Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

1981. július 26., vasárnap

o

i\el

II jöv# kérdőjelei

Kilenc KITE-kezdeményezés

Hat év leforgása alatt 3 ezer 300 kilogrammról 5 ezer fölé tornázták a búza hektáronkénti termésátlagát, a kukoricáét pedig 4 ezer 400 kilóról csaknem 7 ezerre azok a gazdaságok, amelyek a kilencedik évét taposó .nádudvari Kukorica és Ipa- rinövény-termesztési Együttműködéshez társultan honosították meg az élenjáró agrotechnikát, a korszerű gépsorokat és a „nagy tudású” vetőmagokat.

Az utóbbi néhány évben a KITE 69 Békés megyei üzemében állandósulni látszottak a már elért hozamok. Ez világossá tette, hogy a rendszernek ismételten úttörő lépésre kell élszánnia magát. Nem merülhet ki ugyanis tevékenysége csupán abban, hogy jól kiépített szervizhálózata az 1975 óta működő békéscsabai KI- TE-aiközpont irányításával 510 nagy teljesítményű gép szervizellátásáról gondoskodjon a megyében.

Csak a gazdagoknak?

Arra alapozva, hogy a rendszerben a termelés sikerét átfogó programok hozták meg, amely a növény- termesztés egy-egy ágazatában a fajta megválasztásától a művelési módon, növény- védelmen és betakarításon át, egészen a tárolásig és a

melléktermék-hasznosításig a legkorszerűbb ismereteket honosította meg, most kilenc új kezdeményezésre bízták a KITE jövőjét.

Első helyre kívánkozik a már elindított és nagy érdeklődéssel fogadott próbálkozás, amely IGP, azaz Intenzív Gabonatermesztési Program néven vált ismertté. A rendszer 33 legerősebb gazdasága — köztük' 13 Békés megyei — arra vállalkozott, hogy a KITE bábáskodásával öt év alatt másfél tonnával növeli a kukorica és 1—1,2 tonnával a búza hektáronkénti termését. Mivel ehhez megint új — főleg energiatakarékos — művelési eszközöket kell megvásárolni. érthetően csak' a pénzügyileg jól állók társulhattak. A KITE tudniillik — eltérően a többi rendszertől — minden új vállalkozásba a résztvevők önkéntes csatlakozásával vághat csak bele, miután a tagok pénzét nem központosítja önálló KITE-alapok képzéséhez.

Nem jelenti mindez azt.

hogy a nádudvari rendszer most már csak a gazdaságoknak jelent előnyöket. Gondoltak a nehezebben bol- dogulókkal is, helyzetükből kiindulva hozták létre a GT-t, azaz a gépkölcsönzési társulást. Ennek lényege, hogy 28—30 termelőszövetkezet — ugyancsak — önálló elhatározás szerinti részesedéssel — gépeket vásárolt, amelyeket már használnak is bérleti díj fejében azok a gazdaságok, amelyek önerőből ezeket az eszközöket megvenni nem tudnák. Megyénkben az utóbbiak között 11 mezőgazdasági üzemet tart számon a rendszer.

Fűbe harap a rendszer?

A KITE-hez társultak „egyenjogúságának” gazdasági feltételeit alakítja kedvezően az az akció is, amellyel a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a búza, a rizs, a repce és a szója után most a szálastakarmány-termesztést és gyepgazdálkodást is be akarják vonni a rendszerbe. Ehhez az a meggondolás vezetett, hogy a kiterjedt legelők gazdái. az északi téeszek' — amelyek számban jóval felülmúlják a társult üzemek körében a délieket — ugyanúgy területük meghatározó hányadán kamatoztathassák a KITE által nyújtott előnyöket, mint a szántót csaknem egészében gabona- és ipari növénnyel hasznosítók.

Ez ad alapot egyébként annak1 a programnak is, amelynek keretében a szakemberek — kérésre — számítógépes eljárással kidolgozzák az adott mezőgazda- sági üzem adottságait legjobban kamatoztató vetés-, tervet és termelési szerkezetet. Erre pedig öten jelentkeztek Békésből.

