Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
I 1981. augusztus 15., szombat Történelem lesz az utókornak ?! Egy maroknyi a „matuzsálem lakótelepből” „Arcomhoz emellek. 'Nekem is fáj minden sebed." (Áthallás egy szomszédos lakásból.) A történelem órája 22 évtől még meg sem moccan. Egy ember életében ez mégis nagy idő. Egy fogalommá sűrűsödött urbanisztikai megoldásnál pedig mégiscsak történelem. Tudtommal megyénkben ő a legöregebb, a legrégibb. Néhány hónap ide vagy oda: szóval 22 éves. Embernél a legszebb kor. És a békéscsabai Kulich-lakó- telepnél ? ... * * * Egy idős férfi, aki 1920 táján költözött erre a tájra. Negyvennégyben kibombázták. Újra ide jött. Kisajátították a házát. Házat vett. Kiöntötte az emlékezetes belvíz. Üjat épített, ö mondja: „Uram, ez a város feneke. Ennél lejjebb már nem lehet semmi. Mégis szeretem. Nem, imádom! Ez a városrész az én hazám. Nem hiszem, hogy olyat tudnának tőlem kérni, amit az egykori szikesért meg ne tennék... Es mégis: utálva szeretem, azaz szeretve haragszom rá. Illetve a bajokra ... Hogy miért maradok itt? Nézze! Egy gyümölcsfa életben tar. tása egyenlő lenne a lehetetlennel. Szikes a talaj, a só mindent kiöl. Nincs annál gyönyörűbb, ha mégis sikerül! Értelmet ad más, nem annyira sikeredett dolgoknak ... Talán bizonyítéka az én életemnek is?...” Ezrek élnek itt, talán jóval többen, mint tízezren. De hát mettől medig tart a lakótelep? Az egykori állatvásártéren kezdték el építeni az ötvenes évek végén. Natívon óvatosan. Az első házból — mint a többi, az is úgynevezett középblokkból épült, nagyon új megoldás volt még ez — hazánkban!... — kábelköteg lógott ki, és mérnökök tucatja figyelte a műszereket. Süllyed-e, bírja-e a talaj az építőanyagtömeget? Bírta! A vásártér hónapról hónapra zsugorodott. Már nem ide telepedett a nyári vándorcirkusz (érdekes: azóta sincs jó helye Békéscsabán, pedig az itt élők igencsak szeretik ezt a műfajt!...), az Üjkígyósi ut mellé hajtották az eladandó állataikat a gazdák minden hónap első szombatjának hajnalán . . . Aztán araszolt tovább a lakótelep. A Tinódi utca felé. Majd kiürítették és lebontották a meteorológiai intézet szürke épületét, az Ugocsai-féle, valóban 24 órán át nyitva tartó vegyesboltot, a Fehér Ló elnevezésű köpködőt... Megszűnt a „stadion” is, a városi fut- ba 11 pálya .. . Majd következett tovább az Ihász utca környéke, a dohánybeváltó. Eltűntek a Kazinczy utca másik oldaláról a világháborús deszkabarakkok. Mennyi könny, szenvedés, irtózat és remény utolsó békéscsabai (vagv talán «legyei is!) emlékhelyei !... Jó pár éve ért veget az építkezés. S ahogy a rossz nyelvek (őszinte nyelvek.) mondják: mire az utolsó ház felépült, romos lett a legelső... Valami igazság van ebben; bizonyíték a málo vakolat, a kilátszó blokkok, a mozgó nyílászárók ... De az egyes, kettes, hármas, négyes házak által _ határolt autóparkolóban már ott virítanak a citromsárga all- ványelemek, a közeli tatarozás és felújítás biztos jelei... Csak be ne lepje őket így a kora őszi hó ... * * * Valami indoklásféle kellene, hogy mivegre is ez az aggodalom? Nos, ma is ^sokat álmodom a Somoskőújfaluról származó bazaltból nagyapám által faragott alapú házunkról a Tolnai utcában, az itteni házakról, a szomszédos ruhagyárról (ma a Férfifehérnemű-gyár üzemegysége), a tűzol tólakta...