Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

1981. július 1.. szerda-Ig'UdlMW Anyu a biztonság Kismamák gyesen A folyosón díszgalambok várják a magot. Üresen leng a színes gömbös hinta. Pihen a kisgazdi. Majd a hűvösön totyog a szobában, míg kí­vül melegen tűz a nap. Andó Csilla ősszel lesz két­éves. Édesanyjával itthon, Telekgerendáson tölti a nap­jait világrajöttének első per­cétől. A kicsi lány barátsá­gosan kotnyeles, kedvesen kíváncsi mindenre és min­denkire. Anyja és lánya egy­formán mandulaszemű, nyu­godt és jókedélyű: cut lány ilyenkor 8rig alszik, de bezzeg vasárnap már 5- kor csivitel. Nap. mint nap rendet teszek a lakásban, majd kibaridukolunk Csillá­val a kertbe, ö is segít, ka« pál, szedegeti a növényeket. Fél tizenegytől idehaza főz­zük az ebédet, s csak 2 óra után. indulunk újra a növé­nyek közé. Nagyon jól ér­zem magam itthon a lá­nyommal, pedig a munkahe­lyemet is szeretem.' Egyetlen percig sem unatkozunk, ha marad szabad időm, olvasok, kézimunkázom. Persze, in­kább csak télen. A modern berendezésű, hangulatos szobában nincs televízió. Zavarná a kicsit. Amikor anyukája napközben a jószágot eteti, ő tisztes tá­volságból követi. Csak az a tarn a helyem, a gyerek, a tanulás mellett igazán nem sok a szabad időm. András Békéscsabán dolgozik, későn ér haza este. Ha együtt va­gyunk, minden percet Tomi­val töltünk. Az évvégi vizsgák mosta­nában fejeződtek be. Ez idő alatt Vali és kisfia Budapes­ten éltek. Micsoda különb­ség; ha levegőzni akartak, csak egy-két órára szaladtak le a térre, itt pedig Tamás egész nap az udvaron han- cúrozik. Homokozik anyával, játszik a kismacskával, „gyomlál” a nagyiék kertjé­ben. Tejsiék nyulakat tarta­nak, az ÁFÉSZ-szakcsoport" nak is tagjai. Vali a keres­kedelem tudománya mellett a nyúlbetegségeket. a gondo­zást is megtanulta. Ez a fog­lalatosság egy kis anyagi pótlást jelent a gyeshez, hi­szen gyűjteni kell a saját la­kásra valót. — Sohasem éltem még tá­vol a szüleimtől — komolyo­dik el kicsit a fiatalasszony. — Szeretem az anyósomékat, Csilla ősszel lesz kétéves — Az egészségügyi szakkö­zépben érettségiztem, dol­goztam a telekgerendási ta­nácsnál, majd a békéscsabai rendelőintézet sebészetén — mutatkozik be a fiatalasz- szony. A kétszintes, új ház emele­tén van a fiatal Andó házas­pár szobája. Lent a nagyszü­lők laknak. Az együttélés nem gond, ahol találkozik az emberi megértés és a tágas lakótér. Csilla biztonsággal sétál a bútorok között, büsz­kén mutatja a kis edénykét, amelynek köszönheti a pe­lenkától szabadulását. — Eltettük a pelust a test­vérkének — mosolyog Andó- né. — Ügy tervezzük, hogy lehetőleg ne őszi gyerek le­gyen. Csillára sokan mond­ják, hogy most a legédesebb, de én az egészen piciket • is nagyon szeretem nevelni, gondozni. A férjem gépsze­relő a Vörös Csillag Tsz-ben, s ha kell, sofőr is. Egész nap sokat dolgozik, amikor haza­jön, a kertben folytatja a munkát. Vet, kapál, gyomiái, amíg világos van. Az egyik kertünkben háztáji vete- ményt; karalábét, kelkáposz­tát termelünk. A másikban, a hobbikertben majoránnát ültettünk, a Herbáriával szer­ződtünk. A hétköznapok rendjét Csilla diktálja: — Reggel 6 órakor ébredünk, útnak in­dítom a férjemet. Ez a hun­fontos, hogy ne veszítse szem elől. Anyu jelenti a bizton­ságot, a finom ételt, a kér­désekre a választ. Az pedig már ünnep, ha itthon az apu, s együtt a család. * * * — Tamás, ne félj a nyu­szitól — kacag a fiatal ma­ma. A máskor felszabadult, bátor lurkó most óvatosan nyújtja ujját a tapsifüles fe­lé. — A jó levegő, a csend, az állatok közelsége a leg­nagyszerűbb a falusi életben — magyaráz az izig-vérig „pesti lány”, Tejsi Andrásné. — A férjem dolgozott a fő­városban, én pedig nappalis voltam a közgazdasági egye­bemen, amikor megismerked­tünk. Mielőtt Tomi megszü­letett, Telekgerendásra köl­töztünk. Munkát, szerződést kaptam a békéscsabai ÁFÉSZ-nél, az egyetemet le­velezőn folytatom. Budapest­től, a nyüzsgő, mozgalmas élettől nehéz az elszakadás. Bár ott gyakran még a szom­szédunkat is alig ismertük, itt pedig az emberek lépten- nyomon köszönnek, beszél­getnek egymással. Kezdetben nyakamba szakadt ez a nyu­galom. Most már megtalál­de anyukámék nagyon hiá­nyoznak. Más kismamákat is ismerek a környéken, de nem érünk rá beszélgetni, mindenki elfoglalt. Én tanu­lok, olvasok, dolgozom a ház körül. Itt, falun mindig van halaszthatatlan tennivaló. Ez a három esztendő pótolhatat­lan korszak a kicsink életé­ben. Ugye igazam van? Bede Zsóka 0 lakásépítés lehetőségei és feltételei II. A bérlakások bővítése Emeletráépítés - tetötérbeépítés - korszerűsítés A lakásépítésről és lakás- gazdálkodásról szóló párt- és állami határozatok feladatul tűzik azt is, hogy a jogos la­kásigények kielégítése céljá­ból valamennyi lakásellátási és építési formát felhasznál­va az állami lakóházak fel­újítása mellett az . ilyen la­kások korszerűsítésével, to­vábbá az épületekre történő ráépítéssel is segíteni kell a lakáshiány csökkentését. RÁÉPÍTÉS A korábbi rendelet hatá­lyon kívül helyezésével újra szabályozták az állami tulaj­donú épületek emeletráépíté­sének, tetőtérbeépítésének feltételeit. A rendelet hatálya kizáró­lag, vagy legalább 50 száza­lékban állami tulajdonban álló lakóépületeken végzen­dő olyan emeletráépítésre, tetőtér-beépítésre, tehát rá­építésre terjed ki, amelynek során állami bérlakás, műte­remlakás létesül. Ez a lakásépítési forma kedvező lehetőséget nyújt az állami bérlakások számának növelésére, továbbá arra is, hogy a munkáltatók is tá­mogathassák .dolgozóik ilyen formában történő lakáshoz jutását. Sőt, arra is van le­hetőség, hogy — ha a ráépí­tés során két lakásnál több nem alakítható ki — a rá­építést magánszemély is vé­gezhesse. Figyelmünket az utóbbi építkezési formára irányítva ez esetben eltekintünk a ház­kezelő szerv és a munkálta­tó által történő ráépítéstől, mert célunk a lakossági la­kásépítés lehetőségeinek át­tekintése. Kizárólag állami tulajdon­ban álló épületben történő ráépítést magánszemély az épületet kezelő szervvel, ve­gyes tulajdonú épületek ese­tében pedig valamennyi tu­lajdontárssal kötött megálla­podás alapján végezhet, vagy végeztethet. Ez esetben az illetékes la­kásügyi hatóság, tanács szak- igazgatási szerve az építtető magánszemélyt előzetesen kijelöli bérlőül. Lakásépítési hozzájárulást nem kell fizet­ni. A ráépítés keretében épü­lő lakás költségének 50 szá­zalékáig, legfeljebb azonban 150 ezer forint kölcsön nyújt­ható, évi 2 százalékos ka­mattal. A törlesztési idő leg­feljebb 25 év. Az építtető sa­ját részének az építési költ­ség legalább 15 százalékát el kell érnie. kölcsön bérlakáshoz Az állami bérlakások bér­lői kedvezményes feltételek­kel juthatnak az OTP útján állami kölcsönhöz, ha bérelt lakások bővítésével, felújítá­sával kívánják jogos lakás­igényüket kielégíteni. Ez te­hát azt