Nem kevésbé jelentős az a program, amely a mellék- termékeket az energiatermelésben használja fel. A gvobadítva fel a térség népeit a fasiszta elnyomás alól.

Rövid átmeneti időszak — a „koalíciós kormányzás” periódusa után — a kelet-kö- zép-európai országok hozzákezdtek a szocialista társadalom, azaz egy olyan társadalom felépítéséhez, amely távlatilag azt ígérte nekik, hogy behozhatják az önmaguk szükségleteihez és a világ fejlettebb országaihoz képest társadalmi-gazdasági- kulturális lemaradásukat.

E hatalmas történelmi feladathoz igen bonyolult nemzetközi feltételek — a hidegháború — között kellett hozzákezdeni, s a folytatás sem volt könnyű. Mindezek ellenére három évtized alatt olyan eredményeket sikerült elérni, amelyek alapvető változást eredményeztek a szóban forgó országok gazdasági és társadalmi szerkezetében. Lényegében mindenütt

— talán Albánia kivételével

— a fejlett szocializmus építésén munkálkodnak.

Egyes országokban voltak

— s lehetnek — kisebb-na- gyobb politikai-gazdasági válságok. Ezek azonban semmiképpen sem a szocialista rendszer lényegéből fakadnak, hanem minden egyes esetben nagyon is konkrétan körülhatárolható téves gazdaságpolitika, hibás társadalompolitikai döntések, felelőtlen vezetői magatartás következményei. A kommunista pártok helyes, elvszerű politikájának döntő szerepe van az objektív talajon kialakuló társadalmi érdekellentétek, konfliktusok időben történő megoldásában.

A» szocializmus útjára lépett országok közötti kapcsolatok új elvi alapja a proletár internacionalizmus. Ez természetesen csak lehetőség, kihasználása szubjektív tényezőkön, azaz embereken múlik. Kelet-Közép-Európá- ban változatlanul nagy jelentősége van a lenini nemzetiségi politika következ*etes alkalmazásának, s e téren még korántsem beszélhetünk lezárult fejlődésről.

Számbavéve a kelet-közép- európai szocialista országok politikai, gazdasági, kulturális együttműködésének számos eredményét, azt a megkerülhetetlen körülményt, hogy ez az együttműködés a kommunizmust építő Szovjetunióval, a világszocializmus legtekintélyesebb és legerősebb tényezőjével szoros szövetségben folyik, a jövő útját egyértelműen a további integrációban lehet megjelölni. Mindez természetesen nem jelenti a különbségek, a nemzeti sajátosságok bármiféle mesterséges megszüntetését. A történelem útja egyértelműen bebizonyította; csakis és kizárólag a más népek tisztelete, megértése, elvhű támogatása jelenti saját magunk megbecsülését és megbecsültetését, nemzetünk valódi helyének megtalálását. A szocializmus — történelmi perspektívában szemlélve — megteremtette annak a lehetőségét, hogy Kelet-Közép-Európa népei — nem tévesztve szem elől Nyugat-Európa és a világ haladó és demokratikus erőinek küzdelmét sem — bízzanak a teljes egyenjogúságon alapuló közös jövőjükben.

Molnár Tamás

(Vége)

mai Győzelem Tsz-ben, illetve a csárdaszállási Petőfi Tsz-ben üzemel az az első két kazán, amely a szalmában és a kukoricában elraktározódott energiát szabadítja föl a szárító üzemeltetéséhez.

A békési Egyetértés Tsz az árvízi károsodások miatt kapott egy nagy teljesítményű gépet, amely a korrózióvédelem munkáit k'öny- nyíti, segíti. Ennek hasznosságát látva állított üzembe a KITE egy hasonlót az újkígyós! közös gazdaságban a környező mezőgazda- sági üzemek korrózióvédelmi igényeinek kielégítésére.

Mit mutat a mérleg?

