Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9., vasarnap A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kevermesi seprűkötő részlegében 5 évvel ezelőtt kezdődött el a ter- melés. Ennek jelenlegi értékéről, valamint a létszám alakulásáról Ködmön József üzemvezetőt kérdezzük: — Mennyi seprű készül el évente? Mucsi Lászlóné: .......Nag yon meg vagyok elégedve .. — Mintegy 200—250 ezer, és ezek összértéke eléri a 10 millió forintot. — Hányán voltak kezdéskor és mennyien vannak most? Dani Béla: „Korábban vásároltunk egy házat.. — Itt, ebben az üzemben tízen kezdték el a seprűgyártást. A foglalkoztatottak száma most megközelíti a 60-at. Sajnos, gyakran előfordul, hogy 8—10 dolgozónk betegállományban van, no és tíz kismama veszi igénybe a gyest jelenleg. — Mennyit tud egy dolgozó elkészíteni egy műszakban? — Ügy 60—80 seprű varrása, illetve kötése tekinthető napi normának. Déván olyan dolgozónk, aki 200-at is megköt naponta. Más meg jó-, fia ennek csupán az egyötödét'^tudja teljesíteni. Sok . függ attól, kinek, milyen az egészségi állapota, a kézügyessége és menynyire szorgalmas. Egy kötésért 1,35 forintot és egy varrásért 1,55 forintot fizetünk ... * * * Közben megtekintjük a tisztán és rendben tartott szociális helyiségeket is. Minden dolgozónak külön öltözőszekrénye van. Aki akar, az előfizethet ebédre. Ezt az étteremből hozzák és csak 8.70 forintba kerül egy adag. Ugyanis az ÁFÉSZ 5, a szakszervezet pedig egy forinttal járul hozzá személyenként a költségekhez. Ezen kívül mindenki fél liter tejet kap védőitalként naponta. Mucsi Lászlóné több, mint egy éve dolgozik az üzemben. A fiatal asszonynak gyorsan és biztosan jár a keze, mialatt a „varrógépbe” szorított, és már seprű alakúra formált cirokköte- get vastag tűvel keresztül- bökdösi. Nem valami finom és gyengéd tevékenységnek tűnik ez a munkafolyamat. — Hányat tud megvarrni egy műszak alatt? — Nyolcvan-kilencven darabot. — Mennyi a havi keresetük? — A férjem a lökösházi tsz-ben traktoros, és 4—4,5 ezret hoz haza, én pedig itt 3‘ ezer forint körül kapok havonta. — Megéri-e ezt csinálni? — Igen, nagyon meg vagyok elégedve, a körülményekkel is, különben Lökös- házáról nem jönnék át biciklivel minden nap. Dani Béla Dombegyházáról jár ide dolgozni. Már 12 éve köti a seprűket, de nemcsak itt, hanem másodállásban otthon is. Ezért, mint mondja, se éjjele, se nappala nincs. A szivére panaszkodik. Bal karjával állandóan egy vasból készült, a hajókormányhoz hasonló kisebb kereket forgat. Ennek segítségével erősithető fel dróttal a nyélre a cirok. — Mit tud itt ezzel a munkával megkeresni? — Négy- és félezret. Otthon ugyanennyit. — Van-e családja? — Van. Feleségem a bat- tonyai ÁFÉSZ-nél szintén seprűt köt. Gyerekeink közül kettő már iskolás, egy pedig óvodába jár. — Mire költik a pénzüket? — Keresetünknek majdnem a fele élelemre és ruházkodásra megy el. Korábban vásároltunk egy házat, és fizetjük az OTP-részle- tet. Ebben a kánikulában két disznónk hőgutát kapott és megdöglött. Szeretnénk majd vásárolni másikat. Megyeri Lajos anyagelőkészítő 6 évvel ezelőtt még a csabai felvonógyárban dolgozott és minden nap ingázott. Hajnal 3 órákor kelt és délután 4-re ért haza. Megyeri Lajos: „Ennél én itt többet kapok.” — Mennyit keresett ott? — Hol 2, hol meg 2 és fél ezret. Ennél én itt többet kapok. — Mitől függ az, ki, mennyit keres? — Ebben az üzemben teljesítmény szerinti csoportbérezés van. Rendszerint azon