Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
1981. augusztus 30., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK II Kulich Gyuláról szóló ballada nyomában A békéscsabai Kulich-emlékmű a róla elnevezett téren Forrás: A békéscsabai állami Rózsa Ferenc Általános Gimnázium KISZ hely- történeti kutatószakkörének Helytörténeti Dolgozatai című fejezete. Békéscsaba, 1962. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. Kiadó: A Hazafias Népfront és a KISZ békéscsabai bizottságának támogatásával a békéscsabai állami Rózsa- Ferenc Általános Gimnázium. Nyomda: Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba. Lektor: Dr. Szántó Imre. • Részlet Gellai Margit és Pintér Piroska: Békéscsaba népe híven őrzi hős fia emlékét című dolgozatából. „Az MTH-iskola igazgatói irodájában egy Kulich Gyulát ábrázoló festmény látható, amelyet a Szülői Munkaközösség megrendelésére egy Gyoroki (Gyurkó) nevű, A diákok dolgozatából kitűnik, hogy az egykori karvezető nem emlékezett a békéscsabai származású festő készített. Az arckép leleplezése 1956-ban volt, amint erről az intézet meghívója is tanúskodik: »Az MTH 611. sz. intézet DISZ ifjúsága és az SZM szeretettel meghívja az intézet névadójának, a magyar szabadságért mártírhalált halt békéscsabai ifjúmunkás harcosnak, az intézet volt tanulójának, Kulich Gyula arcképének leleplezési ünnepélyére. Az ünnepély 1956. május 12-én délután 6 órai kezdettel iskolánkban lesz megtartva. Emlékbeszédet mond Botyánszki Pál, a Békési Nyomda igazgatója, Kulich Gyula volt iskolatársa.« A fenti ünnepélyen az énekkar Kulich Gyuláról szóló balladát énekelt Zsi- lák György vezényletével. Dallamának nyoma veszett. Szövegét Zsilák György, az iskola nyugdíjas igazgatója, a volt karvezető mondta el nekünk: ballada dallamára. Az azonban nem: ki vagy kik írták annak szövegét? Az 1970-es évek első felében kutatásuk nem járt eredménnyel a dallam és a szöveg szerzőjét, valamint az akkori énekkari tagokat illetően. E munkánkban készséggel segített Zsilák György családja is érdeklődéssel, és az apai hagyaték írásainak áttekintésével. Ugyancsak a 70-es évek elején megpróbálkoztunk — az országos napi- és hetilapok szerkesztőségeinek maximális támogatását igénybe véve — a Kulich Gyula nevét viselő közösségek feltérképezésével. Felhívásunkra rövid időn belül több mint 60 névviselő közösség küldte meg címét, és jelezte névtestvérét. Valamennyi kollektíva számára teljes névés címjegyzéket adtunk közre a testvérkapcsolatok kialakítása céljából. Ugyancsak megküldtük az általunk ismert irodalmak jegyzékét, amelyek önálló munkaként, vagy utalásokban írnak Kulich Gyula életéről, munkásságáról. A békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház nem sokkal korábban jelentette meg a Kulich Gyula élete és munkássága című, s az EDÜ-n aranyoklevéllel kitüntetett szakköri dolgozatot, melyet dr. Fekete An- talné vezetésével az iskola diákjai készítettek, s melyet Kende István lektorált. Az ifjúsági intézmény vezetőinek segítségével ezt is eljuttattuk a névviselő közösségeknek. Számos helyről kaptunk hírt arról, hogyan tudták rövid időn belül hasznosítani a rendelkezésükre bocsátott névviselők jegyzékét és a forrásmunkákat. Megismertük válaszleveleikből: milyen indítékkal és mikor választották névadóul városunk ifjú mártírját; s kötődött-e élete, munkássága valamilyen formában településükhöz? Ily módon számos névviselő kollektíva életéről, munkájáról, névadójuk helyi emlékeiről tudtunk meg hasznos adatokat. Ezekből két konkrét példát említhetünk meg. Ä kisújszállási szabótanulók gazdag képanyaggal kísért levélben mutatták be munkájukat, s írtak terveikről is. A békéscsabai Kulich Gyula mun- kásőr-zászlóalj hadműveleti munkatársai hazánk térképét készítették el a testület fennállásának 20. évfordulójára készült állandó kiállításra. A névjegyzékből ismert, különböző jellegű névviselő közösségek településeit — a névviselő közösség színes jeleivel tüntették fel a térképen, amely egész hazánkat behálózza, pedig címjegyzékünk korántsem volt teljes. A térkép a „Névtestvéreink” címet kapta, és a névadófalon helyezték el. Az elmúlt évek alatt számos felnőtt- és gyermekkollektíva tekintette meg a kiállítást. A Kulich Gyuláról írott balladát most kettős céllal adjuk közre: az olvasók segítségével szeretnénk nyomára bukkanni az elveszett dallamnak; hallomásból, vagy éppen az egykori énekkari tagok valamelyikének emlékezése alapján. Talán valaki fel tudja idézni, vagy birtokában van kottája, vagy ismeri a ballada szerzőjének nevét, illetve címét is. Jóllehet megyénkben van, de korábbi felhívásunk nem jutott el hozzá, sem a dallam ismerőihez. A névviselő közösségek bizonyára nem hallottak az ország különböző tájain erről, a feltehetően békéscsabai születésű balladáról. A forrásmunka ugyanis mindössze 1500 példányban jelent meg, s csak korlátozott példányszámban jutott kívül a megye határain. A már említett években került elő Kulich Gyulának 28 darab eredeti szakrajza, szabótanuló éveiből. Ezeket egyik honismereti aktívánk adta át. A másolatok elkészítése után a legilletékesebb iTelyre, a Párttörténeti Intézetbe küldtük el, újabb szemléltető adalékként egyéb emléktárgyai mellett. A szakrajzok mindegyike aláírással és dátummal, valamint eredeti kézírással igazolja, hogv valóban Kulich Gyulától származnak az 1928—1932-es tanítási évekből. Iskolájában valamikor, valaki gondosan összegyűjtötte, -vörös zsinórral összefűzte, majd borítóval látta el, és ráírta: „Kulich Gyula szakrajzai”.... Évekkel később gondatlan kezek a selejtezendő papírhalomba dobták. A véletlen műve volt, hogy egyik aktívánk meg tudta menteni őket. Hány ilyen véletlen műve az, hogy régi iratok, feljegyzések és más emlékek kerülnek elő, azt a szakemberek jobban tudják. Bizonyára sokat fog mondani a korszak kutatóinak — ha eljut hozzájuk — az a naplótöredék is, amely Bem tábornok egyik katonájától maradt meg az egyik községünkben. Krisztoff Andrásné, a HNF megyei munkatársa »Enyhe szellő simogat gyenge búzaszálat, Letanyázik este már leány, legény, ha fáradt. Itt az alkony árnyait, mint a magot húzza, Soká virrad, van idő, csendes meseszóra. Ringatózó búza közt csak a szél, ha kószál, Életünk ma gyönyörűbb .minden meseszónál. Űri föld volt ez a táj, most a szabad népé, Közös munka, akarat varázsolta széppé. Ring a gazdag, telt kalász, alább hagy a hőség, Hadd mesélem régi harc, bátor ifjú hősét. Vas bilincsbe verte őt vad fasiszta horda, Hej ki sóhajt? Csak a szél, csak a szél jár zsongva. Anyja hívja gyermekét, hívogatja szépen, Mély a börtön, mély a bú, szerető szívében. ,Hová visznek jó fiam, messze cfsít sírod?’ Hull a harmat! — Csak a könny, könny harmata csillog. Idegen föld hantja lett a hős fejealja, Égő búzánk halk neszét, mégis érti, hallja. Kulich Gyula tanított életével tettre, Mártír sorsa megtanít harcos gyűlöletre.-«” Veszprém A róla elnevezett megye székhelye, a város magja a Benedek- hegyen épült vár. A Dunántúl egyik legjelentősebb kulturális központja, a régi papi városból, iskolavárossá fejlődött. A Séd völgye fölött épült viadukton át vezet a 8-as számú műút Graz felé. Környékén az újkőkortól kezdve éltek emberek, de a várhegyen csak a népvándorlás idején jött létre állandó település. I. István Veszprémet a királynék székhelyévé tette; Gizella királynén kívül azonban a királynék nem éltek a külön székhely jogával. Földesurai, a püspökök barokk épületekkel díszítették, de a várost földesúri függésben tartották. A török háború során többször cserélt gazdát, a XVII. század végéig végvár volt. a II. világháború idején épületállományának 30 százaléka elpusztult. A város 1945. március 24-én szabadult fel, s ezután indult meg ipari és kulturális fejődése. Fotó: Martin Gábor
