Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-10 / 160. szám
\ NÉPÚJSÁG 1981. július 10.. péntek Tervteljesítés és lemaradás Félévi mérleg a battonyai MOM-ban Gyulai Vízmüvek II November 7. az ágazat kiválé brigádja Üj termék a mechanikus kapcsolóóra Amikor ez év februárjában a MOM battonyai gyáregységének idei terveiről írtunk, akkor még úgy volt, hogy a légfékszelep-gyártás visszaesik, és helyette különféle fogyasztási cikkek ké- szülhek az üzemben. A félévi mérleg kissé mást mutat. Megnőtt az érdeklődés a légfékszelepek iránt, emelkedett a rendelésállomány, így ebből több készült a tervezettnél. A termelés javarésze exportra került, elsősorban a Szovjetunióba. A horgászorsókról már nem lehet ennyi jót elmondani. Februárban még arról volt szó, hogy márciusban indul a sorozatgyártás, -és az idén százezer darab kerül az üzletekbe. Sajnos, különféle anyagellátási- és technológiai problémák miatt a sorozatgyártás még mindig nem kezdődött el, jelenleg a legkisebb típusnak az MPO—X—100-asnak nullszériája készült el, és ennek az értékelése folyik. A tapasztalatok felhasználásával kezdődhet a sorozatgyártás és ezzel egy időben hozzáfognak az MPO—X—200-as orsó nullszériájához is. Üj termékkel is bővült a gyártmányskála. Elkezdték a háztartási gépekhez használatos mechanikus óraszerkezetes kapcsolók gyártását. Ebből az év második felében állítanak elő nagyobb mennyiséget. Egy új üzemcsarnokkal is gazdagodott a. gyáregység, már megkezdték a különféle gépek telepítését. Ebben kap helyet a szerszámüzem, a tmk-műhely, a festöde és a galvánüzem. A felszabadul helyen pedig tanműhelyt alakítanak ki. L. L. ■ i — Az igazgatónk egyszer azt mondta, egyetlen munkahelyi vezetőnek sincs joga ordítozni a dolgozókkal. Joga? — tűnődik el Jenei Imre. — Értelme sincs. Értelme? Ha jól utána gondolok, nem is lenne miért... * * * Blokkoló óra, „szégyentábla”, a későknek bérlevonás, a lógósoknak figyelmeztetés, majd fegyelmi. Megannyi, még fel nem sorolt eszköze a fegyelmezésnek. Miért? Mert szükség van rá?! Nem a Gyulai Vízművek November 7. Szocialista Brigádja az első, amelynek tagjaival az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetés átvétele után nem sokkal találkoztunk. A népgazdaság különböző ágazataiban tevékenykedő munkahelyi közösségek egy dologban hasonlítanak egymáshoz; csaknem tíz év kellett ahhoz, hogy belső önfegyelmező rendjüket példaként állíthassuk mások elé. Hogyan lehet az, hogy egyes munkahelyi közösségek „megfékezésére” adminisztratív eszközök arzenálja is kevés, míg másutt egy-egy csoport önmaga írja elő saját, magas munkaerkölcsről tanúskodó törvényeit. Ezen tűnődöm, a November 7. Szocialista Brigád példáján. * * * Az első megállapítás: mindig van munkájuk. — Hármas feladatnak teszünk eleget. Működtetjük, karbantartjuk a szennyelvezető csatornarendszert, megoldjuk a város belvízmentesítését. A társas- és magánlakások szennyvízelvezetőit mi kötjük be a hálózatba. Az egyre növekvő feladatoknak négy év óta 25 ember tesz eleget — magyarázza Jenei Imre csoportvezető. Gyulán a hatvanas évek végén még csak 10 kilométer volt a szennyvízelvezető hálózat hossza. Ma már ennek többszöröséről beszélhetünk. Az elmúlt tíz évben azonban nemcsak a csatornahálózat bővült, korszerűsítették a karbantartás, tisztítás műveleteit is. — A kezdet nehéz volt — emlékezik Nadabán János. — Szerszám