múlik, mennyi anyagot kérnek, illetve használnak fel a kötők. A szakszervezeti bizalmival, Fodor Balázsnéval is beszélgetünk, ö szintén otthagyta a csabai munkahelyet, ahol viszont 500—600 forinttal többet keresett. Az alsó tagozatba járó gyerekei miatt azonban már nem tudná vállalni a három műszakot. — Hol dolgozik a férje, és mennyit keres? — A tsz-ben, mint jószággondozó 4 ezer 200 forint körül keres. Jól jön az egy hold háztáji, amelyen kukoricát termesztünk. — Gyűjtenek valamire? — Jövőre a régi belvizes házunk helyén újat építünk, és erre kell a pénz. Megyeri Zoltán: „összesen hat unokánk van.” Fotó: Martin Gábor A készáruraktárban Megyeri Zoltán kártológépen dolgozik. Nagyjából meg van elégedve mindennel, és csak azt nehezményezi, hogy nincsen teherlift. Naponta 800, sőt, ezer seprűt is felkeli cipelni az emeletre. — Nagy családja van? — öt gyermekünk közül az egyik fiú már megnősült és két lány férjhez ment. összesen 6 unokánk van. — Mennyit tudnak, félretenni a keresetükből? — A feleségem, a másik fiam és én, havonta összesen 10—11 ezer forintot keresünk. Ebből 2—3 ezret szoktunk megspórolni, és a többi pénzt ruházkodásra, élelemre, állattartásra költjük. Egy évben a hat sertésből kettőt-hármat szoktunk leadni... Nehéz mesterség a seprűkötés. Jó módszer, hogy aki többet dolgozik, az többet is keressen az üzemben. Egy őszinte válasz is ezt igazolta: amikor néhány asszonytól megkérdeztük, miért kaptak most kevesebbet, mint azelőtt, a következőt felelte az egyikük: „Sajnos, akkor elbeszélgettük az időt és így a munka sem haladt a kívánt ütemben...” Bukovinszky István Néhány szó a hulladék hasznosításáról Napjainkban sokat foglalkozunk a melléktermékek és hulladékanyagok hasznosításával és további feldolgozásával, hiszen egy-egy jó ötlettel, technológia kidolgozásával milliókat tudunk megmenteni a szeméttárolók, égetőkemencék „éhes és méregdrága” gyomrai elől. A hulladékok felhasználását eredményező fejlesztésekre központi forrás is igényelhető, melyet a kijelölt vállalatok igyekeznek igénybe venni. Sajnálatos, hogy a munka hevében megfeledkezünk olyan termelőegységekről, melyek már évtizedek óta hulladékot használnak fel, sőt, sajátos profiljukból adódóan a hulladék a termeléshez szükséges alapanyag, folyamatos beszerzése meghatározza a termelőegység gazdálkodását. A hulladékból előállított késztermék pedig igen keresett a tőkés piacon, így a hulladék feldolgozása párosul a tőkés export fokozását célzó gazdasági célkitűzéssel is. * Miről is van szó? Magyar- országon a kötszövő- és konfekcióipar a könnyűipari rekonstrukcióval együtt dinamikusan fejlődött. Igaz, hogy a technológiai módosítások, az anyagtakarékossági intézkedések csökkentették a hulladékok mennyiségét, nagysága azonban még mindig több ezer tonnában lenne meghatározható. A képződött hulladék hasznosítását egy textilhasznosító vállalat és néhány rongyszőnyeget gyártó szövetkezet vállalta magára. A szőnyeg- gyártás sok bedolgozónak, csökkent munkaképességű embernek ad jövedelemkiegészítési lehetőséget, ugyanakkor a késztermék tőkés piaci értékesítése javítja a külkereskedelmi mérleget. Az ország 4 szövetkezete évente 250—300 ezer négyzetméter rongyszőnyeget gyárt, melynek alapanyagszükséglete — hulladékból! — körülbelül 6 ezer tonna. Hihetetlen számomra az, hogy ezt a mennyiséget a belföldi ipar biztosítani nem tudja, és Franciaországból, Ausztriából, NSZK-ból vagyunk kénytelenek — kemény valutáért — importálni a textilipari hulladékot! Arról is hallottam, hogy textilipari hulladékból jelentős a tőkés kivitelünk. Az „ilyen” üzlet nehezen fogja javítani a külkereskedelmi mérleget. Sőt, egyes vállalati és szövetkezeti vezetők arról panaszkodnak, hogy a képződött hulladékot a begyűjtő vállalatok nem veszik át. így saját maguk semmisítik meg. égetik el, pedig ezek a hulladékok az ország valamennyi textilipari üzemében ..importpótlók” is lehetnének. Ma a hulladék is kincs, gazdaságosan használható alapanyag; még gazdaságosabbá tételéhez csak koordináció szükséges a „gyártó” üzem, a textilhasznosító és a felhasználó között. Vigh Imre Alkalmi dinnyeárudák az országutak mentén Alkalmi dinnye- és gyümölcsárudák nyíltak a Fejér megyei utak mentén: a dunántúli megyében a híres dinnyetermő-te- rületeken — Cece, Vajta, Nagy- karácsony, Lovasberény környékén szinte minden kilométerkőnél vásárolhatnak üdítő, szomjat oltó mézédes sárgavagy görögdinnyét az autósok. A falusi porták előtt friss gyümölcsöt is kínálnak az utak vándorainak. Az alkalmi gyümölcsárusító helyeknek nagy sikere van: ezeken a helyeken ugyanis frissen szedett, s bolti árunál olcsóbb gyümölcshöz, dinnyéhez juthatnak hozzá a kirándulók. Utazási irodák Vili. Kalocsai mulatság Ha azt mondom, Kalocsa, a helységnévről mindenkinek az egyik legszebb magyar népviselet, a sokszínű hímzéssel díszített gyolcsing, pruszlik. kötény, főkötő jut eszébe. Aki járt a régi Du- na-ágak közötti kis városban, s megfordult a takaros hazaknál, láthatta, hogy az asszonyok maguk pingálták a szobák, konyhák falát, koszorút festettek az utcai homlokzatok falára, az eresz alá. Ma is ápolják a hagyományt, a legjobb íróasszonyok hírneve eljutott a környéken túlra, nem egy kapott közülük meghívást külföldre is. A Kalocsai Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet termékei kapósak a hazánkba látogató turisták körében. Keresettek az itt élő fazekasok vörös agyag- korsói, és kékmintás fehér cseréptálai. A másik jellegzetes ismertető jegy: a paprika. Kalocsa vidéke adja az ország nemes fűszerpaprikatermelésének nagyobbik felét. Az egyénileg vagy az IBUSZ csoportjaival ide látogató turistákat azonban más is vonzza a nádfödeles, tomácos parasztházak utcáiba és a barokk városközpontba: a kalocsai emberek vendégszeretete. A várostól alig pár kilométerre fekvő hajósi pincefalunak több mint ezer présháza nyitva áll azok előtt, akik meg akarják ízlelni az erős. testes fehér és vörös borokat. Alig pár hónapja, hogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaság megnyitotta Kalocsa-Ha- jóson Cabernet fogadóját, ahol a tájjellegű ételekhez illő rubin- és aranyszínű borokat kínálnak az étteremben, és a pinceborozóban. Ha jól érzi magát a vendég, akár itt is éjszakázhat az összkomfortos szálláshelyen, a kétágyas szobákban. (A fogadó közvetlen szomszédságában hamarosan megkezdik a 60 ágyas szálloda építését.) Gondoskodtak a turisták szórakoztatásáról is, horgásztanyán, lovaglóiskolában tölthetik a szabad időt. A hajósi népi együttes pedig jókedvre derít öreget és fiatalt, amikor bemutatja a németajkú község tréfás táncjátékait. Ilyenkor a három harmonikás rázendít egy sváb dalra, a vendégek együtt ropják a táncot a népviseletbe öltözött fiúkkal, lányokkal. H. A. A Cabernet fogadó A harmonikaszó messzire száll a szölöskcrtek felett Kalocsa-hajósi fiatalok táncbemutatója (Fotó: Ham- -Lajos felvételei — KS)
