Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
▼ 1981. július 22., szerda e £\ci Békési kosarak belföldre és exportra Mi lesz veletek? A békési kosárfonók munkájukkal az évtizedek során elismerést vívtak ki ma* guknak. A Körösök1 völgyében megtermett fűzből boszorkányos kézügyességgel készítik ma is a legkülönfélébb használati eszközöket. A Békési Kosárfonó Hisz a város egyik legszámottevőbb gazdasági egysége, termékeivel pedig hazánk iparát is reprezentálja. A szövetkezet idei terme- ési terve 8,7 százalékkal magasabb a tavalyinál, /agyis 34 millió forint. A ;ermelésben a hazai piacra merülő áruk növelését tűzték :élul a szövetkezet vezetői. \z év eltelt első felébén a piaci lehetőségekhez alkalmazkodva, a termékszerkeze- :et is korszerűsítették, új emlékekkel jelentkeztek. A onott-kárpitozott variációban iészült bútorok mind a vásárlók, mind a kereskedők etszését megnyerte olyany- íyira, hogy az idén a két- ;zer darabra tervezett gyár- ást. csaknem 50 százalékkal cell növelniük. A gyártókapacitással nincs is gond. hi- Lny van viszont az apró vesszőből, ami tavaly alig ermett, hiszen ez a fehér pútorok egyik alapja. E termékekből a legtöbbet az 'íSZK-ba, Angliába, Fran- iaországba, Hollandiába, Svájcba és Svédországba szállítanak. A szövetkezet az elmúlt ervidőszakban a jó értékeársaságok közötti igen nagy ejlettségbeli különbség, a nunkaerő-felesleg miatti tö- neges külföldi munkaválla- ás, a nyugati tőke jelentős zerepe. Albánia az európai szocia- ista országokkal történt szántás óta az „önerőre tá. naszkodás” elve alapján — elentős kínai segítséggel — gyekezett az országot mielőbb ipari-agrár jellegűvé tlakítani. Az arányosságot és terv- zerűséget előtérbe helyező 'azdaságpolitika mindenütt elentős eredményeket ho- ott. A hatvanas években tomániában a nemzeti jö. ■edelem több mint kétsze- esére nőtt, Bulgáriában saknem megkétszereződött. Magyarországon 64 száza- ékkal, Lengyelországban 63 zúzalékkal, az NDK-ban 50 zúzalékkal, Csehszlovákiá. ián pedig 47 százalékkal volt nagasabb 1970-ben, mint az vtized elején. Látható, hogy nagy hátránnyal induló lalkáni országok jelentősen sökkentették lemaradásu- :at. A nemzeti jövedelem egy- e nagyobb hányadát állítot- a elő az ipar. Az ipar ré- zesedésének növekedése pe- ig együtt járt a mezőgaz- asági részarány további sökkenésével. Az évtized második féléén a korábbi öt évhez vi- zonvítva az ipari növekedés vi üteme az intenzív mód- zerekre alapozó országok- an (NDK és Csehszlová- ia) valamelyest nőit, a töbsítési lehetőséget kihasználva a gyártás bővítésére jelentős rekonstrukcióhoz látott. Három ütemben, 13 millió forint értékű beruházást valósítottak, illetve valósítanak meg. A mintegy 1500 négyzetméteres üzemcsarnok-bővítés kétharmadával elkészültek, az utolsó részt az év végén adják át. A napokban adták át az építők az 1300 négyzetméternyi alapterületű szociális épületet melyben öltözők, fürdők, ebédlő, konyha, orvosi rendelő, valamint egy gyártósor és raktár kapott helyet. A második félévtől a már meglevő hagyományos tevékenység mellett, új profil gyártását is bevezették: kiegészítő sportszereket és kempingcikkek előállítását kezdték meg. Az előbbi keretében labdajátékokhoz hálókat, szovjet exportra — ugrók részére — leérkeződombokat készítenek. A fehér sport kedvelőinek pedig a teniszütőiket húrozzák. A kempingcikkgyártás a hálózsákok készítését jelenti. A szövetkezet vezetői úgy tervezik, hogy a régi épületek átalakításával, korszerűsítésével egy üzemi óvodát létesítenek, miután az új létesítményeket teljesen birtokba vették’. A városi tanács képviselőivel ebben a kérdésben előrehaladott tárgyalásokat folytatnak. bi országban 1-2 százalékkal csökkent, Jugoszláviában pedig a felére esett. A térség országaiban leggyorsabban az energiatermelés, a vas- és fémkohászat, a vegyipar, a gépgyártás és a műszeripar fejlődött. A mezőgazdasági össztermelés tíz év alatt 12—40 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság intenzívebbé válása a gépesítés és a kemizálás előrehaladása következtében tovább folyt. Minden országban komoly gondot fordítottak az elmaradottabb vidékek gyorsított ütemű fejlesztésére. (Például Csehszlovákiában a szlovák országrész részesedése az ipari termelésben 13-ról 24 százalékra emelkedett.) Jugoszláviában azonban a jelentős erőfeszítések ellenére a fejlett (Szlovénia és Horvátország) és a kevésbé fejlett tagköztársaságok közötti szintkülönbség — bár ez utóbbiak is jelentősen fejlődtek — nőtt. Az életszínvonal emelkedése — eltérő ütemben — folytatódott» A gazdaság fejlődése magával hozta a társadalom struktúrájának további változását is. A technikai fejlődés biztos jeleként az anyagi termelésben dolgozók száma csökkent, és nőtt a nem termelő ágazatokban (szolgáltatásokban) - foglalkoztatottaké. A munkásosztály létszámának növekedése az iparilag legfejlettebb NDK-ban és Csehszlovákiában már csekély, a többi országban Nem azért mondom... Nem azért mondom, mintha a mezőgazdaságot és az ipart falak választanák el egymástól, hiszen ma már a szakmájuk iránt legelfogultabb agráriusok is elismerik, hogy korszerű mezőgazdasági termelés gépek, vegyszerek nélkül éppoly elképzelhetetlen, mint jó vetőmag és hozzáértő földműves nélkül. Azt pedig már az általános iskolákban is tanítják, hogy hányféle iparágnak ad munkát a mezőgazdaság. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban a mezőgazdaság és az ipar szoros összefonódásának lehetünk tanúi; egyre több mezőgazdasági üzemben folytatnak ipari tevékenységet. Az ágazati kapcsolatok elmélyülése feltételezi a két népgazdasági ágban dolgozó szakemberek hatékony együttműködését, egymás gondjainak, igényeinek alapos ismeretét. Miért kell ezt a látszólag magától értetődő dolgot hangsúlyozni? Néhány megyében ugyanis valóságos mozgalmat csináltak a kapcsolatteremtésből. Egyszer a megye ipari vezetői keresik fel a termelőszövetkezeteket, máskor a szövetkezeti elnökök látogatják meg a gépműhelyeket és a laboratóriumokat. Nem kizárt, hogy az ilyen módon kialakított kapcsolatoknak is lehetnek eredményei, de nem vagyok bizonyos abban, hogy egyegy ilyen felkerekedésből, amikor vagy ötven ember betódul egy tehénistállóba, vagy egymás szavát sem hallva végigmegy egy dübörgő gépteremben, vajon lehet-e hasznosítható tapasztalatokra szert tenni? Azt a kérdést nem is feszegetve, hogy feltétlenül indokolt-e a napi termelőmunka gyakorlati kérdéseiben az igazgatói és tsz-elnöki találkozókat szervezni. Egyáltalán, mire elég az az egy nap, amikor minden különösebb gazdasági indok nélkül legfeljebb a próbaszerencse alapján felkeresik egymást az ipari és mező- gazdasági vezetők? Ha a szervezők úgy ítélik meg, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok nem kielégítő- ek, akkor annak bizonyára olyan mélyebb okai vannak, amelyeket nem lehet egyegy ilyen „osztálykirándulással” megszüntetni, illetve a kapcsolatok ápolását ezekkel a látogatásokkal helyettesíteni. _ viszont változatlanul jelentős (8—15 százalék) volt. A munkásosztályon belül nőtt a magasabb szakképzettsé- gűek aránya, a nehéz fizikai munkát végzőké pedig csökkent. Folytatódott az agrárnépesség számának csökkenése is. Az NDK-ban és Csehszlovákiában már csak 5—9 százalék a csökkenés mértéke, a többi országban még 13—22 százalék. (A még nem kollektivizált Lengyelországban és Jugoszláviában csak 11 százalék.) A városi és a falusi lakosság életszínvona- I la közötti rés szűkült. Változatlanul gyors ütem- g ben gyarapodott az értelmi- | ség. A munkaerő-tartalékok fo- | kozatos kimerülése egyre I jobban az intenzív növeke- | dés felé fordította a népgazdaságot. A népesség tér- mészetes szaporodása tovább csökkent. (Az NDK-ban a ! lakossá# összlétszáma is fogyott.) A születési arány- j szám egyedül Jugoszláviában | volt magas, azonban itt is a í legfejletlenebb területeken. A közoktatás nagymérvű I fejlődése következtében az I