, és nem, vagy csak kevés figyelmet fordítanak az így elérhető jövedelmeknek a végzett munka minősége és eredménye alapján való elosztási rendszerének kialakításán. Ezért, bármennyire is vonzó a Baksán kísérletképpen alkalmazott kiscsoportos szervezési és érdekeltségi rendszer, ezt mégsem lehet akárhol bevezetni. Elsősorban azért nem, mert nem mindenütt képződik akkora nyereségtöbblet, ami a kifizetett többletjövedelemmel járó progresszív jövedelemadó kifizetésére is elegendő lenne. A többletnyereség 30 százalékából származó jövedelem- növekedés általában meghaladja az adómentesen növelhető bérszínvonalat, amely Baksán 3 százalék. Másodszor pedig azért nem, mert a kiscsoportos módszerrel — mint azt a baksai példa is mutatja —, nem lehet az egész termelést megszervezni. Ez pedig feszültséget okozhat a szervezhetetlen és a szervezett területeken dolgozók között. Ha ez még elkerülhető is lenne, a módszer elterjesztéséhez nem a szabályozókat kellene megváltoztatni, hanem hozzájuk kellene a kiscsoportos szervezési és érdekeltségi rendszert igazítani. Az egyik alkalmas mód erre az lenne, ha a csoportok nem közvetlenül, hanem közvetve, a gazdaság nyereségéhez való hozzájárulásuk arányában, a gazdaság tervezett, vagy lehetséges bérszínvonal-növekményén belül kapnák a többletnyereségük után járó plusz jövedelmet. O baksai tapasztalatok alapján meg lehet kockáztatni azt is, hogy a kiscsoportos munka- szervezésnek nemcsak a többletnyereségben való érdekeltség a hajtóereje, hanem a termelési költségek ismerete és azok csökkentésének lehetősége is. Bonyhádi Péter
