Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

1981, július 23., csütörtök Találkozás Tahi Tóth Lászlóval — Van-e valami, amit a veled készített eddigi ripor­tok során nem sikerült el­mondanod? — Megbecsülik-e igazán a színészek és a közönség eze­ket az alkalminak mondható nyári fellépéssorozatokat? — Jó a kérdés! Kicsit már én is unom a sztereotip kér­désekre adott sztereotip vála­szaimat. Szinte már lemond­tam arról, hogy egy riport­ból, portréból visszakapom azt, amilyennek tartom ma­gam. Talán nincs is ilyen. Lehet persze, hogy bennem van a hiba: nem merek őszinte lenni, vagy azt hi­szem, hogy belső dolgaim nem tartoznak az olvasóra. De hát nekem ott vannak a szerepeim, melyekben meg­nyílhatok. Például most sem tudok erre a kérdésre vála­szolni, vagy még nem merek. Talán majd egyszer. De ak­kor napokig fogok rajta gon­dolkodni, nehogy felületes legyek. — Hányadik alkalommal játszol a Gyulai Várszínház­ban? — A kritika is, a közönség is és a színészek is elfogultak ezekkel a nyári produkciók­kal, mivel nyáron nincs más színházi lehetőség, és ezek közül is nagyon kevés van, három vagy négy. Igazában még egymáshoz sem lehet hasonlítani őket. „Tehát kell, hogy tetsszen.” Ennek ellené­re több kollégával együtt, én is állomásomnak tartom a gyulai színházi fesztiválon való fellépéseimet. És ha ez az országban 253 kilométerrel nyugatabbra zajlik, akkor ez világhírű fesztivál. Bár'más­hol is lenne ennyi kulturális igényű ember és vezető, mint Gyulán! — Szavaidból úgy tűnik, nagyon őszinte ember vagy. Valóban: számodra mit je­lent ezen a pályán az őszin­teség? — Tavaly játszottam elő­ször, Székely János Huge­nották (Protestánsok) című, Szinetár Miklós által rende. zett darabjában, ami szintén magyar ősbemutató volt, mint idén a Túszszedők. Ran­gos előadásban! Tehát most vagyok itt másodszor. — A színész számára meny­nyiben jelent változást egy- egy nyári vendégszereplés? — Változást annyiban je­lent, hogy kiszabadul az em­ber az ablaktalan, zárt szín­házakból, stúdiókból, műter­mekből, és bekerül a termé­szet alkotta közegbe, s mond­hatni, a természettel méri össze magát. Hogy a mada­rak, a békák, esetleg ,a mennydörgés mellett hogyan él meg az én hangom, az alak, amit teremtettem, s hogy igaz-e. És ebben a kö­zegben jobban kiderül a ha­zug szó, a művi alak. Egye­bek között: összekerül eddig nem ismert kollégákkal, kö­zönséggel. Más várossal. Mert itt más emberek élnek, mint Pesten. Mínuszt annyi­ban jelent: aki nem ismeri eléggé a szakmáját, az e mel­lett a gyors tempójú próba- időszak és -körülmények mellett hamar taccsra kerül, és nem tud elkészülni a sze­reppel. — Itt tényleg lényegesen ke­vesebb idő jut a felkészülés­re, mint a kőszínházakban: a próbák ideje az átlagos két hónapról néhány napra szű­kül. Hogyan sikerül mégis „egész” figurát hozni a pre­mierre? — Erre részben az előb­biekben válaszoltam. Hogy egész figurát sikerült-e al­kotnom, azt csak én tudom, hogy magamhoz viszonyítva léptem-e előre — teljesen mindegy, hogy a kritika di- csér-e vagy szid. Én sem a tavalyit, sem az ideit nem bántam meg. Kevés pálya van, ahol ennyire őszinte lehet, és kell hogy legyen az ember, mint alkalomadtán a mienkén. Egy-egy szerepem nagyjele­netében kifakadok, mindent elmondok a világról, a kör­nyezetemről, társaimról, és főképpen magamról, hogy utána mennyei béke öntheti el a szívemet, hogy most jól megmondtam a magamét. És azzal a tudattal hagyhatom el este a színházat, hogy átne­velhetek a jóra egy