Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

1981. július 26., vasárnap 1851. július 26-án született Írország fővárosában, Dub- linban, elszegényedett angol protestáns nemesi család gyermekeként, valójában, egy kispolgári világ sarjaként. 15 éves korában abba kellett hagynia iskoláit, ettől kezd­ve pénzbeszedőként, kishi- vatalnokként dolgozott. 20 éves korában Londonba köl- . tözött, alkalmi munkákat végzett, s készült az iroda­lomra. Regényekkel kezdte, kritikusként folytatta. Ekkor dolgozta ki magában saját színpadi nézeteit, egyáltalán világnézetét, s csak később, meglepően későn, 36 éves ko­rában jelentkezett első szín­művével. Már a Tanner John há­zasságában (Szerelmi házas­ság) legalapvetőbb tárgya, a burzsoázia kritikája foglal­koztatta, a polgári képmu­tatás, a burzsoázia csődje. Megtalálta a tehetségének megfelelő formát, s ettől kezdve ontotta színműveit. Színműgyáros volt? Ellenke­zőleg. Számára semmi sem volt komolyabb, mint a szín­pad. Talán csak egyetlen: a világ megváltoztatásának igénye. 1884-bén egy híres-neveze­tes társaság tagja lett, ké­sőbb egyik vezetője, a Fá- biánus Társaságé, amely Angliában igen fontos szere­pet töltött be a kommunista párt megalakulásáig. A fá- biánusok ugyanis szocialis­tának vallották magukat, Marxot tanulmányozták, de polgári reformista elveket vallottak. Shaw a fábiánus nézeteket terjesztette szín­műveiben, persze, hozzátéve, hogy egy szépíró mindig ele­ven jellemeket alkot, s az életteli művészet sohasem száraz elvi kinyilatkoztatás, a mű a szerző akarata elle­nére is meghaladhatja írójá­nak nézeteit. Már Balzackal is ez történt. Nagy szatirikusunk pedig valóban vérbő, kétlábbal e világban élő ember volt. Többször megtörtént, hogy darabja előszavában kifej­tette ellentmondásos elméle­tét, a műben pedig ellent­mondás nélkül életre kelt egy másik, igazabb világ. A Tanner John házassá­ga, a Warrenné mestersége, a Barbara őrnagya Caesar és Kleopátra, az Ember és jelsöbbrendü ember, az el­ső világháború előtti alko­tókorszak mind-mind iga­zolja. Tíz esztendő sem kellett hozzá, s George Bernard. Shaw a század elején — igaz már 50 évesen — a kor első számú drámaírója, akit Európa-szerte játszanak. Ma­gyarországon először a ke­vésbé ismert Hősöket mu­tatták be,- 1904-ben, két év­vel Ady Endre Üj versei előtt. S hogy a gondolatsort folytassuk: több bemutató után a Tanácsköztársaság élső heteiben, 1919. április 8_án, a Warrenné mestersé­gét újították fel Budapesten. Shaw bizonyára nem tudta, de elégtétellel töltötte volna el. A Warrenné mesterségét ugyanis az angol lord-kan­cellár cenzúrája annak ide­jén betiltotta, s csak hét esztendő múltán kerülhetett színre Angliában, mert „er­kölcstelen és egyébként is alkalmatlan a színpadra". Nem csoda. Shaw mint He­gedűs Géza írja: „A szocia­lista szemével és társadalmi mércéjével méri azt a pol­gárságot, amelynek hazugsá­gait, morális csődjét és meg­oldhatatlan problémáit Ibsen még belülről marasztalja el.” Shaw szembefordult az el­ső világháborúval, a cáriz­mus megdöntését, a Szovjet­unió új társadalmát rokon- szenvvel kísérte, 1931-ben GEORGE BERNARD SHAW, A VILÁGIRODALOM EGYIK LEGNAGYOBB SZATIRIKUSA, ALIG 30 ESZTENDEJE HALT MEG, PEDIG MÁR 125 ÉVE SZÜLETETT. SOKÁIG ÉLT, S NAGY IDŐKET ÉLT ÁT; SZEMTANÚJA VOLT A KAPITALIZMUS, AZ IMPERIALIZMUS FÉNYKORÁNAK, MEGÉRHETTE A SZOVJETUNIÓ, SŐT A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER SZÜLETÉSÉT. DE NEMCSAK SZEMTANÚ VOLT: TEVÉKENY KORTÁRS IS. George Bemard Shaw mestersége meg is látogatta, Sztálinnal is találkozott. Át kellett él­nie még egy világháborút, józan ésszel, matuzsálemi korban, de teljesen ép el­mével. 1950-ben, a hideghá­ború kellős közepén hunyt el 94 éves korában. Életének első fele a XIX.. a második a XX. században telik el, az emberiség talán legnagyobb változásainak idején. A XIX. századhoz kötődött, a francia felvilá­gosodás eszmei utódja, a drámában Ibsen és Gorkij közt a híd, aki a polgárság­ból végképp kiábrándult, s minden rokonszenve a jö­vendő újé. De szava legin­kább a múltra van. S mert annyira kiábrándult, végle­tekig gunyoros, szarkaszti­kus. Nevetve búcsúzott a múlttól (Moliére után talán a legnagyobb komédiaíró), nevetve, azaz halálosan ko­molyan vette a jövőt. S ez volt George Bemard Shaw igazi mestersége. Gy. L. n fagylalt történetéből A fagylalt korunk egyik kedvelt csemegéje, melyet már nemcsak nyáron, hanem télen, nagy hidegben is szí­vesen fogyasztanak. Elter­jedt a zordabb vidékeken ist mert ízes, tápláló, változa­tossá teszi étkezésünket. Sokféle fajtáját ismerjük. A hagyományos fagylalt, amelyet a vendég előtt ada­golólappal, vagy kézi ada­golóval mértek ki, már las­san feledésbe merül. Inkább a tömeges fogyasztást előse­gítő módszereket alkalmaz­zák, mint például automata, vagy félautomata gépi ada­golást, valamint előre cso­magolt kész fagylaltot. A fagylaltnak nagyon ré­gi múltja van. Talán ott kez­dődött, hogy a kínaiak az ízes, mézzel édesített gyü­mölcs! eveket hóval, jéggel lehűtötték, fagyasztották. A rómaiak is alkalmazták ezt a módszert, az Appenninek- ről hozatták le rabszolgáik­kal a havat, ezzel hűtöttek. Marco Polo, a legendás hí­rű utazó, aki Kubláj kán vendégeként beutazta Kína déli vidékeit, és egyik tar­tomány helytartója lett, ar­ról írt, hogy a kínaiaknál is­mert a fagyasztott étel, a fagylalt, mely a főurak asz­talának büszkesége. Valószí­nűleg a fagylalt receptjét is magával vitte hazájába, de annak sorsa már nem követ­hető. Annyit azonban tu­dunk, hogy 1669-ben Párizs­ban Vatel fagylaltkészítő ne­vét jegyezték fel, később pe­dig Audiger szállodásét- aki szintén népszerűsítette az új édességet. Olaszországban Cultellit tartják a fagylalt felfedezőjének. Feljegyzések szerint XIV. Lajost. Condé herceg fogadta Chantilly- ben, palotájában és huszon­öt vendég volt tanúja an­nak, hogy fagylaltot tálaltak fel. Aranyozott, ezüst kely- hekben tették a vendégek elé a tojás formájú színes fagy­laltot. Később ez a tálalási mód elterjedt Franciaor­szágban. Azután változott a divat, és csak 200 év múlva W iött megint divatba a tojas- alakúra formált fagylalt. Párizsban 1774-ben már tejes és tejszínes fagylaltot árusítottak. 1789-ben Ang­liában is elterjedt az új édes­ség. Amerikában, Baltimore- ban 1856-ban létesült az el­ső fagylaltgyár. Hazánkban a múlt század közepe táján kezdődött meg a fagylalt értékesítése. Pest- Budán az ismert cukrász­dákban lehetett „Hideg nya- latot” kapni. A tejszeparátor felfedezése, a répacukor­gyártás elterjedése, a régi­módi sós-jeges hűtés he­lyett modern gépek feltalá­lása hallatlanul meggyorsí­totta a fagylalttermelést és -fogyasztást. Hazánkban évente kb. 3 kg az 1 főre eső fagylaltfej­adag. Svédországban 10 kg, az NSZK-ban 20 kg, az USA- ban 30 kg körül mozog az 1 főre eső évi fagylaltfo­gyasztás. A tömegtermelés térhódí­tása ellenére jól megtalál­ják számításukat azok a cukrászok, akik régi mód­szerekkel, de bő választék­kal, látványos kiszolgálással kínálják vendégeiknek a sokféle, főleg gyümölcsfagy­laltot, melyet hűtőpultból mérnek ki és ostyába ada­golnak. A fagylalt több ezer éves múlttal rendelkezik, de a mai napig nem unták meg az emberek. Nem szégyellik az utcai fogyasztást, így kül­földön is mindenütt talál­kozhatunk utcán fagylaltozó emberekkel. Télen és nyáron egyaránt szívesen fogyaszt­ják, és mi magyarok, akik csak nyáron eszünk fagy­laltot, megborzongunk pl. az északi államokban, vagy Moszkvában, amikor 10—20 fokos hidegben fagylaltozók- kal találkozunk. Rudnay János Világrekorder dám- és őztrófeák — számszerint 256’—szem­léltették Plovdivban a magyar vadászok sikereit A vietnamiak kiállításán főleg az elefánt- és bivalycsontok, a krokodil- és párducbőrök vonták magukra a látogatók figyelmét Nimródok világ­találkozója Plovdivban Az állam alapításának 1300. évfordulóját idén ün­neplő Bulgária második leg­nagyobb és egyik legrégibb városa, Plovdiv volt a házi­gazdája június 14. és július 12. között a Vadászati Vi­lágkiállításnak, amelyet az 1971. évi budapesti hasonló seregszemle után másodíz­ben szervezett meg a C. I.C., a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács. A ran­gos nemzetközi és nemzeti kiállításairól már 1937. óta nevezetes vásárközpont 510 ezer négyzetméternyi fedett és szabadtéri kiállítási te­rületén 61 ország mutatta be, hogy vadászatával, vad- gazdálkodásával hogyan szolgálta eddig, és mit kíván tenni a jövőben az emberi­ség egyik legnagyobb céljá­ért : az élővilág megőrzésé­ért, környezetünk védelmé­ért, a pótolhatatlan termé­szeti értékek megőrzéséért. „Zemlja — planéta na zsi- vota” — életünk a föld — ez volt a jelszava a II. Va­dászati Világkiállításnak, amelynek sikeres résztvevő­je volt a centenáriumát 1981-ben ünneplő Magyar Vadászok Országos Szövet­sége is. Egy 1160 négyzetmé­ter alapterületű pavilonban a tíz év előtti budapesti ki­állítás rangjához és sikeré­hez méltóan reprezentálta a MAVOSZ, hogy milyen eredményeket értek el az utóbbi évtizedben a mintegy nyolc és fél ezer hektáron gazdálkodó szervezett ma­gyar vadászok. Képripor­tunk azokból az élmények­ből nyújt ízelítőt, amelyek­ben százezreknek volt ré­szük a bulgáriai Plovdivban. a természetszerető nemze­tek és emberek egy hónapon át tartó Marica-parti rande­vúján. (Kép és szöveg: Temesközy F.) Kiss Mari és Márkus László a Madách Színház 1978-as Pygmalion-előadásán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents