Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5., vasárnap 1300 éves Bulgária Évezredes magyar—bolgár kapcsolatok A bolgár állam alapításának 1300. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszékén tudományos ülésszakon vitatták meg a két nép évezredes kapcsolatait. Dr. Király Péter tanszékvezető professzor előadása a magyar honfoglalás előtti időszakról szólt. Elmondta, hogy a bolgárok elei, a bolgár-szlávok a Kárpátoktól északra fekvő szláv őshazából vándoroltak le a Balkán-félszigetre, míg a bolgár-törökök (a protobol- gárok) az Azovi-tenger fölötti térségekből vonultak a Duna alsó folyásának területeire. A magyarok elei a honfoglalást megelőző századokban szintén az Azovi- tenger és a Fekete-tenger fölötti térségekben éltek, s egyik águk szintén a Duna alsó folyásának vidékén át jutott mai hazájába, a Du- na-medencébe. A magyarok elei és a bolgárok között tehát kapcsolatok alakulhattak ki. Az egységes néppé, nemzetté fejlődött bolgárok a bolgár-török eredetű bolgár népnévvel jelölték önmagukat. Az egykori keleti szlávok és a többi szláv nép a magyarokat is általában a török eredetű „onogur” névből keletkezett különféle népnevekkel jelölte. Az onogurok törzsszövetsége az Azovi-tenger feletti térségeket uralta, s a magyarok eleire úgy ruházódott át e név, hogy vagy maguk is e törzsszövetséghez tartoztak, avagy azért, mivel később arra a területre telepedtek, ahol előzőleg az onogurok (bolgár-törökök) éltek. Mikor találkoztak egymással a magyarok és a bolgárok a Duna menti térségekben? A magyar történészek eddig a 834—836. évet tekintették bizonyítottnak. A legújabb kutatások azonban arra utalnak, hogy ez a találkozás korábban történt. Bol- gár-szláv források ugyanis az I. Nikéforosz bizánci császár és Krum bolgár fejedelem közötti 811. évi háború kapcsán az ugorokról, magyarokról is szólnak, mint a bolgárok segítőiről. A magyar—bolgár—szláv érintkezések nyomai a magyar nyelv szókincsében is tükröződnek. Olyan szavak, mint kereszt, rozsda, mes- gye, pest, mostoha, biztosan a bolgárból kerültek a magyar nyelvbe, de hogy a többi, déli szláv- nyelvekből származó szavak közül (mint pl. a pravoszláv egyházhoz kötődő pap, diák, csütörtök, péntek, stb.) melyik minősülhet bolgár eredetűnek, még nem tisztázott. A törökök által meghódított balkáni államokban, így Bulgáriában is, igen nehéz volt a nemzeti nyelvű iskolázás és a nemzeti nyelvű irodalom helyzete. Ezért kellett a bolgároknak külföldön, egyebek között Budán is, kinyomtatni könyveiket, így például Paiszij Hilen- darszki 1762-ben írt „Szláv- bolgár történet”-e a budai Egyetemi Nyomdában jelent meg. A könyvben több magyar vonatkozásra bukkanunk. Ugyanitt nyomták 1847-ben Konstantin Teodo- rovics és G. M. Vladykin a „Bibliai történet az ótesta- mentumról” című művét. e■ íPaiszij Hilendarszki, akinek 1762-ben írt műve, a „Szláv-bolgár történet", a budai Egyetemi Nyomdában jelent meg, Kambodzsa Egy nép újraéled „A khmer nemzet halála”, „Kambodzsa kipusztul” — ilyen és hasonló aggódó kijelentésekből talán mindennapra jutott még két évvel ezelőtt. Mára azonban ez a fajta aggódás tovatűnt, s azok, akik akkoriban még a khmerek túlélési esélyeit latolgatták, most egy kambodzsai családtervezési program lehetőségeit mérlegelik. Először 1979 szeptemberében láthattam a kambodzsai fővárost, Phnom Penht és környékét. Délkelet-Ázsia egvkori gyöngyszeme a tudatosan pusztulásra ítélt fantomváros volt. Csekély számú lakója sem kívánt mást, mint a puszta túlélést. Az akkoriban már működő kórházába nem meggyógyulni, hanem meghalni mentek az emberek. A rá egy évrevisz- szatérő a szemének is alig akart hinni: Phnom Penh emberekkel volt teli, lakosainak számát félmillióra becsülték. Benépesültek a vidéki városok, a falvak, a rizsföldeken férfiak, asszonyok