ezerkét­száz fős tömeget. Hát hol kell még nekem őszintének lennem? — A Túszszedőknek már vége. Mik a további terveid a nyár hátralevő részére? — Hogy nem a levegőbe beszélek: ösztöndíjasként ta­nulmányutat teszek az olasz- országi ' Assisibe, az ottani színházi és zenei fesztivál ta­nulmányozására Eddig is már sok ilyen helyen jár­tam, Angliától kezdve Fran­ciaországon át Olaszországig, Dubrovnikig. Mindegyik a gyulaihoz hasonló kisváros­ban játszódik, és hiszem, hogy nincs mit szégyenkez­nünk! Csak hát hozzánk nem jutnak el azok, akiknek szin­tén látniuk kellene ezt. Ez az utam augusztus 20-ig tart. Akkor forgatni kezdem a filmgyárbafn Szép Ernő: Vő­legény című filmjének cím­szerepét Vámos László ren­dezésében. Színházamban, a Vígszínházban erre az időre szabaddá tesznek, de játszom tovább eddigi szerepeimet a Házmestersiratőban, a Plato- novban, a Harmincéves vá­gyókban, a Protestánsokban. Szeretnék játszani a Horvai István által rendezendő Si­rályban a jövő szezonban. Mást nem tudok. Most jut eszembe: több tévédarabra kaptam szerződési ajánlatot. Szűcs József Boldog vendégségben (3.) Eredetileg egy nagyon keskeny ösvény vezetett a Kaukázus öt hegyláncán ke­resztül, amelyen — Sztra- bón görög földrajztudósnak, az időszámítás előtti első évszázadból fennmaradt' fel" jegyzése szerint — két em­ber sem tudott kitérni egy­más elől, nem hogy két ösz­vér. Ezen az „ösvényen” ma autóbuszok viszik a tu­ristákat, Tbilisziből Ordzso- nikidzébe: Grúzia fővárosá­ból Észak-Oszétia fővárosá­ba. Az utazás ma — a Grú­ziához tartozó Dél-Oszétián keresztül, az Orosz Föderá­cióhoz tartozó Észak-Őszét Autonóm Szovjetköztársa­ságba — a Paszanauri nevű hegyi falu és üdülőhely Inturiszt-éttermében elköl­tött ebéd bekebelezésére szánt idővel együtt mind­össze hét órát vesz igénybe; Puskinnak gyalog — igaz, ő minden faluban megállt — két hónapig tartott. Azt hi­szem, Puskinnak volt igaza, no meg az idősebb Dumas- nak, aztán Lermontovnak, Lev Tolsztojnak, Majakovsz­kijnak, Csajkovszkijnak, Ru- binsteinnek, akik feltehe­tően szintén lassúbb tem­póban utaztak át ezen a gyönyörű tájon, továbbá Csehovnak, aki szerint „az egész út egyetlen mese”, és az ugyancsak gyalogló Gor­kijnak. aki szerint „ezen az úton íróvá válik a vándor”. apa kívánságát; az őszét herceg azóta is sír, könnyei­nek árja utat vágott a he­gyek között: ez a kanyargó Tyerek. Ami azt illeti, a hercegi könnyek ma apadni látszanak, mivel Oszétiához közeledve a vad folyót egy­re több kisebb vízierőmű szelídíti, s vizének egy ré­szét csöveken vezetik a he­gyeken át a szomszédos Cse- csen-Ingus Autonóm Szov­jetköztársaságba. Hevi központja, Kazbegi. Egykor Sztepán Cmindának jetunió című magyar nyelvű útikönyv tévedése kevésbé vaskos, de kellemetlenebb, a turista ugyanis a leírtak­kal ellentétben nem juthat fel libegőn a Kazbegi fölé magasodó hegyre, a kötél­pálya megépítését csak ter­vezik, s a hegy tetejére épí­tett XIII—XIV. századbeli templomhoz felkapaszkodni csak gyalog lehet. Az úton tovább — miután a piros orrú „részeg”-gel, az „őr”-rel,- továbbá a fel­kiáltójelszerű „segítsen az is­ten” elnevezésű sziklával ta­lálkozunk — egy Gveleti (kígyó) nevű falun keresztül a Darjal-szoros bejáratához jutunk. A hajdani — Sztra- bón szerint bevehetetlen — erődnek már csak a romjai állanak, a szorost elzáró fal­nak, s rajta a kapunak A legenda szerint egy őszét herceg könnyeinek árja vágott utat magának a havas bércek között: ez a Tyerek Az út minden szépségét leírni