Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

1981. július 7„ kedd 0 izn;iiJkfiT3 Vihar egy csatorna vízben? Nemigen értek a talajjaví­táshoz és vízrendezéshez, így megállapítani is legfeljebb azt tudom, hogy a csatorná­ban merről, merre folyik a víz. A többi kérdésben a szakemberek szavát kell el­fogadnom. Nemigen tudom megállapí­tani azt sem, hogy egy adott tsz tábláján ígér-e annyit a búza, mint amennyit a terv szerint várnak, és azt sem vagyok képes érzékelni, hogy a talajjavítás milyen konk­rét változásokat hozott. Hin­nem kell tehát az engem tá­jékoztató szakember szavá­ban. * * * Ismerem dr. Lőrincz Fe­rencet, a sarkad-feketeéri Lenin Tsz elnökét. Tudom róla, hogy ő is tudja: nagy fába vágta a fejszéjét, ami­kor a száz bajtól sínylődő kollektíva élére állt. Tudom, hogy becsülettel, felelősség­gel, és nagy-nagy erőbeve­téssel igyekszik úrrá lenni munkatársaival együtt az or­szág első, de egyik legmos­tohább adottságú szövetkeze­tének megannyi gondján. Tudom, hogy tudja azt is: népgazdaságunknak nem egymillió forintjából kanya­rodott e tájon a vadvizek köré az a mentőöv, amibe ma is kapaszkodnak. De ismerem Bényei Gá­bort, a Körös—Berettyó Vi­déki Vízgazdálkodási Társu­lat igazgatóját is, akit árvízi helytállásáért a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntettek ki. Tudom, hogy elismert szakember, hogy életét tette erre a szakmára, akárcsak Lőrincz Ferenc ar­ra, hogy történelmünk első közös gazdaságát a rangsor­ban is az őt megillető helyre emelje. S tudom: a társulat igazgatója is tudja azt, amit a Lenin Tsz elnöke, hogy nem kis felelősség nyomja a vállát annak, akire az állam pénzét bízták. Ismerve mindezeket, egy dolog maradt csak megfog­hatatlan: hogy keveredhetett ez a két ember, még ponto­sabban az általuk képviselt két szocialista vállalkozás olyan viszonyba, amelyet — ma már úgy tűnik — csak a bírói pulpitusról lehet ren­dezni, ha lehet. * * * A dolgok megértéséhez annyit kell tudni, hogy a Sarkadon folyó teljes körű talajrendezést nem kevés ál­lami hozzájárulással az em­lített társulat kezdte meg két évvel ezelőtt, s fejezi be annak első ütemét a napok­ban. Munkájuk minőségét szó nem érheti: azon a több mint háromezer hektáron, amit rendbe tettek, megkét­szereződtek a hozamok. Ezt nem én mondom, a tsz el­nöke, Lőrincz Ferenc állítja. Most mégis összetépték a „babarongyot”. A társulat ki­nyilatkoztatta, hogy a máso­dik ütemben már nem vál­lalja a generál kivitelezői tisztet. Ä Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs fő­mérnöksége már fel is vonult átvenni a terepet, pedig Bé­késen Bényei Gáborék idő­közben éjt nappallá téve adaptálták a második ütem fprvpt Mi történt hát? * * * Az történt, hogy az árvízi különmunkák miatt tavaly a társulat nem tudta időre be­fejezni a beruházást — er­ről két meghiúsult műszaki átadás jegyzőkönyve tanús­kodik — s ennek a be nem fejezett műnek kellett most télen és tavaszon olyan pró­ba elé állnia, amelyre száz évben tízszer, ha sor kerül. A lezúduló nagy mennyisé­gű csapadéktól hirtelen meg­telt csatornákban néhány napra megállt a víz, miután a megfelelő mértékű szivaty- tyúzásról egyik fél sem gon­doskodott. Ennek következ­tében a már meliorált terü­leteket elöntötte a víz, ká­rokat