hajlongtak. A megdöntött Pol Pot-rendszer idején kényszermunkára ítélt emberek lassan regenerálódtak, visszatért munkakedvük is. A manapság Kambodzsát járónak azonban egy dolog mindenképpen szembetűnik: a demográfiai robbanás, amelyet szakértők a második világháború utáni Európáéhoz hasonlítanak. E szakértők szerint ha a jelenlegi irányzat változatlan marad, akkor Kambodzsa rövid időn Kiépül az egészségügyi hálózat belül elérheti az 1970. évi lélekszámát. Jelenleg az ország lakosságának számát 5,7 millióra becsülik. Nincsenek pontos adatok, hány ember életét követelte az 1970-től 75-ig tartó polgárháború, majd a Pol Pot-rezsim négyéves uralma, a valóságos népirtás. Egyes becslések a pol-potis- ták áldozatainak számát teszik hárommillióra, mások szerint ennyi áldozata volt az elmúlt évtizednek. Ám már a jövőbe tekintve: a kambodzsai egészség- ügyi minisztérium becslése szerint az országban tavaly 4,8 százalék volt a születési- arányszám, amely a legmagasabb a világon. Az addig szerteszórt családok ismét egyesültek, felújult a nagy- családnak, mint a jövő biztosítékának hagyománya, és természetesen lezárult az a korszak is, amikor a pol- potisták az ellenőrzést férfiak és nők szexuális kapcsolataira is kiterjesztették. Ezzel egy időben az új kambodzsai kormányzat — nemzetközi támogatással — rendkívül nagy erőfeszítéseket tett egy országos egészségügyi hálózat kialakítására, Kambodzsában ma minden tartományban működik kórház, a fővárosban négy is, létrehozták a körzeti, falusi rendelőintézetek hálózatát. Zalai István NSZK Hatalmi villámlások Bukásra állna a nyugatnémet kormány? Kérdőjellel írjuk le ezt a mondatot, mert csak találgatásról van szó, mégis papírra vetjük. Feszült viták, kesernyés-gúnyos megjegyzések egymás címére, belső meghasonlások — ezek jellemzik a bonni koalíciót. Korántsem szabad azonban elsietett gyászbeszédet mondani a kétpárti kormány fölött, bár mostanában úgy tűnik, hogy a jobboldali ellenzéknek csak várnia kell, kis- ujját sem megmozdítani, és ölébe hullhat a hatalom. Más szóval fölbomolhat a koalíció. Ettől tartanak, illetve ebben reménykednek — ki-ki nézetei szerint — az NSZK-ban, hírmagyarázók és politikusok. S hogy még egyfajta jelet említsünk: maga Genscher pártelnök biztatta a nyugat-berlini szabaddemokratákat, hagyják ott a vert szociáldemokratákat, és alakítsanak kormányt a kereszténydemokratákkal. Hasonló tervet forgat a fejében Rajna- Pfalz tartományi szervezetük is. A „házastársak” Bonnban, tehát a központban, még tartják magukat az eredeti megállapodáshoz; kitartani egymás mellett négy éven át, a következő választásokig, de már mutatkoznak a elhidegülés csalhatat-' lan jelei. * * * Miért jutotak' idáig, mindössze nyolc hónappal nagy választási győzelmük után? Ha a lényeget tekintjük, a válasz tömören így hangzik: a külső és a belső változásokra, a nehézségek növekedésére, a gazdasági és a politikai nyomás erősödésére más választ adnak az erős munkástámogatással rendelkező szociáldemokraták, és mást a polgári liberális szabaddemokraták. Széles szociális hálózatot épített ki a múlt évtizedben a kormányzat, de ez kétségtelenül megterhelte az államháztartást, igencsak eladósodtak. egyes vélemények szerint tűrhetetlenül nagy a költségvetési hiány, a tartozás. Ősszel valóban elengedhetetlen lesz — még a gazdag NSZK-nak is — a takarékoskodásra gondolni. Nem kedvezőek a nemzetközi gazA szabaddemokraták vezetője, Hans-Dietrich Genscher dasági körülmények sem: az általános helyzetből következően és belső strukturális indítékok miatt makacsul nő a munkanélküliség, s ez ismét csak fokozza az állam- háztartás terheit: csökkennek az adóbevételek, ugyanakkor a szaporodó munkanélkülieknek adandó segély a tervezettnél nagyobb mértékben terheli meg az államot. * * * Összezilálták a koalíció