és az említett játszótér! Ha egy srác leesik erről a játszószerről... Még belegondolni is borzalmas. Az itt élők szerint felesleges elhordani. A bazalt kockák visszakerülnek... Fotó: Fazekas László A 4-es ház előtt: „Magad uram, ha...” De legalább szép lesz a sövény! éktelenkedik... És a gaz! A gyöngykavics között, a gyepben, a virágok mellett, mindenütt ... Talán túl nagyok az igényeid ... És az emlegetett szánkódomb a Tolnai utcában! Hát még csak néhány éve vonultak el innen a kivitelezők ... Hogy a gusztustalan és idétlen garázssor fontosabb volt? Talán igazad van! Mert az egész la- •kótelep tele van az összképet elcsúfító tyúkólszerű autótárolókkal; zöme hámíó vakolattal, bepucolatlanul és testetlenül, elhanyagoltan ... Mintha a kocsikra több „jó szándék” jutna, mint a környezetre ... Jól hangzik az utolsó érved, igaz is talán: a lakótelep közepén, az egykori huszárlaktanyában székel a Békés megyei Állami, Építőipari Vállalat! Csak éppen egyet elfelejtettél: számukra a legeslegfontosabb: az új lakások építése. Mert ezen a lakótelepen is több olyan lakás áll üresen, amelyből... De hát az ok maradjon a mi titkunk! Mindketten elismerjük: na- gyon-nagyon kell az új lakás. Persze, azt nem bocsáthatjuk meg, ha csúnyákká, ormótlanokká sikerednek most születő testvéreid ... * * * Igen, én is az arcomhoz emelem! Nemcsak azért, mert ma az egykor dús nö- vényű kertünk helyén idétlen, mégis szükséges „dühöngő” áll, azaz drótfonattal bekerített aszfaltos labdatér, hanem mert a város része, fontos része ez a táj. Egy alig négyzetkilométernyi hely a lassan hetvenezerre duzzadó megyeszékhelyen, amely önálló történelmét írja. Ma még tán kiolvashatat- lan sorokkal. A régi idők nehéz és néha szánalmas, de ma is alkotó emberek sorsának tanúbizonyságait elfedő sorokkal. Azért is, hogy a beköltözés évében itt születettek gyermekei is megismerjék ezt a tájat. Ismerjék, hát szeressék. Ezen keresztül a várost, a megyét, a Viharsarkot, a hazát. A tán figyelmet sem felkeltő apróságokból a nagy, csodaszép egészet. Arcomhoz emellek én is és nagyon-nagyon sajognak bennem is a napjában ka. pott sebeid. Hiszek benne, hogy kihevered, begyógyulnak ezek a zúzódások, kisimulnak ráncaid. Huszonkét esztendősen mégsem vagy még öreg ... Ha nő lennél, most kerülnél eladósorba ... Nemesi László nya soha nem használt tornyáról, a „nagyárokról”, ami a Trefort utcán vezetett végig, meg a Kisszik utcán és a környező gyárak, elsősorban az azóta BÉKÖT-té lett néha „Rokka” mindig bordó színű szennyvizét volt hivatva a Pék utca irányába elvezetni, meg az artézi kútról a „gubógyár” előtt (ma a Herbária Vállalat egyik üzeme van itt), és a másik kútról, aminek közepén an- gvalfigura volt és a főutca és a Tulipán utca sarkán, tehát a közelben állt... És persze a hatvanas évek vége felé megnyílt ÁBC-áruházról, ami talán a legeslegelső ilyen volt a városban. Ma igencsak „lepusztult” boltocska. Nem ő tehet róla! Sokkal nagyobbak, modernebbek, vonzóbb külsejűek épültek a megyeszékhelyen. Mert hát ki tehet arról, hogy ő volt az első, a háládatlan szerepű kísérleti? Meg az iskoláról, a tízes számúról. Annak is Történelem lesz az utókornak?! Igen, így illő a mondat végén álló írásjel. Mert most bennem is keveredik a feltörő emlékhalmaz. Az egykori cementtelepen (ma az ÁÉV szakipari részlegének lakatosüzeme az Illés- házi úton) állt egy aprócska gépház a „ruhagyár” kijáratával szemben. Hatalmas betűkkel felirat volt rajta: Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga! Vajon vannak-e még olyanok, akik nemcsak emlékeznek erre a feliratra, hanem... A házikót tizenegynéhány évvel ezelőtt lebontották ... * * * „Nekem is fáj minden sebed”. Elsősorban az, hogy mintha elfelejtettek volna. Vannak újabb lakótelepek, szerencsére. Talán szebbeknek tűnőek is. És be kell, hogy lásd, a városközpont parkosítása, szépítése fontosabb, mint a te arcod kozmetikázása. Abból a nem Az Ihász, az Ör és a Paróczay