Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

198 L július 3., péntek lEHillMTd II lakásépítés lehetőségei és teliételei IV. Felkészülés az építésre Nem elég az elhatározás — Nagyobb teherhez több támogatás Manapság divatos, prakti­kus. ugyanakkor könnyen ke­zelhető gyermekruhák kap­hatók. Persze, azért még sok a gond, hiszen a babakelen­gye összeállításától az érett­ségiöltöny megvásárlásáig hosszú az út. Precíz statisz­tikusok kiszámították: amíg egy emberpalánta felnő, át­lagosan 80 ezer forintot for­dítunk a ruházkodására. Ezt a megterhelést azonban nem egyedül a szülők viselik, mert az állam ennek egy- harmadát magára vállalja. Méret és nyereség A gyermekruhák gyártásá­nál, forgalmazásánál és meg­vételénél a legtöbb vihart kiváltó ok az ár. Elégedet­lenkedik a gyárigazgató, zsör­tölődik a vevő. Az előbbi azt teszi szóvá:'miért kerül pél­dául 20 forintba egy mű­anyag cipzár, ugyanakkor 60 forintért kénytelenek adni a rugdalózót. Világos, hogy a kicsinyeknek készülő ruhák­kal, cipőkkel többet kell baj­lódni, mint a felnőtt méretű­ekkel. Az sem elhanyagolha­tó: a rengeteg méretállás nö­veli a műszakiak dolgát, az önköltséget, a pepecsmunka nehezíti a szervezést, s mindez együttesen rontja a hatékonyságot. A nagyobb méret, nagyobb nyereséget hoz. De miért elégedetlenkedik a vevő? Látja és tudja, hogy a gyermekruhákhoz sokkal kevesebb anyagra van szükség, mint a felnőtthöz, és az árak ezzel még sincse­nek arányban. Igaz, vannak olyan szülők, akik a drágább holmikat keresik. Az ipar és a kereskedelem feladata, hogy a változó igényeket ki­elégítse. Csakhogy ez nem olyan könnyű. Nemrégen a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálta a gyermek­ruhák gyártásának, forgal­mazásának körülményeit. Megállapították, hogy az el­lenőrzött gazdasági egysé­geknél önálló piackutatás van. Az úi kollekciókat áru­bemutatókon ismertetik, köz­vetlen kapcsolatot tartanak a nagy- és kiskereskedelmi vállalatokkal. A gyártmány­fejlesztési szakemberek fi­gyelemmel kísérik a divatin­tézet és a formatervezők munkáját. Ennek ellenére akadt két üzem, ahol a gyer­mekruházatot teljesen figyel­men kívül hagyták:semmifé­Nemdohányzó vonatok Az új menetrend életbelé­pése óta, a gyakorlatban azonban csak egy-két hete figyelmeztetik a hangosbe­mondókon, s a vonatokon a jegyvizsgálók az utasokat ar­ra. hogy tartózkodjanak a dohányzástól. A rendelkezés szerint a pályaudvarokon, a vasútállo­másokon kijelölt helyiségek­ben engedélyezik csak a do­hányzást. (A tilalom nem vo­natkozik a nyitott peronok­ra és az előterekre.) A mel­lékvonalak forgalmát lebo­nyolító csehszlovák motor­kocsik, a népszerű „Piros­kák” ezentúl nemdohányzó vonatként közlekednek. A rendelkezés valamennyi vasútigazgatóság területén összesen több mint ezer vo­nat utasait érinti. A MÁV július végéig tü­relmi időt ad az utazóközön­ségnek, ez persze nem jelen­ti a dohányzási tailalom fel­oldását. A szabályok meg­szegőit egyelőre figyelmezte­tik, s felkérik a dohányzás mellőzésére, augusztustól azonban már érvényesítik a vasúti díjszabás ide vonat­kozó rendelkezéseit. le piackutatásra nem került sor. Úr és érdekeltség Az ioar kínálatának és a kereskedelem igényeinek összhangját a népi ellenőrök nem tudták aprólékosan fel­mérni. Viszont az öt ipari vállalat és szövetkezet a ke­reskedelem által közvetített lakossági kívánalmakat csak részben teljesítette. Ennek' egyik oka az, hogy az ösz- szes termelésen belül a gyer­mekruházat részaránya átla­gosan csupán 10 százalék, amely állandóan csökken. Némi magyarázat erre: a belföldön értékesített cik­keknél csökkent, másutt nőtt a termelői ár. A jövedelem­szint is változó, de minden­képpen figyelemre méltó, hogy az öt közül csak egy vállalatnál emelkedett a jö­vedelmezőség. Ma már a tőkés export és a bérmunka két- és ötszörös jövedelme­zőséget garantál a belföldre termelthez képest. Érthető, hogy csaknem mindenütt elő­térbe helyezik az