Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

1981. Július 28., kedd JgUJIMTd Zánkai emlékek A balatoni úttörőváros ez évi, nyári táborainak máso­dik turnusában, július 1. és 15. között megyénkből közel 60 úttörőtanács-titkár ' tábo­rozott. Azóta már jó egy hét telt el, hogy hazatértek a pajtások. Ez az idő épp elég arra, hogy az élmények le­tisztuljanak, s a legfonto­sabb események, ha lehet, még elevenebben, még tisz­tábban idéződ jenek fel az emlékezetben. Ancsin Krisztináért és Nyitrai Anikóért Békéscsa­bán izgultak a szüleik: Jól érzi magát? Mindene meg­van? Jó időt fogtak ki? Kap eleget enni, és felöltözik ren­desen? Csak meg ne fáz­zon ... És vége hossza nem volt az aggodalmaknak, a nyomasztó gondolatok csak akkor ültek el, mikor befu­tott a vonat, a kislányok ha­zatértek, s mesélni kezdtek. Mert mesélnivaló akadt bő­ven ... * * * Krisztina valahol a kez­det kezdeténél lát a törté­nethez: „Ötödikes koromban vá­lasztottak rajtitkámak. Igyekszem ellátni feladatai­mat, s úgy látszik, megvol­tak elégedve a munkámmal, hiszen ennél szebb jutalmat el sem tudok képzelni, mint ez a tábor volt. Nagy izgalommal készül­tünk az indulásra, hamar elérkezett a nagy nap, s leg­alább ilyen gyorsan elszállt |a két hét is ... Sok minden tanultunk a szakprogramokon. Mik az út­törőtanács-titkár feladatai? Hogyan szervezzünk meg egy-egy programot? Mit je­lent a munkamegosztás, és hogyan érhető el, hogy mi­nél többen vállaljanak részt a feladatokból? Soroljam to­vább? Nincs értelme, hi­szen nem is győzném mind­azt felsorolni, amiről szó volt. Persze maradt idő a já­• tékra, a szórakozásra is bő­ven. Esténként énekelt, ját­szott az egész úttörőváros. Volt ott sokféle náció, de hát mire való az ember ke­ze, lába, ha nem arra, hogy megértesse magát más nem­zetek gyerekeivel? Sok új barátot szereztem, a címem is odaadtam nekik. Már vá­rom, hogy érkezzenek a le­velek ... Hűha! Majdnem elfelejtet­tem. Az idő olyan szép volt, hogy szebb a mesében sem lehetett volna. így aztán volt lubickolás a Balatonban. És a vízi bicikli! Az volt csak a sláger. Voltunk jó páran, akik azt sem tudtuk, mi fán terem ez a jószág. Most volt alkalmunk kipróbálni is ... Mondják, akkor tábor a tábor, ha minden nap törté­nik valami... Számomra iz­galmas esemény volt a bol­gár úttörőszervezet képvise­lőinek látogatása. Mielőtt megérkeztek, társadalmi • munkában parkosítottuk a környéket. Egy másik csa­patból táncosok jöttek, ők a szórakoztatásukról gondos­kodtak. Ügy terveztük, fel­karolunk egy-egy felnőttet, s végigkalauzoljuk őket a bi­rodalmunkon. A barátnőm­mel, egy Eduard Tonó nevű bácsit választottunk. Még egy nyakkendőt is kötöttem a nyakába, aminek nagyon örült. Hát így volt, kár, hogy vé­get ért. Még szerencse, hogy egy tábor még előttem van, így könnyebb beletörődni, hogy véget ért ez a két cso­dálatos hét.” * * * A balatoni úttörővárosban végzett kiemelkedő közössé­gi munkáért úttörőváros-ve­zetői dicséretben részesült. Mikor Anikó először olvas­ta el az elismerő oklevél szö­vegét, roppant boldog volt. Hát még, mikor megtudta, hogy az egész táborból csu­pán ketten dicsekedhetnek ilyen oklevéllel... „Tulajdonképpen nem is tudom, minek köszönhetem ezt a dicséretet. Talán a nagy számnak, ami — mondják — soha be nem áll. Az kétségtelen, hogy a foglalkozásokon mindig én voltam az ügyeletes hozzá­szóló. Példákat hoztam, ez vagy az hogy megy nálunk az iskolában. Meg tippeket adtam, mit, hogyan lehetne megszervezni... Bizonyára azért van, hogy mindenről eszembe jut valami, mert ál­lítólag van fantáziám. Ne­ked elárulom, még regényt is szoktam írni. Most is írok kettőt, az egyik a francia forradalom idején játszódik, a__másik meg a delfinek éle­téről szól. Hát ezzel ütöm agyon az időt itthon. Zán- kán bezzeg inkább megállí­tottuk volna a perceket... Már az első nap csodás volt. A hármas tábor 10-es csapatába kerültem. Az őr­sünkben 11 gyerek volt. Há­rom napig azon törtük a fe­jünket, mi legyen a nevünk. Végül meglett a ránk illő el­nevezés: sajtkukacok. Igye­keztünk hűek lenni név­adónkhoz, izegtünk-mozog- tunk, nem maradtunk le semmiről. Ég megnyertük az arany­lapátot is. Mert lehetett arany-, ezüst- és vaslapátot nyerni. Ezt azok kapták, akik a legnagyobb rendet tartották a környezetükben. Három szoba kapott ara­nyat ... De vétek is lett volna nem vigyázni mindar­ra, ami körülvett minket, mert Zánka — mondhatom — meseszép város. A csodá­latos központi épületet már messziről láttuk. És a sta­dion, meg a strand ... Min­den szép és hatalmas. A strandról jut eszembe! Képzelheted, hogy ámultam. Sokfelé jártam már, de a Balatont most láttam elő­ször. Hogy az milyen .gyö­nyör íi! És lehetett fürdeni, vitorlázni, csónakázni... Azért ne hidd. hogy ta­nulni nem tanultam sem­mit. A képzéseken hallotta­kat mindenképpen haszno­síthatjuk a jövőben. A leg­sikeresebb szakprogram sze­rintem az úttörőtanács-titká­rok fóruma volt. Itt, me­gyénk képviselőjével is ta­lálkozhattunk, elmondhattuk ötleteinket, véleményünket. De ez már a két hét vége- felé volt. És lám, már itt­hon vagyok ... Mindenesetre szeretném, ha a munkámon a “ j övőben látszanék: sok­mindent tanultam ez alatt a zánkai táborozás alatt.” Lejegyezte: Nagy Ágnes Korszerű kozmetikumok Illatot változtatott a kozmetikai és háztartási vegyipar: gyöngyvirágillatú szappan, orchideaillatú hab­fürdő, ibolya-, rózsa-, or­gona-, szegfűillatú textilöb­lítő, lótuszvirág-illatú de­zodor gyártását kezdi meg. A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat, a szom­bathelyi Metallochimia már bemutatta új termékeit a Kereskedelmi Minőségel­lenőrző Intézetben. — Örömmel tapasztaljuk, hogy a gyárak itthon ma már akkor kezdenek meg­honosítani egy-egy új illa­tot, amikor az teret hódít, és nem akkor, amikor azt külföldön már el is felejtik. A magyar kozmetikai és háztartásvegyipar lépést tart az igényekkel, a divat­tal. Ehhez nagymértékben hozzájárult • nőszervezetünk is — tájékoztatott Ritter Ti- bomé, a KERMI főosztály- vezetője. — Sokszor, sok fórumon felvetettük ugyan­is, miért kell nekünk drága pénzért megvásárolni a di­vatos. külföldi piperecikke­ket, amikor a mi iparunk is gyárthatja azokat. Nos, nem panaszkodhatunk. Sokféle mosó-, mosogató-, szépítő­szer közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt. Egyre több a gyógynövénykivona­tot és más élettani hatású anyagokat tartalmazó ké­szítmény. A babaápolási cikkek választéka éppenség­gel bőséges, minőségük jó, csomagolásuk tetszetős. A magyar kozmetikai és ház­tartási cikkeket a külföldiek is kedvelik. Ezt tapasztal­tuk nemrég Pozsonyban az Incheba ’81 nemzetközi vegy­ipari kiállításon, a KGST- tagországok kozmetikai és háztartásvegyiparának ez évi bemutatóján. Főleg a diva­tos illatú termékeinknek volt nagy sikere. A kiállításon meggyő­ződhettem, hogy a testvér­országok kozmetikai és vegy­ipara is igyekszik figyelem­be venni a legfőbb fogyasz­tók, a nők véleményét, kí­vánságait. Fuvartérítés Egyre gyakoribb jelenség, hogy különböző vállalatok, boltok, bérelt üzletek vezetői, magánke­reskedők, kisiparosok maguk szállíttatják el az árut a nagy­kereskedelem raktárából, külö­nösen azóta, mióta terjednek a nagykereskedelmi önkiszolgáló raktára. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ezzel kapcsolatban arról tájékoztat, hogy ilyen ese­tekben a nagykereskedelemnek fuvartérítést kell fizetnie. A nagykereskedelem ugyanis kö­teles a megrendelő helyszínére szállítani az árut. Ka azonban a megrendelő ezt a feladatot át­vállalja, ezért kártalanítani kell. Költségtérítés jár akár önkiszol­gáló, akár hagyományos nagy­kereskedelmi raktárból szállítja el a megrendelő az árut, előze­tes bejelentés alapján, vagy anélkül. Általában az ár 0,4—1,2 százalékának megfelelő fuvarté- rítés reális. Ha az állami vagy szövetkezeti bolt valamelyik alkalmazottja vagy üzletvezetője saját sze­mélyautójával szállítja a nagy­kereskedelmi raktárból a boltba az árut, részére nem fizethető fuvardíj, az a vállalatot illeti meg. A bolti dolgozók azzal ösz­tönözhetők, az ilyenfajta szállí­tásokra, ha részükre a törvény­ben megszabott kilométerpénzt, illetve általányt fizetik. Szépség, eleven erő, barátság III. magyar-szovjet ifjúsági barátságfesztivál, 1981 A két országhatárt össze­kötő Tisza-hfdon — július 20-án — piros Ikarus- au­tóbuszkaraván gördült át: a hétnapos ifjúsági barátság­fesztiválra hazánkba érke­zett a 900 szovjet küldött. Örömmel és szeretettel fo­gadták őket végig útjukon, Nyíregyházán, majd Buda­pesten. A gellérthegyi Jubileumi park volt a fesztivál pergő eseményeinek első színtere. Hétfőn a szovjet és a ma­gyar delegációk elhelyezték az emlékezés, a kegyelet vi­rágait a felszabadulási em­lékműnél, majd a fővárosi fiatalok tízezeréinek rész­vételével megtartották az ifjúsági nagygyűlést, mely egyben megnyitója volt a nagy seregszemlének. A KISZ és a lenini Kom- szomol testvéri együttműkö­dését bizonyította ez a fon­tos politikai eseményt je­lentő találkozó, mely erősí­tette a népek közötti barát­ságot, segítette egymás jobb megismerését. Három kép a fesztiválról: Koszorúzás Budapesten a felszabadulási emlékműnél Szovjet fiatalok a nagygyűlésen A S20vjg ifjúság A fővárosban, a Barátság utcában megnyílt a szovjet klub, képünk a megnyitón készült (MTI-fotó — KS) „A csodálatos központi épületet már messziről láttuk”

Next

/
Thumbnails
Contents