Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
1981, augusztus 7-, péntek e Univerzális Szövetkezet Orosházán „Rend és fegyelem” a jelszavuk Jó üzletnek bizonyul az üvegezési munkák vállalása Fotó: Veress Erzsi Vízgazdálkodásunk fejlesztése a VI. ötéves tervben Interjú Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével A hazai vízgazdálkodásban roppant erőfeszítéseket teszünk a megnövekedett igények mind teljesebb kielégítésére. Milyen feladatokat jelent ez a mindennapok gyakorlatában? — erről kérdeztük Kovács Antal államtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét. A tervidőszak végére a laCseppet sem volt irigylésre méltó az év elején Szabó Géza helyzete, aki ekkor vette át az Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet irányítását Orosházán. Egy, már hosszabb ideje gyengén működő gazdálkodó egységet kellett, kell ráncba szednie, új eszközökkel, friss ötletekkel a fegyelmezett, nyereséges termelés útjára vezetni. — Január volt — emlékezik vissza az elnök —, és nem volt sem éves, sem ötéves tervünk. A márciusra ígért épület munkálatai álltak. Gyorsan kellett intézkedni. A szövetkezet tevékenysége igen sokrétű, a körülbelül tízféle szolgáltatás mellett, termelő munkát is folytattak. A tervkészítésnél valamennyi egység vezetőjét összehívták, és közösen alakították ki elképzeléseiket. Az eredmény egy igen feszített terv lett: a tavalyi, csaknem 28 millió forintos árbevétellel szemben a 36 millió forintot kívánják elérni az idén. — Mire alapozzák ezt a nagyarányú növekedést? — A tartalékainkra. A hatékonyság ötszázalékos emelését tűztük ki célul, mégpedig a munkafegyelem szigorításával. Az, hogy ennek megvalósítása nem okoz gondot, utal arra, hogy milyen volt itt a helyzet ezelőtt. A jelszavam: rend, fegyelem és szervezettség. Eredményt csak így lehet elérni. Szemléletváltozásra is szükség volt, főként a fogyasztókkal kapcsolatban. Mindenkinek be kell látnia, hogy mi vagyunk őértük, és nem fordítva. A szolgáltatás fillérjeiből csak úgy. lehet milliókat csinálni, ha növeljük a vevőkört, egyre többen tartanak igényt munkánkra. Ez pedig színvonal, jó hírnév kérdése. A szövetkezetnek pedig alaposan meg kell dolgozni a Goodwill-ért, amivel eddig nemigen dicsekedhetett. Szolgáltatást ugyanis csak néhány éve folytatnak, megelőzőleg termelőszövetkezet volt ez is, és bizony a szolgáltatás nem sokat fejlődött, a hangsúly a termelő tevékenységen maradt. Így történhetett az, hogy a helyi lakosság inkább Gyulára vitte szervizbe járművét, és jobbára maszek kőművesekkel tataroztatta a házát. Az új vezetés azonban nagy gondot fordít a szolgáltatásra. — A jó színvonal alapvető feltétele a jó szakember — magyarázza az elnök. — A szövetkezet mindent megtesz azért, hogy megszerezze őket. Tavaly 140 dolgozónk fele ki-, illetve belépő volt. Az idén a 180 főre duzzadt létszámból alig tizen távoztak. Hozzájárult ehhez a munkakörülmények javítása mellett az érdekeltség felkeltése is. Példa erre az a több milliós beruházás, amit végül is sikerült márciusban átadni. Az egyik munkás bevallása szerint a régi módszerrel az év végére lett volna valami belőle. Azt pedig, hogy egy-egy jó ötlet mennyit hoz „a konyhára”, a következő példa tükrözi. A szövetkezet szerződést kötött az üveggyárral, hogy a lakossági igényeket a jövőben ők elégítik ki. Ez egymillió forintos terven felüli árbevételt jelent, a gyártónak pedig annyi könnyebbséget, hogy nem kell a kis tételekkel foglalkoznia. Sok mindent el lehet érni a meglevő eszközök, adottságok jó kihasználásával, de a jövőre gondolva, szükség lehet fejlesztésre, bővítésre is. — A VI. ötéves terv elképzeléseiben szerepel — mondja az elnök — egy 20— 23 millió forintos beruházás. Ez egyrészt az autószerviz bővítését, korszerűsítését foglalja magában. Üj csarnokban, új technológia megvalósítása fogja emelni a szolgáltatás színvonalát. Emellett a háztartási gépjavító tevékenységet kívánjuk bővíteni, szintén új műhelyt kialakítva. Törekedik a szövetkezet a munkakörülmények jobbítására is, hiszen ez a munkaerő megtartásának egyik feltétele. Régi mulasztást pótoltak az idén, amikor a telepet jellemző sártengert