sorait a nemzetközi fejlemények is. Genscher szabaddemokrata külügyminiszter gyanakodva nézi a szociáldemokraták körében erősödő Amerik'a-ellenességet; magának Schmidt kancellárnak is sok baja van saját pártjának eurorakéta-ellenes csoportjaival. De a szabaddemokraták sem dicsekedhetnek túlságos nagy egységgel: legutóbbi kongresszusukon a küldöttek' egynegyede a rakétafegyverkezés, tehát a hivatalos politika ellen foglalt állást. Vajon elmúltak volna azok az idők, amikor a koalíció fő összekötő ereje a külpolitika, nevezetesen az enyhülés, a szocialista országokhoz való közeledés volt? Igaz, sem Helmut Schmidt, sem Hans-Dietrich Genscher álláspontja nem azonos a jobboldaléval, de viszonyuk a szocialista országokkal hűvösebb lett, náluk rugalmasabb álláspontot képvisel A gondterhelt kancellár, Helmut Schmidt (Fotó: — AP — MTI — KS) mindkét párton belül a balszárny. Ez a megosztottság mindenképpen bizonytalanabbá teszi a koalíciót, nehezíti a kormányzást és a pénzügyi-gazdasági gondokkal együtt ez ébreszti a hír- magyarázókban azt a gondolatot, hogy az ősz kritikus lehet a koalíció számára. * * * Kiállja-e majd a szociáldemokrata—szabaddemokrata együttes a forró őszt? Kár lenne elparentálni őket, vannak még tartalékai az együttműködésnek. Sokan azért szavaztak rájuk tavaly őszszel, mert megfogadták: a következő időszakban is közösen akarnak kormányozni. A koalíció semmiképpen nem akarja teljesen elrontani viszonyát a szocialista országokkal, ^folytatja a kelet— nyugati együttműködést, s e tekintetben még mindig több szál köti őket össze, rfiint bármelyiküket a jobboldallal. A szociáldemokraták is készek lesznek engedni a negyvennyolcból a hatalom megtartása kedvéért, ellenkező esetben a szabaddemokrata párt átállhat a kereszténydemokrata—keresztényszociális unióhoz. S akkor övék a többség. Lehetséges, de egyáltalán nem biztos, hogy erre már a közeljövőben sor kerülhet, de valószínű, hogy az ősz lesz az éles belső viták korszaka. Tatár Imre Hz olaj áldásai és gondjai 1981 elején a norvég kormány döntést hozott egy 850 km hosszúságú új csővezeték megépítéséről, amely a legtávolabbi mezőről, a norvég partok érintésével szállítja a földgázt a norvég, illetve a már 1977 óta üzemelő Ekofisk-hálózaton keresztül a nyugat-európai fogyasztóknak. A tervek szerint évi 15 milliárd köbméter kapacitású vezetéken szállított földgázt az NSZK, Franciaország és a Benelux-államok használják fel. Norvégia 1969-ben tárta fel az első, az Ekofisk-olaj- mezőt, s ma már négy nagy körzetből összesen mintegy évi 50 millió tonna kőolajat és földgázt termelnek — olajegyenértékben számítva. A szakemberek véleménye szerint az olajár alakulásának függvényében e jelentős mennyiség felszínre hozatala akkor is kifizetődő, ha az itt jelentkező költségek meghaladják a közel-keleti olajtermelés tízszeresét (az Arabfélszigeten egy barrel olaj kitermelése 70—80 cent, ugyanez az Északi-tengeren közel 10 dollárba kerül). Vezető közgazdászok véleménye szerint azonban a szénhidrogén számos problémát is jelent az ország számára. Egyrészt mert az ezzel kapcsolatos beruházások révén Norvégia adósságállománya elérte a 100 milliárd koronát, másrészt, mert a szénhidrogén helyettesíti az ország gazdasági fejlődését. Az adatokból ugyanis kiderül, hogy ezen iparág eredményeit nem számítva, csupán a hagyományos ágazatokat figyelembe véve, a nemzeti össztermék növekedése alig 1,5, az ipari termelés fejlődése pedig mindössze 1 százalék. A külkereskedelmi mérleg pedig a szénhidrogén exportja nélkül 35 milliárd korona deficitet mutatna. Ezért az ország iparának és kereskedelmének vezetői most azt várják a kormánytól, hogy az olajból és a földgázból származó bevétel jórészét a hagyományos iparágak fejlesztésére, verseny- képességének fokozására fordítsa. — TERRA —