Szót érdemel az az elhatározás is, amelynek lényege. hogy a rendszer igyekszik megszervezni tagüzemeinek az IFÁ-k' alkatrész- ellátását. Ez év októberétől — a tervek szerint — a gazdaságok közreműködésével e célból külön IFA-alkatrész- raktár üzemel majd a KI- TE-nél.

Visszatérve a KITE fő feladatához, a növénytermesztés ágazatainak fellendítéséhez k'ét külön programról kell még megemlékeznünk. Az egyik a cukorrépatermés növelését célozza. A rendszer új gépek és vetőmagok beszerzésével segíti a termelőket. Ennél a kezdeményezésnél már figyelembe vették a jugoszláviai cukorgyárakkal való együttműködés lehetőségeit.

A másik program — az IGP-hez hasonló célokkal — a rizstermesztésben indult Szeghalmon és Csárdaszálláson kísérleti jelleggel: a vízben művelés gépeinek kipróbálása és a rizspalántázás nagyüzemi módszereinek megkeresése a feladat az első lépésben.

* * *

A KITE minden évben megújítja a szerződést tagjaival, vagyis az üzemek esztendőről esztendőre mérlegre tehetik: érdemes-e a rendszerben maradni? Erre a hét évvei ezelőtti 34-gyel szemben az idén 69-en mondtak igent Békés megyéből és — tekintettel a jövőt kézzelfoghatóan bemutató kilenc kezdeményezésre is — az akkori 17 és fél ezer helyett. ma már 148 ezer hektáron gyümölcsöztethetik a ..szavazás” eredményét.

. Kőváry E. Péter

Szarvasi Dózsa Tsz

Nyernek a nyereségen

Zsigri István, Martók István, Maczik Márton, Lukács Sándor, Paulik János, Hóber Pál

Kicsit furcsának tűnhet a gondolat,- hogy egy üzem még a saját nyereségén is nyerjen. A szarvasi Dózsa Tsz bérgazdálkodása, a dolgozókat a nyereségnövelésre serkentő érdekeltségi rendszere jó példa erre.

* * *

Tíz éve, a szövetkezet stabilizálódásának kezdetére tehető a szakvezetés határozata: lehetőleg minden munkaterületről kiszorítják az órabért, áttérnek a teljesítménybérezésre. Kezdetben három, a múlt év végén a tagok jövedelmének már húsz százalékát tette ki a mozgóbér.

Hogy hogyan működik ez az érdekeltségi rendszer, arról Mihály István termelési főmérnök beszélt:

— Minden szakterület vezetője megtervezi a szükséges munkát. A traktorosnak azt, hogy az adott gépen mekkora területet köteles felszántani. Ehhez előírja az alkatrész- és üzemanyagfelhasználást. Ha jó minőségben elvégezte az adott munkát, vagy annál többet, és megtakarításai is vannak. akkor mozgóbért, azaz prémiumot adunk a trakto- rbsnak. Egy nap igazolatlan mulasztás után ugrik a prémium fele, két nap után az egész. És nem kis pénzekről van szó ...

Kicsit bonyolult ez így. Mi van akkor, ha túl szorosra veszik a tervet, és nemhogy túlszárnyalni nem tudják, de a teljesítési lehetőségét sem érzik a dolgozók? Mihály István szavai meggyőzőek:

— Éppen ezért az ágazat vezetője szabja meg a célokat. Ö jól ismeri, hogy az adott területen mit lehet elérni. Az átlagos teljesítmény a mérce. Aki ezen felül ad a közösnek, tehát az átlagosnál jobban hozzájárul a nyereség növeléséhez, az az átlagnál több pénzt is kap.

Kocsondi Mihály főállattenyésztő példaként említi az állattenyésztést:

— Ez az a terület, ahol legjobban függ a dolgozók munkájától a nyereség. Kollégáimmal meghatározzuk, hogy mennyi tejet termeljenek a tehenészetben, és természetesen, hogy milyen minőségben. A fejőmester minden kifejt liter tejre kap 13 fillért, ha annak zsír- tartalma 3,7 százalék. Ha ennél alacsonyabb, csak 12 fillér jár literenként. A kifejt tejtől, vagyis a fejőmester fizetésétől függ a takar- mányosok, a tmk-sok bére is. Közös az érdek, így ösz- sze kell, hogy fogjanak a színvonal javítására. De jobb, ha maguk a dolgozók mondják ezt el.

Zsigri István fejőmester keresete havonta hatezer fo- "rint körül van:

— Mindennap látom, mennyi tejet fejtem. Tehát tudom, milyen összeg kerül majd a borítékba. Tavaly év végén tízezer forint prémiumot kaptam és még jutalmat is. Majdnem húszezret vittem haza.

Tegyük hozzá: a tervet a vezetők és a munkások törvénynek, tehát kötelező erejű előírásnak tartják — mint szavaikból kiderült. A terven felül lefejt tej minden literjéért közel kétszer annyit fizet a tsz, mint a „kötelező” mennyiségért. Megéri tehát hajtani.

Martók István, a tmk-sok vezetője helyesel:

— Magas technikai színvonal jellemzi ezt a telepet. Korszerű Alfa-Laval fejőgépeink vannak, sok függ tőlünk, a szerelőktől is. A csoport tagjainak a fejőmester bérének nyolcvan százaléka jár. Nem kevés ez, magasan más tsz szerelői felett keresnek az embe- renk. így ők is abban érdekeltek, hogy minél több legyen a tej. Nem is volt még jelentős üzemzavar.

Maczik Márton takarmá- nyos kilencven százalékát kapja a fejőmester keresetének:

— Valamivel kevesebb a pénzem, mint a régi telepen, de itt gépesített a munka, kevesebbet is dolgozom.

Lukács Sándort „JollyJoker”-ként emlegetik társai:

— Ott dolgozom, ahol éppen szükség van rám, és annyi százalékot kapok,

amennyi az adott munkaterület ellátásért jár. Legjobb persze a száz százalék, ha fejek. Eddig nem is mondta az asszony, hogy vigyem

vissza a fizetésemet — mo- solyodik el.

Paulik János fejőmester szerint:

— Reggel többet adnak a tehenek, ezért a két műszak termelését nem lehet külön elszámolni. Nem volt olyan nálunk, aki ne kapta volna meg év végén a prémium egészét. Évekkel ezelőtt előfordult, hogy valaki igazolatlanul hiányzott, de az jobbnak látta, ha végleg más munkahelyet keres.

Érdekes, hogy az udvaros, Hóber Pál fizetése is a fejőkétől függ. Bére az övékének 70 százaléka. Hogy tud ő a termelésbe beleszólni?

— Figyelem a teheneket, melyik áll elléshez közel, segítek neki. Vizet cserélek, ha kell, vagy a takarmányozásban is részt veszek. Hát így.

Mint a vélemények tanúsítják, a közös érdek, az egymástól függés megtette hatását a kollektívára. Ez látható a szövetkezet gazdálkodásán is. A tagok prémiuma minden évben együtt emelkedik a közös nyereséggel. A kettő visszahat egymásra, ezt bizonyítja a Dózsa Tsz évente nagyobb jövedelme.

M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi

flz évtized legrövidebb aratása

Beszélgetés Murányi Miklés osztályvezetővel

Békés megyében a hét végén befejeződött a búza ara~ tása. Hogy milyen volt ez a mostani betakarítás? Megoszlanak a vélemények. Az, mindenesetre tény, hogy az utóbbi évek legrövidebb betakarítását tudhatják maguk mögött a mezőgazdasági üzemek. A kenyérgabona betakarításának tapasztalatairól, a soron következő legfontosabb tennivalókról beszélgettünk Murányi Miklóssal, a megyei tanács mezőgftzdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével.

— Gazdaságaink az őszszel a késői betakarítás, a kedvezőtlen időjárás miatt 12 ezer hektárral kisebb területen vetettek búzát. Ráadásul a télen a száraz fagyok következtében 5 ezer hektáron kipusztult a vetés. A kisebb területnek, a nagyobb kombájnteljesítmény- nek is köze volt ahhoz, hogy a mostani aratás mezőgazdaságunk eddigi legrövidebb betakarítása volt. A búza aratása július 1-én kezdődött és gyakorlatilag 24-én fejeződött be.

