Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-05 / 182. szám

1981. augusztus 5.. szerda Egymillió pár papucs Az új, 35 méteres csarnokban a szalagszerű termelés több mint 20 százalékos termelékeny­ségnövekedést jelent Változnak az idők... „Szurkolják” a kukoricát — olcsóbb a takarmáoyozás Az állattartás költségeinek csökkentésére energiatakaré" kos kukorica takarmányozási eljárást dolgozott ki üzemei­nek az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása. Néhány gazda­ságban már kipróbálták az új módszert, s az eredmé­nyek biztatóak; a beruházási költségek már ezer tonna takarmány kezelésénél meg­térülnek. Az új eljárás három, ön­magában is eredményes ta­karékossági lehetőségből öt­vöződik. Á módszer az átla­gosnál két-három héttel ko­rábban érő kukoricái aj tát igényel, ezt az esősebb idő­szak beköszönte előtt letör­hetik. és így eleve kevesebb a növényből kiszárítani való nedvesség. A lemorzsolt ter­ményt speciális berendezés­sel kezelik; valamennyi sze­met több helyen — gépi szer­kezettel — a szó szoros ér­telmében megszúrják, ezáltal szárításkor könnyebben le­adja víztartalmát a szem;rö- videbb idő alatt, gyorsabban szárad, ötletes műszaki meg­oldással a szárításkor fej­lesztett forró gőzt is vissza­tartják, % ismételten fel­használják. Az előmelegített levegőt hasznosító berende­zést a FÜTÖBER gyártja, a „kukoricaszurkálót” pedig a Bolyi Állami Gazdaság ké­szíti nagyobb sorozatban. A hagyományos szárítás­nál 100 kiló kukoricához át­lagban 60 forint értékű gáz­olajat használnak fel. Az ISV módszerével a költségek kétharmadát megtakaríthat­ják, így csupán 20 forintba kerül egy mázsa kukorica megszárítása. Jövőre már 30 sertéstartó­nagyüzem térhet át az ener­giatakarékos kukoricafel­használásra. A Gyulai Népművészeti és Házipari Szövetkezet idei, 40 millió forintos termelésével megyénkben a közepes szö­vetkezetek sorába tartozik. Termékeit viszont nemcsak hazánkban, hanem határain­kon túl is ismerik, keresik. Az országban egyedül a szö­vetkezetben készítik a kalo­taszegi kézimunkákat. Zsűri­zett termékei közül is ki­emelkednek a lakástextil- és szőttesáruk (falvédők, futók, alátétek, párnák), jelentős a bébi- és gyermekruházati cikkek gyártása, s nem utol­sósorban a rongyszőnyeg ké­szítése. Az év első felét igen jó eredményekkel zárta a szö­vetkezet : az éves tervezett árbevételnek a 60 százalékát az esztendő első hát hónap­jában már elérték, az 1981- re célul tűzött 5,5 millió fo­rintos nyereségből már 3,9 millió forint reálizálódott. Késztermékeik felét ex­portálják, a tőkés országok­ba — főként Svédországba, NSZK-ba és Ausztriába — nyolcmillió forint értékű ter­méket szállítottak. Igen ke­resett cikkük a rongysző­nyeg. amely termék a lakás­Fahulladékkal fűthető gőzka­zánok újabb típusát fejlesztet­ték ki az Erdészeti- és Faipari Tervező Irodával közösen a Szolnoki Vas- és Faipari Szövet­kezetnél. A 290 kilowatt teljesít­ményű kazán elsősorban a ki­sebb faipari üzemekben alkal­mazható gazdaságos módon. A korábban gáz- és olajtüze­lésű kazánokat gyártó szolnoki szövetkezetben 1978-ban — az energiatakarékossági program jegyében — kezdték el a fahul­A Körösvidéki Cipész Szö­vetkezet csaknem 20 éve ké­szíti a szabadidős-, illetve a pihenőlábbeliket. Tavaly 600 ezer pár volt a termelésük, az idén 800 ezret terveztek, a VI. ötéves terv végére pe­dig az egymillió 300 ezer párt szeretnék elérni. De mégvannak-e a növekedés feltételei? A legfontosabb ezek közül a piaci helyzet, az értékesí­tési lehetőség. Ezen a te­rületen, úgy tűnik, nincs probléma. Egy 1979-ben ké­szített felmérés szerint 1984- ben körülbelül 5 millió pár lesz a papucsigényünk. Nem mindegy persze, hogy mi­lyen termékekből áll össze az 5 millió pár. Fontos, hogy divatos és kényelmes legyen. De emiatt nem kell aggód­nia a csabai szövetkezetnek, termékeik állják a versenyt. A belföldi termelés növe­lése mellett azonban to­vábbra is importra szoru­lunk majd, igaz hogy kisebb arányban, mint most. A sza­badidő-lábbelik gyártása te­kultúrában reneszánszát éli. Ebből a termékből mintegy 26 ezer négyzetméternyit gyártottak. Persze e cikkek termelésében is jelentkezik a konkurrencia. A szövetkezet vezetői tudják, hogy a jó piacokat csak kifogástalan minőségű termékekkel, a szállítási határidők pontos tartásával, uralhatják. A népművészeti áruk iránt, belföldön is, külföldön is nő a. kereslet. A hazai üzletek­nek a tervezettnél 10 száza­lékkal többet szállítottak. A kapacitás bővítésére folya­matos a bedolgozóhálózat át­szervezése. Ezenkívül beru­házással kívánják növelni a termelést, és javítani a dol­gozók’ munkakörülményeit. Erre az évre 2,5 millió fo­rintos költséggel tervezték a sarkadi telep bővítését, de a kései tervszállítás miatt a munkák csúsznak. Folyamat­ban van a gyulai központi üzem tervezése is. Gond, hogy a rongyszőnyeg folya­matos gyártását nagyban hátráltatja a hulladékanyag beszerzése, ebben az évben eddig egymillió forintért importáltak hulladék ron­gyot Franciaországból. ladék hasznosítású kazánok gyártását; ezekből az újabbat együtt három különböző teljesít­ményű változatot készítenek. A fahulladékkal fűthető kazánok sorozatgyártása mellett egyedi berendezések kivitelezésére is vállalkoznak. Az energiagazdál­kodási intézet tervei alapján a jászberényi * aprítógépgyárral együttműködve készítettek pél­dául a Martfűi Tisza Cipőgyár­nak egy olyan gőzkazánt, amely­ben felesleges bőr-, gumi- és műanyaghulladékok égethetők el. hát importkiváltó termelés, és mint ilyen, támogatásban részesül. Ez részben megala­pozza további feltételek megteremtését is, így példá­ul a kapacitásbővítés lehető­ségét. A termelés oldaláról ezt' a szövetkezet a gyártási rendszer átszervezésével ol­dotta meg. Az eddigi mű­helyszerű gyártásról éppen a napokban tért át a mezőbe- rényi üzem, az anyagmozga­tás gépesítése révén, a fo­lyamatos gyártási rendszer­re. Ez több mint 20 százalékos termelékenységnövekedést jelentett. És további haté- ■ k’onyság javulásra számíthat­nak majd ősszel, amikorra várhatóan elkészül az új bé­késcsabai üzemrész. Ezt egy békési beruházás követi, melynek befejezése után eb­ben az egységben is beveze­tik a kötött ütemű, szalag­szerű gyártási rendszert. A szövetkezet negyedik tele­pén, a gyulain meghagyják a műhelyszerű gyártási rend­szert. ugyanis kis szériák! Lezárult a jelentkezés, nyolc megyéből 180 gazda­ság, élelmiszeripari, vala­mint mezőgazdasági eszkö­zöket, gépeket gyártó vál­lalat vesz részt a Mezőkö­vesden augusztus 20-a és 23. között rendezendő mezőgaz­dasági tájkiállításon és vá­sáron. A budapesti 3-as számú főközlekedési út mellett több, mint húszezer négyzetméter területen — szabadtéren és fedett csarnokban — mutat­ják be az Észak-Magyaror- szág és az alföldi megyék mezőgazdasági termékeit, a zöldség, a gyümölcs, a sző­lő és a szántóföldi növények termesztésében, s az állat­esetén ez előnyösebb mivel nem kell át- és átszervezni a szalagokat. A piac és kapacitás olda­láról tehát nincs akadálya a termelésnövelésnek, és nincs a munkaerő oldaláról sem, mivel a szövetkezet itt a tsz-ek melléküzemágára és főként a nőkre épít. Természetesen a „dologi” feltételek mellett nagy sze­repe van a partnerkapcso­latoknak is. Nem mindegy, hogy mennyire veszik komo­lyan egy ilyen kisüzem (540 dolgozója van) igényeit. De azt, hogy importkiváltás­ra, belföldi árualap-bővítés­re kijelölt gazdálkodók, itt is előny. Jó a kapcsolatuk a PEMÜ-vel. amely a talpré­szeket szállítja, a bőrgyárak­kal, de különösen a Békés­csabai Kötöttárugyárral. Az együttműködés eredménye — amire már oly régen vár a fogyasztó —, hogy a szabad­idő-ruhákat hozzá illő, azo­nos anyagból készített láb­belikkel együtt árusítják. tenyésztésben elért ered­ményt. Ott lesznek a kiállí­tók között a háztáji gazda­ságok csakúgy, mint a tsz- ek melléküzemágai. Kiállít­ják portékáikat a kenyér- és tésztakészítő üzemek, színre lép gyártmányaival a Kábái Cukorgyár, a Szerencsi Cso­koládégyár és a Tiszai Ve­gyi Kombinát. A kistermelők részére gépbemutatót és vásárt tar­tanak, és bemutatják a fólia alatti termesztés különböző módjait. Bemutatják a táj- kiáílításon a mezőgazdasági újításokat is, az újítók részé­re pedig tanácskozást szer­veznek. urgert Róbert, a Bá­bolnai Mezőgazda- sági Kombinát ve­zérigazgatója, meg Horváth Ede, a Rába Művek vezér- igazgatója csaknem legen­dás alakká nőtt már — hír­közlő szerveink közremű­ködésével — képzeletünk­ben. Biztosak lehetünk pe­dig benne, hogy Magyaror­szágon nem csak ez a két gazdasági vezető él és dol­gozik az' irányítókkal szem­ben támasztott legújabbkori követelményeknek megfelel­ve. Ha ezt példával is bizo­nyítani kellene, itt Békés megyében első helyen a Kötöttárugyár igazgatóját, Szajbély Mihályt említhet­nénk. Róla évekkel ezelőtt á . Népszabadság úgy írt, mint „ejtőernyős igazgató­ról”, akit a tárca mindig ott vetett be, ahol más vezető már képtelen volt megbir­kózni a nehézségekkel. Megfelelő embert a meg­felelő helyre — figyelmeztet egy régi angol közmondás, és a termelés, üzletelés dolgai­ban nagy tapasztalatra szert tett angoloknak ez esetben épp úgy hinnünk kell, mint amikcír arra intenek, hogy az idő; pénz. Nos, voltak idők, ha nem is olyan rég­múltban, amikor a már na­gyon is kézenfekvő sze­mélycserékkel nem siettünk. Ebben az időszakban — a rossz nyelvek szerint — ha csak valami nagy bak­lövést. vagy törvénybe ütkö­zőt el nem követett a válla­lati igazgató, a szövetkezeti elnök nyugodt lehetett affelől, hogy az évekkel ko­rábban megkapott székből megy nyugdíjba. A mai időket megelőző „aranykor” nagyobb hang­súlyt fektetett értelemsze­rűen a kiegyensúlyozott, há­borítatlan körülmények kö­zötti termelésre, mint a rej­tett^ tartalékokat mozgósító gazdasági tevékenység meg­szervezésére. A káderpoliti­ka gyakorlatában ez az egy­szeri, és csaknem végleges­nek mondható kiválasztó­dásban öltött testet. Követ­kezésképp. akit végül is leváltottak, az „lebukott, süllyesztőbe került”, vagy legalábbis nagy presztízs- veszteséggel vonulhatott hát­térbe. Ezek, a tudatunkban mé­lyen bevésődött előítéletek, kategóriák ma egyik leg­főbb gátlói annak, hogy az idézett angol bölcsességnek érvényt szerezzünk. Holott az mindenki előtt világos, hogy jelen körülmények kö­zött termelőegységeink élén nemcsak akkor kell személy- cserét végrehajtani, amikor a kinevezett igazgatók, el­nökök hibát követnek el, nem képesek a vállalat, a tsz gazdálkodását folyama­I tosan nyereségessé tenni, hanem — és gazdasági hely­zetünk ezt is mind fokozot­tabban sürgeti — akkor is, ha a világon semmit nem tesznek a rutinszerű napi aláírásokon kívül. * Az élet tehát gyors, ru­galmas, és okszerű váltáso­kat követel. Ha a községi párttitkárban kiváló