Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-25 / 173. szám
1981. július 25., szombat H jövőben kapjon többet a falu Beszélgetés lantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén elfogadták a településfejlesztési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettestől kértünk nyilatkozatot : — Tíz éve lépett életbe a településfejlesztési koncepció. Mi indokolta ennek fe- felülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy évtized alatt sok minden változott, igen nagyot fejlődött az ország. Ezekben az években lényegében befejeződött a szocialista iparosítás extenzív szakasza, s ezzel együtt járó ipartelepítés, aminek viszont óriási hatása volt a településfejlesztésre. Korábban teljesen, vagy nagyobb részben mezőgazdasági jellegű helységek iparosodtak, s ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak hatással volt a településfejlesztésre a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, a korábbi kis szövetkezetek egyesülése, összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy évtized alatt a makroszerkezet stabilizálódott, ezért is át kellett tekinteni a településhálózat-fejlesztési elképzeléseket és teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztettük a módosításokat. Természetes, hogy hosz- szú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon is beleszól a mindennapi gyakorlat. Nagyon fontos célja volt a településhálózat-fejlesztési koncepciónak a város és falu közti különbségek csökkentése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csökkentek — ami az átlagot illeti. Voltak és vannak azonban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűztük azt is, hogy Budapest „egyeduralkodó” szerepét mindjobban ellensúlyozzák az ország más nagyvárosai, elsősorban az úgynevezett kiemelt felsőfokú központok, a megyei városok. — Mennyiben hatott a településfejlesztési koncep• ció az aprófalvak elnéptelenedésére? — Divatos téma lett ez mostanában, sokat olvasunk, hallunk a falvak elnéptelenedéséről, méghozzá úgy, mintha ez valami magyar sajátosság lenne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb eu_ rópai országban korábban zajlott le. Ügy is mondhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosítás, ami nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nagyjából egy időben zajlott le. A fiatalabb korosztályok városba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet találni, s egyáltalán nem a településfejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncepció gyakorlatilag az ötödik ötéves terv időszakában kezdett hatni, a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval korábban elkezdődött. — Mégis: gyakori és jogos panasz, hogy a kisközségek nemcsak hogy nem kapnak, hanem szinte „mindent elvisznek” belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb településeknek többet kell kapniuk központi és megyei erőforrásokból is. A koncepció módosításában azonban szerepel az is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anéjkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szintet a legkisebb falvakban is biztosítani kell, tehát legyen mindenütt villany, víz, napi áru- szükségleteket kielégítő bolt, továbbá az alapellátást adó egészségügyi, oktatási intézmény, és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítésére könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt eddig, hogy a településfejlesztési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli település” meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi” szót, tehát egyszerűen „szerepkör nélküli településinek tekintettek egyes községeket, ebből kiindulva elvonták tőlük a helyben képződött eszközöket, s ezek egy részét városfejlesztési célokra használták fel. — Milyen változások várhatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb, településhálózati szerepkör eléréséért mesterségesen duzzasztották fel egyes városok népességszámát, és ezért nem tudott lépést tar" tani a városok népességnövekedésével az infrastruktú- ra fejlesztése. Ezentúl nem orientálhat a népességszám ilyen fejlesztésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottságának helyzete. Változás az is, hogy a jövőben a településeket nem önmagukban vizs-' gáljuk és tervezzük, hanem településcsoportonként, ha úgy tetszik: a vonzásközpontot vonzáskörzetével együtt. — Ugyancsak a kormány által elfogadott módosításban olvasható, hogy „az agglomerációk „összefüggő városias térségekként fejlesztendők”. Mi tette szükségessé ezt? — Egyre erősebb — csakúgy, mint világszerte — az agglomerálódási tendencia, vagyis a különböző településekről, kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvárosok, elsősorban Budapest közvetlen környékén telepszenek le. Ez teljesen érthető, hiszen ott még megtarthatják bizonyos mértékig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmódjukat, mint a városokban, esetleg lakótelepeken. Emiatt egyes nagyváros környéki települések lélek- száma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlődése. A településfejlesztési koncepció módosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni az agglomerációk fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a közművesítésben, szociális-kulturális ellátásban, általában az infrastruktúrában. Az ösz- szefüggő városias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó településeket egy összefüggő, nagy fejlesztési egységnek kell tekinteni, ahol a regionális létesítmények kialakítását kell az egyedi megoldásokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenntartása megköveteli az agglomerációba tartozó tanácsok szoros együttműködését. — A határozat hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes települések természeti, demográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételével • az öntevékenység kibontakoztatására, a helyi kezdeményezések támogatására”. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Igen sok lehetőség van még, amit nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenforgalomba bekapcsolódhatnának zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek községeinek ma még kihasználatlan lehetőségeire. Ilyen helyeken a megyei eszközöket annak arányában fogják szétosztani, amennyire maguk a helybeliek mozgósítják erőiket. Vonatkozik ez a helyi erőből történő kisebb építésekre épp úgy, mint a társadalmi munka igénybevételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpolitikára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóváhagyásába. Ahol így készítik el a terveket, ahol a lakosságot bevonják a tervezésbe, és a kivitelezésbe egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett értékekre, mert valóban sajátjuknak érzik — mondotta befejezésül Jantner Antal miniszterhelyettes. Várkonyi Endre A Békéscsabai Vegyesipari Vál lalat saját szabadalma alapján az idén megkezdte a Simplex, szilárd tüzelésű kazánok gyártását. Az idén 500-at készítenek az igen magas, 76—82 százalékos hatásfokú kazánból, jövőre ennek a többszörösét gyártják. A kazántestek felületkezelés után kapják meg burkolatukat Fotó: szekeres András Márciusban nyílik az új SZOT—Csepel gyógyüdülő „Hogy lehet nyári szezonban egy gyógyüdülőt bezárni?” „Nagyon előrelátó szervezésre vall, hogy nyáron nem fogadnak vendéget a SZOT—MEDOSZ-gyógy- üdülőben.” Ilyen, és ehhez hasonló megjegyzéseket hallani városszerte, amióta elterjedt a hír, hogy május végén becsukta kapuját a gyulai SZOT—MEDOSZ. Ami igaz, az igaz, valóban nem fogadnak vendéget május vége óta. Hogy miért? Erről beszél Dömény Ferenc, a gyógyüdülő csúcsvezetője. — Nem pillanatnyi elhatározás szülte ezt a döntést. Még 1977"ben, amikor az új SZOT—Csepel gyógyüdülőt tervezték, és lerakták az alapkövét, a tervek már úgy készültek, hogy a két üdülő szerves egységet alkosson. Akkor úgy határoztak, hogy az új üdülő átadása előtt néhány hónappal a közművek összekötése miatt nem fogadunk vendégeket. Ez az egyik ok. A másik: a SZOT—MEDOSZ- gyógyüdülő immár 11 esztendeje üzemel, s ez idő alatt több mint 100 ezer vendéget fogadtunk. Az eltelt időszak alatt nagyobb felújításra. karbantartásra nem került sor. így, amíg a közműveket átkötik, a régi kazánokat nagyobbakra cserélik, amelyek már mindkét egységet ellátják, ezt pedig téli időszakban nem lehet megoldani. - Éppen ezért, már tavaly nem adtak beutalót erre az időszakra. Hogy aránylag rövid idő alatt kész legyünk a munkával, debreceni és hajdú- szoboszlói cégeket kértünk fel a MEDOSZ-gyógyüdülő teljes felújítására. Most végezzük el a festést, mázolást. tapétázást, a vízvezetékek, csaptelepek kicserélését. A tervek szerint a jövő év március 22-én lesz az új SZOT—Csepel gyógyüdülő műszaki átadása. így lehetőség nyílik arra, hogy egy turnusban összesen ezer vendéget fogadhassunk. Elkészülése után az ország egyik legkorszerűbb, legjobban felszerelt és legnagyobb üdülőegysége alakul ki Gyulán. Ugyancsak első ízben nyílik alkalom arra, hogy nyáron, az iskolai szünetek alatt a több gyermekes szülők magukkal hozhassák gyermekeiket Gyulára. Az új üdülőben gazdag kulturális programok várják a vendégeket. Az épület magába foglal egyebek mellett kamaratermet, amelyben színházi előadásokat, filmvetítéseket rendezhetnek. Ugyancsak helyet kap az utazási iroda, és a tervek szerint az eddig is jól bevált arad—temesvári utak mellett tovább bővülhet a külföldi utak köre. Szélesebb választékot kínálnak majd belföldi utakból is. Lesz játékautomata-terem, szauna, kondicionáló terem, a tetőn terasz presszóval és bárral, a szabadban pedig különböző sportjátékokra tenisz-, kézilabdapálya. A SZOT, közösen a Csepel Művekkel, a fürdő további gyógyfejlesztéséhez 10-10 millió forint anyagi támogatást ad. Ezzel megoldható, hogy együttműködve a vízművekkel, összehangoltan fejlesszék a gyógyászati részt. Ennek egyik, már is látható eredménye, hogy a fedett fürdő tehermentesítésére faszerkezetű borítást kapott a kinti gyógymedence. A jelenlegi vendéglátó kerthelyiségének területén kupolás fedett gyógymedence épül, amelynek kiviteli tervei már elkészültek. Várhatóan egyre többen érkeznek gépkocsival az üdülőbe, ezért vált szükségessé a parkolóhelyek bővítése. Ez elkészült, 200 gépkocsi fér el az épület körül. Kép, szöveg: Béla Ottó * * * A szerkesztőség megjegyzése: a gyulai SZOT—ME- DOSZ-üdülő lapzártakor kapott értesülésünk szerint ismét fogadja a vendégeket. Ha némi késéssel is, de jövő tavasszal már vendégeket fo gadhat az új, korszérű Csepel gyógyüdülő Hazánk, Kelet-Eurápa Q Politikai, katonai és ideológiai együttműködés I A nyugat-európai országoknak amerikai irányítás mellett az 1949-ben létrejött NATO-ba való katonai-politikai integrálódási folyamata 1954-ben zárult le, amikor az NSZK-t felvették a szervezetbe. A kollektív európai biztonsági rendszer és a német kérdés megoldásáI ra irányuló erőfeszítések ismét sikertelenek maradtak. Az új európai helyzet követelményeinek megfelelően a Szovjetunió és a többi ke- let-közép-eűrópai szocialista ország (Jugoszlávia kivételével) 1955 májusában — az osztrák államszerződés megkötésével és a külföldi csapatok Ausztriából való kivonásával egyidejűleg — Varsóban kollektív barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést (Varsói Szerződés) kötöttek. Az Európa területére érvényes szerződés egyesített fegyveres erőt hozott létre, közös katonai irányítással. A szervezet legfelső szerve a Politikai Tanácskozó Testület. A tagállamok 1960 óta rendszeresen tartanak közös hadgyakorlatokat. Albánia 1962 óta gyakorlatilag nem vett részt a szervezet munkájában, 1968 szeptemberében pedig — azt követően, hogy öt szocialista ország katonai segítséget nyújtott Csehszlovákiának — formálisan is kilépett. A nemzetközi helyzet alakulásának megfelelően a tagállamok egyre nagyobb figyelmet fordítottak politikai együttműködésük bővítésére is. Az évek során a Politikai Tanácskozó Testület vált a jelentős külpolitikai kérdésekben való állásfoglalások egyeztetésének legfontosabb fórumává. A katonai integráció továbbfejlesztése érdekében 1969 márciusában létrehozták a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát, a Katonai Tanácsot és az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnokságát is. A szocialista országok a sokoldalú együttműködés fejlesztése mellett nem hanyagolták el a kétoldalú kapcsolatok erősítését sem, 1965—72. között megújították barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéseiket, illetve ilyet kötöttek az NDK-val. Az önmagát elszigetelt Albániára a hatvanas években csak a kínai kulturális forradalom gyakorolt némi külső hatást (például számos vezető pártkádert vidékre küldtek, csökkentették a háztájit, 1967-ben bezárták az országban fellelhető 2169 mecsetet és templomot, még vörösgárdisták is megjelentek). Némi javulást jelentett, hogy Albánia 1968—71 között helyreállította diplomáciai kapcsolatait Görögországgal, Bulgáriával és Jugoszláviával. A Varsói Szerződés tagállamai közül egyedül Románia tartott fenn változatlanul jó kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. 1970 —71-ben R. Nixon Bukarestbe, N. Ceausescu pedig Washingtonba látogatott. Románia nem vett részt a többi európai szocialista ország 1968. augusztusi csehszlovákiai közös katonai segítség- nyújtási akciójában sem. A hatvanas évek végétől — a sok múltbeli konfliktus és sikertelen föderációs kísérletek emlékével terhelt — a balkáni országokban megerősödtek az össz- balkáni együttműködés jelentős javítását célzó törekvések. Ezt egyes vitás kérdések időnkénti kiújulása sem akadályozta meg. A "kelet-közép-európai szocialista országok együttműködésében egyre nagyobb-szerepet kapott az ideológiai munka, tekintettel arra, hogy az enyhülési folyamat előrehaladtával a két világ- rendszer közötti harc a gazdasági-ideológiai területre tevődött át. Az ideológiai együttműködés és a burzsoá propaganda fellazító tevékenysége elleni együttes küzdelem alapját az azonos társadalmipolitikai célok, és a marxizmus—leninizmus elvei je-
