Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
o 1981. augusztus 16., vasárnap Fö az egészség Uj tanév, új mozgalmi év A győztes A mesterséges lélegeztetés fogásait mutatja a mentős tiszt Igen, erre okították, tanították a héten az úttörő ifjú egészségőrök megyei képző táborának lakóit. Békéscsabán, a KISZ- iskolán nyílt, augusztus 10-én a tábor, ahol az egyik gyakorlati foglalkozáson készültek felvételeink. A leendő úttörő vöröske- resztcs titkárokat ezen a csütörtök délelőttön a mentőállomás szakemberei tanították alapvető elsősegélynyújtási ismeretekre. A megyei úttörőelnökség és a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezte a tábort, amely példásan szolgálja az ifjúság egészséges életmódra nevelését, s az elemi egészségügyi, elsősegélynyújtási ismeretek átadását. T. I. „Hátha egyszer én is mentőautót vezethetek majd” — így Uh- rin Pali Semmi ijedtség, az ájultan heverő alak csak bábu Fotó: Fazekas László A világot jelentő deszkát egyelőre még a kerítés jelképezi, a hallgatóságot pedig egy álmos kutyus. A mikrofon se az igazi — a gitár és az igyekezet viszont valódi Fotó: Veress Erzsi Az új mozgalmi év iránytűje a városban tanuló KISZ- fiatalok számára az a munkaprogram, amelyet a KISZ szarvasi városi bizottsága állított össze, s hagyott jóvá augusztus elején, s amely az 1981 82-es tanévre szól. A KISZ Központi Bizottsága akcióprogramja alapján, a helyi adottságok, feladatok ismeretében a KlSZ-bizott- ság arra ösztönzi a diákságot, hogy a dolgozó fiatalokkal közösen vállaljanak részt a várospolitikai célok kidolgozásából és megvalósításából. Külön felhívja a testület a középiskolás, főiskolás KISZ-eseket arra, hogy tudatosabban foglalkozzanak az ifjúkommunisták párttaggá nevelésével, továbbá arra, hogy a „8 órát a városért" mozgalommal a diákok segítsék elő a VI. ötéves terv városi céljainak megvalósítását, különösképpen a 12 tantermes általános iskola, az MHSZ-bázis felépítését és a környezetvédelmet. A harmadik terület, amelyet kiemelten említ a munkaprogram: az alapkötelesség, tehát a tanulás mellett a fiatalos, politizáló légkör megteremtésére tartalmas, vonzó mozgalmi élet kialakítására törekedjenek a tanulói KISZ- szervezetekben. A városban működő két felsőoktatási intézmény az .1981 82-es mozgalmi évben a szakmai tanulmányi munka javítása, a tgnulmányi-érdekvédelmi tevékenység kiszélesítése, a szakmai jellegű társadalmi, közéleti munka fokozása szükséges. A mezőgazdasági főiskola KISZ-esei, az intézménybeli lehetőségekkel élve bekapcsolódhatnak a „Fiatalok a komplex meliorációs program megvalósításáért" megyei mozgalom indításába és megvalósításába. S hogy mit határoz meg a városi vezető testület a középfokú oktatási intézmények KISZ-szervezetei ' számára? Itt is mindenekelőtt a tanulmányi mozgalmak szervezését, s egy apróságnak tűnő, ám valójában nagyon is fontos dolgot; az iskolai hagyományok felelevenítését, ápolását szorgalmazzák. S még egy lényeges momentum: a szakmunkástanulók szervezettebb, színvonalasabb mozgalmi munkája érdekében a szakmunkásképző iskola és a helyi KISZ-szervezetek jobb együttműködése szükséges. T. I. Néhány szó az illemről Mielőtt lecsapnád az újságot és kimenekülnél a szobából, várj egy pillanatig! Most nem lesz szó semmiféle „hegyi beszédről”, „lelki klinikáról", sőt még csak „példabeszédről” sem. Csak semmi pánik, ebben a pillanatban senki sem akar nevelni tehát várd meg, miről akarok veled beszélni. Azt azért elismered, ahhoz, hogy ennyi ember együtt tudjon élni, kell valamiféle használati utasítás, vagy ha jobban tetszik, valamiféle irányítás. A járművek a KRESZ szabályai alapján közlekednek. No, valami ilyesmi az illemtan is. Talán túl sokat hallottál erről, talán te sem szereted a sok beszédet, de tény, hogy van benned valamiféle ellenállás. Talán igazad van, hogy ezt is lehetne játékosan tanítani. Megpróbálok a kérésednek eleget tenni; játsszunk illemtant! Neked csak annyi a feladatod, hogy olvasd el a történetet, és állapítsd meg, egy nap alatt hányszor tettél olyat, ami illik és hányszor olyat, mit nem. Ha van kritikai érzéked, tudod, mit kell legközelebb tenned. TUCAT TIHAMÉR 6 a osztályos tanuló ágya mellett megszólalt az ébresztőóra, azonnal kiugrott az ágyból, és még átnézte a földrajzlec-, két (illik), amit az esti televízióadás miatt már nem tanult meg (nem illik). Csak magának csomagolt ennivalót, a családnak nem (nem illik). A megállótól futott az iskoláig, mégis csak tíz perc késéssel, a tanár magyarázata közhen ért az osztályba (nem illik). Ilyenkor már nehéz beilleszkedni a magyarázatba, ezért a szomszédjával megbeszélte a tegnap esti tv-filmet (nem illik). A következő órán viszont sokat jelentkezett (illik), de csak azért, mert szomjas volt, és jó lett volna odakint vizet inni (nem illik). Matekórán többször kinézett az ablakon (nem illik), pedig a szemközti ház falán nem láthatta a példák megoldását. A szünetben a tízórai felét társának adta (illik), a hetesnek pedig egy „fülest”, mert felírta a beszélgetők közé (nem illik). Sőt, veszekedni tilos! Az igazgatói irodában jelentkezett, hogy fizet a betört ablakért (illik), de hogy még kik voltak hibásak, arról betyárbecsületből hallgatott (nem illik). A napköziben kézmosás nélkül, félrelökve a kicsiket, kérte az ebédet (nem illik), a süteményt a társának adta (illik), de csak azért, mert ezt a fajtát .nem szerette (nem illik). Ebéd közben elkezdett pletykálni, hogy ő ezt meg ezt tudja a Mártáról (nem illik). Délután az őrsi bajnokságon fociban kikaptak a hatodikosoktól. A vereség után mindenütt azt híresztelte, hogy csalt a bíró (nem illik). Mélyen hallgatott arról, hogy a saját hibájukból kaptak ki. Márpedig (illik) bevallani a hibákat is. A sportszerűség illő dolog. Mérgében gúnyolni kezdte az ellenfél játékosait, ezt pedig (nem illik). Otthon a testvére nyitott ajtót, de nem köszönt neki (nem illik), bár annyit a foga között odamormolt, köszönöm (illik). Csörgött a telefon, felvette a kagylót, és belekiáltott: Halló, ott ki beszél? (nem illik), kiderült, hogy Sanyi, az osztálytársa hívta, aki nem jutott szóhoz, mert Tihamér barátunk csak a saját gondjait, bajait sorolta (nem illik). Majd nagy nehezen eszébe jutott, hogy megkérdezze: te hogy vagy?? (illik). A telefonbeszélgetés után gyorsan rendet teremtett a konyhában, hogy szüleit meglepje (illik). Tanulás közben bőgette a lemezjátszót (nem illik). No meg ez nem is jó módszer a tanultak elsajátításához. Végre korán lefeküdt, ami egészséges. Ha tetszett a történet és a játék, barátaiddal, őrsöd tagjaival is játsszátok el, ahol a megfejtést ne olvasd fel, azt ők mondják meg! Aki alig téved, illemtanból jól felkészült. Horváth Mihály Szvitan Pál, a kondorosi Egyesült Tsz tagja 1969 óta traktoros. Néhány napja, augusztus 12-én a szarvasi járás mezőgazdasági üzemeinek szántóversenyén ifjúsági és nagygépkategóriában az első lett. — Hogyan készültél? — Többet és jobban, mint tavaly. Most negyedszer vettem részt szántóversenyen, de még egyszer sem jutott ennyi idő a felkészülésre. Eddig háromszor voltam ötödik. — Valóban ennyire fontos lenne a felkészülés? —- Mint a példa mutatja. De ha egészen őszintén akarod hallani, ennél sokkal nagyobb szerepe van a 12 éves tapasztalatnak, a begyakorlottságnak, a figyelemnek, és persze a jó traktornak, az ekének. — És neked jó traktorod van ... — Igen, ez az új 180 lóerős IH-traktor szenzoros digitális kijelzőkkel, légkondicionálóval. sztereó rádiómagnóval felszerelt gép. Olyan, mint egy személygépkocsi. Emellett ésszerű a súlyelosztása, első- és hátsókerékmeghajtású. Csak sokáig maradjon jó. — Ezért te tehetsz a legtöbbet, nem? — Az apám mindig azt mondta, az ősszel ledobott villa tavasszal feltöri a kezed ... A rosszul karbantartott gép sokkal több gondot okoz. vagyis a hanyag ember saját kárán tanul. Tanító- mesteremtől — aki 1930 óta volt traktoros — tanultam; karbantartáskor sajnáld a gépet. Igaza volt, a rendszeres, időben történő ellenőrzés hosszú életűvé teheti ezt a csaknem 2 millió forintot érő berendezést. — És te rendszeresen „saj. nálod" a gépet? — Természetesen. A feleségem mérgelődik is, hogy szinte .minden szabad időmet a gép körül töltöm. — Így azután a traktor is segítségedre volt, hogy a leatöbb pohtszámot érd el? — Ez azért nem ilyen egyszerű, tavaly Csabacsü- dön az utolsó fordulóig minden rendben ment. Azután mégis elszúrtam . . . — Végül is tehát mi kell a jó szántáshoz? — Igényesség. És igen. a versenyen még szerencse is. l K. J. Józsi, a kabinos Zsendülő — 70 kilós serdülő koromban naponta hajnalok hajnalán jártam az edzésekre, bízván abban, hogy így mindenképp sikerül elkésnem az iskolából. Egy ilyen pitymallatkor, miután kinyitották az uszoda nagy vaskapuját, s nekilódultunk az öltözőnek, a megszokott képet egy kopaszodó, új jövevény háborgatta meg. Fehér csukában, fehér szerelésben. Mint néhány óra múlva megtudtuk, Józsinak hívták, ő volt az új kabinos. Másnap már össze is melegedtünk. Eképp fogadott bennünket: „Szervusztok, fi- úkák. Nem tudtok aludni? De azért csak álmodtatok va^ lamit? Például te, Pufi — fordult felém —, hány bikát számoltál a nagy esti flammó után, álmodban?” Nehezen nyögtem ki „Egyet sem.” Felhúzta a szemöldökét: „Egyej, seem? Máskor nyitott szemmel aludjál, hogy lásd, mit álmodsz!” — szólított föl. ^ Józsi kemény legény volt. Fél kézzel ette a nápolyit. Gondosan ügyelt arra, íiogy a harminc kilót át ne lépje. Néhány szelet parizes, s egy paradicsom volt a napi menüje. Olykor-olykor — a nagy melegre való tekintettel — megivott egy fröccsöt. Az egyik nap túl meleg volt. Hát megivott többet. Meg is •látszott rajta, sehogysem akart beletalálni a kabinok kulcslyukába. Mondta is: „Gyerekek, ha beletalálok a likba, nem kell felállni, elég, ha tapsoltok!" Persze, ez igazán ritkán fordult elő vele. Kiváltképp télen, amikor hűvös szelek jártak, Nemhogy fröccsöt, de még tiszta vizet sem fogyaszd tott. Ugyanis ez utóbbi nedűről azt tartotta: „Jó az a halaknak, a fókáknak, meg az úszóknak. A kabinos ne akarjon hal lenni, ne akarjon fóka lenni, megfulladni meg itt vagytok ti.” Egyik nap el is határoztuk, megmártjuk a vízben, csupán kíváncsiságból: „tud-e úszni?" Tiltakozott: „Nem vagyok én Johnny Weismüller, hagyjatok békén!” Csak felvittük a műugrótorony tetejére, jó tíz méterre, és elengedtük. Re- pült néhány másodpercig, majd eltűnt a víz alatt. Vártunk. Csak nem akart felbukkanni. Kezdtünk kétségbeesni. Utána ereszkedtünk. Keresgéltük a víz alatt. Sehol sem leltünk rá. Rohantunk a „tómesterhez". Az is kereste. Sehol. Már a mentőket, rendőrséget, a tűzoltókat akartuk értesíteni. Rohantunk az öltözőbe a telefonérmekért. Hát ott állt Józsi. Talpig fehérben, csont szárazon, kulcscsomóval a kezében. Mintha el sem hagyta volna a helyét egész nap. Látván megütközött ábrázatunkat, nagy komolysággal kérdezte: „Elvesztettetek valamit, kis- barátaim?” Furdalt minket a kíváncsiság, megkérdeztük: „Mit keres itt, Józsi?” Ránk nézett, kissé meghajolva, majd válaszolt: „Kétezerkettőt, kétezer négyet. Persze jattal együtt.” (jávor) i