exportot, mert erre többek között hi­telt is kapnak. Az V. ötéves terv idősza­kában lényeges előrelépés történt a gyermekruha-ellá- tásban. Ugyanakkor az is igaz. hogy a gazdasági dön­téseknél a nyereség, a gaz­daságosság a meghatározó. A már említett öt termelő üzem egyikében például 1978-ban a lányka felsőruhá­zat 20,6. egy évvel később 6,5 százalék' nyereséget ho­zott, míg tavaly 11,7 száza­lékos veszteséggel zárták az esztendőt. Ugyanez a hely­zet a csecsemőruházatnál is. t"-r a vállalatok és a szövet­kezetek nagy része ebben a tervidőszakban sem fejleszti a gyermekruhagyártást, amelynek elsődleges gátja az export szabályozta árszínvo­nal. Igény és demográfia Ezek után kérdezhetjük: öltözködhet-e a gyerek1 diva­tosan, korszerűen? A válasz egyértelmű: igen. A baj in­kább az alacsony és a köze­pes jövedelműekkel van, akik nem mindig találják meg a boltban a megfelelő gyermekholmit. A tömegfo­gyasztási cikkek' beszerzésére nagy gondot fordítanák ugyan a kereskedelmi válla­latok, de csupán tapasztala­taikra hagyatkoznak a ren­deléseknél. A demográfiai változásokat sem elemzik azon egyszerű oknál fogva, hogy adatokat egyáltalán nem. vagy tévését kapnak. A megyei Univerzál Kiske­reskedelmi Vállalat meg is vett néhány ezer gyerekko­csit, amelyet végül is fele áron volt kénytelen ajánlani, nem sok sikerrel. A Békés­csabai Kötöttárugyár az új csecsemőméret-állás szerint legyártotta az 51 centis rug­dalózót, holott ezeket szinte efvetlen gyerekre sem tud­ják ráadni. A méretskála a korábbinál bővebb, a közepeseket kere­sik leginkább. A magasra nőtt, vékony és a duci gye­rekek azonban alig kapnak' magukra nadrágot, konfek­cióruhát. Sajnos, az is jel­lemző: az iskolai köpenyek ujia rövid. Tetézi a szülők gondiát, hogy kevés a szin­tetikus alapanyagokból ké­szült gyerekruha. Szűk a vá­laszték a nadrág-mellény- kertésznadrág kompozíciók­ból, motoros zekékből, sza­badidő-ruházatból. Elvétve lehet hozzájutni az olcsó és könnyen kezelhető ciklon- és műszőrmeáruk'hoz. Javult az ellátás viszont a kevert szálas anyagokból készült mérettartó tréningruhákból. Felelősség és kockázat Az ellátást a szerződések hiánya, a rendelések hosz- szú átfutási ideje is befo­lyásolja. A nagy- és a kis­kereskedelem nem köt szál­lítási szerződést. Miért? Mert az ipar sem hajlandó erre. Velük pedig az alapanyag­gyártók nem állnak' szóba. Csodálkozhatunk-e azon, hogy így a szállítók a meg­rendeléseket sem mennyi­ségben, sem választékban nem teljesítik. Sőt. vissza­igazolást sem küldenek, ahogy esik úgy puffan ala­pon szállítanak. Ezért is fur­csa, hogy az iparvállalatok olvkor féléves szerződések­hez ragaszkodnak, de a 150 naposhoz mindenképpen. Árakat viszont gyakran nem közölnek, szerződés hiányá­ban az ármódosítás ellen aligha lehet fellépni. A népi ellenőrök 400 szü­lőt kérdeztek meg az alsó- és a felsőruházat kínálatáról. Ezt 22 százalékuk' javulónak, 43 százalékuk a korábbi évekkel azonosnak, 35 száza­lékuk pedig rossznak tar­totta. Mindez meghatározza a további teendőket is. Bár­mennyire ellentmondásos a gyerekholmik' előállítása, gyártani kell, mert az áru­ellátási felelősség erre köte­lez. Még kockázat árán is! Van megoldás. Többek kö­zött az alapanyaggyártók, a konfekcionálók és a kereske­dők közös érdekeltségének a megteremtése. Seres Sándor Cikksorozatunk bevezető­jében már említettük, hogy a lakásépítésnek két fő for­máját különböztetjük meg. Az egyik az állami lakásépí­tés, amelyet korábban rész­letesen ismertettünk, a má­sik a magánlakás-építés. Mielőtt azonban a magánla­kás-építés különböző formá­it és azok változó pénzügyi feltételeit részleteznénk, in­dokolt, hogy számba vegyük az anyagi felkészülés mérté­két, előfeltételeit és a külön­böző támogatások, kedvez­mények lehetőségeit. SAJÁT ERŐ A lakásépítkezések és -ér­tékesítések hiteltámogatásá­nál, továbbá az egyéb építé­si hiteligények elbírálásánál alapvető rendező elv az, hogy ezek a hitelek a saját megtakarítás kiegészítését szolgálják, a különböző la­kás- és építéspolitikai célok­hoz kapcsolódó feltetelrend- szer szerint. Röviden fogalmazva te­hát, a hitelek igénybevételé­hez saját erő szükséges. En­nek mértéke építési módok és építkezési helyek szerint különböző, figyelembe véve a lakosság teherbíró képessé­gét. Cél a saját megtakarítá­sok lehetséges mértékű be­vonása. Nem támogathatók hitellel az olyan építkezések, ame­lyeknél a saját megtakarítás teljes mértékben nem áll rendelkezésre, illetve, ha az építkezést nem reális építési költség alapján kívánják megvalósítani. A párt és a kormány kü­lönös gondossággal törekszik a lakosság lakáshelyzetének állandó javítására és az in­tézkedései is ezt a célt szol­gálják. A munkások és ala­csony jövedelmű dolgozók, nagycsaládosok lakásigényei­nek többségét — a lehetősé­gekhez képest — elsősorban az állami bér- és tanácsi ér- tékesítésű lakásokból elégíti ki. Erről már korábban szó volt. Mindezek mellett figye­lemmel kísérik a lakosság teherbíró képességének ala­kulását, és ha szükséges, a pénzügyi és a hitelfeltételek változtatásával gondoskod­nak arról, hogy a növekedő lakásárak ellenére a lakos­ság terhe csak a teherbíró képességével arányosan nö­vekedjék. Ezt szolgálják a mostani változtatások is. Ez egyben viszont azt is jelzi, hogy minden lakáshoz jutási for­mánál jelentős anyagi ter­heket kell vállalni mind­azoknak, akik lakásproblé­májuk megoldására vállal­koznak. A VI. ötéves tervidőszak­ban tervezett 370—390 ezer lakásból állami eszközökből — takarékos költséggazdál­kodással — 115—120 ezer la­kást kell építeni. Tehát 255 —270 ezer lakás állami tá­mogatással, magánerőből épül. Ennek pedig előfeltéte­le az anyagi felkészülés. A jogos lakásigények kie­légítésének tehát előfeltétele az, hogy mindenki anyagi ál­dozatot is vállalva, megfelelő erőfeszítéseket tegyen jogos igényének kielégítése érde­kében. Azaz céltudatosan, terveszerűen takarékoskod­jék az anyagi feltételek meg­teremtése érdekében. IFJÚSÁGI BETÉT Ezt célozza a szintén ja­nuár 1-től életbe lépett új szabályozás, amely az ifjúsá­gi takarékbetét kedvezmé­nyeit bővítette. A pénzügyminisztériumi rendelet szerint az ifjúsági betét kedvezményezettje le­het minden olyan állampol­gár, aki 35. életévét még nem töltötte be. Tehát megszűnt az alsói korhatár, a felső pe­dig 35 évre módosult. A havonta fizethető ösz- szeg is módosult, s megszűnt az eddigi maximális 800 fo­rintos felső határ. A betét összege tehát a takarékosság időtartama alatt bármilyen, százzal osztható összegre fel­emelhető. További kedvezmény, hogy az ötéves takarékossági idő­szak eltelte után a megál­lapodás — az eddigi öt év helyett — határozatlan idő­re meghosszabbítható és mindaddig, amíg a betét meg nem szűnik, a megtakarítás után évi ötszázalékos kama­tot és egy százalék prémiu­mot térít az OTP. A külön kölcsön felhasz­nálási köre is bővült. Az ed­digieken kívül most már igénybe vehető toldaléképí­tésre, emeletráépítésre, tető­tér-beépítésre, továbbá nem lakás célját szolgáló helyi­ségek lakássá történő át­alakításához is. A külön köl­csön felvételére az eddigi két év helyett három éven belül van lehetőség. A külön kölcsön maximális összege is emelkedett. Üj lakás építése, vagy ál­lami szervtől történő vásár­lás esetén 70, egyéb esetek­ben 60 ezer forint. MEGTAKARÍTÁSOK ÉS TÁMOGATÁSOK A fiatalok anyagi felké­szülésének tehát szervezett formája van, az ifjúsági ta­karékbetét. Viszont joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit csináljanak azok, akik elmúltak harmincöt évesek? Nos, a különböző lakásépíté­si formák hiteltámogatásá­nak és kedvezményes felté­teleinek az igénybevételéhez a saját megtakarítás legke­vesebb mértéke — éppen az arányos teherviselés érdeké­ben — meghatározott. Ennek biztosítására pedig tervsze­rű családi gazdálkodás mel­lett takarékosság szükséges. Az új szabályozó rend vi­szont számos kedvezmény olyan igénybevételére nyújt lehetőséget, amely saját megtakarításként vehető igénybe lakásépítés, vagy vásárlás esetén. Ilyen példá­ul, amit az állami bérlakás­nál említettünk, hogy ha valaki lemond az igényének meg nem felelő bérleti jo­gáról, akkor a lakás hasz­nálatbavételi díjának há­romszorosát kapja. Ugyanígy azok részére, akik bérlakásra jogosultak, de vállalják a telepszerű, többszintes lakásvásárlással járó terheket, és részükre a tanácsok takarékpénztári be­ruházásban épített lakást juttatnak, akkor azt függet­lenül a foglalkozásuktól, az állami vállalatok munkásai­nak kedvezményeivel vásá­rolhatják meg. Ennek azon­ban előfeltétele, a legalább 20 százalékos munkáltatói támogatás. ARÁNYOS TEHERVISELÉS Az állami bérlakások, a ta­nácsi értékesítésű lakások mellett tehát a magánlakás­építés és az ide számító OTP-beruházásban épülő la­kások vásárlásához is szük­séges a kiterjedt állami tá­mogatás és hitelnyújtás mel­lett az anyagi felkészülés. Az arányos teherviselés tehát már az előfeltételeknél érvé­nyesül. Emellett az állami ked­vezményeken és támogatáso­kon túlmenően az építési formáktól függően érvénye­sül a tervszerű differenciá­lás a különböző hitelek visz- szafizetési feltételeinél is. Ezt a törekvést szolgálják a munkáltatói kölcsönök nyújtására irányuló szabá­lyozások is. A közelmúltban adták át Gyulán a DÉMÁSZ újonnan épült kirendeltségét. A modern, jól felszerelt, háromszintes épület több mint 10 millió forintba került. Ezzel jelentősen javult az itt dolgozók szociális körülménye, hiszen eddig a század- fordulón épített, omladozó falú épületegyüttesből kellett nagy nehézségek árán biztosítani a város villamosenergia-ellátását Fotó: Béla Ottó Értelmetlen halál Nyakunkon a kánikula. A hűvös tavaszi napokon már alig vártuk. Most pedig mindannyiunk számára terhes. Tapad hoz­zánk a ruha, az árnyékos helyet keressük, a munkaidő is lassabban telik. Aki csak teheti, igyekszik ki a természetbe, a fo­lyók, a strandok: a vizek közelébe. Így is van ez rendjén: a kánikula mindenkit megvisel, keressünk hát minél többen fel­frissülést, de önmagunkra és másokra is kiterjedő felelősséggel. A nyári hőség ellen a víz ad talán leg­inkább enyhet, de nagy veszélyforrás is. Hazánkban az elmúlt öt év alatt 1334 em­ber fúlt a vízbe. A Békés megyei árvíz- katasztrófát vízhalál nélkül vészeltük át. Nem természeti katasztrófa tehát a sok emberhalál. Csaknem fele a haláleseteknek abból származott, hogy felhevült testtel ro­hantak a vízbe, vagy tiltott helyen próbál­tak enyhet keresni a meleg ellen. Egyik esetben szívbénulás állt be, másik esetben az ismeretlen viz veszélyeit becsülték le. Az alkoholos állapotban fürdőzők közül százötvenen már sohasem józanodnak ki. Szomorú statisztika ez, s még inkább azzá teszi az a 232 tizennégy éven aluli gyer­mek, akik a kellő szülői tilalom hiánya, egymás iránti figyelmetlenségünk, vagy a virtuskodás okán lelték halálukat. Megyénket sem kerüli ez a halálnem. Nemcsak a Körösök vize jelent veszélyt, hanem talán sokkal inkább a veszélytelen­nek vélt gödrök, tavak. Pár hete az egyik battonyai megyei tanácstag zaklatottan mesélte, hogy a téglagyári gödrökben hor­gászva segélykiáltásokra figyelt fel. A tó közepén egy gyerek fuldoklóit, társai a parton nézték kétségbeesve, vizesen. Előbb még fürödtek, csak társuk halálkiáltása kergette partra őket. Az utolsó percben si­került kimenteni a fuldoklót. Az most mellékes, hogy a gyerekek egyszerű „kö­szönöm” nélkül tűntek el, de az már nem, hogy otthon senki nem kérte számon a csaknem halálos fürdőzést egyik gyermek­től sem! Rajtunk múlik, hogy e nyáron hány ál­dozatot követelnek a vizek. Tanuljunk végre a gyászos példákon, amelyekből csaknem mindenki ismer egy-két vagy sokkal több esetet. A késői siránkozásnál mindig többet ér, ha ma vigyázunk önma­gunkra, gyermekeinkre, egymásra. — g — Ipar, kontra kereskedelem Felnőtt szemmel a gyermekruházatról

Next

/
Thumbnails
Contents