János utca között áll ez a kommentárt nem kívánó „létesítmény”. Egy játszótér mellett ... . i csodájára jártak úgy 1966— 1970 táján. Az akkori tágas- füves-csodás udvara összeszűkült, mert körbeépítették, elzárták a terjeszkedés útját. * * * Igen, a Trefort és Kisszik utcai nagyárok. Talpam alatt mozdulni restell a kavicsszem is. Ezen a valóban tikkasztó nyári délutánon ép- penúgy csak a „ruhagyár” varrógépeinek zümmögése hallik ki, mint azon a harminc évvel ezelőtti napon, amikor a közeli, előbb nem említett artézi kútról hazafelé igyekvő nagyapám meghalt ... Itt lehetett az a kor. lát, itt, az Ulésházi és .a Trefort utca sarkán ... Még gyermekkoromban is megvolt, azon tornáztunk... És a lányok is ... Messziről néztük kivillanó alsóneműjüket útban hazafelé, a Petőfi utcai iskolából... éppen nagy pénzből, ami erre jut. De hát nem panaszkodhatsz! Hiszen ezt az ar- borétumszámba menő fa- és cserjerengeteget az ide költözőitek szeretete telepítette. Ök gondozzák ma is fáidat, bokraidat, ültetik ki őszszel és tavasszal a muskátlit, az óleandert, a nemes szarkalábat, a puskaport, a sárga büdöskét, és nyesik a megugrott növésű sövényeket. Hogy a Tinódi utca sarkán álló diszkóiban még soha nem volt víz? Ne is törődj vele. A nőalakon ma már unokák hancuroznak... Hogy az a hancúrozás?... Igen, elmúlt a gyermekév! Én sem találtam az egész lakótelep-rengetegben egyetlen olyan játszóteret a tucat, nál több között, ami ne lenne balesetveszélyes ... Le- hámlik a festék, úrrá lesz a rozsda, a tizenéves törmelékkupac a mászóka alatt A nyolcból négyen munkásörök Mindig ott, ahol legjobban kell a segítség — Ezek a fiúk nekem a legtöbbet adták: a szabadságot, az önállóságot. Nézzen rám, és gondolja meg: még nem vagyok ötven és több mint* húsz éve leestem a lábamról. Utóbb annyira, hogy a lakásban is csak tolókocsival mozogtam. Pedig micsoda legény voltam én valamikor — mondja Lagzi 'Pál, volt téglagyári dolgozó Békéscsabán, aki két balese- tét szenvedett, majd ínsor' vadás következtében rokkant meg. Ilyen az élet A téglagyári bányában töltött tizennégy esztendőre emlékszik — kapcsos és motoros volt —, a nehéz munkára, a fiatal, erőteljes éveire, amikor még virtus • volt a munka. Es neki tényleg az volt. Előbb meg? Ugyancsak kijárta az élet iskoláját. — Hatévesen lelencgyerek lettem a testvéremmel együtt. Gazdáknál szolgál' tam, hol ilyen, hol olyan pásztorként, hol meg csinál* tam, amit egy suttyó gyerekre csak rábízhatnak. Negyvenhétben, tizenhárom évesen a téglagyárba mentem, és még most is ott lennék, ha ... Cselekvő típusú ember, minden szavából feszültség érzik. Előbb még kint volt a városban, motorbioiklis betegkocsijával. Erről a kocsi- ról „szállt át” egy deszkán csúszva a másikra, amivel a lakásban közlekedik. De eh* hez némi átalakításra volt szükség, mert az eredeti szélességben nem fért el odabent. — A bentit csinálták meg először a fiúk. Két éve. Tavaly meg a régi. tönkrement helyett azt a teljesen új ki- járókocsit. És most nemrég még ennél is többet tettek: olyan emelőszerkezetet építettek a fekhelyembe, amivel egyedül tudok fölkelni, lefeküdni. Külön-külön is az életet jelenti mindegyik nekem, de így együtt meg éppen. Tavaly és tavalyelőtt A „fiúk” mind a nyolcán Békéscsabán, a tégla- és cserépipari vállalat központi tmk-műhelyében, a 23 tagú ifjúsági szocialista brigádban dolgoznak. A nyolc közt volt a brigádvezető is, meg a négy munkásőr. Segítettek még többen is, de a munkák zömét ők végezték. — Szigorúan csak munkaidő után csináltunk mindent — mondja Juhász Pál munkásőr, aki kérdésemre nem győzi a szakmáit sorolni: lakatos, víz-, gázkészülék", valamint