Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
1981. július 23., csütörtök 0 IZUliUKTitö Automatizálásé a jelen Az automatizálásé a jövő, s hozzátehetjük: a jelen is. Már működik a világban robotüzem, melynek falai között alig pár száz mérnök irányítása mellett automata sorokról automatikák emelik le a kész, automata vezérlésű szerszámgépeket. Hol tart ma a hazai auto- matikagyártás? Felemás kép alakul ki a választ fogalmazva. Sok ellentmondás lelhető fel ebben az iparágban, amelynek súlya az első megközelítésben még félre is vezetheti az embert. Az automatikák gyártása mindössze egy százalékát teszi ki az ipari termelésnek, s a gépiparban is csak hat százalékkal részesedik. Alacsony az exportrészesedési aránya is. Pedig nincs iparág ma hazánkban, amely ne igényelné az automatizálás magasabb színvonalát; a gépipar például versenyképességét kérheti ettől számon. Egy gépipari termék felépítésében ugyan rendkívül kis hányadot képvisel maga az automatika, ennek ellenére sokszor ezen múlik a termék eladhatósága. Az automatikák előnye nem az iparágban. hanem a felhasználóknál jelentkezik. A statisztikák szerint az elmúlt öt évben 65 százalékkal nőtt hazánkban az automata rendszerek gyártása. Nem ilyen kedvező a helyzet exportjukat illetően. Az MMG Automatika Müvek telemetriái rendszere világhírnévre tett szert a Szovjetunió kis-ázsiai részében, a Vilati számítógépes rendszert szállított a kámai autógyárba, a VBKM sikerrel vizsgázott berendezéseivel az olimpián, a SZTAKI a szerszámgépvezérlés, a KFKI félszáz technológiai folyamatirányító rendszer kidolgozásával fémjelzi a fejlődést. Ám számos területen nem sikerült versenyképesnek maradnunk, mégpedig a műszaki színvonal, Vagy az eladással járó szolgáltatások alacsony nívója miatt. Egy tervhivatali felmérés szerint a hazai automatizálási eszközök fele nem éri el az átlagos nemzetközi színvonalat, a rendszerek, berendezések részegységei pedig egy teljes generációs késésben vannak. Az egyik legnagyobb gondot a párhuzamos fejlesztések okozzák. Szinte minden vállalat, amelyik automataberendezést gyárt, maga akarja előállítani a gyártáshoz szükséges alkatrészek szinte teljes skáláját; nem alakult még ki itthon a vállalatok közötti együttműködés. Az MMG Automatika Művek például a gáz- és az olaj-, a Gamma Művek a víz- és az atom-, a Vilati a vegyi-, a VBKM a szén-, a KFKI pedig a hőenergia hasznosítására - készülő irányítástechnikai rendszereket gyártja elsősorban, s ez a szakosodás látszólag nagyon is ésszerű. Pedig ésszerűtlen, ha azt is tudjuk, hogy a különböző energiahordozók hasznosítására készülő automatizált irányítórendszerek nagyon is hasonlítanak egymáshoz. Mindebből már adódik is a közeljövő feladata: növelni a vállalatok, kutatóintézetek együttműködését. Annál is inkább, mert igen magas az iparágban a koncentráció. A hazai automatizálási eszközök, rendszerek gyártásának több mint a fele három nagyvállalatnál, az MMG-nél, a Vilatinál. és a VBKM-nél összpontosul. Az iparág hátországát is ellentmondások jellemzik. A háttéripar széles területet ölel fel: mérők, műszerek, híradás- és számítástechnikai, elektronikai alkatrészek, eszközök gyártását. Ezek gyártása sincs összehangolva, egy célra 10—12 vállalat készít hasonló eszközöket, s a kis sorozatok vagy korszerűtlen termelés miatt a költségek is aránytalanul magasak. Kézenfekvő a kérdés: miért nem hangolják össze a háttéripari eszközök gyártását? A válasz csak részben elfogadható: mert az érintett vállalatok jórészt nem fő profilban készítik az eszközöket; esetenként csak 4—5 százalék az automatika részesedése az össztermelésben. Az előrelépés nem pénzkérdés. Mint sejthető, sokkal inkább általános szervezési kérdés, amely nem beruházástól, hanem a szellemi „berendezéstől”, az érdekeltségi rendszertől várja a biztató választ. Megyesi Gusztáv Kevesebb baleset a tsz-ekben A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben tovább csökken a balesetek száma; a munkavédelem a legtöbb tsz- ben ma már a