Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

o 1981. augusztus 16., vasárnap Fö az egészség Uj tanév, új mozgalmi év A győztes A mesterséges lélegeztetés fogásait mutatja a mentős tiszt Igen, erre okították, tanították a héten az úttörő ifjú egész­ségőrök megyei képző táborá­nak lakóit. Békéscsabán, a KISZ- iskolán nyílt, augusztus 10-én a tábor, ahol az egyik gyakorlati foglalkozáson készültek felvéte­leink. A leendő úttörő vöröske- resztcs titkárokat ezen a csütör­tök délelőttön a mentőállomás szakemberei tanították alapvető elsősegélynyújtási ismeretekre. A megyei úttörőelnökség és a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezte a tábort, amely példá­san szolgálja az ifjúság egész­séges életmódra nevelését, s az elemi egészségügyi, elsősegély­nyújtási ismeretek átadását. T. I. „Hátha egyszer én is mentőau­tót vezethetek majd” — így Uh- rin Pali Semmi ijedtség, az ájultan he­verő alak csak bábu Fotó: Fazekas László A világot jelentő deszkát egyelőre még a kerítés jelképezi, a hallgatóságot pedig egy álmos kutyus. A mikrofon se az igazi — a gitár és az igyekezet viszont valódi Fotó: Veress Erzsi Az új mozgalmi év irány­tűje a városban tanuló KISZ- fiatalok számára az a mun­kaprogram, amelyet a KISZ szarvasi városi bizottsága ál­lított össze, s hagyott jóvá augusztus elején, s amely az 1981 82-es tanévre szól. A KISZ Központi Bizottsága akcióprogramja alapján, a helyi adottságok, feladatok ismeretében a KlSZ-bizott- ság arra ösztönzi a diáksá­got, hogy a dolgozó fiatalok­kal közösen vállaljanak részt a várospolitikai célok kidol­gozásából és megvalósításá­ból. Külön felhívja a testü­let a középiskolás, főiskolás KISZ-eseket arra, hogy tu­datosabban foglalkozzanak az ifjúkommunisták párttaggá nevelésével, továbbá arra, hogy a „8 órát a városért" mozgalommal a diákok se­gítsék elő a VI. ötéves terv városi céljainak megvalósí­tását, különösképpen a 12 tantermes általános iskola, az MHSZ-bázis felépítését és a környezetvédelmet. A har­madik terület, amelyet ki­emelten említ a munkaprog­ram: az alapkötelesség, tehát a tanulás mellett a fiatalos, politizáló légkör megterem­tésére tartalmas, vonzó moz­galmi élet kialakítására tö­rekedjenek a tanulói KISZ- szervezetekben. A városban működő két felsőoktatási in­tézmény az .1981 82-es moz­galmi évben a szakmai ta­nulmányi munka javítása, a tgnulmányi-érdekvédelmi te­vékenység kiszélesítése, a szakmai jellegű társadalmi, közéleti munka fokozása szükséges. A mezőgazdasági főiskola KISZ-esei, az intéz­ménybeli lehetőségekkel él­ve bekapcsolódhatnak a „Fiatalok a komplex meli­orációs program megvalósí­tásáért" megyei mozgalom indításába és megvalósításá­ba. S hogy mit határoz meg a városi vezető testület a kö­zépfokú oktatási intézmények KISZ-szervezetei ' számára? Itt is mindenekelőtt a tanul­mányi mozgalmak szervezé­sét, s egy apróságnak tűnő, ám valójában nagyon is fon­tos dolgot; az iskolai hagyo­mányok felelevenítését, ápo­lását szorgalmazzák. S még egy lényeges momentum: a szakmunkástanulók szerve­zettebb, színvonalasabb moz­galmi munkája érdekében a szakmunkásképző iskola és a helyi KISZ-szervezetek jobb együttműködése szükséges. T. I. Néhány szó az illemről Mielőtt lecsapnád az újsá­got és kimenekülnél a szo­bából, várj egy pillanatig! Most nem lesz szó semmifé­le „hegyi beszédről”, „lelki klinikáról", sőt még csak „példabeszédről” sem. Csak semmi pánik, ebben a pilla­natban senki sem akar ne­velni tehát várd meg, miről akarok veled beszélni. Azt azért elismered, ahhoz, hogy ennyi ember együtt tudjon élni, kell valamiféle haszná­lati utasítás, vagy ha jobban tetszik, valamiféle irányítás. A járművek a KRESZ sza­bályai alapján közlekednek. No, valami ilyesmi az illem­tan is. Talán túl