Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

1981. augusztus 30„ vasárnap

Moszkvai vélemény

Washington

keresi a konfrontációt"

A Reagan-kormány kemény külpolitikai irányvonala okkal kelt mind nagyobb nyugtalanságot a világban, természetesen a Szovjetunióban is. Egyre t'öbb embert nyugtalanít a kérdés: hová vezet a jelenlegi washingtoni adminisztráció ténykedése?

A Fehér Házban láthatóan úgy vélekednek, hogy a szovjetellenes pszichózis szítása, a „szovjet katonai fenyegetés” mítoszának terjesztése felmenti az USA-t az alól, hogy bármiféle konstruktív politikát folytasson a Szovjetunió irányában, A jelenlegi amerikai kormány például minden áron katonai fölényre igyekszik szert tenni a Szovjetunióval szemben, mindenekelőtt a rakéta- és a nukleáris fegyverkezés területén. A legutóbbi szemléletes esemény e téren a neutronbomba gyártásának elrendelése volt. Igaz, Washingtonban azt állítják, hogy a fegyverzet növelése egyáltalán nem háborús célokat szolgál. „Előbb fegyverkezni, hogy tárgyalhassunk a lefegyverzésről” — mondják Washingtonban, ám ez se- hoev sem fér össze a józan ésszel. Ez a megközelítés egyértelműen a fegyverkezési verseny újabb és újabb fokozódását vezet.

Nyilvánvaló lépés ezen a gyilkos úton a mintegy 600 amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéta tervezeti ■nyugat-európai telepítése. Ha az elképzelés megvalósul, lényegesen megváltozik a stratégiai helyzet, hiszen a Szovjetunió ellen irányuló esetleges amerikai atomcsapásakció ideje 5-6 percre csökken. Ügy tűnik, hogy egy cinikusan kitervelt folyamatról van itt szó, hiszen az USA hibájából szakadtak meg a- tárgyalások a Csendes-óceán térségében kialakult helyzetről, a hagyományos fegyverek eladásának és szállításának korlátozásáról, az atomfegyver teljes és általános betiltásáról. Lényegében megbénultak a középeurópai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó megbeszélések. A Reagan-admi- nisztráció kétségbe vonja a már megkötött szovjet—amerikai szerződéseket is. A SALT—2-egyezményt, amelyet az Egyesült Államok nevében Carter elnök írt alá két évvel ezelőtt, elfogadhatatlannak nyilvánította.

Mindez joggal aggasztja a világ közvéleményét. Megállítani a világ veszélyes szakadék felé csúszását — nincs ennél fontosabb feladata ma az európaiaknak és a többi földrész népeinek. Ezért is tarthatjuk aktuálisnak Edward P. Thompson angol történész felhívását, amely a Le Monde Diplomatique folyóirat júliusi számában jelent meg: „Európát és egész kultúráját csak minden fizikai és szellemi erő teljes odaadásával vívott önfeláldozó harccal, a második világháború ellenállásához hasonló küzdelemmel, nemzetközi akciókkal lehet megmenteni. De ez alkalommal gz ellenállásnak meg kell fékeznie a háború kibontakozását — mert tíz perc múlva már túl késő lesz.”

V. Kortunov (APN — KS)

Kuba

Harc a dengue ellen

Több mint két hónapja országos harc folyik Kubában az elterjedt trópusi járvány, a dengue ellen. A trópusi sárgalázhoz hasonló tünetekkel, magas lázzal, heves végtagfájdalmakkal, kiütésekkel, és súlyosabb esetekben belső vérzéssel járó betegséget állítólag egy szúnyogfajta terjeszti.

Kubai orvosok elmondták: a védekezést nehezíti, hogy a denguét okozó vírus Kubában eddig teljesen ismeretlen volt, ezért ellenszerét nem szerezték be. A betegség először a fővárosban jelentkezett, majd gyorsan átterjedt az ország más vidékeire is. A leginkább sújtott területek: Havanna és az ország keleti térsége. A krízis július 6-án volt. Ezen a napon 12 ezren betegedtek meg. Ettől kezdve a járványos megbetegedések1 száma csökkent, s augusztus elején már 4 ezerre becsülték. A szomorú statisztikához tartozik, hogy a denguét összesen 300 ezren kapták meg — többségükben gyermekek —, és 113-an meg is haltak.

Július 26-án, Kuba nemzeti ünnepén, a Moncada ostromának 28. évfordulóján egy évig tartó harcot hirdettek a betegség leküzdésére. s a járványt terjesztő moszkitók kiirtására. Ez

alatt az időszak alatt átvizsgálnak és fertőtlenítenek minden házat és minden lakást, gyakorlatilag az ország minden darabját. A védekezésre fordítandó költségek óriásiak: csupán hatóanyagból 6711 tonnát importálnak, 16,5 millió peso értékben.

„ A nemzetközi közvélemény együttérzéssel szemléli a kubai nép harcát a járvány ellen, s nem kevés segítséggel járul hozzá leküzdéséhez. A Szovjetunió például permetező berendezések és különböző hatóanyagok térítésmentes szállítását ajánlotta fel. Egyes nyugati országok ugyanakkor úgy tesznek, mintha nem lennének érdekeltek a járvány leküzdésében. A betegség kezdeti időszakában például Kuba a Lucaba nevű mexikói— amerikai vegyes érdekeltségű céggel tárgyalt a ma- lathion hatóanyag beszerzéséről. Az amerikai fél közbelépésére azonban a tárgyalások megszakadtak. Ennek következtében Kuba a legnehezebb napokban nem tudott hozzájutni a szükséges gyógyszerekhez és védekező eszközökhöz. Az Egyesült Államok akadályozta meg azt is, hogy Kuba lárvairtó szerhez jusson Kö- zép-Amerikában.

S. A.

Mongólia

Új gyermekklinika

Korszerű gyermekegészségügyi intézményt adtak át rendelteié-, sének a mongol főváros, Ulánbátor új munkáslakónegyedében.

A gyermekklinika építését nagy érdeklődés kísérte országszerte. Létesítését az úgynevezett gyér*' mekalapbetétei — vállalatok, intézmények, magánszemélyek

megtakarítása és társadalmi munkából befolyt összegek — tették lehetővé. A kivitelezést az

ország legjobb építővállalata végezte, a munkát a tervezett határidő előtt fejezte be. Az építkezés és a kórház berendezése 7 millió tugrikba került.

A 120 ágyas klinika rendelő- intézetében naponta 300 gyermeket tudnak ellátni. Ezen túlmenően az intézet szakorvosai 2G gyermekorvosi körzet és 9 iskolaorvosi rendelő szakmai felügyeletéről is gondoskodnak.

Barbár amerikai tervek

„Megálljt a neutronbombának!” — ez most az egyik legfőbb jelszava az emberiség életben maradásáért harcoló milliók- nak (Fotó: KS)

Reagan amerikai elnök úgy döntött, hogy engedélyezi a neutronfegyver tömeges

gyártását és felhalmozását. Az erről szóló hivatalos bejelentés szerint az elkövetkező hat hónap alatt megteszik a szükséges előkészületeket a már eddig is gyártott részegységek összeszerelésére, az új tömegpusztító harceszköznek az Egyesült Államok területén való tárolására. Ha bármikor is felmerülne a neutrontöltetek és robbanófejek nyugat-európai elhelyezésének kérdése — fűzték hozzá Washingtonban —, akkor megfelelő időben konzultálnak majd az esetleges érintett NATO-orszá- gok kormányaival, és ennek eredményétől függően teszik meg a további intézkedéseket.

o

Politikai oldalról nézve, ez az amerikai lépés súlyos következményekkel fenyegetheti az egész emberiséget. Az elhatározásra ugyanis éppen olyan időpontban került sor. amikor a nemzetközi helyzet igen bonyolult és feszült, s a katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó tárgyalási fórumokon (Madridban, Bécsben és Genfben) a nyugatiak obstrukciós magatartása miatt nincs előrehaladás; amiA neutron-robbanófejek a nyugat-európai telepítésre szánt robotrepülőgépekkel is eljuttathatók a különböző célpontokra

Van azonban ennek a problémakörnek más aspektusa is, amiről mostanában oly gyakran — és a közvéleményt félrevezető, megtévesztő módon — írnak a nyugati lapokban. A régebbi amerikai katonai nézeteket felmelegítve és a Carter nevéhez fűződő 59. elnöki direktívában körvonalazott hadászati elgondolásokat magyarázva, arról próbálják meggyőzni az embereket, hogy a rakéta-atomháború nem is olyan félelmetes, hiszen — úgymond — meghatározott térségre és fegyverek bevetésére „korlátozható”.

o

Ez a térség nyilvánvalóan és elsősorban Európa lenne, ahová az amerikaiak — még a legyártandó neutrontöltetek elhelyezését megelőzően — 1983-tól kezdve be akarják telepíteni az úgynevezett eurohadászati hadszíntéri fegyvereket, a Pershing—2- ket és a robotrepülőgépeket (szárnyasrakétákat). A Pentagonban úgy spekulálnak, hogy ezekkel, a lényegében hadászati jellegű, nukleáris harceszközökkel a holnap „nagy” háborúja oly módon lesz megvívható, hogy Európa elpusztulna ugyan, de az Egyesült Államok területe — ha csak részben is — menra a következtetésre jutottak. hogy a mintegy kilo- tonnás nagyságrendű (tehát ezer tonna hagyományos robbanóanyagnak megfelelő) „harcászati” eszköz a legjobb garanciát nyújthatja a potenciális ellenfél csapatainak, sőt adott feltételek között lakosságának „megtizedeléséhez”.

o

Az ezzel kapcsolatos cinikus számítások és a „tiszta” bombáról terjesztett propagandamesék nem maradtak kiaknázatlanul. Az Egyesült Államokban megkezdték az előkészületeket a gyártásra.

A Lance-mintájú amerikai harcászati-hadműveleti rakéta, amelyhez egyebek között a neutrontöltetet rendszeresíteni akarják

kor az amerikai—szovjet

SALT—2 szerződés egyesült államokbeli ratifikálásáról már szó sem esik, legalábbis abban a formájában, ahogyan azt 1979 nyarán Bécs- ben aláírták. Ilyen, kedvezőnek éppenséggel nem mondható háttérrel a Reagan-ad- minisztráció mostani intézkedése tovább rontja a fegyverzetkorlátozási és megegyezési esélyeket, rendkívüli módon kiélezheti a nemzetközi viszonyokat és a fegyverkezés olyan új fordulóját indíthatja el, amely — a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság elemeinek felhalmozódásával — a nukleáris háború szakadékának szélére sodorhatja a világot.

Ami pedig a katonapolitikai oldalt illeti, a neutronfegyver megjelenése és az amerikai haderőknél tervezett rendszeresítése — az egyéb tömegpusztító harceszközök mellett — semmiképpen sem tekinthető másnak, mint a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szembeni hadászati fölény megszerzésére irányuló kísérletnek. Természetesen, az egészen más kérdés: lehet- séges-e egyáltalán ilyen, egyébként teljesen irreális cél elérése napjainkban, hiszen a két vezető nukleáris nagyhatalom között nemcsak katonai, hanem a tudományos-technikai potenciál tekintetében is erőegyensúlyi helyzet áll fenn. Csakhogy az Egyesült Államok felső vezetése éppen ezt a paritásos állapotot igyekszik felborítani valamiféle „hadi- technikai frontáttöréssel”, és úgy véli, ennek egyik alkalmas eszköze éppen a neutronfegyver lehet.

tesülhetne az elkerülhetetlen válaszcsapások súlyos következményeitől. Bármennyire is illuzórikusak és kalandor- jellegűek is ezek az elképzelések, Washingtonban egyes politikai és katonai vezetők meggyőződéssel vallják, hogy végre megtalálták a kevésbé kockázatos nukleáris hadviselés módszereit és eszközeit.

Ez utóbbiak egyike a neutronfegyver, amelynek ki- fejlesztése már 1958-ban megkezdődött az Egyesült Államokban, mégpedig a kaliforniai Livermorban, ahol egyébként annak idején az első termonukleáris bombát (a hidrogénbombát) előállították. Az amerikai szaksajtóban csak később, 1962-ben és 1963-ban lehetett olvasni a kutatási munkálatokról. Akkoriban a Pentagon arra összpontosította a tudósok erőfeszítéseit, mielőbb konstruálják meg a „nagy bombák” pusztító hatását jóval alacsonyabb színre leszállító, „miniatürizált” nukleáris fegyvereket, amelyek alkalmasak lehetnek hadszíntéri bevetésre is, azaz egy „korlátozott” atomháború céljaira.

Néhány év múlva — 1977- ben — jelent meg az a washingtoni hír a lapokban, miszerint végrehajtották a kísérleti robbantást a Lan- ce-rakétákhoz szánt neutronrobbanófejjel. Mint a szakemberek akkoriban elmondták. ez a fegyverfajta új lehetőségeket tárt fel, mivel — tulajdonságainál fogva — elsősorban az élő erőt, azaz az embereket pusztítja el, viszont annál kisebb kárt tesz az építményekben és a harci technikában. Ebből ar1978 áprilisában azonban Carter, a volt elnök — nem utolsósorban az erélyes szovjet fellépésre és a világszerte tapasztalható felzúdulásra — kénytelen volt átmenetileg felfüggeszteni a „kész” neutronfegyverek előállítását. Később viszont elrendelte a bomba egyes „komponenseinek”, alkotórészeinek folyamatos termelését. Reagan most végeredményben azt tette, amit Carter csak részben tett meg: hozzájárult a fegyver tömeges ösz- szeszerel éséhez.

Bár a Pentagonban egyelőre titkolják, szinte teljesen bizonyosra vehető, hogy a Pershing—2-k és a robotrepülőgépek 1983-tól történő nyugat-európai telepítése után — mintegy a „második lépcsőben” — a neutrontölteteket is a kontinensre fogják áthelyezni. Ha ez megtörténik. akkor az eddig még viszonylag magasabb szintű, ún. atomküszöb egészen alacsonyra süllyed, következésképpen megnövekszik a rakétanukleáris összecsapás veszélye. Az alacsony küszöb ugyanis fokozottabb kockázatvállalásra csábíthatja az agresszort, abban a hitben hogy a háború mérete, a kisebb hatóerejű atomfegyverek felhasználása mellett, bizonyos keretek között tartható lesz. Csakhogy ez nem más, mint önámítás. a népek becsapása. Ha egyszer már a támadó átlépte ezt a küszöböt, többé senki sem szavatolhatja a konfliktus valamiféle szabályozását, hiszen — és ez jól ismert tétel — a háború nem valamiféle szubjektív óhajok,' hanem saját öntör- yényei szerint zajlik le.

A neutronfegyver megjelenése és az amerikai haderőknél tervezett rendszeresítése ennélfogva nemcsak a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatja el. hanem egyszersmind a fenyegetés újabb minőségi fokát is jelenti. A növekvő veszélyt érzékelő és felismerő tömegek — mindenekelőtt Európában — ezért szállnak most síkra újult erővel a neutronhalál, a nekivadult agresszív körök barbár tervei ellen.

Serfőző László

Cinikus játék a neutronfegyverrel