termelés szerves részét képezi — ezt állapította meg a TOT átfogó vizsgálata, amely arra keresett választ, hogyan vált be az egy évvel ezelőtti új szabályozás. Ez a termelőszövetkezetek munkavédelmében megszüntette a kettős felügyeletet azzal, hogy a hatósági feladatokat a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályainak műszaki-munkavédelmi felügyelőinek hatáskörébe utalta. A vizsgálat szerint a ko-’- szerűsítés a gyakorlatban bevált. A zökkenőmentes átállást segítette, hogy a szövetkezetekben is folyamatosan fejlődik a munkavédelmi tevékenység; a gazdaságokban szigorították az ellenőrzéseket. A szövetkezetekben a legtöbb baleset 1970-ben volt, akkor 35 ezer 200 ügyet tartottak számon. Az elmúlt évben 21 ezer 119-re csökkent a balesetek száma, az egy évvel korábbihoz viszonyítva ezres nagyságrendű a javulás. Kevesebb a baleset miatt kiesett munkanapok száma. Igaz, még így is félmillió munkanapot kell leírni a termelésre jutó időből az üzemi balesetek miatt. Kevesebb a közlekedési baleset is, az elmúlt ■ évben — az összesítés szerint — összesen 56 jármű okozott üzemi balesetet, kevesebb, mint az elmúlt években bármikor. A vizsgálat arra figyelmeztet, hogy továbbra sem csökkent viszont a súlyosabb kimenetelű balesetek aránya, sőt, ezen a területen az adatok némi visszaesésről tanúskodnak. A vizsgálat alapján néhány területi szövetségnél, ahol még nincs kellő jártassággal rendelkező munkavédelmi szakember, haladéktalanul gondoskodnak munkába állításáról. A tapasztalatok alapján a területi szövetségek belső szabályzataikat is kiegészítik, és a tapasztalatok alapján határozzák meg a munkavédelemmel kapcsolatos további feladataikat. A belpolitikai helyzet zavarossá vált, nem lehetett kizárni nyílt ellenforradalmi hatalomátvételi kísérlet lehetőségét. Ennek megakadályozására a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Magyarország és Bulgária 1968. augusztus 21-én katonai segítséget nyújtott- Csehszlovákiának. A frakció* erőknek augusztus 22-én még sikerült megtartaniuk Prágában a ,XIV. kongresszust”, de a szlovák párt 28-i pozsonyi kongresszusán már a gyors konszolidáció programját képviselő G. Husák lett a párt első titkára. Október 30-án új alkotmányt fogadtak el, amely a csehszlovák államot a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság egyenrangú föderációivá alakította. Kétkamarás központi parlamentet és szö- /etségi kormányt hoztak lét- -e. Mindkét köztársaság salát parlamentet és kormányt capott. Ugyancsak elfogadók a nemzetiségek jogait izabályozó alaptörvényt is. Jelentősen meggyorsult a jolitikai és gazdasági kon- .zolidáció folyamata, amikor .969 májusában G. Husák /áltota fel A. Dubceket a :SKP főtitkári posztján, és ^alakították a KB Elnöksé- >ét. A párt megújulását elősegítette A. Dubcek és mások 1970 januárjában történt kizárása, és a végrehajtott agkönyvcsere. Fontos szo- iálpolitikai intézkedéseket toztak (például bevezették tz ötnapos munkahetet), legnehezebbnek a kulturá- is-tudományos élet helyre- illítása mutatkozott. A CSKP 1971 májusi XIV. kongresszusa megállapította: „Mivel hiányzott a készség az ötvenes években elkövetett hibák és tévedések orvoslására, a tényleges helyzet felmérésére, s nem volt meg a felkészültség, hogy marxista—leninista elemzés alapján határozzák meg a szocializmus építésének programját... törvényszerűen mind a gazdaság, mind az ideológia területén a legkülönbözőbb rögtönzések születtek, és ebből következett a párt dezorganizálódá- sa.” Lengyelországnak az 1960- as években jelentős gazdasági eredményeket sikerült elérnie. 