nekem itt nincs he­lyem, annyit azonban igen, hogy az út legszebb része azután következik, miután a Kaukázus legalacsonyabb hágóján átjutottunk. Ez a Kereszt-hágó, „mindössze” 2395 méter magas, az is­mertebb európai hágók — a Simplon, a Szent Gott- hárd — jóval alacsonyab­bak. A Tyerek folyó völgye, a havas, négyezer méteres bércekkel övezett Hevi vi­déke tárul elénk, jó időben az 5047 méter magas Kaz- beket is látni, amihez a le­genda szerint Amiránit — — a grúz Prométheuszt —, a tűz elrablásáért odaláncol­ták. Egy másik legenda sze­rint a Kazbek maga egy őszét herceg lányába szerel­mes pásztorfiú, aki meg­őszült és heggyé változott, miután kedvesét heggyé vál­ni látta. Mindez egy varázs­ló műve volt, aki így telje­sítette a lányát mindörökre maga mellett tudni akaró A megyei közművelődési moz­galom folyamatos művelődési szakaszában a Megyei Művelődé­si Központ havonta küldött anyanyelvi feladatokat a bene­vezett brigádok tagjainak. A kö­zelmúltban értékelték a kitöl­tött feladatlapokat, és a helyes megfejtők között 100 forintos könyvutalványokat sorsoltak ki. összesen 19 szerencsés nyertes kapott jutalmat. Több alkalommal küldtek olyan nevezték, mégpedig hálából, egy utóbb szentté avanzsált Sztefán nevű szerzetes iránt, amiért a barát — egy ha­talmas felhőszakadást köve­tő sárzuhatag veszélyére fi­gyelmeztetve — az élve el­temettetéstőr mentette meg a falu népét. A falu főterén, a szálloda előtt Kazibeg Cso- pikasvilinek, a vidék egyko­ri urának szobra áll, • e fő­nemes fia szerzett olyan ér­demeket a cári Oroszország hadseregében, hogy halála után róla nevezték el a fa­lut és a hóborította csúcsot is, amelynek neve később Kazbekre torzult. Az író és költő Alekszandr Kazbegi a főnemes unokája volt, az ő tréfájához fűződik egy múlt századbeli francia útikönyv túlzó tévedése. A pásztorru­hát viselő Kazbegi az ittjáró franciák kérdéseire franciá­ul válaszolt, majd — más­más gúnyát öltve — több­ször is elébük került. Az utazók később leírták, hogy ezen a vidéken minden pász­tor tud franciául. A Szov­feladatlapot a mozgalomban résztvevőknek, amelynek kérdé­sei a Világunk témakörben meg­jelölt Élet és Tudomány-cikkek­hez kapcsolódtak. öt hibátlan feladatlap megoldásáért 500 fo­rintos könyvvásárlási utalványt kapott Szamosi Éva orosházi ver­senyző, 200 forintos könyvutal­ványt nyert egy szocialista bri­gád és nyolc versenyző. 14-en pedig 100 forintos .jutalomutal­ványt érdemeltek ki. sincs nyoma már, de a neve él: Darjal, azaz Dari-al, oszétul Alán kaput jelent, ellentétben az útikönyvvel, amely szerint a szorost Grú­zia kapujának nevezik. Hosz- szú alagutakon keresztül visz tovább az út — az egyik mellett keskeny fa- hidacska jelzi a régi ösvé­nyen az egykori grúz—orosz határt —, a szoros közepén látható a jókora „jeremelo- vi kő” (Jeremelov tábornok 1801-ben ezen a kövön írta alá az okmányt Grúziának Oroszországhoz való csatla­kozásáról, az utat csak ez­után kezdték szélesíteni, s noha hivatalosan a cár tisz­teletére a Sándor útja nevet kapta, ám csakúgy, mint azelőtt, ma is Grúz Hadiút néven ismerik), majd egy Larsz (íj) nevű falun át a Nap völgyébe jutunk, bal­ról a Fethusz-hoh (Szomo­rú-hegy) magasodik fölénk, neve egy járványra emlé­keztet, a jobboldali Redon (földsánc) nevű falu pedig a nomád törzsek támadásaira. A Tyerekkel együtt érkezünk Oszétia fővárosába, de ezt csak onnan tudjuk, hogy a jobboldali erdőben egy já­tékszernek tűnő vonatot lá­tunk felvillanni a fák kö­zött (ez a Tyereskováról