Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

1981. augusztus 9., vasárnap NAGYVILÁG A Pentagon ragaszkodik Neutronfegyver Európában? Carter volt amerikai el­nök 1978 tavaszán tett kije­lentése, miszerint nem he­lyeznek el neutronfegyvert Nyugat-Európában és elha­lasztják gyártásának meg­kezdését, csupán a közvéle­mény megnyugtatását szol­gálta. A Pentagon és az USA katonai-ipari komplexuma olyan tölteteket gyártott és halmozott fel, amelyeket rá- dióaktív-tritium behelyezé­sével neutronfegyverré lehet változtatni. A Reagan-adminisztráció hatalomrajutása után meg­kísérelte a programot törvé­nyesíteni. Ám az európai közvélemény viharos tiltako­zása láttán kijelentette: az USA-nak egyelőre nincsenek konkrét tervei a neutron­fegyverekkel kapcsolatban. A közvéleményt, minde­nekelőtt az európai közvéle­ményt félre akarják vezetni. Az USA szándéka változat­lan : neutronfegyvereket el­helyezni Európában. Weinberger hadügyminisz­ter nyíltan kijelentette (in­terjú a Baltimore Sun című lapnak 1981. február 9-én). „támogatja a neutron rob­banófejek létrehozását”, és hogy „a korábbi adminiszt­ráció hibát követett el, ami­kor olyan döntést hozott, hogy a neutronbombát nem állítja rendszerbe” (sajtó- konferencia 1981. február 3- án). Régóta közismert, mi a véleménye a fegyverről az USA jelenlegi külügyminisz­terének. Amikor Haig még a NATO egyesített fegyveres erőinek parancsnoka volt, egy sajtókonferencián (1978. március 22.) kijelentette: „Rendkívül kívánatos lé­pésnek tartjuk a neutron robbanófej rendszerbe állí­tásának elfogadását.” Ez a lépés gyakorlatilag már megtörtént. Az Európá­ban telepített Lance típusú rakéták robbanófejei, vala­mint a 203,2 mm-es atom- ágyúk lövedékei bármikor neutron robbanófejekké ala­kíthatók. A Pentagon és az USA energetikai miniszté­riuma megegyezett abban, hogy megfelelő mennyiségű tritiumot állítanak elő, ami e lövedékek legfontosabb al­kotóeleme. Megállapodtak abban, hogy az Európában elhelyezett nukleáris tölte­tekhez szükséges tritiumot az USA területén őrzik: Euró­pába szállításuk és a robba­nófejekbe történő behelyezé­sük szükség esetén alig né­hány órát vesz igénybe. Ily módon a megnyugtatás, hogy a nyugat-európai or­szágok beleegyezése szüksé­ges a területükön új tömeg- pusztító fegyverek elhelye­zéséhez — puszta formaság. Az USA kész enélkül is vég­rehajtani szándékát, Nyugat- Európa országait kész té­nyek elé állítani. Az USA adminisztrációja nyilván azért álcázza a ne­utronfegyver nyugat-európai elhelyezésével kapcsolatos te­vékenységét, mert attól tart, hogy e kérdés nyilvános vi­tája fenyegetné annak a NA- TO-döntésnek végrehajtását, amelyet az új középható-su" garú amerikai rakéták Eu­rópában való elhelyezésére hoztak. V. Larionov ezredes APN Kambodzsai esküvő Szinte hihetetlen, de ez a kép a kambodzsai főváros­ból érkezett! Abból a Phnom Penhből, amelyet két évvel ezelőtt még halott városnak nevezett a világsajtó. Ki ne tudná, hogy a polpotista re­zsim milliók életét oltotta ki, mérhetetlen pusztítást vég­zett az országban. A gyilkos bandákat 1979 januárjában vietnami segítséggel elűzték a kambodzsai hazafiak. A népi Kambodzsa kormánya azóta nagy lépést tett a ká­rok eltüntetése, az ország konszolidálása, az emberhez méltó élet megteremtése ér­dekében. Hogy az élet las­san visszatér a rendes kerék­vágásba, arról tanúskodik'ez a felvétel, amely egy fiatal pár esküvőjén készült Phnom Penhben. Örmény fennsík színes kőhazakkal, sziklakolostor és Ecsmiadzin Hófödte hegycsúcsok között Jereván Előző — Grúziát bemutató — írásunkban azzal bú­csúztunk, hogy elindult az autóbuszkonvoj Tbilisziből Örményország fővárosába, Jerevánba. Csupán a Sze- van-tónál tartottunk némi pihenőt. A Balatonnál há­romszor nagyobb „tengerig” kacskaringós szerpentinen kapaszkodott a karaván, onnan viszont már lefelé ha­ladtunk a négy. helyenként hatsávos autóbánon. Jere­ván felé közeledve a Kaukázus mind magasabb hegyei körvonalazódtak újólag a távolban. A főváros közelébe érve pedig megpillanthattuk az 5165 méter magas — ma Törökországhoz tartozó — Ararát mindig hófödte csú­csát. Sóhajtozott is a társaság: „Juthatna a frissítő hóból nekünk is” — olyan forróság fogadott bennünket Ör­ményországban. Garni erőd volt. I. Trdat ki­rály I. században épült nyá­ri palotájának maradványa­it tekintettük meg. Itt áll a Szovjetunió egyetlen helle­nisztikus, épségben maradt szentélye. Himnusz a sziklakolostorban Űjabb kacskaringós emel­kedők következtek, s a ka­paszkodó végén jutottunk el a Gehard sziklakolostorhoz. A sokat háborúzó ősi örmé­nyek búvóhelye és szentélye volt e monumentális létesít­mény. A főtemplom a szikla falához épült szorosan, s a sziklában is kialakítottak több barlangszentélyt, ör­mény idegenvezetőnk unszolt, hogy énekeljünk valamit. Nem tudom, a társaság volt-e szégyenlős, vagy a látvány nyűgözött le annyira, hogy sokáig nem jött hang a tor­kunkra, mígnem a csoport valamelyik tagja megmentet­te a helyzetet, s elénekeltük a Himnuszt. A kolostor alatt mély sza­kadékban zuborog a Karmir- get folyó, annak néhány ki- szögelésében a fővárosi me­leg elől kimenekült örmé­nyek szabad hétvégeiket töl­tötték. E festői környékre nem engedtek víkendházakat építeni, mégis annyian vol­tak, mintha a fél Jereván ide zarándokolt volna. Hangos énekszó közepette minden kis platón birkát sütöttek, táncoltak, nevettek. A sok élmény hatására másnap fáradtan, de mi is igen jókedvűen, élményekben gazdagon búcsúztunk Jere­vántól, a Kaukázustól, a szik­lakolostortól ... Jávor Péter Három és fél hektáros tér Az IBUSZ által kitűnően szervezett út félidejéhez ér­tünk, amikor begördült a Lenin térre, az Arménia Szálló elé autóbuszunk. A hosszú, fárasztó út, s a kora esti időszak ellenére, mind­annyian kitódultunk a Szov­jetunió legnagyobb terére, a három és fél hektáros Lenin térre. A hatalmas, kör alakú teret négy hatalmas, rózsa­szín kőből épült, ívelt ház öleli körbe. Itt van a kor­mánypalota, áz örmény Kul­túra Háza, a szakszervezetek székháza, a főposta, s termé­szetesen a szálló, amelyben laktunk. (Fenti kép.) A tér egy részét hatalmas szökőkút foglalja el. Amolyan zarán­dokhely: minden délután ha­talmas tömeg lepi el a kör­nyéket, miközben élénk zene szól, szürkület után pedig megannyi színes lámpa a ze­ne ütemére a szivárvány minden színében viliódzik. Mintha ide gyűlt volna Jere­ván minden polgára. Alkalmi fotósok, árusok nyüzsögnek a tömeg közt. Másnap reggeli első prog­ramunkban a város megte­kintése szerepelt. A kör ala­kú ifjúsági ház fölött hatal­mas emlékpark őrzi a hábo­rú hősi halottainak emlékét. A főváros nem bővelkedik annyi műemlékben, mint Tbiliszi, ám építészete sok érdekességet takar. A telepü­lés egyéniségét a szivárvány minden színében tündöklő épületeinek, s egységes stílu­sának köszönheti. A csaknem 30 ezer négyzetkilométernyi Örményország lakóinak szá­ma napjainkban hárommil­lió, s minden harmadik em­ber a fővárosban él. Jereván legalacsonyabb pontja 994 méter a tengerszinttől. Ezt öleli körbe a Kaukázus több nyúlványa, a már említett Ararát, továbbá az Aragát, a Kapudzsih. Szirénes gobelin Amennyire kevés műem­léképület van a fővárosban, annyira ellentéte Ecsmiadzin, amely mindössze 20 kilomé­terre van Jerevántól. Délutá­ni utunk ide vitt. Itt székel az egyház feje: Minden ör­mények Katolikosza. Egy ha­talmas park közepén, a város központjában áll az ecsmiad­zini székesegyház, amelyet egy korábbi pogány szentély helyén építettek a III. szá­zadban. A székesegyház rész­ben múzeum is, itt őrzik azo­kat a honi és külföldi örmé­nyektől érkező ajándékokat, amelyek felbecsülhetetlen ér­tékűek. S itt található az a 12 négyzetméteres gobelinkép is, amely minden örmények ka­tolikus pátriárkájának foga­dószobájában van kiállítva. Érdekessége, hogy a Francia- országban élő örmények meg­rendelésére készült, egy szén tesi művészházaspár alkotá­sában, a szarvasi Szirén go­belinműhelyében. Több órás séta, szemlélő­dés után indultunk vissza, de még megálltunk egy rövid időre Zvartnocnál, az Éber erők templománál. Pontosab­ban romjainál. A VI. század­ban épült templomot a föld­rengés döntötte romba, ahogy mondják, úgy 1000-ben. Bát­ran szétszéledt a csoport, mindenki közelről akarta szemlélni az épségben ma­radt, díszes domborműveket, örmény idegenvezetőnk meg­állj szavára azonban egy pil­lanat alatt újra egybeterelő­dött a társaság. Nem vélet­len. A megannyi kő között számos viperacsalád ta­nyázik. Mondanom sem kell, ettől kezdve mindenki a lá­ba alá nézett. Az egyetlen hellenisztikus, hatalmas bazalttömbökből fara­gott szentély, amely I. Trdat király nyári palotájának tarto­zéka volt A Gehard sziklakolostor és az azt övező hatalmas hegyek. A régi örmények sok esetben ide menekültek az arabok elől a szerző felvételei Reménység sugárzik arcukról (Fotó — VNA — MTI — KS) Estére a szálló pincéjében borkóstolót rendeztek. Szinte valamennyien részt vettünk ezen. A grúz borok után kí­váncsiak voltunk az örmé­nyek nedűjére is. Nem kel­lett csalatkoznunk. A „bor- sor" végét tízegynéhány éves, 26 százalék cukortartalmú, konyaknak is beillő vörös bor zárta. Az újabb reggelt újabb ki­rándulás követte. Ezúttal úti­célunk keletre vezetett, s el- ' ső állomásunk nem egészen 40 kilométerre Jerevántól, a

Next

/
Thumbnails
Contents