járdákkal, utakkal váltották fel. És tovább javul majd a helyzet, ha elkészülnek az új szociális helyiségek. Megindult tehát a munka az üzleti jó hírnév megteremtéséért, hogy sikeres lesz-e, az majd elválik. Szatmári Ilona — Milyen eredményeket ért el a hazai vízgazdálkodás az elmúlt öt évben? — Minthogy a vízgazdálkodás nem zárt terület, hanem a népgazdaság szerves része, természetes, hogy saját jegyeit megőrizve, megkezdte a felzárkózást az egész gazdaságra érvényes követelményekhez. A rendelkezésünkre bocsátott anyagi és szellemi erők felhasználása lehetővé tette, hogy összességében teljesítsük a népgazdasági előirányzatokat, így egyenletesebbé vált a lakosság és az ipar, a mezőgazdaság vízellátása. A nyári időszakban vízellátási gondokkal küszködő települések számát mintegy százzal csökkentettük, arányuk ebben az évben csak 14 százalék körüli lesz, ellentétben az V. ötéves tervidőszakra jellemző átlagos 23 százalékkal. A vízkárokat sikerült korlátok közé szorítani. Mintegy 100 millió forintot költöttünk a vízgazdálkodás technikai-technológiai színvonalának emelésére. Apróságnak tűnhet, de ma sokkal jobb és „vékonyabb" betont készítünk, mint néhány évvel ezelőtt. Nőtt az előre gyártott elemek és szerkezetek felhasználásának aránya, sikerült kimozdítani a holtpontról a tipizálás ügyét, összegezve, a vízügyi szolgálat történelmének eddigi legnagyobb fejlesztését hajtotta végre az elmúlt öt évben, de a vízgazdálkodási infrastruktúra viszonylagos elmaradottságát még nem tudtuk felszámolni. — Népgazdaságunk VI. öléves terve a vízgazdálkodást változatlanul a kiemelt fejlesztési célok közé sorolja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? — A népgazdaság összes beruházásaiból a vízgazdálkodás 54—57 milliárd forinttal részesedik, hat százalékkal többel, mint az elmúlt tervidőszakban. Beruházásaink túlnyomó részére mintegy 42—45 milliárd forintot fordítunk, a többi pénzt a nagyberuházások előkészítésére, a mezőgazdasági vízszolgáltatásra és egyéb célokra használjuk fel. kások mintegy 60 százaléka részesül közműves vízellátásban, de a közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya is eléri a 37 százalékot. A vízellátást, szennyvízelvezetést és -tisztítást elsősorban Budapesten, az ipari központokban, a megyeszékhelyeken és a városokban, valamint a vízhiányos területeken fejlesztjük. A Balatonra és közvetlen térségére 4,2 milliárd forintot szánunk. Kiemelkedik ebből a Kis- Balaton helyreállításának első üteme, de jelentősek azok a munkák is, melyek a tó vizének további tehermentesítését eredményezik. Az érés belvízkárok további ütemes, rangsorolt kiépítése és erősítése, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. Elsősorban a tiszai és a Körösvölgyi gátakat erősítjük. A vízrendezés nagy hányadát Békés, Csongrád, Szolnok, Borsod és Szabolcs megyék területére összpontosítjuk. Vízrendezési programunk összhangban van a ma már térségi rendszerben megvalósuló meliorációs tervekkel, ezáltal jól szolgálja a föld védelmét, termőképességének fokozását. Az öntözőfőművek fejlesztése viszonylag szerényebb mértékű, a fő feladat a meglevő kapacitások hatékony és rendszeres kihasználása. — Milyen fő területekre kell összpontosítani az erőket, az eszközöket? — A fejlesztő munkát megalapozó információs rendszer, a víz- és energiatakarékos vízgazdálkodási technológiák, a meglevő létesítmények fenntartási, karbantartási módszereinek fejlesztésére, valamint az iparszerű vízépítési módszerek szervezésére és bevezetésére. Bár ezek a témák elsősorban műszaki jellegűek, azt a célt szolgálják, hogy javuljon a vízgazdálkodás általános hatékonysága és szervezettsége, ezért valamennyi kutatott témánkat következetesen alá kell rendelni általános gazdaság- politikai törekvéseink szolgálatának. A legfontosabb témákra rendelkezésre álló központi keretekkel való gazdálkodásba bevonjuk a hasznosítót. Például a városi csapadékelvezető hálózatok komplex fejlesztésében szerepet kapott a Pécsi Víz- és Csatornamű Vállalat. — Gyakran elhangzik mostanában, hogy komplex vízgazdálkodási szemléletet érvényesítsünk. Mit jelent ez? — Ez alatt vízháztartásunk mérlegének befolyásolását, vízkészleteink gazdaságfejlesztésünk szolgálatába állítását, a hosszú távú nép- gazdasági érdekek következetes érvényesítését értjük, csakúgy, mint azt a kérdést, hogy egy adott térségben az egyensúlyt a vízigény-szabályozás vagy a vízkészlet-növekedés eszközeivel tartsuk-e fenn. Komplex vízgazdálkodási kérdés a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának megjavítása is. Intő példa, hogy az ország 1100 vízmüvéből már 71-nek 'a vízminősége nem felel meg a szabvány előírásainak, vagy hogy a talajvízre telepített kutak kilencven százaléka nitrátszennyezett. Hasonlóan fontos az is, hogy a mezőgazdasági víz- gazdálkodás fejlesztését, a vízrendezést és meliorációt a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel összhangban valósítsuk meg. A vízgyűjtők viszonyainak átfogó ismerete nélkül ez lehetetlen, ezért is tartjuk fontosnak a folyamatban levő keretterv átdolgozását, aminek fő célja, hogy a komplex vízgazdálkodási munka gazdasági, műszaki hidrológiai alapjait térségi szemlélettel biztosítsa. — Az ENSZ az 1980-as íveket nemzetközi ivóvizellátási és közegészségügyi évtizeddé nyilvánította. Magyarország mit tud tenni ennek sikeréért? — Anyagi lehetőségeinkkel összhangban elsősorban szellemi erőforrásainkat tudjuk rendelkezésre bocsátani, figyelembe véve exportérdekeltségeinket. A 'felhívással összhangban folytatjuk szakértőink küldését a fejlődő országokba, aktívan részt veszünk az oktatási programban. Az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás hazai fejlesztési programja lényegében egybeesik az ENSZ ajánlásaival, ugyanakkor célkitűzéseink összehangolása meglevő programjainkkal, jelentősen javíthatja a végrehajtás feltételeit. E feladatok szervezésére, koordinálására magyar nemzeti bizottságot hoztunk létre. Roszprim Nándor Eddigszázmillió forint kölcsönt adtak a tagok a termelőszövetkezeteknek A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjai a TOT összesítése szerint mintegy 100 millió forintot adtak eddig kölcsön saját gazdaságuknak1 ahhoz, hogy a jelenleg viszonylag szűkös fejlesztési. beruházási lehetőségeikét némileg bővíthessék. A föld és más vagyontárgy bevitelén túl ugyanis — a fennálló rendelkezések szerint — a tag á közgyűlés által jóváhagyött közős fejlesztési célok megvalósításához az alapszabályban meghatározott feltételekkel a szövetkezet tevékenységéhez anyagilag is hozzájárulhat. Ezzel a lehetőséggel mind többen élnek. A megállapodásokat minden esetben írásban rögzítik, és a szerződéses feltételeket az ide vonatkozó pénzügyminiszteri rendelethez igazítják. Különösen élénk az érdeklődés azóta, hogy a Pénzügyminisztérium, amely e kérdésben állásfoglalásra illetékes, közölte: nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a tagok hozzájárulása után a takaréklevélre fizetett kamat mértékének megfelelő részesedést fizethesse a szövetkezet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a tag 5 ezer 10 ezer, 20 ezer, illetve 50 ezer forint összegű hozzájárulást ad a szövetkezetnek, akkor az átadott ösz- szeg után például ötévi lekötés esetén 7 százalékos, háromévi lekötésénél 6 százalékos részesedés illeti meg. Egész sor termelőszövet- . kőzetben fejlesztéshez fogtak a tagi kölcsönökkel. Egyebek között új munkaalkalmat teremtettek például a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezetben, ahol a baromfirészleget bővítették részben a felvett kölcsönből. Másutt a gazdálkodás szociális feltételeit javítják azzal, hogy a létesítményeket kiegészítik. Különösen sokat segít a tagi kölcsön az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságoknak, itt a forgóeszközök ugyanis hamarabb „kimerülnek'’, és pótlásukra rendszeresen szükség van. Jelentős fejlesztést hajtott végre az előre gyártó betonüzemében az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat a közelmúltban. Elsősorban ipari üzemek beruházásánál használható óriás betonelemeket készítenek itt, de az utóbbi időben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági beruházásokkal. így a vállalat termelési értéke meghaladja a nyolcvanmillió forintot (MTI-fotó : Matusz Károly felvétele — KS)