Könnyebbé tette a munkát, hogy az idei időjárás

hatására rövidebb lett a

búzaszalma, kisebb területen dőlt meg a gabona és a termés alatta maradt a tavalyinak ...

— A kisebb termés minek tulajdonítható?

— Először is az idén az időjárás eltért a megszokottól. Megfigyeléseink szerint ugyanis — a fajtákat is eszerint válogatják a gazdaságok — a korábbi években május—június eleje volt a csapadékosabb, június második fele, július eleje a szárazabb.

Másodszor változatlanul az a véleményem, jobb munkával a kedvezőtlen hatások mérsékelhetők. Erre bizonyíték 11 mezőgazdasági üzem példája, amelyekben hektáronként több mint 6 tonna kenyérgabonát takarítottak be, s ezzel a világ búzatermesztőinek élvonalába tornázták fel magukat. Ameny- nyire büszkék vagyunk az ő eredményeikre, legalább annyira lehangoló, hogy több gazdaságban jóval a 3 tonnás hektáronkénti termés alatt maradtak.

— Milyen is volt tulajdonképpen ez az aratás?

— Sajnos, az alkatrészel- lását alatta maradt a minimális követelményeknek. Az álló, gyomtól mentes búzák a viszonylag kedvező idő, könnyű aratást tett lehetővé, de a betakarítás végén már súlyos gondok voltak az alkatrészhiány miatt. Volt olyan üzemünk, ahol egyszerre négy kombájn állt alkatrészhiány miatt. Arról is szóltam már, hogy egy kombájnra kisebb terület jutott, nőtt az arató-cséplők teljesítménye. Határozott véleményem, hogy a tsz-ekben, állami gazdaságokban tovább kell korszerűsíteni a kombájnparkot. A rövidebb betakarítási idő ugyanis, az ideihez hasonlóan csökkentheti a szemper- géssel járó veszteséget.

— És az üzemek közötti gépátcsoportosítás?

■— Erre most kevesebb példa volt. Az üzemek bíztak saját erejükben. Bérkombáj- nolás pedig költségmegtakarítás címén alig fordult elő.

— Milyen következtetéseket vont le az idei betakarításból?

— Az utóbbi években gyors -ütemben korszerűsödött a mezőgazdasági géppark. Nem tartott ezzel lépést a Gabonaforgalmi és

Malomipari Vállalat átvevőhelyeinek korszerűsítése.

A nagyobb termés érdekében tovább kell folytatni az ésszerű fajtamódosítást.

Ugyanakkor őszintén meg kell állapítani, a tavaly őszi gyengébb minőségű talajelőkészítésnek is köze volt a kisebb terméshez.

Ezen most a betakarítást végzők áldozatos, jól szervezett munkája már nem tudott segíteni. A 115 ezer hektár búza betakarításában mintegy 120 kombájn, több ezer szállító jármű, 6500 ember vett részt. Munkaerő hiányában sok kombájnos váltótárs nélkül dolgozott.

Az aratás az elmúlt évekhez képest 10 nappal korábban kezdődött, és jóval korábban fejeződött be. Ezt az előnyünket még most is tartjuk. A kombájnok még nem tértek pihenőre, hiszen több mint nyolcezer hektáron vár aratásra a tavaszi árpa, a zab.

A szervezett előnyt arra kell felhasználni, hogy a trágyázás, a talajmunkák, a nagy őszi hajrá előtt befejeződjenek. Sajnos, ebben a munkában igen nagy a szóródás, a jól felszerelt gazdaságokban már a talaj munkák zömét is elvégezték, még másutt a szalmabetakarítás üteme sem kielégítő. A nyugtalanságra azonban nincs különösebb ok, jó szervezéssel, egymás kölcsönös segítésével olyan minőségű vetőmagágyat készíthetnek a gazdaságok, mint még soha.

Kepenyes János