téve a vetésben, s a már elvégzett talajjavító munkákban. A bajok ezzel kezdődtek igazán. Illetve azzal a vitá­val, amely a károk nagysá­gát firtatta, s azt: ki felelős mindezért? Ez a kettős kér­dés ásta ki a csatabárdot a két, tulajdonképpen nagyon is egymásra utalt, kollektíva között. Ahogy ez lenni szokott, szaporodott a nézeteltérés rendezésébe bekapcsolódó hi­vatalos szervek (s mellettük talán a kibicek) száma is, és vastagodni kezdett mindkét félnél az ügy aktája. Telex­szövegek sokasodtak Sarka­don, amelyek arról tanús­kodnak, hogy a téesz több­ször is jelezte: tartósan ma­gas a társulati kezelésben le­vő csatornák vízszintje. Bé­késen ugyanennyi telex bi­zonyítja, hogy a jelzésekre megfelelően reagáltak, és egyéb fórumokon figyelmez­tették is a tsz-t: kevés a jel­zett csatornák vizét szivaty- tyúzni, mert a földekről a vizek levezetését magának a tsz-nek is meg kell kezde­nie. A tsz kétségbe vonja azt, hogy a társulat rendesen szi­vattyúzott, a társulat nem hiszi el, hogy a tsz mindent megtett a kár elhárításáért. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az ügyben szereplő va­lamennyi érdekelt — bele­értve a felettes szerveket is — jól tudja: a sarkadi föl­deken kiépített vízelvezető rendszert nem a feltételez­hető maximum terhelésre, csupán csak átlagosra ter­vezték. * * * Nemrég állami közjegyző által kijelölt szakértő járta be a terepet. Megállapíthat­ta, hogy az ördög nem is olyan fekete, mint amilyen­re festették. A kár jóval ki­sebb a tsz által eredetileg jelzettnél. Sőt, az is lehet, hogy a szóban forgó terüle­tek akkora termést adnak az idén, hogy úgy lehet, a kár­összeg el is tűnik majd. (Ez is bizonyítja, hogy a társu­lat valóban jó munkát vég­zett.) Sok hűhó semmiért? Vi­har egy csatorna vízben? Nem intézhetjük el a kér­dést ilyen olcsó szellemeske­déssel, miután két közmeg­becsülésnek örvendő ember őrlődik itt egymással szem­ben hónapok óta. Továbbá azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy ebben a konflik­tusban nem egyszerűen két ember nézeteltéréséből faka­dó párharcról van szó. Hi­szen a pénzek végső elosztó­ja. a pénzek felhasználását megtervező, a felhasználó és a felhasználást ellenőrzők mind tudják, érzik: gazdasá­gunk mai helyzetében egyetlenegy forint sem me­het veszendőbe. Ez a felfo­kozott felelősségérzet — s ebben-abban a felek kölcsö­nös tájékozatlansága — „csa­varta végül is ilyen magas­ra a lángot”. S hogy mi a valóság? Le­het, hogy ezt végül is az erre hivatottaknak kell ki­deríteni. Bár — s ez meg­győződésem —, igazán üd­vözítő az lenne, ha a két em­ber, a két kollektíva éppen a hivatkozott felelősség tu­datában, félre téve minden eddigi jogos vagy vélt sé­relmet, maga találná meg azt a csatornát, amelyben leg­jobb irányban folyhatnának tovább az ügyek. * * * Egy kérdés még nyitva áll: annyi közvetítési kísér­let után mit tehet egy ilyen újságcikk a megegyezésért? Nos, éppen az írás tisztázása közben kaptuk az értesítést Bényei Gábortól és dr. Lő­rincz Ferenctől, hogy a szak­értői vizsgálatot követően a társulat — igaz most már al­vállalkozóként — mégiscsak kész a melioráció második ütemének kivitelezésére. Kőváry E. Péter Fedelet a gabona fölél Félév a HflFE-ban A mezőgazdaság hatodik