Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
Barátsági munka Színvonalasabbá vált az MSZBI-tagcsoportok tevékenysége az utóbbi években „Mint a madár, ha száll magát szárnyára bízva Tudjuk hová mutat kinyújtott két kezünk. Testvéri társainkra.” (Paul Eluard: A béke arca) Nemrég egy vállalati, egy szövetkezeti, és egy főiskolai MSZBT-tagcsoport munkájáról, módszereiről és feladatairól tájékozódtunk Békéscsabán, Endrődön és Szarvason. Az ily módon összegyűjtött adatok, tapasztalatok és vélemények alapján igyekszünk most képet adni arról, milyen eredményei vannak a magyar— szovjet barátság ápolásának. Továbbá: milyen módszerek és eszközök alkalmazásával érték el a tisztség- viselők és aktivisták, hogy a tömegpolitikai munkának ez a fajtája minél tartalmasabb, minél színesebb, s minél nagyobb érdeklődést kiváltó mozgalommá váljék az adott üzemben, illetve intézményben? Tiszteletbeli brigádtagok Penza megyéből A Békéscsabai Konzervgyárban Pap Károlynéval, az üzemi pártvezetőség titkárával, Kolarovszki Mihályné ügyvezető elnökkel és ölyüs Imréné közművelődési előadóval beszélgettünk az 1971-ben alakult MSZBT- tagcsoport tevékenységéről. Az idei események közül kiemelkedik az űrhajózás 20., Lenin születésének 111. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés, valamint az ezzel kapcsolatos kiállítás is. A rendezvényeken valamennyi kollektíva képviseltette magát. A 7 tagú elnökség a szocialista brigádokra alapozza a barátsági munkát. A közösségek lelkesen vesznek részt a vetélkedőkön, s szívesen vállalják a tanulással járó erőfeszítéseket is. A szakszervezet volt nőbizottságának tagjai gondoskodnak arról, hogy a magyar nyelvű szovjet folyóiratokat időben megkapják a dolgo- jzók. A jobb tájékozódás cél- Ijából — ezt megelőzően — a közművelődési előadó szokta átnézni a lapokat, és igyekszik ráirányítani az olvasók figyelmét a nagyobb érdeklődésre számot tartó cikkekre. A szellemi vetélkedőkre való felkészüléshez ugyanis nélkülözhetetlen forrást jelentenek ezek az írások. Beszélgetésünk közben előkerült egy 1973. augusztus 16-i keltezésű, díszes emléklap is. Ezen az állt, hogy a Penza megyéből érkezett delegáció tagjait a konzervgyári magyar—szovjet barátság kollektíva tiszteletbeli brigádtagokká fogadta. Az aktivisták levelezés útján tartják velük a kapcsolatot, többek között V. D. Beszovval, a szerdobszki óragyár volt igazgatójával is. Hasonlóan szoros baráti szálak fűzik a konzervgyáriakat a penzai csokoládégyár munkásaihoz. Egy-egy látogatás alkalmával szereznek élményeket, tapasztalatokat az üzemek életéről, a termelési eredményekről és így tovább. A magyar—szovjet barátság elmélyítésében nem kis segítséget jelent, hogy a konzervgyárnak öt olyan mérnöke van, akik a Szovjetunióban fejezték be tanulmányaikat. Nyelvismeretük „karbantartása” végett most szeptembertől orosz nyelv- tanfolyamra járnak. A pártszervezet vezetőségének javaslata alapján a vállalat minden évben erkölcsi és anyagi elismeréssel jutlmazza az MSZBT- munkában kiemelkedő eredményeket elért dolgozókat is. Népszerűek a szovjet filmek és sajtókiadványok Az Endrődi Cipész Szövetkezetben Gellai László üzemi párttitkár és Szabó Dénes ügyvezető elnök tájékoztattak bennünket az MSZBT tevékenységéről. Mint mondották, a tagcsoport 10 évvel ezelőtt azzal a céllal alakult meg, hogy a szövetkezet dolgozói tovább erősítsék a magyar—szovjet barátságot, aktívan vegyenek részt a szovjet emberek élet és munkakörülményeinek megismertetésében, valamint a szovjet népgazdaság, kultúra és sport területén elért eredmények népszerűsítésében. Az MSZBT-tagcsoport társadalmi alapon — a KISZ- szervezettel, a szövetkezeti bizottsággal és a szocialista brigádokkal együttműködve — fejti ki tevékenységét. A pártszervezet évente egy alkalommal tárgyalja meg a barátsági munka színvonalát, hatékonyságát a vezetőségi ülésen. Jóllehet, kedvezőtlen befolyást gyakorolt a munkára, hogy 1972 óta az ügyvezető elnök személye négyszer is megváltozott, bizonyos eredményekről mégis számot tudnak adni az aktivisták. A tagcsoport az elmúlt években a KISZ-szel közösen 10 alkalommal szervezte meg a szovjet filmek látogatását, s általában 250 dolgozó tekintett meg egy- egy előadást. „Ki tud töbKolarovszki Mihályné és Papp Károlyné bet a Szovjetunióról?” című vetélkedők, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának megtekintése és egyéb programok teszik változatossá a barátsági munkát. A szövetkezet nagy gondot fordít arra is, hogy a szovjet szakemberek látogatásakor saját brigádjainak is lehetősége nyíljon a baráti beszélgetésekre, s a hasznos információk kicserélésére. Az elmúlt öt évben az EN- CI-nek közel 200 dolgozója vett részt Szovjetunióba szervezett kirándulásokon. Jó kapcsolat alakult ki a Raznoex budapesti képviseletével és az ungvári cipőgyár kollektívájával. Évente 6—8 dolgozó keresi fel tapasztalatszerzés céljából egymás üzemét. Az MSZBT-tagcsoport — a járási pártbizottsággal és a szövetkezet vezetőségével egyetértésben —■ orosz nyelv- tanfolyam indítását tervezi ebben az évben. Egyébként évről évre több mint 33 ezer forint értékű magyar nyelvű szovjet lap jár az üzembe, valamint a kamuti, medgyesegyházi, orosházi és battonyai részlegekbe is. A Lányok, asszonyok című kiadványból pedig 100 árus példányt terjesztenek a szövetkezetben. A tagcsoport minden évben részt vesz a Lenin születésével, a győzelem napjával, a Varsói Szerződés tagállamainak közös megállapodásával és a fegyveres erők napjával kapcsolatos évfordulók szervezésében és megünneplésében is. Április 4.-e és november 7.-e alkalmából külön ünnepségeket tartanak a szövetkezetben. Közös rendezvények, kiállítások Szarvason, a DATE mező- gazdasági főiskolai karán dr. Cseuz Imre adjunktus, a pártszervezet titkára ismertette a barátsági munka legfontosabb sajátosságait. Megemlítette, az évfordulók megünneplése, a szolidaritási mozgalommal, az anti- imperialista harccal stb. összefüggő akciók is jó alkalmat teremtenek a nagyobb összejövetelekre. Sok esetben az óvónőképző intézet hallgatói is fellépnek vers- és prózamondással, színes élménybeszámolókkal kiegészített műsorokban. Az MSZBT-tagcsoport minden évben két kiállítást rendez a főiskolán. Igen sikeresen zárult például a Mezsdunarod- naja Knyiga szovjet kiadóval közösen rendezett könyvkiállítás és vásár, amelyen a Szovjetunió budapesti nagy- követségének képvislői is részt vettek. A szarvasi felsőfokú oktatási intézmény és a szovjetunióbeli herszoni egyetem között testvérkapcsolat alakult ki a korábbi években. E gyümölcsöző együttműködés többek között kifejezésre jut abban is, hogy a hallgatókból és tanárokból álló küldöttségek évente felkeresik egymást, s a személyes élményeken kívül minél több szakmai tapasztalatot is igyekeznek gyűjteni a kéthetes látogatásuk során ... Bukovinszky István A DATE szarvasi mezőgazdasági főiskoláján korszerű feltételek mellett folyik a nyelvoktatás Fotó: Martin Gábor Alvásunk és az időjárás Szervezetünk életműködései erősen függenek attól a fizikai környezettől, amelyben tartózkodunk. Nem kivétel ez alól egyik legfontosabb és legbonyolultabb életműködésünk, az alvás sem. Fizikai környezetünk egyik lényeges csoportját a bennüket körülvevő levegő erősen változó jelenségei szolgáltatják. A HŐMÉRSÉKLET Az alvásunkat érintő meteorológiai hatások legnyilvánvalóbb csoportja a nagy hőmérsékleti szélsőségeket hozó időjárás fellépésekor jelentkezik. Nyári hőség idején sokan panaszkodnak álmatlanságról. Ezzel ellentétben a nagy hidegnek viszont álmosító, altató hatása van. Sok ember kedveli a hűvös, vagy éppen fűtetlen hálószobákat, mert ott nagyobb nyugalmat talál. Az erős fagy idején végzett séták álmosító hatása közismert. Az erős hidegben tett hegyi kirándulásoknál ez az álmosító hatás komoly életveszedelmet teremthet. Az ilyen tartós hideghatás ugyanis pszichomo- toros bénulást idézhet elő a szervezetben. Az áldozat először csak roppant mértékű fáradtságot érez, emiatt elhatározza, hogy rövid időre leül a földre. Ha ezt megteszi, akkor szervezetében az izommunkából származó hőfejlődés is megszűnik, és csakhamar elveszíti eszméletét. Bár a szélsőséges melegnek és a hidegnek alvásunkra kifejtett hatása nyilvánvaló, mégsem ezek tartoznak a leglényegesebb meteorológiai hatások közé. A SZÉL Általánosabb módon érvényesül a szeles idő hatása. Már régóta megfigyelték, hogy a szeles időjárás is erősen beleavatkozik sok ember éjszakai nyugalmába. Ez a hatás azonban kettős irányú. Vannak, akik szeles időben jobban alszanak, mások rosszabbul. Aki sok időt tölt a szabadban, azt a szeles időjárás általában kifárasztja. A szélben tartózkodva ugyanis bőrünk állandóan változó hőingernek, illetve hidegingernek van kitéve. Ez szakadatlan tágulásra és szűkülésre készteti a felszíni hajszálereket, végeredményben tehát munkát jelent a szervezet számára, és jelentékeny mértékű kifáradásnak lehet a forrása. A szabadon élő emberek tehát egy szélben töltött nap után rendszerint több alvást igényelnek, és mélyebben, jobban alszanak. Más a helyzet azoknál, akik a szeles időjárást a szobából nézik' végig. Ők nincsenek kitéve a szél fárasztó, álmosító hatásának. Ellenben, ha nyugati vagy északi fekvésű szobában laknak, erősen hallják a szél szabálytalan időközökben megismétlődő zúgását. Nyugtalan természetű emberek ezt a hanghatást rosszul tűrik, és miatta rosszabbul alszanak. AZ-ÄLMOK Az álmok időjárási kapcsolatainak legfontosabb és legérdekesebb alakja az úgynevezett meteoropátia. Meteoropátiának azt a jelenséget nevezik, hogy az élőlények nagy része (még az egysejtűek is) az időjárás hirtelen és nagymértékű átalakulása idején bizonyos alkalmazkodási zavarokat árul el, aminek következtében rendellenes, és sokszor igen kellemetlen életjelenségek következnek be. Az ember meteoropátiája részben fizikai, részben pedig pszichikus téren jelenik meg. Tökéletes idegrendszerű egyéneknél a meteoropátia alig mutatható ki, legfeljebb bizonyos kedvetlenségben, rossz hangulatban jelentkezik, amelynek az illető maga sem tudja az okát, és többnyire nem is sejti az időjárással való kapcsolatát. Van azonban sok olyan személy is, akiknél a meteoro- patikus panaszok erőteljesen nyilvánulnak meg. E panaszok között szerepel a nyugtalan alvás, az éjszakai fel- riadás, és kellemetlen, sokszor gyötrő jellegű álmok jelentkezése. Az alvási panaszok és a rossz álmok többnyire az időváltozás kifejlődésének a kezdeti szakaszában, az úgynevezett prefrontális időszakban mutatkoznak. Ennek az időszaknak a jellemző meteorológiai tünetei a következők: fokozatosan erősödő légáramlás többnyire délről, lassan felvonuló egyenletes borulás, a légnyomás csökkenése. Az időváltozásokat bevezető déli szél nem lökéses jellegű, hanem egyenletesen fúj. a házakon nem okoz zúgó hangot, és így zajhatások révén nem zavarhatja meg álmunkat. A déli széllel járó éjszakák általában sokkal csendesebbek, mint^ az időváltozásokat követő nyugati vagy északi széllel járó éjelek. Ezért az álompanaszokat nem a déli szél okozza közvetlenül, hanem- azok annak az általános szervezeti állapotnak a következményei, amelyek sok embernél az időjárási környezet átalakulása idején létrejönnek. A meteoropatikus alváspanaszok körül is az a helyzet, hogy a legtöbb ember nem is sejti alvási nehézségeinek az időváltozásokkal fennálló kapcsolatát. Ennek fő oka az, hogy a panaszok nem akkor mutatkoznak, amikor az időjárásban már 'feltűnő jelenségek zajlanak le, mint amilyenek a heves esők és a zúgó szélviharok. A panaszok ezeket a jelenségeket megelőzik, amikor az időjárás még csendes, csak gyenge, simogató jellegű déli légáramlás van. és a bekövetkező meteorológiai átalakulás közeledését még csupán előjelek árulják el. M. I. Bányászhűség A Budapest—Békéscsaba gvorsvonat egyik fülkéjében jóval indulás előtt — a sarokba húzódva — mélyen aludt egy középkorú férfi. Feje kissé lekókadt, barna haja izzadtságtól gyöngyöző homlokába hullt. Kezét ösz- szekulcsolva ölében tartotta. Ujján drága pecsétgyűrű, karján arany karóra. Elegáns barna öltönyéhez halványsárga inget, csíkos nyakkendőt, barna cipőt viselt. Mindez gazdagságra, jó ízlésre vallott. A fülke lassan megtelt utassal. Az utolsó pillanatban érkezett csuromvizesen egy kiskatona .és szinte le- zuttyant az alvó férfi mellé. Amaz összerezzent, sűrűn pislogva körülnézett, talán e percben fel sem fogta: hol van. Akkor mosolyodott el, amikor meglátta a kiskato- nát. — Belfelé, vagy hazafelé? — kérdezte barátságosan. — Hazafelé, szabadságra - — mondta boldog mosollyal. — Akkor erre inni kell! Táskájából egy üveg bikavért szedett elő, kibontotta, és előbb a kiskatonát kínál< ta, csak azután húzta meg ő maga is. Szívesen kínálta a többi 1 utast is. — Az én fiam is katona, ; és mindig megtelik örömmel í a szívem, ha egyenruhát látok. Nálunk is nagy esemény, ha szabadságra jön a l gyerek. Valójában most én s is szabadságra megyek. Haza, ■ Békés megyébe. Az az én szűkebb hazám. Igaz, hogy sokáig hűtlen voltam hozzá. — Talán disszidálni tetszett? — kérdezte a katona. ' — Hova gondolsz, édes 1 fiam! Vájár vagyok a pécsi I szénbányában. Jövőre lesz 35 I esztendeje, hogy ott dolgozom. Aki ennyi évet lehúz becsülettel a föld mélyében, az ha akar, nyugalomba is vonulhat. — Hogyan került oda? — Hosszú annak a története, de az utunk is eltart néhány órát. Apám iparos ember volt, de a nagyapám és a déd- nagyapám a nógrádi bányákban dolgoztak. Így, azt hiszem, egy kis bányászvér folydogált az ereimben. Akkoriban toborozták a vájártanulókat és nekem nagyon megtetszett az egyenruhájuk. Hát jelentkeztem. Volt aztán a családban perpatvar! Apám előbb kérlelt, hogy nelmenjek el, hiszen a föld alatt sok veszély leselkedik a bányászokra, korán halnak stb. Mivel a szép szó nem használt, hát jól megpofozott, s amikor látta, hogy mégse adom fel a harcot, kitagadott... Azt mondta: „Ha ebből a házból egyszer kiteszed a lábad, ide soha többé nem jöhetsz! Még levelet sem írhatsz. Nem vagy többé a fiam. Megértetted?” Megértettem. Pedig hej, de keserves volt. Elindultam hát egy szép napon Komlóra. Ott volt a vájárképző iskola. Felöltöttem a szép egyenruhát, kollégiumban laktam, és nagyon sokat tanultam, dolgoztam. Kezdettől fogva lejártunk a föld alá bizonyos napokon. Iszonyú nehéz volt a tanulás, hiszen egy számomra teljesen ismeretlen, új világba kerültem. Álmomban sokat jártam Békésben. Megpróbáltam leveleket írni, de felbontatlanul visszajött. Amikor közeledett az avatóünnepség, hazautaztam, hogy szüléimét meghívjam. Bezárták előttem a kaput. Még az édesanyámat sem láthattam.... Mindig keményen dolgoztam, jól kerestem. Egyszer aztán sokára megjött a legszebb ajándék: a szülői megbocsátás. Édesanyám ad- dig-addig kérlelte apámat, amíg egyszer vonatra ültek és ők maguk kerestek fel bennünket. Az volt életem egyik legszebb napja. Rövid időre elhallgatott, emlékeit rendezte. Nagyon nehéz, de szép élet a bányászoké — folytatta később. — Bizony mi is félünk, ahányszor csak leszál- lunk. Én egyik bányaomláskor nyolc társammal bennrekedtem. Mindannyiunknak összetört keze, lába, oldalbordája, némelyiknek a gerince. Országos mentés indult értünk, 24 órai küzdelem árán szabadítottak ki bennünket. Szerencsénk volt, mert ’ sértetlenül maradt a levegőztető cső. Arra lyukat fúrtunk, és így kaptunk oxigént. Iszonyú volt. Minden poréi kánkkal élni akartunk, de a halálra készültünk. Azt hittük, hogy megbolondultunk. Utána hónapokig nyomtam én magam is az ágyat. Megfogadtam, soha többé le nem szállók. Ó, dehogyisnem. Amint felépültem, at volt az első. Azóta is dolgozom. Pécsett, a Mecsek lábánál gyönyörű kertes házunk van. Szabad időmet itt töltöm. Lányaim már férjhez mentek, egy van már csak odahaza és a katonafiú, a legkisebb. A hűségjutalmat minden esztendőben megkapom. Az idén 15 ezer forintot kaptam. Igazolatlan mulasztásom soha nem volt. Ez a pecsétgyűrű és óra is bányásznapi jutalom. Nem tudom, hogy a sors kegyes, vagy kegyetlen iróniája-e, de az egyetlen fiam is vájár. Amikor bejelentette szándékát, irtó dühbe gurultam, meg akartam pofozni, aztán eszembe jutott a saját esetem. Belenyugodtam. Ügy látszik, nálunk családi vonás a bányászhűség ... Ary Róza