jelenti, hogy a meg- leyő lakás megfelelő kiala­kítását is segítik. Tehát le­hetőség van arra, hogy a meglevő lakás kialakítása útján oldódjék meg a jogos lakásigény kielégítése. Az Országos Takarékpénz­tár az állami tulajdonban ál­ló lakások bérlői részére az általános feltételek szerint kölcsönt nyújt felújításra, ta­tarozásra, korszerűsítésre és közművesítésre, továbbá bő­vítésre, beleértve a toldalék­építést is. Ezenkívül igény­be vehető még kölcsön a nagylakások műszaki meg­osztására, lakásleválasztásra, valamint nem lakás céljára szolgáló helyiségek lakássá történő átalakítására. Felújítási, tatarozási köl­csön a lakások szokásos kar­bantartási munkáira nem adható, de. a lakások felújí­tása, korszerűsítése és köz­művesítése következtében, azzal egyidejűleg felmerülő ilyen munkákat figyelembe lehet venni. A felújítási hitel feltételei szerint kérhető kölcsön a la­kások korszerűsítésére és közművesítésére. E kölcsön­nyújtás célja a régebbi épí­tésű lakások komfortosítá­sának, közművesítésének tá­mogatása. Éppen ezért víz, gáz, csatorna, távfűtés be­kapcsolására, központi fűtés létesítésére is kérhető.- Bér­lakások bővítésére, toldalék­építkezésre abban az esetben nyújtanak kölcsönt, ha a meglevő lakás alapterülete növekszik, és a tervezett bő­vítéssel újabb lakószoba is keletkezik. Műszaki megoldá­sokra akkor engedélyeznek kölcsönt, ha a meglevő la­kásból legalább 2 lakást ala­kítanak ki. Bérlői kölcsön az említett célokra kizárólag a bérlőt terhelő építési költség 75 százalékáig, legfeljebb azon­ban 100 ezer forint összeg­határig engedélyezhető. A kamat ebben az esetben ked­vezményes, évi 2 százalék, míg a visszafizetési idő 15 év. ÉLNI A LEHETŐSÉGGEL Az állami bérlakások fel­újítása, karbantartása, sőt, korszerűsítése szerepel a la­kásgazdálkodási terveink­ben, és tervszerűbbé tétele lakáspolitikánkban megkü­lönböztetett figyelmet kap. Ám ez nem zárja ki azt, hogy — a korlátozott állami erőforrások mellett — mind­azok, akik jogos lakásigé­nyük megoldásának előbbre- hozatalához szükséges felté­telekkel rendelkeznek, ezt a lehetőséget ne használják fel igényeik mielőbbi kielégíté­sére. A bérlők részére bizto­sított kedvező pénzügyi fel­tételek és támogatások igénybevétele akár emelet- ráépítés, akár toldaléképítés, vagy egyéb korszerűsítés út­ján bizonyára sok család jo­gos lakásigényének korábbi megoldását segítheti. Csak élni kell a- lehetőséggel. A városkában először a kutat, majd a tanácselnököt fúrták meg. Hé, víz! — ki­áltozták boldogan a szakem­berek, és az elnököt, aki vál­tig azt hajtogatta, hogy egyetlen soványkán csörge­dező forrás még nem elég a fürdővendégek idecsalogatá- sáért indított reklámhadjá­rathoz, elsodorta a hévíz hordozta fejlődés. Az okleveles külső szak­emberekből csábító szerződé­sekkel egybeverbuvált ide­genforgalmi bizottság hala­déktalanul országos propa­gandába kezdett. Eközben nem is tudtak róla, hogy a város környéki erdőben le­vő elmegyógyintézetből meg­szökött egy ápolt. Pedig tényleg megszökött. A jóember fülbevaló gya­nánt egy pár kis méretű sár­garépát, csuklóin egy-egy vekkert, ing helyett pedig moziplakátot viselt. Ilyen öl­tözékben lépett be a trafik­ba, ahol mutogatással húsz doboz holland szivart vásá­rolt, majd egy szakadt tíz­forintossal fizetett, és nem kérte a visszajárót. A vendéglőben is feltűnt, ahol L. Görbült Lajos és né­pi zenekara tüzes csárdására egyszemélyes tangót lejtett. És senki sem bántotta. Azt hitték, külföldi. Pedig bo­lond volt. Mígnem végre rátaláltak azok, akik az erdőben meg­búvó úgynevezett viccház­ban annak idején őt hosszú távú felelős megőrzésre át­vették. Minden kiderült. A helyi lap ezek után jogos felháborodással ostorozta egyesek sznobságát, kritikát- lan külföldimádatát, ami mi­att most aztán, lám-lám, az egész tágabb térség apraja- nagyja a városkán kacag. Ez idő tájt történt, hogy a reklámkampány hatására valóban megérkezett a pá­lyaudvarra a Külföldi Tár­saság egy turistája. Viselete a közismert külföldi nemzeti viselet, azaz sárgarépa fülbe­való, egy pár karvekker és egy moziplakát volt. öt per­cen belül megjöttek érte, szorosan szabott svájci bal­lon kényszerzubbonyt segítet­tek rá, majd elrobogtak vele a már említett viccházba. Azt hitték, hogy bolond. Pedig külföldi volt. R. T. J. Az értelmiség társadalmi szerepe Az értelmiségről, társadal­mi szerepéről, funkciórend­szeréről meglehetősen sok szó esett az utóbbi évek társa­dalomtudományi és politikai irodalmában. Mégis, a társa­dalmi viszonyok változásai szükségessé teszik, hogy idő­ről időre újragondoljuk a kérdéskört. Először is fel kell villan­tani — sokak számára inr kább csak emlékezetbe idéz­ni — az értelmiség összetéte­lében végbement legfonto­sabb változásokat. Nagyobb, korszerűbb, szervesebb Ezek egyike az értelmiség létszámának erőteljes növe­kedése. A legszűkebb érte­lemben vett értelmiségiek, a felsőfokú végzettséggel ren­delkezők száma a felszabadu­lás előtthöz képest nagyjából négyszeresére nőtt; napja­inkban meghaladja a négy­százezerét. Az aktív keresők között csaknem minden tize­diknek van diplomája! S ezek csak a diplomások, mellettük természetesen a tel­jesebb értelemben vett ér­telmiséghez tartoznak az egyetemi-főiskolai oklevéllel nem rendelkező vezető állá­súak is. A felszabadulás előtt, tár­sadalmi viszonyaink és tár­sadalomszerkezetünk általá­nos elmaradottsága következ­tében. a diplomás értelmiség szakmai összetétele is meg­lehetős egyoldalú volt. (Kö­zel egyharmaduk jogi vég­zettségű, egyötödük pedagó­gus, és csak alig több mint egytized a műszakiak ará­nya.) Napjainkra, noha tény­leges számuk egyetlen kate­góriában sem csökkent, az arányok alapvetően megvál­toztak. A műszakiak az ösz­s-zes diplomásnak nagyjából egynegyedét teszik ki, a pe­dagógusok aránya közelíti az egyharmadot, ezzel, szemben a jogvégzettek még a 10 szá­zalékot sem érik már el. Az értelmiségnek korszerűbb, a fejlettebb gazdasági-társadal­mi viszonyoknak megfelelő belső összetétele formáló­dott tehát ki. A most már tágabban ér­telmezett értelmiség belső összetétele alakulásának, to­vábbá van, egy olyan össze­tevője, amely messzemenő társadalmi-politikai követ­kezményekkel jár. A réteg származás szerinti összetéte­lének változására gondolunk itt. A felszabadulás előtt, tud­juk jól. értelmiségivé első­sorban az értelmiségiek gyer­mekei válhattak, és amennyi­ben a számszerű növekedés szükségessé tette a más tár­sadalmi rétegekből történő „feltöltést” is, ez főként a kispolgárságból történt. A társadalmi mobilitásnak az értelmiségbe vezető útja a munkások-parasztok gyerme- ke* számára gyakorlatilag zárva volt. Ma ott tartunk, hogy az értelmiségiek, veze­tő állásúak háromnegyede munkás-paraszt származású, illetve jelentős hányaduk életpályáját még maga is munkásként vagy paraszt­ként kezdte el. Azt mond­hatjuk tehát, hogy kialakult­kitermelődött a munkásosz­tály és a parasztság saját — Antonio Gramsci kifejezésé­vel : szerves-értelmisége. Az az értelmiség, amely már nem kívülről közelít a mun­kásosztályhoz (és a paraszt­sághoz), amely nem egysze­rűen elfogadja és magáévá teszi a munkásosztály érde­keit, nem, mint korábban szükségszerűen, a „munkás- osztály álláspontjára helyez­kedik”, hanem, legalábbis el­méleti-történetfilozófiai érte­lemben, azonos azzal. Más­ként fogalmazva ez azt jelen­ti, hogy a mai magyar tár­sadalomban — általános ér­telmezésben — az értelmiség már nem elkülönült, hanem a társadalom lényegi jelleg­zetességeit meghatározó mun­kásosztály (és parasztság) al­kotó részének tekinthető. Ez természetesen nem je­lentheti azt, hogy összemos­suk a határokat. A jelen idejű társadalmi mozgásokat differenciált módon elemző, szociológiai típusú vizsgáló­dásnak számba kell vennie az értelmiség, mint sajátos társadalmi réteg jellemzőit, viszonyát más rétegekhez, a társadalmi tevékenységek rendszerében betöltött szere­pét és feladatait. „ur es „régi” értelmiség Ugyancsak jelentős társa­dalmi-politikai kihatású az értelmiség különböző típusai, ezen belül mindenekelőtt a vezető állásúak és a diplo­mások egymáshoz való viszo­nyának az alakulása. A mai magyar statisztikai szóhasználatban, de a hat­vanas években kialakított társadalmi rétegződési mo­dellekben is, használatos a „vezető állásúak és értelmi­ségiek” megjelölése; fino­mabb elemzésekben a két tí­pust külön-külön társadal­mi csoportként is szokták ke­zelni. A megkülönböztetés­nek megvan a jól meghatá­rozható történeti-társadalmi oka. A felszabadulás, különös­képpen pedig a fordulat éve után az új társadalmi rend kialakítása megkövetelte, hogy a gazdasági és a poli­tikai élet vezető helyeire új, a társadalomváltoztatás cél­kitűzéseivel azonosuló embe­rek kerüljenek. A dolog ter­mészetéből következően a ki­választásban a politikai meg­bízhatóság volt a fő szem­pont, a magas szintű szaktu­dás — az értelmiségi mivolt eme belső jellemzője — szük­ségszerűen csak másodlagos lehetett. A kiválasztás me­chanizmusa a „kiemelés” volt; így kerültek komoly gazdasági és politikai vezető helyekre a munkáskáderek. Mármost egészen termé­szetesnek kell tartanunk, hogy az így kialakult „új” értelmiségi és a szaktudásuk miatt természetesen tovább­ra is nélkülözhetetlen, de többségük politikai „nemazo­nosulása” következtében többnyire nem vezető beosz­tásban dolgozó „régi” diplo­mások között elkülönülés és gyakran nem csekély társa­dalmi feszültség keletkezett. Ezt a különbséget — fe­szültséget, szembenállást — képezte le a statisztika és a szociológia a vezető állásúak és az értelmiségiek kategó­riáiban. Napjainkra ez a különb­ség eltűnőben van. A vezető állásúak között határozottan és gyorsan növekszik a dip­lomások (felsőfokú végzett­ségűek) aránya. Magasabb vezető beosztásban ma már inkább csak kivételként ta­lálunk olyant, akinek nincs meg az oklevéllel is igazolt felsőfokú szaktudása. De a középvezetői ' beosztásokban is tipikusnak tekinthető az üzemmérnöki .vagy főiskolai szintű politikai jellegű kép­zettség. Ugyanakkor erősödik a két típus egymás közötti mozgá­sa. Diplomás értelmiségi, ese­tenként kimondottan is csak meghatározott időre, vezető funkciót vállal, és megfor­Tamás, nem bánt a nyuszi... Fotó: Martin Gabor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents