Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
1981. augusztus 30., vasárnap o Elkészülnek az adapterek! Nem örökre vitte el a víz lajt el. Könnyű kiszámítani, hogy ha komolyabb a tér* i més, a különbség milyen nagy. Vegyük csak azt, hogy a soros adapterrel hektáronként 100 kilogramm veszteségcsökkenés várható, és akkor kiderül, hogy a mi adapKétszer is keresztezte az időjárás a MEZŐGÉP Vállalat békési gyárának terveit. Először tavaly, amikor az emlékezetes gátszakadás után több mint egy méter magas víz borította heteken keresztül a gyárat. Másodszor az idei nyár okozott gondokat. A kevés csapadék és a sok napfény alaposan meggyorsította a növények fejlődését, így a napraforgóét is. A szokásosnál mintegy két héttel hamarabb kezdődhet a betakarítás, és addigra a termelőkhöz kell kerülnie az idei évre megrendelt 100 darab soros, napraforgó-beta- karító adapternek. ' * * * — Bizony, még mindig érezzük a tavalyi árvíz sokféle következményét. Itt a gyárban legtöbb épület megsérült, jó részüket most tatarozzák. Nem működik még rendesen a telefonhálózatunk, és a rakodótéren is látszik még néhány gépen a tavalyi víz nyoma — jegyzi meg Bodzás Lajos igazgató. De a fő baj nem ez, hanem a nehezen behozható időveszteség. A békéscsabai MEZŐGÉP gyárai közül a békésinek jutott talán a legtöbb új termék: a városban készül a napraforgó-adapter, és rájuk bízták a hidas eszközhordó — ismertebb nevén a kukoricacímerező — és a kérgezőgép gyártását is. Ezenkívül kooperációban számos kisgéptartozékot készítenek. A legnagyobb feladat ezek közül talán a teljesen saját konstrukciójú napraforgóadapter sorozatgyártásának az előkészítése volt már az elmúlt évben is. Ügy tervezték, hogy elkészítik a nullszériát, ezt megkapják a gazdaságok kipróbálásra, és a tapasztalatok alapján elkészítik a végleges változatot, melyből ez évben száz darabot adnak a nagyüzemeknek. De a víz elmosta a szép terveket, a békési gyár hónapokig nem termelt, és —bár óriási erőfeszítéseket tettek, hogy időre elkészüljenek a napraforgó-adapterek nullszériájával —. mégis elkéstek. A napraforgó jó részét már levágták, mikorra az első "két adaptert üzembe tudták helyezni. * * * Számottevő üzemi tapasztalatok nélküli kellett tehát hozzákezdeniük az idén a sorozatgyártáshoz. A felhasználókat azonban ez nem érdekli, ők jó adaptereket akarnak. Ezért a kevés gyakorlati tapasztalat és elméleti megfontolás után néhány rész átterveztek, javítottak. Amikor végre elkészült a végleges változat komplett műszaki dokumentációja és hozzákezdtek volna a gyártáshoz, kiderült, hogy súlyos anyag-, alkatrész-, és kapacitáshiányok nehezítik a munkát. Nézzük például csak az egyszerű kúpfogaskerék-párt, melyből 1100-ra van szükség a 100 adapterhez. Éz jóformán az egész országot beutazta, mire elkészült. Az egyik helyen forgácsolták, a másikon köszörülték, a harmadikon hornyolták, a negyediken hőkezelték, és véElőre szerelik a csigás behordókat gül Békésen beszerelték. De nem volt sokkal egyszerűbb a helyzet a többi alkatrésszel sem. Egy kooperátor egész évben mást sem csinált, mint anyagért, kapacitásért futkosott szerte az országban, hogy elkészülhessenek a napraforgó-adapterek. * * * Napraforgó-betakarító adapterek régen is voltak, miért lett egyszerre olyan sürgős az új konstrukció? Erre a laikus kérdésre Püski János főmérnök kapásból felel: — A hagyományos asztalos adapterek 8—12 százalék veszteséggel dolgoznak, a mi soros adapterünk két százaléknál kevesebb magot hulterünk egy szezonban megkeresi az árát. Ezt kiszámolták persze a gazdaságok is, ezért nagy a kereslet a cseppet sem olcsó berendezések iránt. A régi, asztalos adapter 20—30 ezer forintos árával szemben, a nyolcsoros SNA termelői ára 120 ezer forint, a 12 sorosé 173 ezer forint. A különbség tehát tetemes, de a mai, korszerű termelésben ilyen speciális gépekre van szükség. No, de meglesznek-e ezek a speciális gépek időre? A békésiek most már bizakodók. . — Minden anyag és alkatrész rendelkezésünkre áll, nagy lendülettel folyik a szerelés — ismerteti a helyzetet Püski János főmérnök. — Egymás után készülnek el az adapterek, és a gazdaságok — megértve nehézségeinket — általában eljönnek átvenni az eszközöket, hogy minél hamarabb használatba vehessék. Természetesen ahhoz, hogy a 100 adapter időre elkészüljön, szükség volt — és még mindig szükség van — dolgozóink áldozatos helytállására is. Rengeteg túlórát vállaltak a fizikai dolgozók, de a műszakiak is beszálltak segíteni a szerelőknek. Jó néhányan vállaltak saját üzemükben mellékállást, így munkaidőn felül is a terv teljesítésén dolgoztak. Elsősorban az összeforrott kollektívának köszönhető, hogy mire beérik a napraforgó, a betakarításhoz szükséges adapterek a gazdaságokban lesznek. A szerelőcsarnokban sorozatban készülnek a 12 soros adapterek Lónyai László KGST-kapcsolatok, 1981 Gátak és megoldások Milyen konkrét körülmények fékezik az áruforgalom dinamikus bővítését a szocialista gazdasági közösség keretében ? Hangsúlyozni kell, hogy nem általában vannak akadályai az áruforgalom bővítésének, hanem a kölcsönösen előnyös, a hatékony gazdasági fejlődést segítő áru- szerkezetet tekintve figyelhető meg ez a jelenség. A fejlődés dinamikáját, menetirányát tekintve talán a legfőbb visszafogó tényező. hogy a Szovjetunió nem képes jelentősen fokozni energiahordozó- és nyersanyagszállításait a baráti országoknak. A belső fogyasztás és a kivitel jelenlegi színvonalának stabilizálása is nehéz feladat számára. Nem a kitermelési lehetőségek, a lelőhelyek hiánya okoz gondot. A világ hagyományos energiahordozó készleteinek 43,6 százaléka, a legfontosabb 20 ásványi nyersanyagkészleteknek pedig 23 százaléka a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban található. Kelet-Szibéria fokozott feltárásával azonban növekednek a szállítási utak. s ezzel a fűtő- és nyersanyagkitermelés költségei. A Szovjetunió növekvő beruházási összegeinek mind nagyobb hányadát emésztik fel a már elért termelési szint tartásához nélkülözhetetlen befektetések. Különösen az évi több mint 600 millió tonna kőolaj-kitermelés folytatása és szerény növelése nagyon eszközigényes. A földgázkitermelés fokozásában egyelőre még nagyok a tartalékok. A Szovjetunió 1980. évi 435 milliárd köbméteres földgáztermelése 1985-ig 600—640 milliárdra, az ezredfordulóig pedig egybillió köbméterre növelhető. Ehhez a gyors termelésnöveléshez természetesen a vásárló országok jelentős beruházási és műszaki hozzájárulása szükséges. Ami az 1981—85-ös évekre szóló magyar—szovjet államközi egyezményt illeti, az energiahordozó- és nyersanyagfélék zöménél az évekkel ezelőtt kialakult szállítási szint stabilizálásával számolhatunk. Két kivételt találunk: a vasércimport ebben az időszakban valamelyest csökken, a villamosener- gia-import pedig 40 százalékkal nő. (Hazánk részt vesz a Hmelnyicki Atomerőmű közös beruházásában.) Magyarország és a hasonló helyzetű KGST-államok a gazdasági növekedés ütemét kénytelenek — a szocialista energiahordozó- és nyers- anyagimport-lehetőségek miatt — némileg visszafogni. (A tőkés import növelése azért nem járható út, mert az anyag- és energiaimport a versenyképes exportárualapok hiánya miatt fokozná az eladósodás mértékét.) A mérsékelten bővülő termelésnek így is növekvő hányadát exportálják. A stagnáló nyersanyag- és energiahordozóimportért ugyanis —a cserearányromlás miatt — egyre több és keményebb áruval kell fizetni. A tőkés eladósodási folyamat megállítása és visszafordítása ugyancsak jelentős mennyiségi és minőségi tehertétel a legtöbb baráti ország kivitelében. (Ezért fordulhat elő, hogy a baráti országok szállítmányai az érvényes szerződések ellenére késnek, vagy néha elmaradnak.) Ha mindehhez még hozzávesszük a lakosság ellátásának javítását szolgáló belső erőfeszítéseket, az ipa- s ri fogyasztási cikkek exportjának ebből adódó korlátozását, akkor nem meglepő, hogy a kisebb KGST-orszá" gok egymás közti forgalma — az előzőleg már többszörösen terhelt árualapok maradványaiból — nem fejlődik kellően. A baráti országok jelenleg mérsékelt szállítókészége tehát céljaink, érdekeink ellenére behatárolja a magyar vállalatok kiviteli lehetősé- ét ebbe a területileg, társadalmilag és politikailag egyaránt hozzánk legközelebb álló gazdasági régióba. Nem vállalhatjuk korlátlanul a túl- szállításokat, a rubelelszámolású forgalom aktívumát. A terven felüli szocialista export hasonló arányú többletimport nélkül ugyanis előbb-utóbb rontaná a belső ellátást és a dollárelszámolású fizetési mérleget. Ahhoz, hogy a magyar kivitel fokozása javítsa a gazdasági helyzetet, olyan közös intézkedések szükségesek, melyek révén a KGST-országok egymás közötti külkereskedelmi forgalma kölcsönösen és minden tagország számára előnyös szerkezetben bővüljön. Mindenekelőtt az energia- hordozó- és nyersanyagellátásban, a gépek és berendezések korszerűsítésében, minőségük javításában, az élelmiszer-termelésben, az energia- és anyagtakarékos technológiák fejlesztésében, az alkatrész- és pótalkatrész-ellátásban. Az együttműködésbe bevonható termékek körét és mennyiségét jelenleg nem lehet csupán piackutatással vagy szakosítási ajánlásokkal növelni, szükség van a gazdasági ösztönző és szabályozó eszközök fokozott alkalmazására is a KGST keretében. Kovács József Tegyék közkinccsé az újításokat! Bottá György, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat műszaki osztályának a vezetője a napokban beszámolt a szakszervezeti bizottságnak a vállalat újítási helyzetéről. Elmondta, hogy az idén az első félévben 51 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, s ebből 28 ’ megvalósult, 5 kísérlet alatt áll, 8-at elutasított a vállalat, 10-et pedig még elbírálnak. A beadott javaslat az elmúlt év hasonló időszakához képest 9-cel kevesebb, a megvalósult újítások éves gazdasági haszna azonban csaknem kétszerese, 577 ezer forint. A legjelentősebb . újítás Seregi Péter és id. Belicza Mihály nevéhez fűződik. Ök ketten a gépjárművek leve- gőszűrő-rendszerét alakították át, amiért csaknem 16 ezer forint újítási díjat kaptak. Juhász István az anyagelőkészítő sima hengerének a köszörülését módosította, amiért 1500 forintot, Pri- bojszki János pedig a villanykapcsoló önműködő kiás bekapcsolásának a megoldásáért 2 ezer 200 forintot kapott. Az szb-ülésen az a vélemény alakult ki, hogy az újítókat is érdekeltté kell tenni az újítások megvalósításában. Krizsán András gazdasági igazgatóhelyettes felhívta a figyelmet az újítási mozgalom fontosságára. Helyesen állapította meg, hogy amíg a dolgozó a díjazás alapján 2—10 százalékban, a vállalat az éves gazdasági haszon alapján kilencszeresen érdekelt az újítás megvalósításában és elterjesztésében. Különösen azokéban, amelyek energiamegtakarítással járnak. Ezekért az éves gazdasági eredmény 10 százalékát kapja az újító. De ki terjessze, tegye közkinccsé az újításokat? Az újító közreműködésével a karbantartó műhelyben készülnek el az újítások, elterjesztésükről, más gyárakban való alkalmazásukról tehát gondoskodjon a műhely- vezető — javasolta Krizsán András. Szabó József, az szb társadalmi munkavédelmi felügyelője tájékoztatást adott arról, hogy a tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese utasítására a munkavédelmi újításokat a tröszthöz tartozó valamennyi vállalatnak fel kell ajánlani megvételre. Juhász József, a karbantartó műhely szakszervezeti bizalmija felszólalásában elmondta, hogy a műhely dolgozói már több esetben közreműködtek az újítások elterjesztésében. Szívesen vállalják ezt a feladatot a jövőben kötelezően is. Szó volt a továbbiakban arról, hogy az újítások elbírálóit, valamint a kalkulátorokat anyagilag jobban érdekeltté kell tenni a rájuk bízott feladat gondos és minél rövidebb idő alatti végrehajtásában. Erre vonatkozóan a műszaki osztály szeptember végéig tervet készít. Hugyecz Pál szb-titkár zárszavában megemlítette, hogy bár nőtt a munkavédelmi újítások száma, sajnos az utóbbi időben mégis több baleset fordult elő. Kifogásolta, hogy a gépgyártó üzemben, ahol sok jó nevű szakmunkás dolgozik, fél év alatt egyetlen újítást sem adtak be. P. B. Vajszlón burgonyafeldolgozó üzem épül A Szentlőrinci Állami Gazdaság földjein megkezdődött a bur- - gonya betakarítása. Az új termést már a gazdaság vajszlói burgonyapehely-üzemében dolgozzák fel. Az ormánsági nagyközségben épül ugyanis az ország első burgonyafeldolgozó üzeme. Költsége csaknem 180 millió forint, és túlnyomórészt saját erőből hozza létre a gazdaság. A beruházás fontos szakaszába ért: most kezdődik a technológiai szerelés. A Hollandiából importált gépi berendezések többsége már a helyszínen van. A tavasszal indult beruházás oly gyors ütemben halad, hogy az év végén már sor kerülhet a próbaüzemelésre. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövő év elején megindul az üzemszerű termelés. A kenyérgyárak, valamint a konzerv- és hűtőipar számára szükséges feldolgozott burgonyát jelenleg külföldről szerezzük be, mégpedig meglehetősen drágán. A vajszlói üzem évi kétezer tonna burgonyapelyhet gyárt majd, többek között a kedvelt krumplis kenyér alapanyagát is. Folyamatosan mérik be az elkészült ATSZK típusú telefonközpont-tápegységeket a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregységében. A szovjet megrendelésre készülő berendezések teljesen automatikusak, felügyeletet nem igényelnek. Megbízhatóságukat az integrált áramkörös felépítés is biztosítja Fotó: Lónyai László