kazánszerelő, beállító, üzembe helyező stb. S hozzáteszi, mindnyájan ilyen sokoldalúak, majd így folytatja. — És mindent hulladékanyagból készítettünk, vagy ha megfelelő nem volt, megvettük. Tavalyelőtt a szobakocsit keskenyítették meg, ez is fogas kérdés volt, majd az elmúlt évben a jóval bonyolultabb munka, a motoros kocsi készítése került sorra. Ilyet sem csinált még egyikük sem. Minta és rajz kellett hozzá. Mintának a régi kocsit használták, a rajzot pedig megszerkesztették. S az egészen tízen dolgoztak másfél hétig mindennap a szabad idejükben, míg meglett a jól szuperáló motoros kocsi, amely még külön terhet is elbír. Ez a két munka, a sok közös tűnődés-gondolkodás, no meg a siker — még közelebb hozta a kis csapatot. Hát még az az öröm, amikor a mozgássérült Lagzi Pál bekocsikázott hozzájuk a gyárba. Aztán újabb baj történt, mert előállt az a helyzet, amikor már a karjai sem akartak engedelmeskedni, márpedig anélkül csak segítséggel lehet az ágyból fölkelni, és a lefekvéssel sem tudott egyedül boldogulni. S mi van egész nap, amikor a felesége nincs otthon? Teljesen ágyhoz kötött marad? Vagy várja, míg egy szomszéd ajtót nyit rá? Ezen valahogy segíteni kellett. A „gépesített csikó” — De ilyet aztán végképp senki sem csinált még, s előbb csak tűnődtünk, hogyan, miként lehetne a problémát megoldani. Majd jöttek a jó gondolatok, ki ezt, ki azt mondta, s végül kialakult az elképzelés, ami a valóságban egy „gépesített csikó” lett. A lelke egy mosógép 130 wattos villanymotorja, ami 220 V-os árammal működik, s a föl-le vezérlést egy kis dobozban elhelyezett két gombbal lehet •indítani. Ez a beteg keze- ügyében a fekhely egyik végén van, valamint a kengyel, amit megfog — mondja Juhász József brigádvezető. Izgalmas volt végig minden, az elgondolás és a terv megvalósítása, többszöri kísérletezéssel. Csigaszerkezetet alkalmaztak, s ez arra is jó volt, hogy áramkimaradás vagy üzemzavar esetén félútról a rokkant ne essen vissza, sőt, bármilyen helyzetbe — kívánalom szerint — beállíthassa magát. Szabó József és Medvegy Pál, de mind a nyolcán ki nem fogytak az ötletekből, amelyek mind a célszerűséget szolgálták. Egyszerű módon elérni, hogy könnyű legyen a kezelés, és biztonságos a működés. Végül minden sikerült. — Néhány évvel ezelőtt engem is baleset ért — szól Lagzi Pálné —, elestem, ín- szalagszakadás és porcleválás lett a térdemben. Sokat szenvedtem, de mint rehabilitált, tudok dolgozni az SZMT telefonközpontjában a portán. És otthon is, amit kell. Igaz, nehezéh, mert nagyon fáraszt a sok házi és ház körüli munka. Hogy nekem mit jelent ez a háromszori nagy segítség, azt nehezen tudom szavakba foglalni. Könnyebb a köszönet. Vass Márta Én elmentem a vásárba... Augusztus 17., hétfő: Országos állat- és kirakóvásár. Bélapátfalva (Heves). Kiskőrös (Bács), Mohács (Baranya). Szil (Győr). Augusztus 18., kedd: Országos állat- és kirakóvásár. Bódvaszilas (Borsod). Fertő- szentmiklós (Győr). Augusztus 19., szerda: Országos állat- és kirakóvásár. Jánosháza (Vas). Rudabánya (Borsod). Vajszló (Baranya). Augusztus 20., csütörtök: Országos állat- és kirakóvásár. Kisbér (Komárom). Ncpmüvészeti kirakodóvásár: Esztergom. Augusztus 21., péntek: Országos állat- és kirakóvásár. Csenger (Szabolcs), Gyöngyös (Heves). * Augusztus 22., szombat: Országos állat- és kirakóvásár. Körmend (Vas). Augusztus 23., vasárnap: Országos állat- és kirakóvásár. Abony (Pest), Fülöpszállás (Bács). Kiskunfélegyháza (Bács), Pécsvárad (Baranya), Vác (Pest). Autóvásár. Debrecen. Komárom, Miskolc, Nyíregyháza (Szabolcs), Siklós (Baranya), Siófok (Somogy), Szeged, Vác (Pest).