1964—69 között• az ipari termelés 50 százalékkal nőtt, másfél millió új munkahelyet hoztak létre. Azonban sok politikai és gazdasági feszültség megoldatlan maradt. Emiatt 1967—68-ban diákmegmozdulások voltak Varsóban és másutt. A pártvezetésben ismét megsértették a kollektivitás elvét. A beruházási, bér- és szociálpolitika hibái, a nehezen javuló lakáshelyzet, a közellátás problémái — közvetlenül pedig a hús árának emelése. — 1970 decemberében Gdanskban és más tengerparti városokban halálos áldozatokat és sebesülteket is követő megmozdulásokat váltottak ki. Az események következményeként W. Gomulkát a párt élén E. derek váltotta fel. Az új vezetés szakítani kívánt elődei hibáival. E. Gie- rek 1970 decemberi, a rádióban és a televízióban elmondott beszédében kijelentette, hogy: „Gazdaságpolitikánknak és általános politikánknak alapszabálya lesz a realitások számba vétele, a munkásosztállyal és az egész értelmiséggel folytatott széles körű tanácskozás, a kollektivitás és a demokrácia elveinek megtartása a pártéletben és a párt vezető szerveinek tevékenységében. A pártnak mindig szoros kapcsolatot kell tartania a munkásosztállyal, az egész néppel.” Jugoszláviában a tagköztársaságok eltérő fejlettségi szintje és gazdasági növekedési üteme miatt kiújultak a nemzeti ellentétek. Horvátországban sokan úgy vélték, hogy indokolatlanul nagy támogatásban kell részesíteniük a fejletlenebb területeket. Ennek a nézetnek a Horvát Kommunisták Szövetségében is sok támogatója akadt. Az 1971-re kialakult helyzet súlyossága miatt Tito elnök kénytelen volt jelentős tisztogatásokat végrehajtani a horvát (és a szerb) pártban. Ugyanakkor' az 1963-as alkotmány megváltoztatásával nagyobb beleszólást adtak a tagköztársaságoknak saját pénzügyeikbe, a kollektív államelnökségben az egyes köztársaságok képviselői vétójogot kaptak. A krízis veszélyességét mutatja, hogy Tito elnök véleménye szerint még polgárháború is kialakulhatott volna, ha nem teszik meg idejében a szükséges intézkedéseket. A belpolitikában Jugoszlávia változatlanul kitartott az önigazgatás, a külpolitikában pedig az el nem kötelezettség koncepcióaj mellett. Molnár Tamás (Folytatjuk) A lakásépítés félévi mérlege Az év első felében, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva Békés megyében kevesebb lakás épült. Június végéig néhánnyal kevesebb, mint ötszáz lakást adtak át az építők. Az elkészült otthonok közül a legtöbbet Békésen, 58-at — ebből 32 állami — vehettek birtokukba az új tulajdonosok. összességében az elmúlt év első feléhez viszonyítva az elkészült lakások száma a tavalyinak 58 százaléka. Persze nehéz egyértelműen megállapítani az okokat, ugyanis még a tervidőszak elején tartunk. Az eddigi felmérések és adatok szerint a megye lakásépítése az eredeti elképzeléseknél jobban alakult, ugyanis kedvezőbb az előkészítés. Az anyagi lehetőségek területén a tervezés során olyan építésre alkalmas körzeteket tártak fel. amelyeknek az előköz- művesítése olcsóbb, ugyanakkor a tanácsok által biztosított építési területek elő- közművesítését az OTP vállalja. Ilyen lesz például Békéscsabán a Millenneumi lakótelep, mely a tanács és az OTP együttes finanszírozásában valósul meg. A félkész lakások száma az elmúlt évekhez viszonyítva több. A családi és korszerű, több szintes, csoportos családiház-építések aránya megnőtt. Mindez arra vezethető vissza, hogy számottevően javult a megyében az építőanyag-ellátás, ugyanakkor a kis' tételek kiszolgálására jobban felkészültek a TÜZÉP-telepek. Mindezt figyelembe véve, várhatóan a mostani tervidőszakban 17 ezer 500—17 ezer 600 lakás épül Békés megyében, ami mintegy 2 ezer 500-zal több az eredeti elképzeléseknél. A lakásépítést segítik azok a fejlesztési intézkedések is, amelyek megvalósítása folyamatban van. A házgyári termékek Szegedről való szállítását a közútról a vasútra terelték, így minden bizonnyal olcsóbbak lesznek a lakások, mert számottevően csökkennek a fuvarköltségek. A szövetkezeti szektor fejlesztésében a középtéglablokk- ról, a nagyblokkra való áttérés szerepel, s ugyanakkor a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat poligón üzemének rekonstrukciója is napirenden van. Nemcsak a gyártósorok sablonparkját, hanem a lakásokat is korszerűbbé gazdaságosabbá teszik majd. Megyei múlttal — országos jövővel Hogy a krónika elején kezdjük: a Körösök Vidéke Tsz-szövetség küldöttközgyűlése 1975 nyarán döntött úgy, hogy más