Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
1981. augusztus 16,, vasárnap Dürer-termi séta egy fotókiállításon SK» ' A Horváth Péter első díjas. Mátrix című kepe Bede Anna „A festő’’ című versével kezdődik az Űj Aurora irodalmi és művészeti folyóirat 1981. évi második száma. A festő, aki a versre ihlette a költőnőt: Koszta Rozália. Ugyancsak •róla ír B. Supka Magdolna ..Paraszt-Gauguin” címmel, pontosabban közli a folyóirat a művész gyulai gyűjteményes tárlatán, 1980. szeptember i'2-én elhangzott megnyitó szövegét, gazdagon illusztrálva Koszta Rozália festményeinek reprodukcióival. Egyáltalán: Az Új Auróra 1981 2. száma több, jelentős képzőművészeti írást közöl. Dér Endre író Cs. Pata j Mihály békéscsabai születésű, Szegeden élő festőművész „ikonos'” kiállításának ürügyén faggatja a festőt művészi céljairól. Dömötör János a békéscsabai Tóth Ernőt hozza az olvasók közelébe. Tomka Mihály pedig ..Mindennap újra indulok" címmel, a békéscsabai Lenin Tsz-szel kapcsolatot tartó Somogyi István festőművészt szólaltatja meg. örvendetes. és a folyóirat tipográfiai értékét nagyban növeli, hogy ezek az írások nagyrészt színes reprodukciókkal mutatják be a meginterjúvolt művészek több alkotását. Visszatérve az Új Auróra 1981 2. számának első ciklusára: sokrétű és figyelemkeltő az új szám versanyaga. A nagyközségnek irigylésre méltóan szép főtere van. Egy hatalmas park, apró és igencsak elhanyagolt játszótérrel, de szép és hatalmas fákkal, bogyókat érlelő cserjékkel. bokrokkal, csomóban növő vad-, vagy elvadult virágokkal. Főtér, mert itt van az elhanyagolt és gazdátlannak tűnő művelődési ház, a posta, a mindig forgalmas szövetkezeti áruház, két — az itteniek szerint kétes hírű — „étterem", azaz kocsma, no meg a mozi, a „bank", a pártbizottság épülete, több üzlet, és a megye városainak irigységére is számot tartó trafik. És ,fa burkolatú homlokzatával a hat évvel ezelőtt megnyitott könyvesbolt, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat med- gyesegyházi könyvesboltja. Fülledt ez a nyári délelőtt. Aki nem a határban, a munkapad mellett dolgozik, nemigen kívánkozik ki az utcára. Csak az áruház ajtaját nyitogatják, no meg a két „vendéglátó ipari egység" előtt van némi mozgás — pár perccel kilenc után. A „bank", azaz az OTP helyi fiókjának vasrácsos ajtaja unottan ásít. egy alkalmazott bánatos arccal néz az ajtóból kifelé. Csend és né. maság a patikarendű könyvesboltban is. Nyár, szabadságolás. „Csak én vagyok benn, én tartom a frontot — mondja a magas szőke fiatalember, Pauló Mihály. A könyvek utánozhatatlan és bódító nyomdaszagában, a „Raktár" jelzésű függöny takarásában. egy benyílóban beszélgetünk. Mitől jobb-rosszabb. má- sabb ez a bolt? Miért éppen a medgyesegyháziról . esik szó? Akinek módjában áll a kötetek szerelmesei közül, a „nagy boltokban" elszalasztott könyvekért ide látogatnak. Mert nemcsak a napi friss újdonságokat találja Tneg az olvasó, hanem a tegnap köteteit is. „Pedig mi is ugyanúgy rendelünk, mint a többiek. Ugyanúgy kapjuk, vagy nem kapjuk a kért csomagokat, mint másutt. Talán annyi a különbség — mondja a Békéscsabáról kijáró könyves- boltos —, hogy itt az a szokás alakult ki: mi járunk át naponta a postára a csomagokért. s nem szállítják házhoz." Ügy február táján megérkeznek a magyar könyvkiadók következő évre szóló Bede Anna említett versén kívül Győri László, Anóka Eszter, Zelei Miklós, Varga Zoltán. Sass Ervin, Endrődi Szabó Ernő, Hunya Márta, Korin Géza, Kovács György, Madár János, Németh Péter Mikola, Tptszegi Tibor és Kelemen Lajos költeményeit olvashatják az irodalomkedvelők. mintegy keresztmetszetét kapva az itteni és az ide kötődő irodalmi élet tartalmi jellemzőiről. Ebben a ciklusban közük Ébert Tibor „Vadgesztenyék" című hangjáték-fantáziáját és Bálint Gyula novelláját is. A „Tanulmány, eszzé, emlékezés" ciklusban Irányi István kallódó és megsemmisült Petőfi-emlékekről ír, Fábián Zoltán „Vésztői hídfő" című írása Bartók Bélát idézi meg, Gábor Ferenc Sinka István nyomába indul, míg Darabos Pál az 1911. októberében bevonult, egykori csabai katonák életét írja le élvezetes, figyelemkeltő formában. Jelentős ezeken kívül Ozsgyáni Csaba dokumentumműsora „Az ember tragédiájáéról. Kapusi Imre „írók vallomása Szabó Pálról" című interjúmó- zaikja. Az 1981 %: szám Käfer István „Kelet-európai szabadpolc" című írásával zárul, az elválasztó díszek ezúttal Takács Győző grafikusművész alkotásai. kiadási tervei. Ebből kijegyzetelik a boltok, melyik könyvből hány példányt kérnek — majd. Májusban visz- szaküldik a rendeléseket. A kiadók — állítólag — ezek összesítései alapján szabják meg, melyik kiadásból hány kötetet nyomtassanak. No. természetesen, még számtalan tényező játszik közre a kiadási példányszám meghatározásánál. Aztán megjelenik a várva-várt könyv. S a bolt vagy kevesebbet, vagy nem kap belőle. Ritkán a kért mennyiséget. De az is előfordul, hogy többet, vagy mást. Ügy nyolcvan százalékban biztos az. hogy a rendelést „nagyjából" teljesítik. Tán sötétre sikeredett a kén. A valóság — legalábbis itt — ennél kedvezőbb. Az év slágere, s nemzetközi, sőt világérdeklődést kiváltó könyve a Vizsolyi Biblia volt. (Köztudott: a békési nyomdák messze földön híres tudását, a megyénkben nyomdászok szakértelmét dicséri a fakszimile kiadás!) Körülbelül félszáz példányt kapott a medgyesi bolt, többet, mint a környező üzletek. Persze, elsősorban előjegyzésre. egyből elment az egész. „Szerintem a boltok és a könyvkiadók jobb együttműködése, állandó párbeszéde kellene ahhoz, hogy miKétségtelen, hogy a Székely Aladár országos fotó- kiállításnak hagyományai vannak. Idén tizenhatodszor rendezték meg a gyulai múzeum Dürer-termében, bemutattak 155 fotográfiát, és kiosztották a dijakat. A hagyomány pedig egyenesen következik a névadó tevékenységéből, az egykori híres fotográfus, Székely Aladár embért kereső szemléletéből. Az sem véletlen, hogy Székely az Ady Endréről készített fényképeivel emelkedett ki az ismeretlenségből, és az sem, hogy a Gyuláról indult fényképész a magyar portréművészet nagyjai közé realista szemléletű fotográfiáival jutott. Gondolhatná a tisztelt Olvasó, hogy íme, itt a hagyomány, ezek a nyaranta visszatérő tárlatok a Székely Aladár-i szemléletet követik elsősorban, és alapvetően: mai életünkről, a ma emberéről hoznak realista képeket, vagy mond.- hatnánk úgy is: igazak és őszinték, nyíltak és szókimondók, amikor az embert keresik, amikor az embert körülvevő tárgyak, tájak lényegét kutatják, azt a kapcsolatot, melyek az emberekhez fűzik azokat. Ha körülnézünk a mostani, tizenhatodik bemutatkozáson, nincs is különösebb hiányérzetünk. Talán nél kevesebb legyen a megmaradt, eladatlan példány. S ne keressenek hiába slágerkönyveket a vevők. Ez elsősorban az utánnyomásoknál, az ismételt kiadásoknál fontos." Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy * eladatlan (és nem eladhatatlan!) példányokról és ezzel szemben megyeszerte ismert böngész- helyről beszélünk, egy időben. Mindez persze abból fakad, hogy sokszor a könyv- terjesztő vállalat sem tudja eldönteni, mi is ö valójában: csupán kereskedelmi vállalat, vagy igen fontos és pótolhatatlan szolgálatokat tevő közművelődési és közoktatási intézményrendszer központja? Vagy netán a kettő együtt. S itt van a fő hiba: rossz és torz arányban keveredik a két dolog, elsősorban az érdekek és az •anyagiak vonatkozásában! „Igaza vanl Itt nemigen jön be úgy vevő, hogy ne találná meg a keresett könyvet. Mint általában a falusi könyvesboltokban, itt is a szépirodalom megy, meg a mezőgazdasági szakirodalom. A nagylemez is, mert azt is árulunk. Kislemez és műsoros kazetta alig. Szerintem az emberek még nem nagyon ismerik ez utóbbit. Meg hazánkban alig vannak jó hangvisszaadó képességű kazettás magnók. Ebben is élesük az, ami változatlanul kísért évek óta, hogy már- már úgy hisszük, ez valamiféle hallgatólagos „követelmény” is: rendre előjönnek a más tárlatokról visszaköszönő képek, mintha éppen az lenne a cél, hogy fotósaink egy év kiállított anyagának legjobb képeit itt, Gyulán, mégegyszer a közönség elé hozzák. Jó ez, vagy rossz, ki tudja, mindenesetre az eredetiség hiánya a „nagy lehetőségeket”, a „kiugrásokat” eleve háttérbe szorítja. billent az egyensúly... Tizennégy—tizenöt bizományosunk van, ők a stabil támaszai a boltnak. Itt, Medgyes- egyházán, az üzemekben, de Nagyszénáson és Bánkúton is. Amint a boltba érkezik egy újdonság, azonnal postán küldjük tovább, nekik." A megnyitást követő évben 650 ezer forintos forgalmat bonyolított le a medgyesi bolt. Tavaly egymillió egyszázezret. Ha beszámítjuk a közbe jött áremelést, akkor is lényeges, és az itt élőket jellemző az emelkedés. Ebben a pénzben ’ a tankönyv is benne van. Például tegnap is jött két kon- ténernyi, egyenesen az általános iskolába szállították. A boltnak mindössze adminisztrációs dolga van az iskolai tankönyvekkel. - És ‘Ugyanolyan bajai, mint az ország’ bármelyik más településén: hiányok, késői szállítások a nyomdai kapacitás szűk „átmérőjének" okán .. . „Itteni szokások? Naponta 20—30 ember jön be. Talán ketten-hárman vannak közülük olyanok, akik böngésznek is. A többiek egyből mondják a címet. Természetesen itt is kell az, hogy tudjunk valamit mondani ajánlásképpen a könyvekről, hogy egyetlen vevőt se szalasszunk el. Meg hogy a törzsvásárlókkal tartsuk a kapcsolatot. ■ Vannak, hát igen. A helybeli értelmiség elsősorban. Amúgy főleg a középkorosztály vásárol..." A „bizonyítás” ebben a pillanatban megjelenik a gazdag választékot kínáló kirakat előtt. Nagymama és unokája. Rövid tanakodás után belépnek a boltba. A Képes Földrajz című Móra- sorozat most újra megjelent. Magyarország című kötetét kérik — az ősszel harmadik általánosba menő srácnak. ..Nagyon szeret olvasni az onokám!" — mondja halvány dicsekvésszínnel a boldog arcú nagymama. Üjabb vevők lépnek a medgyesegyházi könyvesboltba. A jellegzetes könyves- bolti nylon tasakba csomagolt kötetek mirólunk. környezetünkről, a régmúltról és a jövőről, tudományokról és kalandokról S2Ó1Ó tartalma. a lemezek barázdáinak mélyéről felcsendülő dallamok szépségei és igazságai itt is gyarapítónak. Mint bárhol másutt a könyv, a lemez. Nemesi László Magyarán: amolyan egész évi gyűjteménynek érzi az ember ezeket a gyulai tárlatokat, ami ha így van, ha ez a cél, akkor sincs teljesen rendben. így aztán az sem csoda, hogy évről évre mintha még vegyesebb lenne a kiállított fotóanyag, mintha egy-egy kiállítás összképének, hangulatának, tartalmi vonalvezetésének jelentősége csak a második, vagy a harmadik tennivaló közé süllyedne a zsűri dolgában. Egy időben az is előfordult, hogy nem a legjobb alkotások kapták a díjakat, sőt, olyan is, hogy kifejezetten gyenge művek dicsöültek meg a Dürer-terem fő falán. Hogy most mi a helyzet? Valamivel jobb. mert az első díjas Horváth Péter kollekciója kvalitásos munka, a fotográfus világlátása ha nem is a legoptimistább, mi több, elég sokat küzd „a kozmikus magányérzettel”, válaszai (képei) viszont nyíltak, őszinték, nem kimódoltak. Érdemes a második díjra Gebhardt György is, Bar- tók-képe és a Gyula város különdíját elnyert Ipartelep című fotója kiemelkedik az átlagból. Itt, ezen a ponton kell azonban azt is leírnunk, hogy ebből a mostani átlagból nem volt nehéz kiemelkedni. Ha tavaly csak köI zépszerűnek értékelhettük~a kiállítást, akkor ez a mostanival áincs másképp. De vajon miért? Akkor is, most is jogosan számon • kérhetjük a kiállítás résztvevőitől, hogy miért elégednek meg (tisztelet a kivételnek) közhelyekkel; miért nem ásnak mélyebbre az ember világában, a környező valóságban; miért állnak meg a divatos áramlatoknál, körbejárva'azokat, és közben szinte lemondva az egyéni látásmódból következő „kiugrási" lehetőségről? Sok a kérdés, elismerem,^ de ugyanakkor azt is szabad legyen megjegyeznem, hogy jó lenne talán szót érteni ezekről, jó lenne, ha fotográ- fusaink, akik rangnak érzik a gyulai meghívást, érezzék rangnak az érdeklődő közönséggel való találkozást is, és legfrissebb, legújabb arcukat, érzékenységüket legmaibb reagálásait hozzák ide, képekben elbeszélve. Nem egy kiállító más műveit ismerve, meglepve látja a szemlélő, hogy ide, a gyulai kiállításra önmaga színvonalát, igazi lényét, világlátását nem az első helyen reprezentáló képekkel érkezett: mintha ezt a lehetőséget eleve kizárta volna. Meggyőződésem, hogy meg kell újulni a Székely Aladár országos fotókiállításnak! És az is meggyőzcŰésem. hogy nincs szükség ho^za- dalmas töprengésre, a megújulás útja adott: kitűzte azt Székely Aladár teljes életművével. A névadót követni nem éppen méltatlan, a mestert pedig túlszárnyalni, a legragyogóbb művészi bravúr. Ha bekövetkezne, igazi élményt jelentene a Dürer-terem közönségének. Nem hiszem, hogy a szellemet, ahogyan Székely Aladár szemlélte az embereket és a világot, nehéz lenne át- transzportálni a nyolcvanas évekre, hiszen csak az idő száll, az idő múlik, az ember és élete-világa állandó, már ami konfliktusainak, örömeinek, élni akarásának és nyugalomvágyának lényegét jelenti. Persze, nem is olyan rossz ez a mostani kiállítás, ha ennyi gondolatot képes kicsiholni a látogatóból. aki az előzőekkel való összevetést, a valamikori kiindulópontot is figyelmezi. Hogy a díjak ezúttal érdemes kezekbe kerültek, már maga is jelzi: több figyelemmel volt a zsűri a javaslattételben, és feltehetően jobban honorálta a képeket, mint a kiállítók eddigi tevékenységét, helyét a 'fotósvilágban. Néhányukat külön is érdemes megemlíteni, elsősorban azokat a kivételeket, akik a kiállítás megállító pillanatait szerzik a szemlélőnek. Nincsenek kevesen, és ez biztató, de nincsenek annyian sem. hogy megnyugvással lehetnénk: minden úgy ió, ahogyan van. Jakoda Benedek Hová? című képén a lebontott ház romjain álló öregasszony üti szíven az embert míg — szinte ellenpontként máshol — Váradi Zoltán Világ című fotóján az „ilyen is lehet”, a derűs öregkor idős asszonya hunyorog a masina lencséjébe. Nagyon emberi, nagyon szép Kabáczy Szilárd Sára című lap ja, melyen talán a legpregnánsabban fedezhető fel a Székely Aladár-i gondolat, látásmód. Folytathatnánk még hosszasabban is. ezúttal legyen csak felsorolás a többi. Az átlagból kiemelkedőnek . mondható Koncz Dezső Tini, Csepreghi Éva Portré, Kurucz János Ünnepnap, Martin Gábor Sors. Markovics Ferenc A festő I—II.. Kaszap István Kapcsolat című fotgoráfiái. Erős, gondolatteli táifotók- kal szerepel Görbe Ferenc és Eifert János, akik úgy tűnik, megtalálták az „emberarcú természet, a házak és a tárgyak" művészi megörökítésének ma is járható útjait. Most sem hiányoznak viszont a feltűnést keltő megközelítésűek, az inkább a nézők bosszantására aDelláló módszerek-képek: ezek" aztán vagy sikeresek, vagy a blődli színvonalán hirdetik, hogy azért ide is' sikeresen betolakodtak mór. Ez utóbbi kategóriát „reprezentálja" Vécsy Attila Napozó fiú és ‘Napozó lányok című. kissé debilis hangulatú két lanja. az előbbit pedig a mélyen, megdöbbentően hatásos Madár című kép. E. Szabó István alkotása, és Juhász Miklós halszemopti- kás Századunk I—II. című két képe. melyeken a kifejezés újszerűsége nem csap át kimódoltsággá, nem borul fel a tartalom és a forma egyensúlya. Lehet, hogy mások másképpen látják, más-más fotókat hoznának fel példának, ha minősítenék ezt a tizenhatodik Székely Aladár országos fotókiállítást, de az itt felemlítettek is megfelelően érzékeltetik azokat a gondolatokat, melyeket a Dürer-teremben bemutatott fotográfiák keltenek a szemlélődő, a fotóművészetet különösen szerető látogatóban. Sass Ervin Mint bárhol másutt a világon... Helyzetjelentés a medgyesi könyvek közül r Megjelent az Uj Aurora A választás pillanata a kirakat előtt... Fotó: Gál Edit