el­nevezett úttörővasút), to­vábbá. hogy az út balolda­lán egy már elkészült libe­gő drótkötélpálya ível a „bagatell” 1036 méter ma­gas Kopasz-hegy tetején épülő körkilátós étterem­hez ... Aczél Gábor Következik: 4. Oszétia fő~ városa. HANGSZÓRÓ Voimmeko Auttaa? — Segíthetünk? Olykor nagyon magá­nyosnak érezzük magunkat. Ilyenkor jólesne valakivel — bárkivel — szólt váltani. Szerencsére — az esetek többségében — nem mara­dunk magunkra. Vagy még­sem? Lehet, hogy sok a magányos ember környeze­tünkben? Egy biztos. Virágkorát éli — különösen a nálunk fej­lettebb államokban — azok­nak a szolgáltatásoknak a sora, melyeket lelki szerviz­nek nevezhetnénk. Gondol­junk csak a pszichiáterek tevékenységére, a lelki te­lefonszolgálatokra, és mind­azokra, akik célul tűzték ki, hogy segítsenek, vagy meg­éljenek mások nyomorúsá­gából ... Ezt a folyamatot próbálta mikrofonvégre kapni a jú­lius 20-án, hétfőn közvetí­tett „Voimmeko Auttaa? — Segíthetünk?” című rádió­műsor. Váradi Júlia — aki a „Segíthetünk?” műsort szerkeszti — Finnországban járt. Ott próbált nyomára bukkanni á hazaihoz ha­sonló szolgáltatásra. Mint finn rádiós kollégája kalau­zolásával kiderült, szerte­ágazó és kiterjedt segítő- szolgálat működik Finnor­szágban, mind a rádióban, mind pedig másutt. Természetesen, s éppen ez adta a műsor sava-borsát, Váradi Júlia nem elégedett meg e szolgáltatások műkö­désének tényével. Arra is választ próbált keresni, mik azok a gondok, melyekkel leginkább felkeresik a lelki szervizeket. Ellátogatott egy elit isko-j lába, ahol a túlzott megter­helés sodorja válságba, el*1 keseredésbe a gyerekeket. A telefonszolgálatban, melyet különböző korosztályok hív­hatnak, és az ifjúsági tele­fonszervizben egyaránt a magányt teszik első helyre. És ugyancsak ez a fő oka annak, hogy oly nagymérvű az alkoholizmus Finnország­ban, különösen a fiatalok körében. A műsorban fülta­núi lehettünk elvonókúra alatt levő gyerekek vallo­másának. Arról beszéltek, hogyan maradtak magukra, hogyan jutottak idáig ... (Az érdekesség kedvéért még hadd tegyük hozzá azoknak, akik nem hallot­ták a műsort, itt gyógysze­res kezelés nélkül, csupán elbeszélgetésekkel próbál­nak segíteni a válságba ju­tottakon.) S ellátogathat­tunk egy finn börtönbe is ... Hibául róhatnánk fel, hogy végletes helyeket Iá' togatott meg a műsor készí­tője. Ám ahhoz, hogy vala­melyest megismerjük az ot­tani problémákat — egy óra alatt — kénytelenek va­gyunk az extrém esetekre felfigyelni. Ráadásul, talán éppen ezért voltunk képte­lenek a készüléket otthagy­ni. N. .4. Könyvjutalom a helyes megfejtésért MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Népdalok. 8.50: Donizetti: Betly. 9.44: Brummadzag, a zenebo­hóc. 10.05: Sirius kapitány veszélyben. 10.35: Zenés játékokból. 11.05: Schumann: Spanyol sze­relmi dalok. 11.25: Üresen. 11.40: Abel a rengetegben. 12.35: A szélőrlő. 12.45: Zenemúzeum. 13.58: Kárpáti rapszódia. 15.10: Balogh Sándor népi zene­kara játszik. 15.30: Mindenki könyvtára. 16.05: Farkas Ferenc—Devecseri Gábor: Sportkantáta. 16.13: A Délutáni Rádiószínház bemutatója. Macska az aj­tó mögött. 17.07: Mozgásterek, {isrn.) 17.32: A Sí. Martin-in-the-Fields-i kamarazenekar játszik. 19.15: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója. Apát keresek. 19.59: Svéd Sándor emlékezetes szerepei. 20.37: Népzenei Hangos Üjság. 21.17: Kalmár Magda operettda­lokat énekel. 21.40: Adottságok — lehetőségek a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kadosa Pál: III. vonósné­gyes. 22.53: Metronóm. 