tsz-el- nököt sejtünk, de a dönté­sünket követő 2—4 év után sem tudja a rábízott tsz-t szorongatott helyzetéből ki­vezetni, új, neki testre sza­bott feladattal kell megbíz­nunk, és egy másik szakem­bert állítanunk a helyére. Tudom, könnyű ezt mon­dani. Midőn a differenciált bérezésről vagy a munkaerő átcsoportosításáról beszé­lünk, ugyanúgy egyetért ezek szükségességével min­denki, mint azzal, hogy aki eredménytelenül küszködik a rábízott feladattal, an­nak addig adjunk gyorsan új megbízatást, amíg na­gyobb baj nincs. Abban a pillanatban viszont, amikor valakinek végzett munkáját figyelembe véve kisebb bért adnak, mint többet tevő tár­sának, átcsoportosítják egyik munkahelyről a má­sikra, vagy meg kell. válnia — mondjuk ki: nem kis társadalmi megbecsülést hozó — vezetői székétől, már nem is olyap világos, nem is olyan egyszerű ez az egész. Természetesen, az vésse az első követ az érintettek­re, aki hasonló helyzetben minden különösebb lelki gyötrelem nélküli veszi vagy venné tudomásul ezeket a változásokat, amelyek fölött még manapság sem tér na­pirendre a legtermészete­sebb módon a közvélemény. Kevesebbet keresni, egy­két lépcsővel nem feljebb, hanem lejjebb lépni a rang­létrán — azt hiszem, ehhez soha senki nem fog tapsolni, amikor önmaga a szenvedő alany. Lehet azonban — és kell is — sokkal többet tenni azért, hogy igazán létfontos­ságú személycserék a ko­rábbiaknál hamarabb vagy­is időben, zökkenőmente­sebben, mondhatni még em- beriesebben, s — ez talán a legfontosabb — különösebb presztízsveszteség nélkül menjenek végbe. Nem kell ehhez más, mint jól „bejá­ratott” társadalmi gyakor­lat, olyan közeg, légkör, amelyben természetes a ká­derek oldalra vagy- hátra mozgatása is, amelyben az ügyek intézése során az ille­tékesek egy pillanatra sem felejtik el: az is ember, ér­ző lény, s nem is értéktelen, aki alulmaradt a feladatok­kal szemben. D míg tudniillik elő­fordulhat olyan, hogy egy tsz-elnö- köt többszörös veszteséges évzárás után lemondatnak anélkül, hogy utódját már megtalálták volna, s emiatt a már lemondott elnököt kénytelenek utóbb az ügy intézői a tsz irányítására, akárcsak átmenetileg is, új­fent felkérni — aligha be­szélhetünk korunk követel­ményeinek megfelelő káder­munkáról. Azt pedig min­denképp tudomásul kell vennünk, hogy közvélemé­nyünk, társadalmi közgon­dolkodásunk ebben a kér­désben is csak megszámlál­hatatlan jó példa nyomán formálódhat olyanná, ami­lyennek már ma szeretnénk látni. Mint ahogy Burgert Róbert és Horváth Ede ne­ve is csupán a „bizonyíté­kok súlya alatt” vált igazán névvé, amiben a sajtó csu­pán segíteni tudott, ameny- nyiben valóban értő kezek­ben volt a toll, a mikrofon, meg a kamera! Kőváry E. Péter A szigetcsépi Lenin Mgtsz gumiüzemében mezőgazdasági és ipari ékszíjak, valamint gumilemezek előállításával foglal­koznak. Ebben az évben mintegy 6—800 ezer különböző mé­retű ékszíjat — kombájnokhoz is — készítenek (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) Sz. I. Karancskesziben, az AGROFA Faipari Üzemben akácfából készítenek különböző mezőgazdasági épületeket: juhhodályo- kat, szarvasmarha- és sertésistállókat. Üjdonság, hogy a görbe akácfákat is feldarabolják, összeillesztik, és használha­tóvá teszik. A megrendelő kívánságára a helyszínen felépí­tik az épületeket. A képen: elszállításra vár a főtartók az üzem udvarán . (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) fájkiállftás és vásár Mezőkövesden Hulladékkal fűthető kazánok Népművészeti termékek Gyuláról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents