Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

1981, augusztus 16., vasárnap

NAGYVILÁG

Moszkvai vélemények

Fegyverkezés helyett tárgyalásokat!

A hagyománynak megfelelően július második felétől a Krím-félszigeten találkoznak a szocialista országok vezetői Leonyid Brezsnyevvel, hogy megvitassák a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet alakulását. Az eddigi megbeszélések közös vonása, hogy a felek — miközben felhívták a figyelmet a nemzetközi helyzetben bekövetkezett kedvezőtlen változásokra — ismét, és nagy erővel a párbeszéd fontosságát hangsúlyozták. A Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozójáról kiadott közlemény is megállapította: bármely bonyolult nemzetközi kérdést tárgyalások útján lehet és kell rendezni.

Konstanca

Kutatják a tenger titkait

Ez persze a másik nagyhatalom szándékain is múlik. Washingtonban eredetileg azt ígérték (a nyugtalankodó nyugati szövetségeseknek is), hogy ősszel megkezdik a tárgyalásokat a Szovjetunióval, legalábbis az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdéséről. Első időpontként szeptember közepét jelölték meg; amikor Andrej Grorhiko szovjet külügyminiszter New Yorkban részt vész gz ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán. A nagy kérdés azonban az, hogy miről akar Alexander Haig amerikai külügyminiszter tárgyalni, hiszen a washingtoni kormányzat eddig gyakorlatilag egyetlen lépést sem tett az érdemi párbeszéd érdekében. Ellenkezőleg, negatívan válaszolt a szovjet kezdeményezésekre, kül- és katonapolitikáját pedig úgy alakítja hogy eleve megnehezítsen minden megállapodást. komnromisszumot.

Ellentétben a sok nyugati kommentátorral, a szovjet külpolitikai elemzők úgy vélik, hogy a Reagan-kormány- nak igenis van határozott külpolitikája, amelynek lényege, hogy a katonai erőre támaszkodva visszaállítsa a világban az Egyesült Államok ..vezető szerepét”. Más szóval az. hogy a világ legfontosabb kérdéseiben egyedül és kizárólag Washingtonnak legyen döntési joga. Mivel ennek legfőbb akadáMohammad Ali Radzsai, az Iráni Iszlám Köztársaság új elnökének személyében — mint Teheránban mondják — egy igazi „maktabi”-foglalta el az államfői pozíciót. A jelenlegi iráni politikai szóhasználatban ezzel a jelzővel illetik az olyan mélységesen elkötelezett iszlám harcosokat, akik „minden kérdés nélkül követik Khomeini imán politikai vonal- vezetését”. Az új államelnök megválasztása előtt a miniszterelnöki székben, sőt egész életével és politikai pályafutásával bebizonyította, hogy rászolgált erre a jelzőre.

Radzsai 1933-ban született az Irán északnyugati részén fekvő Kazvin városában. Matematikai és fizikai diplomát szerzett, majd a pedagógiai főiskolát is elvégezte, és az ötvenes években különböző teheráni főiskolákon tanított. Politikai pályafutása voltaképpen 1963'ban kezdődött, abban az évben, amely a sah rendszerével szemben kibontakozó ellenállás egyik legharcosabb és legfeszültebb esztendeje volt. Radzsai akkor az „Irán Szabadságáért Küzdő Mozgalomlya a Szovjetunió az amerikai politika másik sarkalatos tétele (a katonai fölény megszerzésére irányuló kísérletekkel párhuzamosan) a Szovjetunió „visszaszorítása”, elszigetelése.

Ez igen kockázatos politika, amelynek következménye egyrészt a konfliktusok veszélyének növekedése, másrészt a fegyverkezési verseny újabb fordulója, amely fölényt ugyan egyik félnek sem biztosít, de az egyensúlyt az eddiginél magasabb, következésképpen veszélyesebb szinten teremti meg. A katonai fölény kérdésében Washingtonnak aligha lehetnek illúziói. Nyilván nem véletlen hogy az utóbbi időben a szovjet katonai vezetés két magas rangú képviselője tett erről félreérthetetlen nyilatkozatot. Usztyi- nov marsaik honvédelmi miniszter a Pravdában, Ogar- kov marsall, vezérkari főnök pedig a Kommunyiszt folyóiratban közölt cikket. A két írás azonos mopdanivalót fejezett ki, mégpedig adatokkal, tényekkel alátámasztva: az erőfölény megszerzésére irányuló, egyébként korántsem új kísérlet hiábavaló, a Szovjetunió minden amerikai próbálkozást megfelelő eszközökkel tud ellensúlyozni, nem hagyja magát megfélemlíteni. s nem engedi meg, hogy feltételeket diktáljanak neki. Moszkva, terhoz” ésatlakozotf. Khomeini ajatollah már száműzetésben volt. Az említett szervezetet a haladó polgári elvekét iszlám 'elkötelezettséggel ötvöző Bazargan (későbbi miniszterelnök), valamint az iráni egyházi vezetés egyik leghaladóbb, azóta elhunyt, kiemelkedő alakja, Talegha- ni ajatollah vezette. A mozgalomban végzett szervezői munkája miatt Radzsait a sah hírhedt titkosszolgálata, a SAVAK kétszer is letartóztatta, és bebörtönözte: 1974-ben és 1978-ban. Amikor 1978 végén a már inga? dozó császári rendszer egyik kormánya amnesztiát hirdetett,. kiszabadult a börtönből és Khomeini mozgalmához csatlakozott.

Mohammad Ali Radzsai kezdettől fogva különbözött azoktól a „civil” politikusoktól, akik Khomeinit körülvették. Amikor Khomeini, mint a sah uralmának megdöntéséért küzdő mozgalom elismert vezetője iraki száműzetését a politikailag aktív párizsi száműzetéssel cserélte fel, vendéglátója és bizalmasa elsősorban Baniszadí', a közelmúltban lemondatott

mészetesen, a fegyverkezési verseny ellen foglal állást, de ha rákényszerítik, meg tud felelni mindenféle kihívásra. A józanság, a türelem ennek ellenére nem hiányzik a szovjet katonai vezetők állásfoglalásaiból. Ök is a tárgyalásos megegyezés mellett állnak ki. A szovjet honvédelmi miniszter például igen aprólékosan és tárgyszerűen bizonyította be. miért nem helytállóak a szovjet katonai fölényről terjesztett állítások. Usztyinov igen részletes adatokkal szolgált, bebizonyította. hogy a nukleáris fegyverek európai célokra történő juttatásához szükséges eszközök, a rakéták, a repülőgépek számában gyakorlatilag egyenlőség van a két fél között, sőt az_ ilyen töltetek számát illetően a Nyugat van fölényben. Moszkva úgy véli, hogy ennek ellenére fennáll a viszonylagos egyensúly, de ha azt új rakéták telepítésével megbontják.. akkor feltétlenül' sor kerül a megfelelő szovjet ellenlépésre. Annál is inkább, mert az Európába telepítendő amerikai rakéták nemcsak az európai, hanem a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult világméretű hadászati egyensúlyt is megváltoztatnák.

Washington hajlandóságát a tárgyalásokra moszkvai vélemények szerint eddig semmiféle konkrét jel nem mutatja néhány általános és ködös ígéreten kívül. Szovjet részről természetesen készek megvárni az USA által megjelölt időpontot, hogy meglássák: valódi szándék

áll-e az ígéretek mögött, vagy azok csupán időhúzási taktikaként szolgálnak arra, hogy a Reagan-kormány megvalósítsa nyíltan meghirdetett, hatalmas arányú fegyverkezési programját.

Moszkva, 1981. augusztus.

Kis Csaba

köztársasági elnök volt. Ba- niszadr és a hatalomból már jóval korábban kiszorított társai az iszlám elkötelezettséget összhangba próbálták hozni a nyugat-európai polgárt liberalizmus, illetve szociáldemokrácia eszméivel. Radzsai, aki Iránt sohasem hagyta el, és minden nem vallási jellegű eszmei áramlatot (a polgári liberalizmustól a marxizmusig) a legmélyebb gyanakvással utasított fel, a forradalom első pillanatától kezdve a vallási vezetésnek kötelezte el magát. A papi vezetés alatt álló Iránban ő volt az a civil, tehát nem egyházi politikus, aki minden feltétel nélküle elismerte a főpapi uralom felsőbbségét. és annak szolgálatába állott.

A sah bukása után Radzsai rövid ideig oktatási miniszter, majd a főpapi uralmat megtestesítő Iszlám Köztársasági Párt egyik vezető tagjaként ő hajtotta végre a

A román sajtó jelentette, hogy a közelmúltban megkezdték az első hazai batiszkáf, a Scafos nevű búvárhajó próbáit. A búvárhajót a konstancai Román Tengerkutató Intézet munkatársai tervezték. A búvárhajóval' két utas — a kormányos és egy kutató — nyolc „rán keresztül dolgozhat kétszáz méter mélységig. A hajóval tanulmányozhatják a kontinentális talapzatot, geológiai, archeológiái és hidrotechnikai vizsgálatokat folytathatnak.

Sötét képet fest a világ mostani állapotáról,' az emberiség önpusztító cselekedeteiről nemrég megjelent könyvében Aurelio Peccei, a Római Klub magyar származású „atyja”, egyben elnöke. A szerző apokaliptikus művében talán szándékos túlzásokkal él, hogy felrázza olvasóit, tettekre ösztönözze őket.

„A jövő a kezünkben van” címmel jelentette meg legutóbbi könyvét Aurelio Peccei. a Római Klub elnöke. (Ősei Magyarországról kerültek Horvátországba, majd Észak-Olaszországba vándoroltak.) Peccei, aki hat taközoktatás és a kultúra „isz- lámosítását”, amely végül az egyetemek és főiskolák mindmáig tartó bezárásához vezetett. A konzervatív papi vezetés iránti megbízhatósága emelte 1980 augusztusában a miniszterelnöki székbe. Ettől kezdve az iszlám elkötelezettségű politikusok és a főpapság képviselői közötti harc jórészt áz elnök és a kormányfő, Baniszadr és Radzsai párviadalaként jelentkezett a nyilvánosság előtt. Amikor 1981 derekán Khomeini elfogadta az Iszlám Köztársaság Párt és Be- hesti ajatollah érvelését, és Baniszadr „trónfosztása” mellett döntött, már világos volt: csakis Radzsai lehet az a nem egyházi személy, aki a főpapság bizalmából elfoglalhatja az államelnöki széket, miközben továbbra is Khomeini tekinthető az ország szellemi és politikai ve: zetőjének.

—i—e.

nemkülönben kutathatják a tenger alatti élővilág életét.

Az intézet munkájáról dr. Marian Traian Gomolu biológus így számol be:

— Számunkra a tenger óriási, természetes laboratórium, rengeteg rejtély, kuriózum birodalma. Állandóan változik, egyik napról a másikra változik a hőmérséklet, a hullámverés, a sótartalom, a szín, az áttetszőség, az áramlatok erőssége, mindez pedig kinulmány védnöksége után most maga vette a kezébe a tollat, rendkívül borúsnak látja a mai világot. ,,A homo sapiens a természettudományok és a technika segítségével az elmúlt két évszázadban óriási hatalomhoz jutott, és most egyenes úton halad a hanyatlás felé" — írja.

A hatvanas évek a nagy illúziók esztendei voltak. Elhatalmasodott az az érzés, hogy az energiaforrások ki- upadhatatlanok. az érdekelt körök olajmámorukban rózsaszínű szemüvegen át látták a világot. Ilyen körülmények között a fogyasztói társadalom könnyen elérhető célnak látszott, a gazdaság erőteljes fellendülés szakaszában volt, úgy tűnt, hogy a nagy ütemű növekedési lehetőségek évtizedekre biztosítottak.

Az első hidegzuhany a hetvenes évek elején érte az emberiséget. 1973-ban kitört az olajválság, az olajárak sokszorosukra növekedtek. Ám e próbatétel még nem volt képes a beidegződéseket és a szokásokat gyökeresen megváltoztatni. Akkor még úgy tűnt, hogy mindössze egy miniválság borzolta fel a világgazdaság csendes vizeit. A hetvenes évek végére azonban a helyzet megváltozott. Az olaj az ipari civilizáció Achilles-sarka maradt. A Római Klub korábban pánikkeltőnek bélyegzett, 1972- ben közzétett jelentését a „Növekedés határai”-t egymás után körözték le a borúlátóbbnál borúlátóbb jóslatok. •

Melyek is azok a veszélyek amelyekről a Római Klub elnöke azt mondja, hogy ma súlyosabbak, mint tegnap, holnapra pedig még súlyosabbak lesznek? Peccei tíz pontban foglalja össze ezeket.

Elsőnek a túlnépesedésről beszél. Négv ember közül egy soha életében nem lakik jól. Elég az afrikai Szahel- övezet lakóira, az indiai, bangladesi árvizek áldozataira, a nyomornegyedek és menekülttáborok lakóira gondolni. Egy 1977-ben végzett FAO-vizsgálat szerint körülbelül 450 millió erősen alultáplált ember él a földön (mindenekelőtt asszonyok és gyermekek), több mint 100 millióan pedig rósz-' szül táplálkoznak. A nyomorban élők száma egyre nő. Az ILO, az" ENSZ munkaügyi szervezetének becslése

hatással van a vizi élővilágra: megjelennek és eltűnnek bizonyos növény- és állatfajták. Ez az óceánokra általában érvényes. De sokat lehet beszélni a Fekete-tenger olyan sajátosságairól is, amelyek csak itt találhatók meg. Egyik fő jellegzetessége, hogy csak kétszáz méter mélységig van élet "benne. A rendhagyó jelenség egyik oka, hogy a Földközi-tenger medencéjétől elválasztó küszöb a Boszporusznál csak kétszáz méter mély, ezért a mélyebb vizrétegek nem közlekednek a két tenger között. A másik ok, a Fekete-tenger vize úgynevezett miohalin típusú, tehát csak kissé sós: a felszínen

17.5 ezrelék (a világóceán átlaga 34,4, a Földközi-tengeré — az erős párolgás miatt — még ennél is magasabb), a mélyben is csak

22.5 ezrelék, így nem következik

be a rétegeknek az a függőleges irányú, állandó cserélődése, amely az óceánt szellőzteti, friss oxigént szállítva több ezer méter mélységbe is a halaknak, általában az élővilágnak. A kis sótartalom oka a Fekete-tengerbe ömlő Duna hígító hatása. Ha lecsökken a sótartalom, kész katasztrófa a plankton, a vízben lebegő szervezetek számára. Mindezek a fizikai-kémiai sajátosságok a Fekete-tenger élővilágát is szegényebbé teszik. Ezt még tovább rontja szennyező hatásával a Duna. Hogy néhány példával érzékeltessem az arányokat: a Földközi-tengerben

ötszáz, a Fekete-tengerben százötven halfaj él, ebből is értékes csak huszonöt, főként a szardella és a spratt.

— A szakemberek azonban nem nyugszanak bele a Fekete- tenger élővilágának szegénységébe. Ez a szegénység különben is csak viszonylagos: még azt a keveset sem használjuk ki. Például a vízben felgyülemlő, szinte korlátlan mennyiségű biomasszát jó minőségű trágyaként - lehetne felhasználni, úgyszintén a halállományból is a jelenleginek a többszörösét lehetne értékesíteni.

mítva — 1,1 milliárd ember szenved szükséget földünkön, többségüknek nincs rendszeres munkája. A szervezet évente 40 millió új munkahely megteremtését szorgalmazza, körülbelül kétszer annyit, mint ahány 1970— 1975 között összesen létrejött. Még a fejlett tőkés országokban is húszmillióan kilincselnek jelenleg a munkaközvetítő irodákban, 1985- ig pedig előreláthatólag 25 millióra nő a számuk. Az emberiség — mondja Peccei — egyelőre nem fogja fel gz előtte álló feladat horderejét. Arról van szó, hogy az évezred végéig újabb kétmilliárd embert kell lakással, a legszükségesebb javakkal, iskolázási lehetőséggel ellátni, pedig a már élő népesség .jelentős része is hiányt szenved mindezekben. E rendkívüli vállalkozás megvalósításához — emeli ki második problémaként a szerző — globális tervet kellene kidolgozni. amihez az emberiség legjobbjainak fantáziájára és a szenvedők iránti erkölcsi elkötelezettségére lenne szükség.

Ugyanilyen súlyos gond, hogy kimerülőben vannak a természeti tartalékok. Jelenleg a kontinens földterületének valamivel több mint egytizede van művelés alatt. A mezőgazdasági területek egyre csökkennek, s éppen azok semmisítik meg a termőföldeket — napi megélhetésük biztosítása végett —, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk. Az el- sztyeppesedés Latin-'Amerika egytizedét, Afrika, Ázsia egyötödét, Ausztrália egynegyedét fenyegeti. A Föld egy lakosára 1950—1975 között 0,241 hektár gabonát termő terület jutott, 1975-ben már csak 0,184, és 2000-ig további rohamos csökkenés várható: e terület körülbelül 0,128 hektárra csökken. A terméshozamok nem nőnek olyan mértékben, hogy a csökkenésért kárpótolnának.

Kiirtás fenyegeti a nagy erdőövezeteket is, köztük a biológiai egyensúly • szempontjából legfontosabb trópusi erdőket. Ezekben él a legfontosabb növény- és állatfajtáknak mintegy fele. Norman Myers angol természetkutató szerint percenként ötven hektárt irtanak ki ezekből az erdőkből, évente körülbelül annyit,. mint Belgium, Hollandia és Dánia területe együttvéve. Ez kiszámíthatatlan veszéllyel járhat a Föld élővilágára, és — ha még nem késő — cselekvést sürget a biológiai katasztrófa elhárítására. (KS)

Az új iráni elnök

Egy igazi maktabi

Mohammad Ali Radzsai a teheráni parlamentben leteszi a hivatali esküt (Fotó: AP — MTI — KS)

fihk-.

A konstancai kikötő, ahonnan Románia több mint száztíz országgal tart kereskedelmi kapcsolatot. Az épülő új kikötő nagyobb hajók fogadására is alkalmas lesz

(Fotó: Agerpress — MTI — KS)-i—n.

A jövő a kezünkben van?

szerint — Kínát nem is szá