ötéves tervének kiemelt fel­adata a gabonaprogram vég­rehajtása. E szerint a jelen­leg egy főre jutó 1,3 tonna évi termelés további 10—15 százalékkal növekszik. A ter­melés növekedésétől azonban a raktárfejlesztés a korábbi években is elmaradt. Emiatt pedig előfordult, hogy köz­vetlenül a kombájn mellől szállították exportra a ter­mést, vagyis a kényszerhely­zet miatt viszonylag alacsony áron lehetett eladni a gabo­nát. Pedig raktárfejlesztésre ed­dig is jelentős összegeket fordítottak, nagyobb részét iözpontilag finanszírozták. Az ötödik ötéves tervidő­szakban például célcsoportos -aktárépítési beruházásra lárommilliárd forintot ka­pott a gabonaipar, s ebből negközelítően hétszázezer ;onna kapacitású tárolótér ípült. Ezzel a betakarított ;ermésnek 52 százaléka ke- •ült a gabonaipar tárolóiba, ovábbi 35—40 százalékkal íz állami gazdaságok, ter- nelőszövetkezetek magtárait öltötték fel. így a termés- íek körülbelül 75 százalékát udják viszonylag korszerű árolókban elhelyezni. To­vábbi 10—15 százalék pedig íem ritkán padozat nélküli :orszerűtlen tárolókban áll- a az időjárás viszontagsá- ;ait. A hatodik ötéves tervidő- zakban központi forrásból ovábbra is jelentős össze- et, csaknem hárommilldárd orintot fordítanak rakrtár- ejlesztésre. Ezek a milliár- ok azonban az építési költ­égek emelkedése miatt kö- ülbelül húszezer tonnával evesebb tárolótér építésére legendők. A Minisztertanács közel- íúltban hozott döntése sze- int a hárommilliárd forint gy részét pályázati úton yerhetik el azok a szövet­kezetek, állami gazdaságok vagy akár társulások, ame­lyek maguk, is hajlandók ál­dozni a raktárépítésre. Előre­láthatóan ily módon további 1,3—1,4 milliárd forinttal bő­vül a raktárak építésére szánt keret, s 1985-ig mint­egy egymillió tonnával bővül a gabona megóvására szol­gáló raktártér. De mi készteti a gazdasá­gokat arra, hogy a zsebükbe nyúljanak? Hiszen amíg az állam erőfeszítéseket tett a raktárfejlesztésre, a vállala­tok, üzemek mindezt karba tett kézzel nézték. Ennek többi között az a magyará­zata, hogy a tárolótér-építés a mezőgazdasági üzemeknek nem volt kifizetődő, te­kintve. hogy a raktár megté­rülési ideje — mivel az év egy részében üresen, kihasz­nálatlanul áll — meglehető­sen hosszú idő (30—40 év), s ez nem serkenti a beruházá­si kedvet. Most viszont vál­tozott a helyzet. A gazdasá­goknak érdekükké vált a raktárépítés. Eddig ugyanis a bértárolást vállaló gazda­ság. a raktározás eredménye­ként a külföldön jobban el­adhat^ gabona árából sem­mit sem kapott, ez évtől vi­szont a külkereskedelmi ha­szon egy részét a gabonaipar megoszthatja a gazdaságok­kal. Ez a többletjövedelem a beruházás megtérülési idejét mintegy felére csökkentheti. Az is gyakran előfordul, hogy a gazdaságok tárolóhi­ány miatt aratás után nyom­ban kénytelenek eladni a gabonát, amit aztán takar­mányozásra később drágáb­ban és még a szállítási költ­ségekkel is terhelten vissza­vásárolhatnak. A társulásos forma kedve­ző lehetőséget kínál a rak­tárépítésre: összefogva, sa­ját kivitelezésben gyakran jóval olcsóbb a beruházás. Kruppa Géza A HAFE békéscsabai gyá­rában tovább tart a lendü­let: a gyár folytatja azt az ütemes munkát, mellyel ki­érdemelték a kiváló címet. Az első félévi gyorsmérleg szerint a 128 millió forintos termelési tervet 130 millió forintra teljesítették. A békéscsabai gyár alap­vetően kétféle terméket ké­szít: hajtóműveket és külön­féle nagyberendezéseket. Az első félévben a hajtóműter­melést sikerült valamivel jobban, 34 millió forint he­lyett 37 millió forintra tel­jes üteni. Napjainkban már a nagy- berendezések, vagyis a kü­lönféle vezérlőrendszerek ké­A termelőtevékenység ered­ményessége gazdálkodó egy­ségeinknél egyre inkább at­tól függ: miképp tudják éven át költségeiket meghatározott mederbe terelni, megfelelő szinten tartani. A Békéscsa­bai Állami Gazdaság is ilyen irányított költséggazdálko­dással lett úrrá az elmúlt esztendőben azokon a ténye­zőkön, amelyek elsősorban a kedvezőtlen időjárás követ­kezményeként a nyereségterv teljesítését lehetetlenné tet­ték. Az eredményt növelő intéz­kedések közül első helyen a veszteséges ágazatok nyere­ségessé tételét, majd a nye­reséget adó új növények meghonosítását kell megem­lítenünk a létszámcsökken­téssel megvalósított munka­bér-megtakarítással együtt. Az elmondottakról legszem­léletesebben az az adatpár szól, amely szerint az el­múlt évre tervezett 486 mil­szítése teszi ki a termelés nagyobbik részét. Az év első 6 hónapjára' 94 millió forint volt a terv, és ezt 93 millió forintra teljesítette a gyár. Ez a lemaradás alapvetően alkatrészhiányra vezethető vissza, ugyanis a vezérlő- rendszerek nagyon sok im­port alkatrészt is tartalmaz­nak. Ez a csekély lemaradás azonban könnyen behozható, és napokon belül útnak in­dulnak az exportszállítmá­nyok is. Elsősorban a HAFE által a Szovjetunióban épí­tett festősorokhoz készülnek vezérlőrendszerek Békéscsa­bán, de eljutnak a gyár ter­mékei Csehszlovákiába és az NDK-ba is. lió forint összköltséggel szemben tavaly 455 millió fo­rint kiadással növelte a gaz­daság egy esztendő alatt a halmozott termelési értéket. A termelési érték növeke­dése az előbbiek ismeretében azt is jelzi, hogy a gazdaság egy dolgozója által előállított érték is jelentősen emelke­dett. Kedvezően alakult ugyanakkor az állóeszköz- állományra jutó termelési ér­ték is. Ez úgy nőtt, ezer forint át­lagos eszközértékre számítva 500 ezer forintról 535 ezer forintra, hogy ugyanezen idő alatt a gazdaságban 20 és fel millió forinttal gyarapo­dott — főleg gépvásárlások révén — az állóeszköz-állo­mány. A gazdaság vezetői re­mélik, hogy a termelékeny­ség további emelésével, a ha­tékonyság fokozásával a ta­valyi 13 millió forintos nye­reséget az idén megkétsze­rezhetik. Irányítják a költségeket Munka a kisgazdaságokban A nagyüzemi mezőgazdasági termelés mellett igen fontos szerep jut a háztáji gazdaságoknak is. A feldolgozóiparnak átadott sertések mintegy felét a háztáji gazdaságokban neve­lik. A kormány különféle intézkedésekkel ösztönzi a háztáji gazdaságok termelését, az ipar okos kisgépekkel segíti a kis­üzemek munkáját. Békés megyében is nagy hagyományai vannak a háztáji ál­lattartásnak, így Medgyesbodzáson is. Szudár János portáján, padlástérben 3 ezer 500 darab Hib- ro-csirkét nevel... ... Az udvaron pedig 39 különböző korú bikát hizlal Dudás Dezső 8 ezer pecsenyecsirkét tart, s azoknak naponta néhány mázsa tápot kever meg Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents