Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26., vasárnap IZHilUKTfltj A tájékoztatás erősíti a nyílt várospolitikát Milyen a tanács és a bíróság kapcsnlata? „Apámtól vettem át a stafétabotot...” Egy város közhangulatát jelentősen befolyásolja a közrend és a közbiztonság helyzete. Gyakori beszédtéma egy-egy polgári vagy egy-egy büntetőügy is. így van ez Békés megye székhelyén, Békéscsabán is. Nem véletlen, hogy a tanácsüléseken nagy érdeklődés kíséri a bíróság munkájáról szóló jelentéseket. Az utóbbi években a megyeszékhely dinamikusan fejlődött és a tanácsnál szép számmal fordultak elő kisajátítási ügyek, a bíróságnál pedig megszaporodtak a kisajátítási perek. — A Békéscsabai Városi Bíróság a jelentéseket nagy alapossággal készíti elő a tanácsülésekre — tájékoztatott dr. Zsombok András, a bíróság elnöke, aki 1977 óta vezeti a városi bíróságot. Azóta három esetben szerepelt a bíróság munkája a tanácsülés napirendjén. Két ízben a békéscsabai, egy esetben pedig Békés város tanácstagjai tárgyalták meg. A városi bíróság hatásköre ugyanis nemcsak Békéscsabára, és a hozzá tartozó öt város környéki községre, hanem kiterjed Békésre is. Ezen a területen mintegy 120 ezer ember él. — A város 90 tanácstagja nagy figyelemmel kíséri a bíróság munkájáról szóló jelentéseket. Az érdeklődés abból is kitűnik, hogy sok a felszólaló. A jelentések a bíróság egész munkáját átölelik. A személyi feltételekről, szakmai felkészülésről épp úgy szó van bennük, mint a jog- alkalmazás jogpolitikai irányelveinek érvényesítésé, ről. — Az elmúlt időszakban milyen jelenségekre hívta fel a bíróság a város tanácstagjainak figyelmét? — 1979-ben a jövedelem nélküli haszonszerzéssel kapcsolatos perek némileg megnövekedtek. Ilyen jelenségeket lehetett észlelni a megyeszékhelyen és a hozzá tartozó településeken. Ezeknek a visszaszorítására intézkedések születtek. A megyeszékhelyen a közrend és a közbiztonság jó. A közelmúltban, öt éven keresztül nyugtalanságot okozott a magányos nőket megtámadó erőszakoskodó. Ahogy a bűnözőt a rendőrség kézrekerí- tette, és a városi bíróság elítélte, azóta ilyen nagy horderejű bűncselekmény nem fordult elő a megyeszékhelyen. A büntetőügyek száma csökken. Ez részben az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépésével is magyarázható, hiszen a kisebb jelentőségű ügyek nagy számban szabálysértéssé lettek nyilvánítva. A tapasztalat azonban az, hogy elsősorban a társadalmi és a személyi tulajdon védelmére továbbra is fokozott figyelmet kell fo- dítani. — Békéscsabán gond a lakásellátás. Az igénylők számát növeli a bontóperek magas száma is. — A bíróság előtt nem nagy számban szerepelnek lakásperek, és nem is túl jelentősek. Elsősorban az albérlettel kapcsolatos perek vannak túlsúlyban. Az elmúlt években a polgári perek száma is csökkent, de ezen belül a bontóperek száma évről évre emelkedik. 1978-ban ezerhatszáz polgári pert tárgyalt a városi bíróság, 1980-ban ez a szám 1358- ra csökkent. A bontópereknél viszont az ellenkezője tapasztalható. 1975-ben 394 bontópert tárgyalt a városi bíróság, 1980-ban pedig 445- öt. Általában a házassági perek lakásmegosztással is párosulnak. A lakásmegosztás nem mindig vezet eredményre, nagyon gyakran az egyik házastárs marad a lakásban. A másik fél pedig mint lakásigénylő jelentkezik á városi tanácsnál. Elég sok olyan per van, amely kapcsolódik a tanács gyámügyi munkájához. Ilyen a gyermekelhelyezéssel. a láthatással, a tartásdíjjal kapcsolatos ügy. — Mi a helyzet az egyéb perekkel? — Négy-öt évvel ezelőtt a város nagyarányú területi növekedése során elsősorban a kisajátítási perek domináltak. Most inkább a lakásépítéssel kapcsolatos minőségi kifogások száma gyarapszik. Leginkább a hanyagul végzett munka miatt. — A városi tanács és a bíróság között jó a munka- kapcsolat — vallja dr. Gally Mihály, a békéscsabai tanács vb-titkára. Alaposan ismeri a tanácsi munkát. Az egyetem elvégzése után került az államigazgatáshoz, különböző beosztásokban dolgozott, és éveken keresztül állt az igazgatási osztály élén, 1978-ban lett vb-titkár. — Miben nyilvánul meg ez a kapcsolat? — Ez a kapcsolat három irányú. Legkiemelkedőbb és a legszélesebb körű a tanács- törvényen alapszik, melynél fogva ciklusonként a bíróság saját munkájáról tájékoztatót ad a tanácsülésnek. A tájékoztatókat a tanácstagok az üléseken megtárgyalják. Majd a választókerületeikben a beszámolók során a város egész lakosságával ismertetik a bíróság munkáját. Ez rangot ad a tanácstagi tevékenységnek is. — Milyen más területen van kapcsolata a tanácsnak a bírósággal? — Az államigazgatási határozatok egy része megtámadható a bíróság előtt is. Ilyenek a kártalanítási és a kisajátítási ügyek, valamint a birtokháborítások. Az elmúlt ötéves tervben sok volt a kisajátítási ügy. Az új rendelet hatályba lépése után megnőtt ugyan az egyezséggel lezárt ügyek száma, de még mindig az érintett személyek* 50 százaléka a bírósághoz fordult többletkártalanítás végett. A jó együttműködést igazolja, hogy sikerült a bírósági ítélkezési tapasztalatokat megfelelően alkalmazni az államigazgatásban is. Korábban előfordultak olyan esetek, mikor az államigazgatási határozathoz képest a bíróság több mint 100 ezer forint kártalanítást ítélt meg. Az együttműködés más területekre is kiterjed. Szép számmal fordulnak elő olyan ügyek, amikor a gyermekláthatást a bíróság szabályozza, a végrehajtást pedig a tanács végzi. Nem egy esetben környezettanulmányt végzünk a bíróság részére, többször pedig a kiskorúak érdekében a városi tanács gyámhatósága indította meg a pert a bíróság előtt. — Előfordult, hogy egy- egy új jogszabálynál éppen az értelmezés jelentett volna gondot a tanácsi ügyintézőknél? — Sajnos, igen. Az együttműködés révén most már ezt is meg tudjuk oldani. Az új jogszabályok megjelenését követően tanácskozást folytatunk. Tisztázzuk az értelmezési problémákat. Jó példa erre a kártalanítási és a kisajátítási törvény megjelenése. Végeredményben ezzel magyarázható, hogy a városban a nagyszámú kisajátítási ügyek szinte zökkenő nélkül folytak le. A rendszeres konzultációkkal elejét vesz- szük annak, hogy a tanácsnál a jogalkalmazás területén helytelen gyakorlat alakuljon ki. — Mi a véleménye a bírósági jelentésekről? — A tapasztalatok azt igazolják, hogy minden vonatkozásban igen hasznosak. A jelentések gyakran utalnak arra, hogy milyen cselekmények szaporodtak el a városban, amelyek szabálysértésként jelentkeznek. Visszaszorításukban sok segítséget nyújt a bírósági tapasztalat. A bontóperek számának emelkedése is bizonyos vonatkozásban kapcsolatban van a tanácsi munkával. Minden egyes bontóper következménye egy-egy újabb lakásigény benyújtása. Békéscsabán 1971-ben 1500 lakásigénylőt tartottunk számon. Az elmúlt 10 évben 7 ezer lakás épült. Ugyanakkor most 5200 a lakásigénylő. Ebben a számban az elváltak is benne vannak. A bíróság munkájának ismertetése a tanácsüléseken hozzátartozik a nyitott várospolitikához. Véleményem szerint a bíróság beszámoltatásának ebben van a legnagyobb jelentősége. A jogalkalmazás gyakorlatát a tanácstagokon keresztül a város egész lakossága megismeri, és ezáltal az önkéntes jogkövetésnek, a törvényesség szilárdításának is fontos eleme. Serédi János Földi János tanácstag Dobozról reggelenként fél hat* kor a megye másik végébe, Mezőhegyesre indul busszal, és este fél hétkor kerül haza. A szomszédból még kilencen csatlakoznak hozzá; ők a Tiszamenti Regionális Vízmű gyulai telepének Rákóczi Szocialista Brigádja. Kőművesek, betonozók, segédmunkások. A két utca, amelyben laknak, alig több mint tizenöt éve létezik, akkor nyitották ugyanis, amikor a község az első lépéseket tette a faluszéli cigánytelep felszámolására. Ebben a választói körzetben lakik és tanácstag Földi János másfél évtizede. Családja nem az elsők között jött be a telepről, csak hetvenegyben építettek. A lakásban modem bútorok, nem hiányzik a tévé, a magnó, a lemezjátszó sem. A házigazda kőműves, fiatalon többfelé járt. Pesten is dolgozott, míg meg nem nősült. Itthon már felnőtt fejjel végezte el az általános iskolát és szerzett szakmunkás-bizonyítványt. S lett párttag, tanácstag, munkásőr, szocialista brigádvezető. — Hamar megismertem az életet és munkát. Még iskolás gyerek voltam, amikor anyám lebénult, s mint fekvő beteget hosszú éveken keresztül mi ápoltuk testvéreimmel, s közben a háztartást is elláttuk. S mikor a nagyobbak dolgozni mentek, nekem több jutott ebből a munkából. Aztán meg keresnem is kellett. Előbb a mezőgazdaságban, később segédmunkásként dolgoztam, s utóbb szakmunkás lettem. Mindenért nagyon meg kellett küzdenem. S nem csak a munkában ... — Apám volt az első tanácstag a családban. Mindjárt ötvenben, az alakuláskor választották meg, s én a helyére léptem. Neki még nehezebb volt, hisz akkor az egész itteni cigányság a telepen lakott, rossz és egészségtelen körülmények között. Azóta rengeteget változott a helyzet, csak szét kell nézni ebben a két utcában, kint és bent. Igaz, az első lépések sok akadályba ütköztek ... A fél mondat mögött a cigány és magyar lakosság akkori szemlélete, gondolkozásmódja húzódik meg. De még a tanács vezetőségében sem volt egységes álláspont a kormányrendelet végrehajtását illetően.' Ezért nem szétszórtan helyezték el a községben a telepieket, hanem két új utcát nyitottak nekik. Ez is bevált, s végül mégiscsak a beilleszkedést segítette, ugyanis a magyar lakosok is építkeztek később itt, s így vegyesen élnek. Szűnt és szűnik egyre inkább a régi — kölcsönös — bizalmatlanság. Mi oszlatta? Az állami segítség, a munka és a tanulás. S ebben a helyi tanácsnak nagy része van. Hogy csak egyet említsünk: éveken keresztül iskolapótló tanfolyamokat is szerveztek a rászorulóknak. — Hosszú lenne elmondani, mi minden történt. S a jövőt illetően is sokat tesz a tanács. Minden cigánygyermeknek óvodai elhelyezést biztosít, hogy majd az iskolában könnyebb legyen a tanulás. Én tagja vagyok a községi szociális bizottságnak, de a megyei cigányügyi koordinációs bizottság is meg szokott hívni és így alkalmam van más településsel összehasonlítani Dobozt. Nem csak Békés megyében, azon kívül is. Ott voltam tavaly Sarkadon meg Kiskunhalason is, és a látottak és hallottak alapján állíthatom, hogy mi előbbre járunk. Ebben nyilván az is közrejátszik. hogy Dobozon már kétszáz éve letelepedetten él a cigányság többsége, és jól beszélik a magyar nyelvet. Ez nagyon lényeges a gyermekek iskoláztatásában, mert ha nincs nyelvi nehézség, könnyebb a tanulás. És utána a munka, s a kultu- rálódás folyamatossága. — Visszahúzó erők azért még vannak, hiszen évszázados szokásokat, sőt előítéleteket nem lehet pár évtized alatt teljesen megváltoztatni. Csak lassan, türelemmel. És vigyázva az eddig elért eredményekre. Apám is ezen munkálkodott, és én is ezt a célt szolgálom. Vass Márta Száztizenhé! major fásításra vár Hazánk, Kelet-Eurápa 0 Múlt, jelen és jövő A Békés megyei Erdőgazdasági Szövetkezeti Közös Vállalat székhelye Gyula közelében, a Jánoszugi vasúti megállótól néhány száz méterre a gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet baromfi- telepének szomszédságában található. — Reméljük nem sokáig* leszünk már itt — újságolja Bobvos János igazgató —, ha sikerül, megvásároljuk a Gyulai Háziipari és Népművészeti Szövetkezet tulajdonában levő egyik épületet. A vállalatot tíz évvel ezelőtt azzal a céllal hívták életre, hogy gazdája legyen a mezőgazdasági nagyüzemek parlagon heverő, vagy nem gazdaságosan művelhető területei fásításának. Most már a csemeteneveléstől kezdve faikitermelésig, mindent megoldanak. Az elmúlt 5 év alatt a megyében a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság és Vállalat együtt 550 hektár erdő- telepítést végzett. A VI. ötéves terv időszakában összesen 330 ezer köbméter fát termeltek ki, ebből a termelőszövetkezetek 56 ezer 300 köbmétert vágtak ki, illetve szállítottak a feldolgozóhelyre. — Egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem, illetve az erdőtelepítés fontossága. Ez a törekvés érvényesül-e a vállalat VI. ötéves tervi célkitűzéseiben? — Sajnos az elkövetkezendő 5 évben a termelőszövetkezetek erdőtelepítésében döntő változás nem remélhető. Ezúttal is 350—400 hektárnyi erdőtelepítés várható, célcsoportos állami beruházásban. Ez évente 70—80 hektár új erdőt jelent. Ami örvendetes, hogy a tagszövetkezetek 250 hektár szántót és 260 hektár legelőt szeretnének kivonni területükből, erdőtelepítés céljára. Ehhez jönne még az általunk szakirányított termelő- szövetkezeteknél kivonandó 140 hektárnyi szántó és legelő. Ez összesen 670 hektárnyi erdő telepítésére adna lehetőséget. — És hogyan alakul a fa- kitermelés? — A terv szerint 1986-ig a termelőszövetkezeteknél évente 21 ezer köbméter fa kitermelésére lehet számítani. A fasorok további 2-3 ezer köbméter faanyagot adnának. Ez a mennyiség 120 hektárnyi területről kerülne ki. Újabb 280 hektáron pedig úgynevezett ápolóvágást kellene végeznünk, amiből szintén mintegy 6 ezer köbméternyi faanyagot nyerhetünk. — A következő öt évben hol végeznek jelentősebb erdőtelepítést ? — A legnagyobb területen, mintegy 30 hektáron a köröstarcsai Petőfi Szövetkezetnél, 16 hektáron pedig az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetnél telepítünk erdőt. 70 hektáron felújítjuk a békéscsabai Május 1., valamint a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet erdeit. — Említette, hogy a telepítésre kerülő fákat saját maguk nevelik, állítják elő. — Gyulavári határában van egy csemetekertünk, ahol a következő időszakban évente 100—150 ezer akácot, 70—80 ezer magaskőrist. 5— 10 ezer nemesnyárt, 40—60 ezer tölgyet és 8—10 ezer díszfát, díszcserjét nevelünk telepítésre. A kelet-közép-európai térség 1949—72 közötti történelme alakulását ismertető cikksorozat befejezéseként érdemes nagyobb történelmi távlatból értékelni kontinensünk e számos sajátossággal rendelkező történelmi tájának múltját, jelenét és jövőjét, s — a teljesség igénye nélkül — megpróbálni néhány egyetemes értékű tanulság levonását. A Balti-tengertől a görög szigetekig terjedő földeken élő számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért vagy megteremtéséért, szenvedett külföldi hódítók elnyomásától, s nemegyszer maga volt a hódító. A polgáriasodást, a felvilágosodást, a nagy francia forradalom új Európát teremtő éveit e népek nagy birodalmak csekély vagy semmilyen függetlenséggel nem rendelkező — bár erre egyre inkább áhítozó — részeként élték át. A XIX. század — Európa „nagy évszázada” a történelemben — végére korszakos változások mentek végbe; a balkáni népek többsége kiszakadt a török birodalom bénító öleléséből, a kapitalista fejlődés Kelet-Közép-Európá- ban is egyre érzékelhetőbb társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat hozott, még ha a Nyugat-Európá- • hoz képesti elmaradás változatlanul szembeötlő volt is. A térség népeinek egymás közti viszonyában a történelmi tudatra hosszú ideig ható — pozitív és negatív — események követték egymást. Felemelő példa lehetett volna a magyar 1848—49; nem kevés lengyel, cseh és más külföldi forradalmár küzdött a magyar és a „világszabadságért”. Ugyanakkor a nemzetté válás történelmi folyamatában meglevő fáziskülönbségek eredményeként a magyar forradalom — s nemcsak az akkor élő generációk tudatában hagyva nehezen gyógyulni akaró sebeket — saját országának nem magyar népeivel is szembekerült. Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az első összeurópai trauma — négy gyötrelmes éve után Kelet-Közép-Európa gyökeresen megváltozott. A * térség népeinek életét végetér- hetetlennek tűnő évszázadokon át meghatározó három, önmagát túlélt birodalom — a Habsburg, a cári és a tő-, rök — egycsa pásra puszta történelmi emlékké vált. Azonban, a história kanyargós útjait bizonyítandó, a győztes antanthatalmaknak, és a kelet-közép-európai társadalmi progresszió erői gyengeségének következtében a három, sok nemzetiségű birodalom helyett sok önálló, de etnikai összetételében változatlanul heterogén nemzeti állam jött létre, s nem pedig a múlt század forradalmi demokratái által annyira óhajtott föderáció, vagy a világforradalom történelmi perspektíváitól fellelkesített kommunista harcosok által megálmodott tanácsállamok uniója. A két világháború között eltelt röpke két évtized valamennyi ország számára nehéz periódusnak bizonyult. A többszörösére növekedett vagy összezsugorodott ország az újonnan megszerzett, vagy visszaszerzett önálló állami lét. egyaránt súlyos problémákat teremtett. A térség országai közötti viszony a határproblémák, a nemzetiségek kölcsönös elnyomása, a leginkább a szomszédokat sújtó „gazdasági nacionalizmus” miatt úgyszólván állandóan feszült volt. Ez a gyenge struktúra, amelyet az 1929— 33-as nagy gazdasági világválság alapjaiban rengetett meg. képtelennek bizonyult — s az adott társadalmi rendszer korlátái miatt ez talán nem is lehetett másként — arra, hogy gátat vessen a szennyes hitleri áradatnak. A kelet-közép-európai népek — ki protektorátusként, ki „csatlósként” — menthetetlenül a német „nagy élettér” határain belül találták maguka. Ismét külső erő, a Szovjetunió Vörös Hadserege terem, tett új történelmi helyzetet, hatalmas áldozatok árán szaÉvente 30 ezer köbméter fát termelnek ki Kép, szöveg: Béla Ottó
