Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

o 1981. augusztus 18,, kedd Kvarcvezérlésü toronyóra Debrecenben A Finommechanikai Vállalat dolgozói szerelik a debrece­ni nagytemplom új, kvarcvezérlésű óraszerkezeteinek ele­meit. Az óramutatókat külön léptető berendezés mozgatja majd, és megújulnak á kétszázhatvan centiméter átmérőjű számlapok is. A régi — az 1926-os, Budapesti Öragyár ké­szítette — óraműszerkezet konzerválva, a műemlék része­ként a toronyban marad. Az 1926-os óramű eredeti helyén, a keleti toronyban marad Római számok díszítik majd a kétszázhatvan centimé­ter átmérőjű számlapot Megkezdték a régi számlapok és mutatók leszerelését (MTI-fotó: Oláh Tibor felvételei — KS) Ünnepség a 800 éves Táton A Komárom megyei Tát az idén ünnepli fennállásá­nak 800. évfordulóját: 1181- ből származik ugyanis az az oklevél, amelyben III. Béla király a Szent Jánosról el­nevezett lovagrendnek ott birtokot ajándékozott, a te­lepülés a történelem során gyakran cserélt gazdát, nagy csaták színhelye volt. Az egyik sorsdöntő — az 1685. évi augusztus 16-i — csatá­ra emlékezett vasárnap a nagyközség lakossága. Ak­kor itt támadták hátba a ke- í resztény csapatok — fényes i győzelmet aratva — a száz­ezres török sereget, amely | vissza akarta foglalni a két í évvel korábban felszabad!- j tott Esztergomot. Ezzel az : ütközettel vált híressé Tát. A csata emlékére felvo- j nulást rendeztek a nagyköz- ' ség főterén. Régi német í nemzetiségi ruhákban, lova- > kon és lovaskocsikon vonul- ; tak fel a helység lakói. Ha támad Apollón nyila Közegészségügyi ellenőr voltam Tombol a kánikula. A nyaralók, a fürdőzők éhesek, szomjasak. Tömve vannak az éttermek, a büfék, sorban állnak az alkalmi elárusító- helyek előtt. A közegészség- ügyi ellenőrök viszont nem pihennek. Járják a kereske­delmi, vendéglátóipari üzle­teket, ahol nem szívesen lát­ják őket, de munkájukra égető szükség van. Saját ta­pasztalataink is bizonyítják. HÜGEIA KfiSOl UTÓDAI Komótosan gurul a fekete Volga Gyula felé. Űtitársam, Bártfai Zoltánná és Szudár Béláné, a megyei KÖJÁL munkatársai. Segítségükkel próbálom feleleveníteni hiá­nyos egészségügyi tudásomat. Megtudom, hogy a higiénia görög szó. Eredeti értelme a fertőzés megelőzését szolgá­ló tisztaság, amelynek szak­embere a higiénikus. A gö­rög mitológia szerint Apollón nyila osztogatta a betegséget és a halált, de ő küldte a gyógyulást is. Az utóbbin fáradozott fia, Aszklépiosz és ennek lánya: Hügeia. A hölgy így vált névadóájvá az egészség fenntartását szolgá­ló tudománynak, a higiéniá­nak. Hügeia késői utódai visz- szazökkentenek a mába, el­mondják, hogy munkájuk nagy figyelmet, körültekin­tést és felelősséget jelent. Évente 600—700 boltot, üzle­tet, cukrászüzemet, konyhát ellenőriznek. Sajnos, sokszor hiába. Olykor még a bünte­tés is hatástalan marad! Miközben izzadt tenyere­met törülgetem, a nyári tö­meges megbetegedésekre, a felháborító gondatlanságok­ra emlékezem. A fagylalt­mérgezésre, a vérhasjárvány- ra, a csurgalékvíz okozta gyomor- és bélmegbetegedé­sekre. Igaz, ezek nem Bé­kés megyében voltak, mégis figyelmeztetőek. A shigella sonnei vagy a salmonella bacilus ugyanis nem váloga­tós. — A többiek sem — vilá­gosítanak fel az ellenőrök. — Előfordult már, hogy a kéz­mosás elmulasztása vezetett ételmérgezéshez. Bizonv túlzottan is ve­szélyesek ezek a mikroorga­nizmusok. Rendkívül pará­nyi, sejtmag nélküli, egy­sejtű élőlények, amelyek ha­sadással szaporodnak. Be­hatolnak az élő szervezetek­be, és különböző betegsége­ket okoznak. Ennyi előtanulmány után arra vagyok kíváncsi: mi a teendője a közegészségügyi ellenőrnek? Ütitársaim kész­ségesen elmondják, hogy mi­re ügyeljek. — Fontos a tények pontos rögzítése. A tisztaság, a rend lényeges eleme a szakosított élelmiszertárolás a raktárak­ban, a hűtőszekrényekben, a konyhákban. Tudni kell a mosogatás fázisait, a hűtés, a lassú- és a gyorsfagyasz­tás, a hőkezelés jelentősé­gét, a különböző tartósító el­járások alkalmazását. A sze­mélyi higiéniáról már nem is beszélve. A hallottakat igyekszem jól megjegyezni. Kissé re­megő kézzel szedem elő a jegvzetfüzetet és a tollat. Akkor lássunk hozzá! ALUDTTEJ AZ ABROSZBAN Megállunk a gyulai kem­pingnél. A Forfa vendéglő előtt holland rendszámú gépkocsi. Az étteremben jó­ízűen fogyasztják a tojás- rántottát. Tekintetem a konyha ajtajára téved, amelynek az üvege betörött. Az asztalok egy részénél műanyag székeken ülnek a vendégek. Fogas nincs, egy szögön munkaköpeny lóg. Az üzlet másodosztályú (!?) Blága Lajos, az egység ve­zetője azt se tudja, hol áll a feje. Naponta átlagosan százan reggeliznek itt, ebéd­re és vacsorára pedig 30—40 adag ételt szolgálnak fel. Amikor meglát bennünket, csak ennyit mond: ez be­jött! Mindenütt rendetlenség, zsúfoltság. Az iroda, az öl­töző a raktárban van. Az élelmiszerek, göngyölegek, tisztítószerek között szeny- nyes ruhák, nadrágok. Be­lenézek a mélyhűtőbe. Egy­más heayén-hátán ital, mi­relitáru, hot-dog, kifőtt tész­ta. galuska. Nesze neked sza­kosítás! De a nagy hűtő. szekrényben sincs másként. Fölül a nyers hús és a nyers máj. Alatta készéte­lek, felvágott, savanyúság. A fertőzés eevik legnagyobb ve­szélyforrása! Előkerülnek a lábasok, a serpenyők. Gom­bás aprópecsenye, pacalpör­költ, gulyásleves, csuszatész­ta, rizs. — Ezeket mikor főzték? — Tegnap. Megmondtam a szakácsnak, hogy a gombát csak közvetlenül tálalás előtt tegye bele az ételbe. Nem állhatok állandóan a háta mögött. A tésztáról sem tud­tam, hogy a hűtőben van. Már rakná vissza az edé­nyeket, amikor megállítom. — Ezeknek túlnyomó ré­szét két órán belül el kellett volna fogyasztani... — Hol van az előírva? — nyúl az egyik lábasba, pusz­ta kézzel kiveszi a húst és ízlelgeti. — Minden ételt először megkóstolok, csak úgy adom a vendégnek. Végül rászánja magát, hogy a veszélyes ételek a szemét­be kerüljenek. A konyha sem valami szív­derítő látvány. A nyitott szemtesvödrök, a mosatlan edények, a hamutartóban ci­garettavégek, a hintőporos­dobozok (!) sehogyan sem il­lenek a képbe. A fiatal fel­szolgáló, akinek víz. és gáz­szerelő a szakmája, nem az előírások szerint mosogat. Vajon az üzletvezető isme­ri-e a szabályokat? — Engem ne vizsgáztassa­nak. Ehhez nincs joguk! Ír­ják be, amit észleltek. Ér­tem? Értem. Csak az nem fér a fejembe: mitől ez a nagy magabiztosság? Amikor a felkötött