megyékhez hasonlóan kölcsönös támogatási alapot hoz létre. Mint a KTA alapszabálya kimondja. a közös kalapba tett pénzt azoknak a téeszeknek adja az alap intéző bizottsága, amelyek legjobban rászorulnak. Mégpedig gyorsan és úgy, hogy a rendelkezésre álló keret egyik fele a fejlesztések, másik fele a napi gazdálkodás pénzügyi biztonságát támogassa. Az alapítás óta eltelt öt és fél év. az akkor összeadott egymillió 300 ezer forint, azóta közei ötvenmillióra nőtt. önmagában már ez a tény is az új hitelezési forma népszerűségét jelzi. Tegyük hozzá, a KTA csupán öt százalék kamatot kér a hitelező szövetkezettől, szemben a Nemzeti Bank kilencszázalékos követelésével. Konkurrencia lenne ez? — Szó sincs róla — mondja az intéző bizottság elnöke, Muzslai János, aki „civilben” a mezőberényi Aranykalász Tsz főkönyvelője. — A téeszek hiteligényéhez képest pem nagy ösz- szeggel rendelkezünk, célunk, hogy gyorsan és ezért hatékonyan segítsük a szövetkezeteket. A csekély öt- százalékos kamat is a téeszek hasznát növeli. Tavaly például majdnem hárommillióval nőtt az alap a befizetett kamatokból, tehát eny- nvivel is többet oszthatunk ki az idén. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa megvizsgálta a területi KTA ötéves működését, s szakemberei mindent rendben találtak. Ami ennél is fontosabb, kiemelték, hogy jól forgatják a pénzt az intézők. Ennek jele, hogy évente két kölcsönzőnél fordul meg a közös pénz, kedvező a forgási sebessége, s így hatékony a felhasználása. Mindeddig csak kölcsönről esett szó, pedig az alapszabály lehetővé teszi vissza nem téríthető összeg adását is. Miért tartózkodtak ettől? — Nem akartuk, hogy vita legyen — válaszol Muzslai János — és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt megengedhessük magunknak. Így is alaposan mérlegelünk minden hitel- kérelmet, kikérjük a bank véleményét is, hogy az adott téesz hitelképes-e? Aki megfelel a követelményeknek, az a befizetés tízszereséig kaphat tőlünk hitelt. Fontos, hogy figyelembe vegyük a bankosok véleményét, hiszen az beruházáspolitikát és pénzügyi politikát is közvetít. Való igaz, csakhogy: mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, amelyek esetleg már 1990-ig leterhelték magukat pénzügyileg, hitelképesnek pedig még jó indulattal sem mondhatók? Éppen ezek a gazdálkodó egységek azok, amelyeknek legjobban kellene a pénz. Nem tudnak befizetni az alapba, nem is kaphatnak. Muzslai János szerint: — A veszteséges üzemek sorsának rendezése állsftni feladat, mi erre nem vállalkozhatunk. Se jogkörünk, se pénzünk nincs rá. Gondoljon arra, hogy egy jó üzem is kerülhet pillanatnyi pénzzavarba, például aratás előtt, akkor hozzánk fordul, és mi segítünk. Vagy itt van például a melioráció. Két üzem még a csekély ^aját erőt sem tudta hozzá előteremteni. Megkapták a KTA-hitelt, s így beindulhatott a munka. Júliustól még rugalmasabb az ügyintézés. A rendelkezésre álló pénz egy hányadából, az „alap alapját” képzik, az ebből kapott kölcsön csak 90 napig segítheti egy-egy szövetkezet gazdálkodását. Gyorsan kapja, köteles is gyorsan visszaadni az üzem. Ha nem, jön a büntetés 15’ százalékos kamat formájában. Ez jóval szigorúbb, mint a Nemzeti Banknál, de a kölcsönzők érdekeit szolgálja. Június végén megalakult az Országos Kölcsönös Támogatási Alap. A korábbi tájértekezletek tapasztalatai alapján a Körösök Vidéke Tsz-szövetség mellett működő területi KTA küldöttgyűlése a csatlakozás mellett döntött. Az alapszabály szerint 1982-től kezdik kétmillió forinttal a belépést, ezt az összeget évente növelik, úgy, hogy végleges nagysága elérje a területi KTA húsz százalékát. Megkezdődött tehát a nagyobb, koncentrált pénzügyi forrás létrehozása. Ha csak a tavalyi békési árvízre, a borsodi belvizekre gondolunk — máris indokolt a létrehozása. Az ország nem minden része és nem mindig szenved természeti károktól. A „nagy kassza” pénze így még hatékonyabb segítséget nyújthat a bajba jutottnak, vagy éppen a nagy beruházás előtt állóknak. M. Szabó Zsuzsa
