Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 20., csütörtök Forgó hengerek közt Fagerendák áttekinthetetlen rengetege, szíjakat forgató kerekek sokasága, zaj és meleg — ezek a látogató első benyomásai. A színhely: a békéscsabai István-malom, hivatalosan a megyei GMV körzeti üzemének malma. A zúgó gépek egyike mellett vászonnadrágos, kockás inges férfi tevékenykedik. Hogy mit, azt rögtön el is magyarázza — Szarvas János műszak vezető molnár: — Éppen megállt a mérleg, nem tudott billenteni, mert kilazult egy csavar. Kezében villáskulccsal igyekszik helyrehozni a hibát. Pár perc múlva beindul a mérleg. A Hecord-típusú masina kijelzőjén mutatja, hány mázsa búza jön be a malomba. Ha megtelt a tartálya, ürít. — Egy pillanat! — mondja Szarvas János, és félső testével ..belóg” a gépbe. Valamit igazít a villáskulcscsal, de egyedül nem sokra megy. Segítséget hív. Munkatársával figyelik a gépet, és a megfelelő pillanatban egyszerre „buknak” rá az állítást kívánó két részre. Néhányszor megismétlik ezt, és amikor elégedettek az eredménnyel, jut idő egy kis üzemlátogatásra. * * * Az ötödik, legfelső emeleten szitasor rángatózik ide- oda. Külsőre másak, mint a háztartásokban használt sziták, de működési elvük megegyező. Két szekrény alkot es*v egységet, középen tengely mozgatja mindkét részt. A szekrényekből tömlőkön át kerül ki az „első töret”, az első törésen már átjutott búza. Néhány perces szemlélődés után nehéz megkülönböztetni, mi is mozog tulajdonképpen: a középen levő hajtómű tengelye, vagy a két szekrény — a látvány becsapós. A gépdzsungel félreeső, nyugalmasabb részében asz- szonyok hordják a zsákokat. Szabó Istvánná, Szilágyi Im- réné és Vostenák Ferencné beosztása: kocsizó. Kis tolókocsin viszik a raktár egyik végéből a másikba a zsákokat. Szabóné szerint naponta kétezret, általában húszméteres távolságra. Nem csoda, hogy délutánra elfárad. Szorzás után kijön a végeredmény: negyven kilométer naponta. A fiatalos, vidám asszonyon nem látszik, hogy huszonnégy éve van itt, és emellett három nagy gyerek anyja. * * * Egv emelettel lejjebb öt, triőrnek nevezett henger válogatja a búzát, elkülöníti a tisztátalan szemeket, gyommagvakat. Az utóbbi időben eg"re kevesebbet, és ez a búzatermesztők munkáját dicséri. A gépsortól kissé távolabb Békési Lajos dolgozik. Meztelen felsőtestén csurog a víz. Papírzsákot tesz egy kifolyócső alá, amelyből korpa ömlik a zsákba. Először szemmel méri, majd a mérlegen kiegészíti, hogy éppen harminc kiló legyen: — Lezsákoló a szakmám hivatalos neve, ezt írja, mert így előkelőbb — mosolyog barátságosan. A fal melletti bádogkanna felé mutat: — Hét liter vizet megiszom egy nap. Hogy milyen nehéz ez a munka, csak az tudja, aki már csinálta. Közben térül, fordul, újabb zsákokat tölt meg. Jobb nem hátráltatni, hiszen, mint mondja, darabbérben dolgozik, minden mozdulat számít a keresetében. * * * Közben végigjárjuk mind az öt emeletet. Szarvas János elmondja, hogy nemcsak a gépek tisztítják mechanikusan a búzát, meg is mossák közben. Mindenütt meglepő tisztaság fogad. A magyarázat a folyamatos takarításban és az elszívóberendezésekben van. A porszűrő kívülről régies liftszekrényre hasonlít. Tartalmát molinóvászon csőhálózatba juttatja. A 210 vászoncsövön egy ráma halad át időnként, hogy a falukra tapadt lisztet az „Minden lisztnek megvan a maga jellegzetes színe cs szcm- tsézete Fotó: Fazekas László alsó régióba rázza. Nem megy veszendőbe semmi az értékes anyagból. Egy asztalon fekete lapok sora, rajtuk elsimított liszt, amelynek egyik fele nedves. Kísérőm felvilágosít: — Minden lisztnek megvan a maga jellegzetes színe és szemcsézete. Az őrletből mintát veszünk, felét megnedvesítjük és összehasonlítjuk a jellegmintával. Ebből látjuk azt is, ha valamelyik szita eldugult. * * * Az első emeleten találhatók a szemmel láthatóan legkomolyabb gépek. Közülük sok a „Ganz és Tsa, Danubius, 1915” feliratot viseli. Leginkább az Orion tévésorozat robotjaihoz lehetne őket hasonlítani. Azzal a különbséggel, hogy egy helyben állnak, és felülről csövön ömlik beléjük a durvább liszt, amelyet tovább finomítanak. Apró üvegablakuk mögött hengerek forognak, kész termékük a zsákolóba jut. A „barna” oldalról kerül ki a korpa és a búzacsíra, a „fehérről” a szemnagyság szerint eltérő minőségű lisztek. A zsákolónál két férfi áll. A megtelt zsákot egyikük egy varrógép alá rakja, majd a raktár felé mozgó futószalagra. Fellner József hengerőr egy asztalra mutat: — Egy hónapja félkilós grízt csomagolunk, mert a fogyasztók ezt is igénylik. * * * Szarvas János feje nem a liszttől fehér. Nyomot hagyott rajta az a harminchét esztendő, amit az üzemben töltött: — Még öt évem van a nyudíjig. Kicsit már belefáradtam az állandó három műszakba, ez nem csoda. Azt viszont nem értem, hogy a fiatalok nemigen szeretik a molnárságot, nem divatos körükben a szakma. Régen nagyobb becsülete volt. Már behoztam szétnézni a legnagyobb unokámat, de mit tagadjuk: én is valami más szakmát szánnék neki. Nehéz munka ez. A zajt megszoktam. Kell is, mert abból tudni, hogy van-e valami hiba a gépekben; segítőtársunk az állandó zakatolás. * * * Az összegzésben Gyurko- vics János üzemvezető segít: — Az István-malom az ország második legnagyobb malma. Naponta kétszázhatvan tonna búzát dolgozunk fel. Most még keverjük a régi búzát az újjal, mert így lesz egyenletes a liszt minősége. Fontos, hogy a fogyasztó ne vegye észre az újra való áttérést; jó minőségű kenyér, sütemény kerüljön az asztalára. Ezért dolgozunk az üzemben hetvenötén, ahol maga járt, a malomban ott tizenketten egy műszakban. * * * Hogy milyen az idén termett búza, arról Palotás Tibor, a megyei GMV minőségellenőrző osztályának vezetője tájékoztatott: — Még nem fejeztük be teljesen a mérést. Mi azonban már látjuk, hogy nem jobb, de nem is rosszabb i\ tavalyinál. A múlt évihez hasonló jó kenyérre számíthatnak a fogyasztók. M. Szabó Zsuzsa fl nagyszénási példa bizonyítja A jó mindig utat tör magának Amikor 1975. január 1-vel a nagyszénási közös gazdaságok tagjai a Dózsa és a Lenin termelőszövetkezetek egyesítéséről határoztak, reménykedésük, az erők egyesítésébe vetett hitük, nem kevés bizonytalankodással párosult. Milyen is lesz ez a jövő? — kérdezték. És bár a célokkal nem lehetett nem egyet érteni, azt kevesen gondolták, nemcsak a méretek változtak, a szemlélet módosítására is szükség lesz. A 9 ezer hektáros közös gazdaság más irányítási, munka- szervezési módszereket követelt, mint a két kisebb szövetkezet korábban. Nem utolsósorban az egyesülést követő újszerű gyakorlatnak köszönhetik a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezetben, hogy az utóbbi négy évben kétszer kapták meg a MÉM elismerő oklevelét, 1979—80-ban a Kiváló Szövetkezet címet, a legutóbbi országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon pedig a kukoricater- mesztés nagydíját, továbbá a pulykatenyésztésben elért eredményekért aranyérmet. És végül az idén termelési nagydíj fémjelezte az eddig megtett utat. flz öt feltétel Az egyesülést követő elképzelésekre Hegedűs Béla, a szövetkezet elnöke így emlékezik. — Abból indultunk ki, hogy a gazdálkodás szigorú rendet, fegyelmezett költség- gazdálkodást követel. A legjobb módszernek az önálló ágazati elszámolás, az anyagi érdekeltség megteremtése bizonyult. Az ágazatoknak öt alapvető feltételt szabtunk meg. Meghatároztuk, hogy a termelési értéket és nyereséget mekkora költséggel, bértömeggel, illetve bérszínvonallal állítsák elő. És, ha az elvekkel mindannyian egyet is értettek, a módszert már többen kifogásolták. Hogy miért? Nos, a tervszámok kialakításánál a központi akarat volt a döntő. Az ágazatoknak mi írtuk elő, hogy a termelés és a nyereség milyen mértékű növelését várjuk tőlük. Ez szokatlan volt. Az elért eredmények „alá” ugyanis egyszer sem terveztünk. Így üzentünk hadat a korábban beidegződött gyakorlatnak. Úgy gondolom, szigorú elvárásainkkal sikerült felszámolnunk a kényelmességet. Ma már nyugodtan állíthatjuk, elveink, mert a termelés soha sem nélkülözheti, jók voltak. Kialakult az a vezetés, amely kész az elmondottak szerint cselekedni, a tsz tagjai pedig látják erőfeszítéseik értelmét. Olcsó megoldások A termelőszövetkezet gyors fejlődését bizonyítják a számok. Az egyesülés óta a termelési érték a kétszeresére, a nyereség pedig 18 millió forintról 41 millió forintra nőtt. Az eredmények alakulását meghatározó ágazat a növénytermesztés volt. Tavaly az összes nyereség 85 százalékát adta ez az ágazat. — Minden lehetséges tartalékot mozgósítanunk kell, ez eddig is így volt. Közülük három fontosat említenék, a technológiai fegyelmet, a legkorszerűbb gépek üzembe állítását, a szakképzettség állandó gyarapítását. Ez utóbbihoz igyekszünk minden feltételt biztosítani — magyarázta Horváth Béla, a tsz elnökhelyettese. Az elmúlt években a szövetkezetben különösen nagy gondot fordítottak a gabona- termesztésre. Ennek tulajdonítható, hogy a kukorica hektáronkénti termése, több ezer hektár átlagában is kiemelkedő. Búzából, cukorrépából hasonló a helyzet. Céljaikat az eddigiekhez hasonlóan, az újszerű, „olcsó” megoldások alkalmazásával akarják megvalósítani. Aligha lehetett véletlen, hogy a nagyszénásiak elsőként építettek műtrágyatárházat, termény tárolására alkalmas silókat, tértek át a szárító üzemeltetésénél az olcsóbb pakuratüzelésre. n legújabb eljárások — A szemléletváltozás állandó folyamat. Ahol elfeledkeznek erről, ott rövidesen súlyos gondokkal kell szembenézni a gazdálkodást irányítóknak. Az új elfogadásával, bevezetésével kapcsolatos kockázatot mindig vállalni kell, ha az élvonalban akarunk maradni — fejtette ki a vezetési módszerekről véleményét az elnök. — Lehet, jó néhány éve mi is tévedtünk, mert talán nem szárítókat kellett volna építenünk, amelyek végül ts megnövelték a termelés költségeit, hanem olyan megoldások bevezetésén kellett volna gondolkodnunk, amelyek olcsóbbá teszik a gazdálkodást. Ezek után érthető, miért tartják a nagyszénásiak olyan fontosnak a karcagi kutató- intézettel közösen végzett kísérleteket. Az energiatakarékos talajművelés legújabb eljárásairól, eszközeinek alkalmazásáról van szó. — A jó mindenütt utat tör magának — vallja Hegedűs Béla, amikor a mikroprocesszoros vezérlés előnyeiről beszél. A szövetkezetben a közelmúltban a mezőgazda- sági munkafolyamatok automatizálására, a munka minőségének javítására alkalmas mikroprocesszorokat kísérleteztek ki. Ekéket, tárcsákat, vetőgépeket szerelnek fel velük. * * * És ha már a nagy szénási Október 6. Tsz-ről esett szó, nem hallgathatjuk el, hogy a szövetkezet olyan szociális, anyagi és egzisztenciális feltételeket teremtett szakembereinek az elmúlt években, amelyekkel a legkorszerűbb ipari nagyüzemben is megelégednének. Kepenyes János Fejlesztés előtt az üveggyár Nehéz időszakot él most át az Orosházi Üveggyár. A belföldi csomagolóüvég-igény mintegy 20—25 százalékkal megnőtt, és ezt a gyárnak ki kell elégítenie. Mivel a gépek folyamatos üzemben dolgoznak gyakorlatilag a nap mind a 24 órájában, így túlórákra, vagy másfajta munkaidő-növelésre nincs lehetőség. Nem volt ezért más választásuk — kényszerűségből csökkenteni kellett a tőkés exportot. Fájó döntés volt ez, hiszen évek nehéz munkájával megdolgozott piaci pozíciókat kellett feladniuk. Csak azokat a régi partnereiket tartották meg, akik legnagyobb, legmegbízhatóbb vevőik voltak. és akikre a visszatérés során is számítanak majd. Mert természetesen a piacok visszaszerzésének vagy újak meghódításának a reményét nem adta fel az üveggyár. A tervekben szerepel egy új öblösüveghuta építése, bár ez pénzügyi okokból egyelőre csúszik. Addig is, amíg erre sor kerül, mintegy 200 millió forintért még az idén hozzákezdenek az infrastruktúra fejlesztéséhez ég a gépek cseréjéhez. A termelékenyebb gyártósorok üzembe állításával csökkenteni lehet majd a jelenleg meglevő csomagolóüveg-hiányt. A bővítés egyébként mindenképpen indokolt, mert a gyár rendkívül gazdaságosan és jó minőségben készíti termékeit. Az üveggyárak közül náluk a legkisebb a fajlagos energiafelhasználás, és a legjobb a termékek minőségi színvonala. Többek között ennek köszönhető, hogy eredményük mintegy 50 százalékkal haladja meg a tavalyi értéket. A kapacitásbővítő beruházásokon kívül is nagy munkák kezdődnek rövidesen az üveggyárban. A huták elöregedett tetőszerkezetét ki kell cserélni, emiatt leáll a hármas huta. Ez termeléskiesést is okoz, és tovább növeli a gondokat. Valamivel kellemesebb gond, hogy a sokáig alig-alig kelendő hungaropan hőszigetelő üveg iránt ugrásszerűen megnőtt a kereslet. A dráguló energiák és a szigorúbbá vált hőszigetelési szabványok végre ráirányították a tervezők, a beruházók és az építők figyelmét erre az anyagra. A házgyárak is kezdenek átállni a hungaropan alkalmazására, és*ennek során kiderült, hogy beépítése még olcsóbb is. mint ha hagyományos üveget használnának. A hőszigetelő üveg alkalmazása esetén nem kell dupla ablak, és a lényegesen egyszerűbb keretszerkezet teszi olcsóbbá a rendszert. Most a hungaropánüzem két műszakban, teljes kapacitással dolgozik, és a gyár vezetői már a bővítés lehetőségeit vizsgálják. Mindenképpen az automatizálás fokozására lesz szükség, mert a gyárban jelentősek a munkaerőgondok. Orosháza gyorsan fejlődő ipara jelentős elszívó tényező, legutóbb például az AKG új acélöntödéjébe ment át 20 jól képzett karbantartó. A megye legnagyobb ipari üzeme tehát nem mindennapi gondokkal küzd, de sem a vezetők, sem a dolgozók nincsenek kétségbe esve. A problémák megoldására és a termelés fejlesztésére már régóta kidolgozott tervekkel rendelkeznek, melyek pedig sajnos különféle okokból csak részben valósulhattak meg. Most abban bíznak, hogy a fejlesztés fontosságára való tekintettel az illetékes főhatóságok már nem halogatják sokáig a döntést. Lónyai László A gépek milliószámra ontják a palackokat — de az igényekhez képest mindez kevés