23.13: Évszázadok mesterművei. 0.10: Dzsesszfelvételeinkből. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Indulók fúvószenekarra. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Kapcsoljuk a győofc körze­ti stúdiót. Thália első kő­otthona. 13.30: Loránd István gyermekmu­zsikájából. 16.35: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Húszas stúdió. 18.33: Halló, Pozsony! — Halló, Budapest! 19.24: Nóták. 19.55: Slágerlista. 20.33: A 04. 05. 07 jelenti. 21.05: Visszatekercselés. 22.15: A tegnap slágereiből. 23.15: Népi muzsika. III. MŰSOR 9.00: A Beatles együttes összes * felvételei. 9.28: Magyar kamarazene. 9.50: Balettzene. 11.05: A bécsi Concentus Musi- cus kamarazenekar tagjai­nak felvételeiből. 11.45: Kováts Kolos operaáriákat énekel. 12.05: Lengyel szerzők, műveiből. 13.07: A rock and roll csillagai. 14.06: Henryk Szeryng és Artur Rubinstein Beethoven-fel- vételeiből. 15.00: Operaegyüttesek. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Felejthetetlen arcok az Operaházból. 16.55: Popzene sztereóban. 18.19: Dietrich Fischer-Dieskau Schumann-felvételei. 19.05: Otto Klemperer vezényli a Philharmonia és az Üj Philharmonia zenekart. 20.00: Vonzások és változások. 20.30: Dzsesszfelvételekből. 20.51: Monteverdi: Vespro della beata Vergine. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Volt szolnoki színészek felvételeiből. Hubai Anikó és Huszár László énekel operettrészleteket. 17.15: Utángondozottak. Szerkesz­tő: Kardos Ernő. (ism.) 17.45: Olasz táncdalok. 18.00: Alföldi krónika. 18.15*: Beatparádé 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap­és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Nagy folyók a történelem visszfényében. 17.05: Stop! (ism.) 17.10: Csak gyerekeknek! Az űregér. (ism.) Lappföldi mesék, (ism.) 17.50: Tévébörze, (f.-f.) 18.00: Lendrock, a kincskereső. 18.30: Reklám, (f.-f.) 18.35: Telesport. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kisfilmek a nagyvilágból. 20.25: Gyorsfénykép Japánról. 21.10: Fiatalok órája. 22.10: Bienvenido a Cuba. 22.40: Tv-híradó 3. 22.50: Universiade, 1981. II. MŰSOR 20.00: A kanadai televízió estje. 20.01: Bevezető, (f.-f.) 20.05: Tyler. 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Parádé. 21.55: Faragott szellemek az esz­kimók földjén. 22.35: Dzsesszbalett. BUKAREST 16.05: Universiade. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági figyelő. 20.50: Fiatalok órája. 21.35: ,.Nádsípot fújtam.” 22.10: Tv-híradó. 22.30: Az Universiade eseményei. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Kalandok. 18.45: Emberrablás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Érvek — külpolitika. 20.50: Bukarest: Universiade. 22.15: A Zágrábi táncegyüttes. II. MŰSOR 19.00 : Kis koncert. 19.15: Négy keréken. 19.27: Ma este. 20.00: Jelenetek egy házasságból. Utána Casanova. 23.00: Huszonnégy óra. MOZI Békési Bástya: A Pogány Ma­donna. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: Mondd, hogy min­dent megteszel értem! Békésssa- bai Kert: Rafferty és a lányok. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Nevem: Senki. Bé­késcsabai Terv: Cserepek. Gyu­lai Erkel: Tappancsok, mancsok, állkapcsok. Gyulai Kert: A Jó, a Ross7 és a Csúf I., II. rész. Gyulai Petőfi: Zugügyvéd za­varban. Orosházi Béke: Hét kü­lönleges megbízott. Orosházi Partizán: A XX. század kalózai. Szarvasi Táncsics: Óvakodj a törpétől! Az alán kapun át

Next

/
Thumbnails
Contents