hiányában sokszor nem volt más választásunk, kézzel nyúlkáltunk... Kerékpáron hordtuk a cementet, a csöveket. Nem egyszer ünnepnapokon, pihenőnapokon is dolgoztunk, és dolgozunk, hogy a város lakói ne vegyék észre, létezik egy szocialista brigád, amelynek a szennyvíz- és belvízelvezetés az egyik feladata. Amikor idejöttünk, az iskolázottságról még semmilyen papírra nem volt szükség, de azóta már szinte semmi sem emlékeztet itt bennünket a múltra, mert... * * * A második megállapítás: a vezetők nem zárkóztak .„elefántcsonttoronyba ...” — Amikor azt javasoltuk 8—9 évvel ezelőtt, tapasztalatcsere-látogatásra lenne szükség, javaslatunkat elfogadták. így jutottunk el Pécsre, Komlóra, Debrecenbe, Győrbe, Salgótarjánba, Miskolcra, és tanulmányoztuk, hogy ott milyen módon igyekeznek zavartalanná tenni a szennyvíz elvezetését — mondja Baracsi Sándor, a brigád vezetője. — A vezetők nem egy javaslatunkra mondhatták volna, nem jó az ötlet, nem kell. Ezzel szemben mi a gyakorlat ? Tavaly előhozakodtunk azzal, hogy a szennyvízelvezetők mintájára a bel- vízelvezetőket is lássuk el automatikával. Ennek lényege, ha a belvíz elérte a nem kívánatos szintet, a szivattyúk automatikusan beindulnak. A munkával elkészültünk. Korábban kü- lön-külön kellett üzembe állítani, felügyelni mindegyiket — ismerteti egy példával a követendő vezetői gyakorlatot Alb János. Egy kora tavaszi napon a Gyulához tartozó Máriafal- ván a gyorsan emelkedő belvíz elvezetésére szivattyúkat telepítettünk. A város vezetői és az igazgató is megtekintették a munkálatokat. Kevés volt az ember. A teherautón elhelyezett többi szivattyúra másutt volt szükség. De, akkor meg ki vigyázza a már üzembe állított berendezést? Nem maradt más választás* maradt az igazgató... — Tudjuk, vannak dolgok, amelyektől nem leszünk sem szegényebbek, sem gazdagabbak. Mégis jólesik, ha megáll az igazgató, amikor dolgozunk, vagy ha nem ér rá, jelzi, észrevett bennünket — próbálja érzékeltetni a vezetőkkel kialakult kapcsolatot Nadabán János. * * * A harmadik megállapítás: a közösség tagjai önmagukat is képesek fegyelmezni. Soha sem kutatták különösebben, van-e -titka, és ha igen, mi, hogy egymás után hatszor kapták meg a Vállalat Kiváló Brigádja, és legutóbb az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetést. Nem kutatták, de mindig tudták, mit kell tenni. Azt persze aligha hihetjük, hogy a véletlenek szerencsés összejátszásáról van szó, immár hét esztendeje... — Munkánk sajátossága, hogy egyszerre öt-tíz helyen dolgozunk. Nem figyelhetem, hogy például Nadabán oda- megy-e, ahová küldjük. Az elvégzett munka végül úgyis önmagáért beszél — foglal állást Baracsi Sándor. — Nem járathatjuk le a brigádot. Ügy dolgozunk, hogy ha valaki elmegy mellettünk az utcán, ne mondhassa, na ezek már megint ... — jegyzi meg Alb János. — Régi gyakorlat, ha valakit fel akarunk venni, ajánlatot a brigád tagjai tesznek. A döntést közösen hozzuk. Ennek is köszönhető talán, hogy nincsenek vándormadaraink, nincsenek késők, fegyelmezetlenkedők. Mindenki törekszik a többre. Tíz éve még alig volt szakképzett a brigád tagjai között, ma mindössze heten nem rendelkeznek szakmunkásképesítéssel — hallottuk a brigádvezetőtől. * * * A brigád történetében még nem volt példa fegyelmire. Hogy miért? A kérdésre a választ a Gyulai Vízművek November 7. Szocialista Brigádja és a vállalat vezetői nap mint nap együtt adják meg. Kepenyes János Magyar fiatalok a barátságtáborokban Háromszáz magyar közép- iskolás utazott a Szovjetunióba. Jaroszlavlban, Lugá- ban és Novgorodban táboroznak majd szovjet fiatalokkal együtt, s azzal a céllal, hogy gyarapítsák orosz nyelvtudásukat. A program szerint egy hónapig erdei környezetben pihennek, kirándulnak, sportolnak, tábortűznél mutatják be műsoraikat, és naponta néhány órai foglalkozásokon gyakorolják az orosz nyelvet. Táborozásuk idején más városba is ellátogatnak. A Jaroszlavlban elhelyezett diákok Moszkvával, a novgoro- di és a lugai tábor lakói Le- ningráddal ismerkednek. Tábori élményeiket — oroszul — naplókban foglalják össze. Élménybeszámolóikat hazatérésük után elküldik a hagyományos pályázatra, amelyen a legjobbakat orosz nyelvű könyvekkel, képző- művészeti albumokkal jutalmazzák. Eddig 3500 magyar fiatalnak volt része élményekben a barátságtáborokban. Befőzési szezon Az utóbbi években a kínálat javulása, s nem utolsósorban az árváltozások „visszaszoktatták” a háziasszonyokat a zöldség és gyümölcs téli eltevésére. A házi konzerválás fellendülése tavaly területenként és időnként gondot is okozott, például a betőttes- üveg-ellátásban. Miután a jelek szerint a befőzési kedv nem csökken az Amfora ÜVÉRT Kereskedelmi Vállalat a tapasztalatokon okulva az idén biztonságos ellátásra készült fel. A vállalat a tavaly forgalomba került 700 ezerrel szemben 1 millió 184 ezer befőttesüvegre kötött megállapodást a Sajószent- péteri Üveggyárral, amely 1,1 milliót már le is szállított. Az Amfora a szezon kezdetére fel- töltötte a kiskereskedelmi hálózatot, s megállapodott a megyei kiskereskedelmi vállalatokkal, az áruházakkal, szövetkezetekkel a£ban, hogy amint fogytán a készlet, azonnal rendelnek. Be- főttesüveg tehát van bőségesen, megfelelő a választék is, s az utánpótlás az üzletek igényeinek megfelelően folyamatos. A téli eltevéshez az üvegeken kívül is minden egyéb tartozék a háziasszonyok rendelkezésére áll. A legfontosabb házi konzerváló szerek, a szalicil, a borkősav, a citromsav mind megtalálható, részben az élelmiszerüzletekben, részben a gyógyszer- tárakban. Csomagolás előtt minden horgászorsót ellenőriznek Elveszett forintok Modern gépekkel, régi technológiával A szerszámgépekkel kereskedő TECHNOIMPEX egyik vezetőjétől hallottam, hogy a legkorszerűbb berendezések" kel Magyarországon kívül csak Japán képes betörni egyes nyugat-európai piacokra. Mielőtt jogos büszkeséggel lelkendezhettem volna, gyorsan hozzátette: itthon viszont fél évszázados technológiai szintet konzerválunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szerszámgépipar korszerű. A teljes szerszámgép-termelésben a számjegyilletve mikroszámítógép-vezérlésű berendezések aránya ma több mint 40 százalék, de öt év múlva eléri a 70 százalékot. örvendetes, hogy szerszámgép-kivitelünk az utóbbi évtizedben megsokszorozódott, s ma a termelés 80 százaléka kerül külföldre. Ennek örülhetünk, ám annak már kevésbé, hogy a hazai felhasználásra kevés jut. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat felkérésére Valentinyi Márton, az SZMT munkavédelmi felügyelője — Pólyák György műszaki igazgatóhelyettes, Rácz János, szakszervezeti munkavédelmi felügyelő, Miklya Pál megbízott telepvezető és Bogár Szabó Ádám műszaki ellenőr kíséretében — megtekintette a még épülő, de már befejezés előtt álló központi telepet, hogy segítséget nyújtson azoknak a hibáknak a kijavításához, amelyek munka- és egészség- védelmi szempontból kifogásolhatók. Valentinyi Márton végül is megállapította, hogy az új telepen a kulturált és az eredményes munka feltételei megvannak. Kár, hogy néhol a szükségesnél költségesebb megoldást alkalmaztak. Ilyen például az öltözők légtechnikai berendezése. Több műhelyben is előforduló hiba, hogy az ablakok nem az előírás szerinti mértékben nyithatók. Az ajtók kialakítása és mérete sem , felel meg mindenütt a követelményeknek. Ugyancsak kifogásolható a festőüzemrész kialakítása. Egy helyett három helyiségre van szükség, mégpedig az elsőben történik a felületelőkészítés, a másodikban a festés, a harmadikban pedig a szárítás, tárolás. A faipari üzemrészben nem megfelelő a késztermék féregtelenítésé- nek, gombátlanításának technológiai megoldása. A betonmedence felülete nagy, fokozottabb a vegyei anyag párolgása, a levegő telítődése, ami káros az egészségre, ráadásul tűz- és robbanásveszélyes is. Nem megoldott a munkadaraboknak (ajtóknak, ablakoknak) a folyadékba mártása és kivétele. Mindezeknek a hibáknak a kijavítása, a hiányok pótlása, az elkészült részek átalakítása költséggel jár. Kevésbé pénzigényes a fehér falak színesre váló átfestése. Azt szokták mondani: a munkahely a második otthonunk. Legyen barátságos ez az otthon is. A kellemes környezet elősegíti a dolgozók jó közérzetét, ami pedig kihat a munkára, a termelékenységre. A kivitelezés során az ajtók, az ablakok és a gépek néhol annyira maiteresek, festékesek lettek, hogy abból a dolgozók hanyagságára, fegyelmezetlenségére lehet következtetni. Ennek a rend- behozatalához is sok idő és nem kevés pénz kell. A telep létrehozása 100 millió forintba került. Ha teljesen elkészül, a Békéscsabán különböző helyeken levő üzemrészeket ide vonják ösz- sze. A koncentráltság elősegíti a szervezettebb, gazdaságosabb termelést, valamint az anyagok jobb megóvását. Kívánatos azonban a vissza- térülési idő lerövidítése, ezért — helyesen — az átköltözéssel egyidejűleg itt-ott már elkezdődött a termelés, ami — munkavédelmi szempontból — fokozott figyelmet kíván. Nem engedhető meg, hogy ahol emberek dolgoznak, törmelékrakások és rendetlen össze-visszaságban lerakott anyagok legyenek. Felmerül a kérdés: vajon elkerülhetők lettek volna-e azok a munkavédelmi jellegű hibák, amelyeknek a kijavítása költséggel jár? A kérdésre Valentinyi Márton így válaszol: — Igen. Munkavédelmi szakemberek vannak a tervezőknél, a beruházóknál, a kivitelezőknél is. Nekik a kötelességük, hogy a munka- védelmi előírásokat betartsák. Kérdéses dolgok is lehetnek, ilyenkor az SZMT munkavédelmi felügyelői szívesen adnak szaktanácsot. — Volt valaki tanácsért? — A vállalat a beruházást bejelentette. A tervet főbb vonalakban egyeztettük. Az építkezés ellenőrzését kiemelt feladatnak tekintettem és tekintem. Hozzám azonban 110 gazdálkodó egység tartozik. Az ilyen beruházás folyamatának a figyelemmel kísérése, a hibák megelőzése, a vállalati munkavédelmi vezető feladata. Miklya Pál megbízott telepvezető és Bogár Szabó Ádám műszaki ellenőr kijelenti, hogy egyszer sem találkozott a telepen a vállalat munkavédelmi vezetőjével. Amíg valahol bármilyen szempontból nem megfelelők a körülmények, a termelés nem kezdődhet el. Tehát a hibákból eredő kár kettős: az a költség, amibe a kijavítás kerül, és az az idő, amíg a termelés szünetel. Mert az idő ugyancsak pénz, mégpedig nem is kevés. Később kezdődik el a 100 millió forint visszatérülésének folyamata, s így mindennap szinte észrevétlenül ezrek vesznek kárba. Erre csak akkor derül fény, amikor a bankhitelt kamattal együtt törleszteni kell, és nincs rá fedezet a vállalat kasszájában. Pásztor Béla Ráadásul az idén mintha megnőtt volna az igény az elavult technológiát képviselő gépek iránt. A külkereskedelem fél száz olyan berendezést importál, amelyek gyártását 1.5—20 éve mi magunk szüntettük meg. — Bizonyára a kisebb szövetkezetek melléküzemágaiba, vagy esetleg kisipari munkahelyekre kerülnek ezek a gépek — okoskodom, de válaszként máris sorolják a nagyvállalatokat, mint megrendelőket. A külkereskedelem nem szabályoz, hanem jutalékot kap laz üzletkötések után, és még ilyen importügyletek lebonyolításához is érdeke fűződik. Vajon miért nem használunk korszerűbb, termelékenyebb és megbízhatóbb gépeket, mikor ilyen technika előállításában a magyar ipar a nemzetközi élvonalba tartozik? A legtöbben arra hivatkoznak, hogy korábban ezek az NC-gépek meglehetősen sokba kerültek, a kialakult hazai bér- és árviszonyok mellett pedig csak gazdaságtalanul tudták volna felhasználni őket. Amióta az elektronika betört a szerszámgépgyártásba, tovább nőtt a gépek teljesítménye, és a gépek átlagos árszínvonala jelentősen csökkent. Mindezzel a hazai szerszámgépgyártó ipar lépést tudott tartani, a felhasználó ágazatok azonban nem. Bármire is hivatkoznak — szűkebb anyagi lehetőségeikre vagy szakemberhiányra —, úgy tűnik, sokkal konzervatívabbak vagyunk, mint mások. Pedig az ipari gyártmányok iránti igényesség napról napra nő, és a hazai ipar versenyképes akar lenni, akkor a szükséges gyártóeszközökkel rendelkeznie kell. Míg korábban csak a legigényesebb gyártmányokat készítették ilyen korszerű technológiákkal, addig ma már mindenféle megmunkálás, gépgypártás alapja az NC—CNC technika alkalmazása. A magyar ipar összesen legfeljebb 400 kqrszerű szerszámgépet használ. Nálunk a megfelelően korszerű géppark hiányából adódik, hogy az iparban foglalkoztatott munkaerő termelékenysége még a közepesen fejlett ipari országokéval összevetve is alacsony. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Ausztriában 60 százalékkal, Csehszlovákiában 87, az NDK-ban 100 és Franciaországban 140 százalékkal kedvezőbb az ipar termelékenysége. Az alacsony hazai termelékenységi mutató javításához ma már nem elég, ha a munkapadoknál ügyes, tapasztalt munkások dolgoznak. Olyan géppark is szükséges, amely a megnövekedett mennyiségi és minőségi követelményeknek is eleget tesz. A gépesítettség felemás helyzetén sürgősen segíteni kellene, elsősorban megfelelően ösztönzött, szervezett, megfontolt termelőeszköz-kereskedelemmel. Mert a többi feltétel adott. Gépiparunk képes a legmodernebb termelési eszközök gazdaságos sorozatgyártására, kiváltképp, ha figyelembe vesszük a KGST-országok kialakulóban levő munkamegosztását, és a világ legnagyobb szerszámgépgyártóival fennálló termelési és piaci együttműködéseket. A gazdaságos felhasználás nem vitatható többé. Ha van pénz az elavult gépek tucatjainak importjára, talán lesz vagy marad pénz a hazai gyártmányú korszerű gépek megvételére is. Nézzünk jobban körül saját házunk táján! Szőke László