abroszból savó csö­pög a nadlóra. Házilag túrót készítenek, ami ugyebár szintén a vétségek sorát sza­porítja. A söntésben sem tudok semmi jót felfedezni. A pol­cokon elpusztult legyek, ké­tes tisztaságú poharak, ká­véscsészék. És külföldi ven­dégek! Blága Lajos idegesen szív­ja a cigarettát. — Mindig azt mondják, hogy az idényjellegnek meg­felel az üzlet. Most is hár­man dolgozunk összesen. Ne­kem kell reggelit készíteni, mosogatni. A szakács és a mosogató az este kimaradt, egyszerűen nem jöttek be. Alig várom szeptember el­sejét, a zárás napját. KANÁL A ZOKNIBAN Csorog rólam a veríték. A sok szópárbaj is kifárasztott. A „kolléganőim” csak moso­lyognak. Lubickoljak nyu­godtan a mély vízben. A Veszély csárdában magnó árasztja a kemény rockzenét. A teraszon, a tarka ernyők alatt jó néhányan ebédel­nek. A pult mögött testes asszonyság falatozik. A tá­nyéron főtt hús, zöldség és répa. — Éppen tegnap voltak itt a városi közegészségügyi felügyelők — fogad a szer­ződéses üzlet egyik vezető­je: Bánhidi Ferencné. A füstölt csülökről eltávolítot- tuk a penészt. Kiderül, hogy volt itt más kijavítanivaló is, de az igyekezet kevésnek bizo­nyult. Az idős főszakács ha­jadonfővel szorgoskodik. Ugyanazon a vágódeszkán aprítja a főtt és a nyers húst, a halat. A szakácsnő tarka ruhában van, előtte nem éopen patyolattiszta kö­tény. A mélyhűtőből két tál tészta kerül elő, melyekről váltig azt állítja, hogy ma főzte. Bizonyítékként bele­nyúl az edénybe, és egymás után nyeli le a piciny leve­leket. — Látják, semmi bajom nem lesz tőle! A mélyhűtő itt is zsúfo­lásig teli. Sör, készétel és egyebek társaságában egy felbontott konzervesdoboz. — Csontleves van benne — tájékoztat a főszakács —, 8—10 nappal ezelőtt főztem belőle egy IBUSZ-csoport- nak. Közben az uborkaszelete­lőre leszek figyelmes. Mint­ha múzeumból került volna ide. Fekete, elhasználódott. Űj fogyóeszközt alig látok. — Mit gondol, ki bírja ezt pénzzel! — panaszkodik a főnökasszony. — Legelőször öt hűtőgépet vettünk, me­szeltünk, megcsináltattuk a tetőt. Kellene egy vízlágyító is. A vállalatnak jó volt az elavult berendezés, mi meg vegyünk újat! Négyezer fo­rintot költöttünk evőeszköz­re, pohárra. A múltkor az egyik vendég zoknijában fe­deztük fel a kanalat. Ne­künk nyáron kell megfogni az üzletet, télen csak a költ­ségek nőnek. — A tisztaságra azért le­hetne ügyelni... — Igaza van, uram — sír­ja el magát az asszony —, de nincs időnk szusszanni sem. Az eredeti húsz he­lyett tízen dolgozunk az üz­letben. Vállaltuk, persze, hogy vállaltuk, mert szeret­jük a szakmát. Hova men­jen az ember, ha egyszer ehhez ért. Naivul azt gondolom: Bé. késcsabán, a Körös étte­remben már semmi dolgom nem lesz. Nem egészen vá­lik be a sejtésem. Az étte­remben, a presszóban csend van. Formaruhás pincérek hajlonganak, rohangálnak az asztalok között. Most érke­zett egy lengyel turistacso­port. A szállodai szobákat nemrégen hozták rendbe, de a konyhára már nem jutott a milliókból. A falak kivé­tel nélkül piszkosak, a férfi, öltözőben szanaszét hevernek a cipők, ruhák. Hol vannak az elegáns felszolgálók? Az egyik kísérőnk megjegy­zi: Az egész épületet rosszul tervezték. A dolgozók meg­bolondulnak a melegtől, tö­kéletlen a szellőzés. A raktárakban általában rend van. — Ez micsoda? — muta­tok a mélyhűtőben tárolt, vödör alakú, jéggé fagyott, fehér tömbre. Senki sem tudja. Végül a főszakács megoldja a rej­télyt. — Fagyasztott túró, há­rom hónapig is eláll — állít­ja- . Csupán egy dologról feled? kezik meg. Arról, hogy sem a lassú-, sem a gyorsfa- gvasztás nem öli meg a mikroorganizmusok spóráját. Ha felmelegítik, a kórokozók újraélednek. Hűtéssel nem lehet csírátlanítani! A fagylaltot áruló fiatal- asszonynak sem volt ideje a műanyag edényt rendesen elmosni, amelyben a por­fagylaltot keverik. Na, és a W. C.-k! Nem méltóak egy patinásnak mondott szállo­dához. Az emeleten, a drink­bárban milliónyi lyuk ékte­lenkedik a szőnyegen. Ha­mutartó helyett használják. — Az semmi — mérgelő­dik az üzletvezető. — A ven­dégek kiszerelik a kézszárí­tó motorját, elviszik a csa­pokat. Csodálkozik? Nem, nem csodálkozom. Bizonytalanul lépek ki a délutáni hőségbe. Míg a szerkesztőség felé ballagok, azon töprengek: van-e ér­telme ennek a munkának? Egyszerűen megdöbbentő, hogy az üzletvezetők, a szak­emberek egy része mennyire tájékozatlan, mondhatni, tu­datlan. Nincsenek tisztában azzal, hogy közömbösségük tömeges tragédiát okozhat. Belátom: nem könnyű a munkájuk. A nagv forga­lom, meleg próbára teszi a pincért, a konyhalányt, a szakácsot. De ettől még be lehetne látni, hogy rajtuk múlik több ezer ember egészsége. Mert piszkosság ellen még nem találtak fel semmilyen orvosságot. Egyetlen módja van: a megelőzés! Seres Sándor Strandon Fotó: Veress Erzsi Honvédelmi nap, férum Honvédelmi nappal foly­tatódott vasárnap az ifjú gárdisták tizenegyedik or­szágos szemléje Nyíregyhá­zán. Kora reggeltől a gárdis­tákkal együtt több ezren te­kintették meg a szabolcsi megyeszékhely repülőterén az MHSZ és a MÉM repülő­gépes szolgálata pilótáinak bemutatóját, légiparádéját. Ezt követően hőlégballon emelkedett a magasba, majd a Magyar Néphadsereg egy­ségeinek fegyveres bemu­tatója és a tűzoltók gyakor­lata következett. Az MHSZ szakágainak tevékenységét fotótablókon illusztrálták. A gárdaszemle nyríegy- háza-sóstói táborában dél­után fórumot tartottak, amelyen az országos pa­rancsnokság, valamint Sza- bolcs-Szatmár megye párt-, állami és ifjúsági szerveze­teinek vezetői tájékoztatták a résztvevőket a keleti or­szágrész életéről, gazdasági munkájáról, a gárda életé­nek időszerű feladatairól és a KISZ honvédelmi nevelő­munkájának teendőiről. Tábornyitás Zánkán Vasárnap ünnepélyesein meg­nyitották Zánkán a balatoni úttörővárosban az Üttörő Gárda­tábort, amely hat önálló tábort foglal magába. Külön csoporto­kat alkotnak az úttörő határ­őrök, munkásőrök, egészség- őrök, tűzoltók, honvédek és a közlekedési úttörők. A tábor háromezer résztvevő­jét Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára köszöntötte, szólt a 100 éves jubileum alkal­mából a szervezet jelentőségéről, feladatairól, majd méltatta az úttörő egészségőrök tevékenysé­gét. Hantos János a megnyitó ünnepségen a Magvar Vöröske­reszt nevében zászlót adományo­zott az úttörő egészségőrök tá- | borának.

Next

/
Thumbnails
Contents