sokat hal­lottál erről, talán te sem sze­reted a sok beszédet, de tény, hogy van benned va­lamiféle ellenállás. Talán igazad van, hogy ezt is le­hetne játékosan tanítani. Megpróbálok a kérésednek eleget tenni; játsszunk il­lemtant! Neked csak annyi a feladatod, hogy olvasd el a történetet, és állapítsd meg, egy nap alatt hányszor tet­tél olyat, ami illik és hány­szor olyat, mit nem. Ha van kritikai érzéked, tudod, mit kell legközelebb tenned. TUCAT TIHAMÉR 6 a osztályos tanuló ágya mellett megszólalt az ébresztőóra, azonnal kiugrott az ágyból, és még átnézte a földrajzlec-, két (illik), amit az esti tele­vízióadás miatt már nem ta­nult meg (nem illik). Csak magának csomagolt enniva­lót, a családnak nem (nem illik). A megállótól futott az iskoláig, mégis csak tíz perc késéssel, a tanár magyaráza­ta közhen ért az osztályba (nem illik). Ilyenkor már ne­héz beilleszkedni a magya­rázatba, ezért a szomszédjá­val megbeszélte a tegnap es­ti tv-filmet (nem illik). A következő órán viszont so­kat jelentkezett (illik), de csak azért, mert szomjas volt, és jó lett volna odakint vizet inni (nem illik). Ma­tekórán többször kinézett az ablakon (nem illik), pedig a szemközti ház falán nem lát­hatta a példák megoldását. A szünetben a tízórai felét társának adta (illik), a he­tesnek pedig egy „fülest”, mert felírta a beszélgetők közé (nem illik). Sőt, vesze­kedni tilos! Az igazgatói iro­dában jelentkezett, hogy fi­zet a betört ablakért (illik), de hogy még kik voltak hi­básak, arról betyárbecsület­ből hallgatott (nem illik). A napköziben kézmosás nél­kül, félrelökve a kicsiket, kérte az ebédet (nem illik), a süteményt a társának adta (illik), de csak azért, mert ezt a fajtát .nem szerette (nem illik). Ebéd közben el­kezdett pletykálni, hogy ő ezt meg ezt tudja a Mártá­ról (nem illik). Délután az őrsi bajnokságon fociban ki­kaptak a hatodikosoktól. A vereség után mindenütt azt híresztelte, hogy csalt a bí­ró (nem illik). Mélyen hall­gatott arról, hogy a saját hi­bájukból kaptak ki. Márpe­dig (illik) bevallani a hibá­kat is. A sportszerűség illő dolog. Mérgében gúnyolni kezdte az ellenfél játékosait, ezt pedig (nem illik). Ott­hon a testvére nyitott ajtót, de nem köszönt neki (nem il­lik), bár annyit a foga kö­zött odamormolt, köszönöm (illik). Csörgött a telefon, felvette a kagylót, és beleki­áltott: Halló, ott ki beszél? (nem illik), kiderült, hogy Sanyi, az osztálytársa hívta, aki nem jutott szóhoz, mert Tihamér barátunk csak a sa­ját gondjait, bajait sorolta (nem illik). Majd nagy nehe­zen eszébe jutott, hogy meg­kérdezze: te hogy vagy?? (illik). A telefonbeszélgetés után gyorsan rendet terem­tett a konyhában, hogy szü­leit meglepje (illik). Tanulás közben bőgette a lemezját­szót (nem illik). No meg ez nem is jó módszer a tanultak elsajátításához. Végre korán lefeküdt, ami egészséges. Ha tetszett a történet és a játék, barátaiddal, őrsöd tag­jaival is játsszátok el, ahol a megfejtést ne olvasd fel, azt ők mondják meg! Aki alig téved, illemtanból jól felkészült. Horváth Mihály Szvitan Pál, a kondorosi Egyesült Tsz tagja 1969 óta traktoros. Néhány napja, augusztus 12-én a szarvasi járás mezőgazdasági üzemei­nek szántóversenyén ifjúsági és nagygépkategóriában az első lett. — Hogyan készültél? — Többet és jobban, mint tavaly. Most negyedszer vet­tem részt szántóversenyen, de még egyszer sem jutott ennyi idő a felkészülésre. Eddig háromszor voltam ötödik. — Valóban ennyire fontos lenne a felkészülés? —- Mint a példa mutatja. De ha egészen őszintén aka­rod hallani, ennél sokkal nagyobb szerepe van a 12 éves tapasztalatnak, a be­gyakorlottságnak, a figyelem­nek, és persze a jó traktor­nak, az ekének. — És neked jó traktorod van ... — Igen, ez az új 180 ló­erős IH-traktor szenzoros di­gitális kijelzőkkel, légkondi­cionálóval. sztereó rádió­magnóval felszerelt gép. Olyan, mint egy személygép­kocsi. Emellett ésszerű a súlyelosztása, első- és hátsó­kerékmeghajtású. Csak so­káig maradjon jó. — Ezért te tehetsz a leg­többet, nem? — Az apám mindig azt mondta, az ősszel ledobott villa tavasszal feltöri a ke­zed ... A rosszul karbantar­tott gép sokkal több gondot okoz. vagyis a hanyag ember saját kárán tanul. Tanító- mesteremtől — aki 1930 óta volt traktoros — tanultam; karbantartáskor sajnáld a gépet. Igaza volt, a rendsze­res, időben történő ellenőr­zés hosszú életűvé teheti ezt a csaknem 2 millió forintot érő berendezést. — És te rendszeresen „saj. nálod" a gépet? — Természetesen. A fele­ségem mérgelődik is, hogy szinte .minden szabad időmet a gép körül töltöm. — Így azután a traktor is segítségedre volt, hogy a leatöbb pohtszámot érd el? — Ez azért nem ilyen egyszerű, tavaly Csabacsü- dön az utolsó fordulóig min­den rendben ment. Azután mégis elszúrtam . . . — Végül is tehát mi kell a jó szántáshoz? — Igényesség. És igen. a versenyen még szerencse is. l K. J. Józsi, a kabinos Zsendülő — 70 kilós serdü­lő koromban naponta hajna­lok hajnalán jártam az edzé­sekre, bízván abban, hogy így mindenképp sikerül elkés­nem az iskolából. Egy ilyen pitymallatkor, miután kinyi­tották az uszoda nagy vaska­puját, s nekilódultunk az öl­tözőnek, a megszokott képet egy kopaszodó, új jövevény háborgatta meg. Fehér csu­kában, fehér szerelésben. Mint néhány óra múlva meg­tudtuk, Józsinak hívták, ő volt az új kabinos. Másnap már össze is me­legedtünk. Eképp fogadott bennünket: „Szervusztok, fi- úkák. Nem tudtok aludni? De azért csak álmodtatok va^ lamit? Például te, Pufi — fordult felém —, hány bikát számoltál a nagy esti flammó után, álmodban?” Nehezen nyögtem ki „Egyet sem.” Felhúzta a szemöldökét: „Egyej, seem? Máskor nyi­tott szemmel aludjál, hogy lásd, mit álmodsz!” — szólí­tott föl. ^ Józsi kemény legény volt. Fél kézzel ette a nápolyit. Gondosan ügyelt arra, íiogy a harminc kilót át ne lépje. Néhány szelet parizes, s egy paradicsom volt a napi me­nüje. Olykor-olykor — a nagy melegre való tekintet­tel — megivott egy fröccsöt. Az egyik nap túl meleg volt. Hát megivott többet. Meg is •látszott rajta, sehogysem akart beletalálni a kabinok kulcslyukába. Mondta is: „Gyerekek, ha beletalálok a likba, nem kell felállni, elég, ha tapsoltok!" Persze, ez igazán ritkán fordult elő vele. Kiváltképp télen, amikor hűvös szelek jártak, Nemhogy fröccsöt, de még tiszta vizet sem fogyaszd tott. Ugyanis ez utóbbi ne­dűről azt tartotta: „Jó az a halaknak, a fókáknak, meg az úszóknak. A kabinos ne akarjon hal lenni, ne akar­jon fóka lenni, megfulladni meg itt vagytok ti.” Egyik nap el is határoztuk, meg­mártjuk a vízben, csupán kí­váncsiságból: „tud-e úszni?" Tiltakozott: „Nem vagyok én Johnny Weismüller, hagyja­tok békén!” Csak felvittük a műugrótorony tetejére, jó tíz méterre, és elengedtük. Re- pült néhány másodpercig, majd eltűnt a víz alatt. Vár­tunk. Csak nem akart fel­bukkanni. Kezdtünk kétség­beesni. Utána ereszkedtünk. Keresgéltük a víz alatt. Se­hol sem leltünk rá. Rohan­tunk a „tómesterhez". Az is kereste. Sehol. Már a men­tőket, rendőrséget, a tűzoltó­kat akartuk értesíteni. Ro­hantunk az öltözőbe a tele­fonérmekért. Hát ott állt Józsi. Talpig fehérben, csont szárazon, kulcscsomóval a kezében. Mintha el sem hagyta volna a helyét egész nap. Látván megütközött ábrázatunkat, nagy komolysággal kérdezte: „Elvesztettetek valamit, kis- barátaim?” Furdalt minket a kíváncsiság, megkérdeztük: „Mit keres itt, Józsi?” Ránk nézett, kissé meghajolva, majd válaszolt: „Kétezerket­tőt, kétezer négyet. Persze jattal együtt.” (jávor) i

Next

/
Thumbnails
Contents