Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
1981. augusztus 23., vasárnap Békés—Békéscsaba—Gyula A tudományos-technikai forradalom által felgyorsult urbanizációs folyamat következményeként a városok ma már nem funkcionálhatnak a környezetüktől élesen elhatárolódó egységként, szigetként, hanem tevékenységüknek, kapcsolatrendszerüknek szükségképpen túl kell terjedniük a város köz- igazgatási határán. Ennek a tendenciának vagyunk tanúi Békés megye délkeleti részén is, ahol településhálózatunk történeti fejlődésének eredményeként létrejött városegyüttes : Békés, Békéscsaba és Gyula terül el. A három város együttműködése az 1970-es években vált jelentőssé. Ebben az időszakban fogalmazódtak meg azok a párthatározatok, tudományos megállapítások, amelyek „katalizálták” a városok közötti közeledés kezdetben még nehézkesen bontakozó folyamatát. A városok együttműködésének alakulására nagy hatással volt Fehér Lajos Békés várossá nyilvánítása alkalmából elmondott beszéde, amely megfogalmazza, hogy: „Eddig Békéscsaba és Gyula, most pedig Békés város egymás szomszédságában fejlődnek. Békéscsaba a megyeszékhely, de a két szomszédos várost nehéz lenne melléktelepülésként elképzelni. A három város együtt kell hogy képezze a megye társadalmi, gazdasági központját! Mindhárom központos helyen levő városnak kívánatos, hogy érdekközösségre lépjen.” A várossá nyilvánítást követően Békés élénk igyekezettel kereste a kapcsolat- építés lehetőségeit a környező városokkal. 1974-ben létrejött Békés—Békéscsaba párt- és tanácsi vezetőinek együttműködési megállapodása. Ugyanebben az évben már a párt- és tanácstestületi üléseken konki’étan megfogalmazódott a három város együttműködésének gondolata. Politikai síkon a kapcsolatalakulás fontos mérföldköve volt a Politikai Bizottság 1973. július 3-i határozata, amely a városi pártbizottságok munkáját elemezte. Noha ez a határozat nem fogalmazza meg a városok együttműködésének konkrét feladatait, iránymutatásával, szemléletmódjával azonban jelentősen ösztönözte a települések közötti együttműködést. A városok közötti kapcsolat alakulásának fontos fórumai voltak az 1975-ben megtartott pártértekezletek is. Ezek szellőmében került sor 1976-ban Békés, Békéscsaba és Gyula pártbizottsága első titkárainak, illetve tanácsi vezetőinek, tisztség- viselőinek talál kozó jára. Ezeken a vezetők megállapodtak az együttműködés főbb elveiben, a soron következő feladatokban. Ugyancsak ebben az évben fogalmazódnak meg a párt, illetve a tanács illetékes osztályainak együttműködési megállapodásai is. Az alapos előkészítő munka után 1977-ben mindhárom város párttestületei jóváhagyták a Békés—Békéscsaba és Gyula közötti együttműködési megállapodást. A három város mind gazdagabb kibontakozó kapcsolatát kezdettől fogva figyelemmel kísérték, segítették az illetékes megyei párt- és állami, társadalmi szervezetek. 1977-ben, illetve 1978- ban a megyei -párt vb külön napirendként foglalkozott a városok közötti együttműködés kérdésével. A három város kapcsolatának alakulására a társadalmi, politikai tényezőkkel összhangban, mindvégig jelentős hatással voltak az MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet alföldi csoportja által koordinált kutatások. Hasonlóképpen pozitívan értékelhető a témával kapcsolatos publikációk hatása is. A Békési Életben megjelenő írások, valamint a rádió és a televízió által sugárzott riportokban megfogalmazódott gondolatok nö- > vélték az együttműködés ’ iránti érdeklődést, illetve arra ösztönözték az illetékeseket, hogy a koordinált fejlesztés problémáival is behatóbban foglalkozzanak. Áz együttműködés további erősödését jól szolgálta a me- , gyei tanács végrehajtó bizottságának 1980 augusztu- ■ sában megtartott ülése, amelyen értékelték a három vá- j ros együttműködésének tar- | talmi tapasztalatait, és egy- i ben megfogalmazták a további fejlődés főbb feladatait. A politikai együttmű- | ködés fejlődésének minden j bizonnyal fontos eseménye j lesz 1981. szeptember 16-a, j amikor is a . három város j párt-végrehajtóbizottsága együttes ülésen elemzi a vá- ■ rosok közötti együttműködés j tartalmi tapasztalatait. A párt- és tanácsi testüle- \ tek, szervek eddigi irány- mutatása, valamint a tárgy- \ körben megélénkült tudomá- ’ nyos kutatások érvei napjainkra már világossá tették, \ hogy Békés—Békéscsaba • és Gyula városok együttműködése, koordinált fejlesztése társadalmi, gazdasági folyamatok által megalapozott olyan szükségszerűség, amellyel nem számolni a realitás tagadása lenne. Dr. Szemenyei Sándor Boldog viszontlátás a leszerelés után Fotó: Martin Gábor Mozgássérültek autós vetélkedője A mozgássérültek I. nemzet- S közi autós találkozóján részt ve- vő csehszlovák, jugoszláv, oszt- jj rák és hazai autósok pénteken Szombathelyen ügyességi verse- t nyen vettek részt. A Borostyánkő Áruház parkolójában száznál több induló vágott neki a tíz állomással nehe- ; zített, mintegy ötszáz méteres pályának a négy kategóriában rendezett versenyen. A legügye- * sebbek „igazi” autós ügyességin 3 is helytállnának, a nézők nagy 5 elismeréssel jutalmazták az egyes Jj kategóriák legjobbjait. Dunától—Dunáig 10 kilométeren Épül a Hungária körúti körgyűrű Nincs hálásabb beszédtéma manapság a közlekedésnél. Mert „mindenki közlekedik” ki így, ki úgy, és mindenki vérmérséklete szerint szidja a kényszerű várakozásoknak, a forgalmi dugóknak, a zsúfolt, fülledt tömegközlekedési eszközöknek vélt vagy valódi illetékeseit. Változások azonban e téren is lesznek. A főváros közlekedésfejlesztési tervének megfelelően, kezdetét veszi egy átfogó úthálózati rendszer kiépítése. A tervezet alapján a Dunától Dunáig, vagyis a Váci úttól az M3-as autópálya bevezetéséig, és onnan tovább, a Soroksári útig — 10 kilométer hosszúságban — terjed majd a nagyarányú útépítés. Ennek első szakasza lesz a Váci út és az M3-as autópálya betorkollása közötti alul-, illetve felüljáró-rendszer — amely 1984-ben készül el. Erre az útszakaszra egy 2x4-es forgalmi sávot terveznek, középen egy gyors villamossal, amely a Bécsi út—Vörösvári út kereszteződésétől indul az Arpád- hídhoz, majd a Hungária körúton az M3-as csomópontig. Ezen az útvonalon, ahol csak lehetséges, közúti felüljárókat alakítanak ki (csak hidakon lehet közlekedni), és a kevés jelzőlámpa sem lassítja le a forgalmat. A Váci úton 2x2 sávú híd épül a járműveknek, a gyalogosok részére pedig forgalomelosztó aluljáró ké- ■ szül. A munkához hamarosan hozzáfognak. Az év második felében az érintett területeken megkezdik a szanálást, a közműkiváltást, és az építési terület előkészítését. Jövőre kerül sor az építkezésre. Ha a gyűrű kész. nagyban megkönnyíti az átutazók helyzetét, ugyanis a Hungária körúton keresztül kapcsolatba kerülhetnek majd a fővárosból kivezető utakkal. így például összekapcsolják majd a 10-es utat (Bécsi út) a 11-essel, vagyis a Szentendrei úttal, ezzel a Dunakanyar forgalmát teszik egyszerűbbé. A 2-es út- nak (Váci út) az M3-as autópályával lesz összeköttetése. Ez a gyűrű csak a kezdet, része egy nagy fejlesztési koncepciónak, amely a VII. ötéves tervben tovább folytatódik. Még ebben az évben befejezik a metró Élrrrankás térig terjedő szakaszát. Az M3-as út bevezető szakasza 1982-re készül el, a metró pedig 1984-ben. Az Árpád-híd rekonstrukciójához kapcsolódva, a Fló- 1 rián téren is létrehoznak egy különböző szintű cső- j mópontot. A remény tehát megvan arra, hogy egy pár év múlva talán megoldódnak j jelenlegi gondjaink, a já- í ratlan utazónak nem kell á belváros útvesztőiben bo- lyongania. Oravecz Éva Csonkulásos balesetet i szenvedett Nem lehet cserbenhagyni Vincze Mihály, a Békés megyei Tanácsi ÉPSZER Vállalat segédmunkása 1980. április 15-én a Békéscsaba, Bartók Béla úti ABC“ áruház építkezésénél dolgozott. Délben a munkatársai elmentek ebédelni, ő pedig a munkaterületen maradt és bekapcsolta a körfűrészgépet, hogy saját részére galambkifutót készítsen. Az ötödik darabnál elkapta a gép a jobb kezét, és a mutató", középső- és gyűrűsujjának két-két perecét levágta. Ennyit tartalmaz az üzemi baleseti jegyzőkönyv, amelynek egy példányát annak idején eljuttatták az SZMT munkavédelmi osztályához. Az ügy folytatása, vagyis a csonkulásos balesetet szenvedett Vincze Mihályról való kötelező gondoskodás ' azonban elmaradt. Talán feledésbe is ment volna az egész, ha az SZMT munkavédelmi osztálya — a rokkantak éve jegyében — nem vizsgálja felül az üzemi balesetek következtében rokkanttá vált emberek helyzetét. A bejegyzésekből derült ki, hogy Vincze Mihály igen rossz körülmények között él. A családjában az egy főre jutó havi átlagkereset 450 forint. * * * Lakáscíme: Békéscsaba, Orosházi út 45. Odamegyünk Vágréti Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőjével, hogy megismerjük Vinczééket, és a baleset óta kialakult' helyzetet. Az 5 tagú család szoba- konyhás lakásban él. A két helyiség szűk, a falak nedvesek, -a bútorok ósdiak, kopottak, szegényesek, mintha a régi világ cselédlakása lapódzott volna vissza. A férfi az udvaron ócskavasat és más hulladékanyagot rakosgat egy kis kocsira, hogy azt majd a MÉH-hez szállítsa. — Ebből él? — kérdezem. — Nincs más, csak a feleségem'' keresete, és amit ezekért kapok — mutat a kocsira. — Nincs igénye valami többre? — Volna, de mit tehetek? Nézze meg a kezem. Látja? — Hogy történt? — Ebédszünet volt, fáztunk. Gondoltam, elfűrészelek egy fát, hogy fűteni tudjak... — De hiszen az üzemi baleseti jegyzőkönyvben más van. Galambkifutót akart készíteni magának ... Nem kapott jegyzőkönyvet? — Nem. A baleset óta senki nem keresett fel, a kivizsgálásról semmilyen tájékoztatást nem kaptam. — Gyógyulás után visszament dolgozni? — Igen, ám olyan körülmények közé kerültem, amit nem bírtam sokáig. Otthagytam a vállalatot, és ez év januárjában a Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz mentem éjjeliőrnek. De csak helyettesítettem. Május elsején megszűnt a munnka- viszonyom, és azóta itthon vagyok. * * * A rokkantsági járadékra való jogosultságról mit sem tud. A tanácsi vállalat, amely a balesetet teljesen az ő hibájául rótta fel — igyekezett eltussolni az egész ügyet. Tudvalevő azonban, hogy felelősség terheli a vállalatot is. Elsősorban azért, mert nem teremtett olyan körülményeket, amelyek kizárják, hogy illetéktelen személyek a körfűrészt beindíthassák. Közben azonban (ez év január 1-től) a tanácsi vállalatot átvette a Dél-magyarországi Építőipai Vállalat (DÉLÉP). Oda indulunk tehát Vágréti Lászlóval, hogy tisztázzunk néhány kérdést. Puskás Imre, a DELÉP békéscsabai 5. számú üzem- igazgatóságának a vezetője — a tanácsi vállalat jogutódja képviseletében — ígéretet tesz a lassan már feledésbe merülő ügy rendezésére. Azonnal intézkedik, hogy a baleset vizsgálati jegyzőkönyvének a másolatát küldjék él Vincze Mihálynak, egyúttal felszólítják, hogy a kárigényét jelentse be a vállalatnak. Elindítják a rokkantsági járadék megállapítása iránti eljárást-is. * * * A csonkulásos üzemi balesetet szenvedett dolgozók ügyének az előírások szerinti intézése természetesen nemcsak a rokkantak . évében, hanem minden alkalommal kötelező. Vincze Mihály esetében — elkésve ugyan, de — rendeződik a dolog. Felvették éjjeliőrnek, és már dolgozik is. Csak rajta múlik, hogy a megváltozott munkaképességével önmaga, a családja és a társadalom javára, teljes értékűen dolgozzon és a bére kiegészítve a rokkantsági járadékkal, bizonyára lehetővé teszt majd, hogy jobb életkörülményeket alakítson kl- Pásztor Béla Hírlapárus a strandon — Kérem szépen ... nekem az kellene, ha olyan könyveim is lennének, amilyeneket különösen keresnek. Gondolok elsősorban az általános iskolai kötelező irodalomra, ilyen például a Mosó Mása, A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig, a Képes gyermek enciklopédia ... Egyébként — folytatja — Füzesgyarmat mezőgazdasági jellegű község, és nincs gyümölcs-, szőlő-, kertészeti szakkönyv sem. Füzesgyarmaton, a strandfürdőben levő sátornál Gyá- ni Endréné könyvterjesztő és (a nyári szezonban) hírlapárus panaszolja el mindezt. Szeretné, ha jobban menne a „bolt”. — Mennyi volt a legutóbbi forgalma? — kérdezem. — Két hét alatt 16 ezer forint értékű könyvet és 2 ezer forint értékű hírlapot adtam el. — Milyen lapokat keresnek a legjobban? — A gyerekek a Hahotát, a Kalandos magazint, a felnőttek a Nők Lapját, a Családi Lapot, a Népújságot és a Népszabadságot. — A Kertészet, szőlészet szaklap és a Kertbarát Magazin című folyóiratokat nem? — érdeklődik Nagy Lajos, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat terjesztési szakelőadója. A válasz: — Nem is tudom, hogy vannak ilyen lapok. — Csak kérjen a postahivatal vezetőjétől! Gyáni Endréné a strandidény után újra az is’kola büféjében fog árusítani könyveket, és talán hírlapokat is. Vevőköréhez 60—70 felnőtt és 350 gyermek tartozik. Addig ebben a szép környezetben igyekszik minél eredményesebben dolgozni. — Kaphatnék egy Népszabadságot? — kérdezi búcsúzáskor Nagy Lajos. A pult alól kerül elő az egyetlen Népszabadság. — Tessék — mondja az asszony. — Egy vendégnek tettem félre. Többet nem tartok, mert esős időben minden napilap a nyakamon maradna. A posta pedig nem szívesen veszi vissza a remittendát. Minek kockáztassak? A Hungária körúti körgyűrű tervrajza P. B.