általános műveltség és kép- I zettség szintje sokat javult. I A felső- és középfokú vég- 1 zettséggel rendelkezők száma rendkívül gyorsan emel- f kedett. A munkaerő szak- képzettségi színvonalának ja- £ vulása a gazdasági fejlődés | egyre fontosabb tényezőjévé i v^t' Molnár Tamás ; (Folytatjuk) Kívülről igazán impozáns látványt nyújt az Endrődi Cipész Szövetkezet medgyes- egyházi üzeme, az ENCI II. A modern, kétemeletes épület azt sugallja, hogy itt aztán nagyüzemi módon folyik a termelés. Aki már be is akar menni, az egy kicsit meglepődik. A bejárat ugyanis egy ócska, dűledező házon keresztül vezet, melynek a tetejéről itt-ott már hiányzik a pala. A csalódás bent az üzemben válik teljessé. A tágas, világos csarnokokban a gépek jó része áll, nincs, aki működtesse őket. Üresek az irodák is, az adminisztratív létszám zöme eltávozott a munkásokkal együtt. Valaki — talán a jövőre gondolva — az aljarészlegben egy árván álló gépre újságból kivágott feliratot ragasztott a kérdéssel: Mi lesz veletek? Túl nagy a cipő Tényleg, mi lesz? De mielőtt megpróbálnánk megtalálni a választ, nézzük meg, hogyan jutott idáig a med- gyesegyházi üzem. Ezelőtt öt évvel még szépnek látszott a jövő. A cipőszakmában az ENCI és a Medgyesegyházi BŐRTEX Szövetkezet volt kijelölve kiemelt fejlesztésre. A BŐR- TEX-nél férficipőket gyártottak, nem is rosszakat. A bajok tulajdonképpen a fejlesztéssel kezdődtek. Felvettek 31 millió forintnyi beruházási hitelt, felépítették belőle az új üzemet, beszerezték a gépeket, és kiderült, hogy — képletesen szólva — túl nagy nekik a cipő. Az új technika már egészen más munkaszervezést, műszaki szemléletet követelt volna, mint a régi kisüzemi gyártás, de ehhez hiányoztak a személyi feltételek. Rohamosan megindult a lejtőn lefelé a BŐRTEX, az 1977-es évet 66 millió forintos árbevétel mellett 13 millió forintos veszteséggel zárták. Ez az óriási veszteség már 1977 második felében látszott, gyors intézkedésre volt szükség. A KISZÖV ezért úgy döntött. hogy egvesüliön az ENCI és a BŐRTEX. remélve azt. hogy a nagy tanasztalatú. jól felkészült endrődi szakemberek maid kihúzzák a kátyúból a BŐRTEX beragadt szekerét. Az egyesülés annak rendje és módja szerint megtörtént, 1978. január 1-én kicserélték a cégtáblát, és azóta ENCI II. néven dolgozik a telep. A cégtáblát kicserélni persze könnyű, az emberekkel több volt a baj. A régi vezetők ottmaradtak, és bizony nem úgy álltak hozzá a munkához, ahogy kellett volna. Ennek a következménye néhány nyugdíjazás és sok«ki- lépés lett. Ráadásul profilt is kellett váltani, férficipőről női cipő gyártására álltak át a medgyesegyháziak. Hazaküldtek őket Egy ilyen átállás soha sem megy kisébb-nagyobb zökkenők nélkül, ezzel tisztában volt mindenki. Arra számítottak az endrődiek, hogy az első évben leküzdik a bajokat, és utána már egy ren- táblis, jó üzem lesz az ENCI II. Sajnos, nem így történt. — Ezzel az egy üzemmel több bajunk van a községben, mint az összes többivel együttvéve — mondja kissé szomorúan Varga János, a községi párttitkár. — A szakemberek elmentek, a termelés szinte érthetetlen módon ingadozik, alacsonyak a keresetek, rossz a hangulat. Ennek mintegy betetőzése volt, hogy úgy másfél-két hónapja elterjedt a hír: az ENCI be akarja csukni a medgyesegyházi üzemet. Az az igazság, hogy ennak volt némi alapja. Az ENCI-től Polányi Imre elnökhelyettes jár ki ide rendszeresen, és az egyik nap, amikor éppen megint selejtett gyártott a szalag, nem bírta tovább idegekkel, és mérgében leállította az egész gyártást, hazaküldött mindenkit. Azóta már tisztáztuk, hogy az EN- CI-nek szüksége van a medgyesegyházi telepre, nem akarja becsukni, sőt, fejleszteni szeretné, de azért az emberekben benne él a bizonytalanság. Ezt a bizonytalan hangulatot erősíti meg az ENCI II. alapszervezeti párttitkára, üti Ferenc is. — Nekem az édesapám is ebben a szövetkezetben dolgozott, én Budapestről jöttem vissza, hogy itt találjam meg boldogulásomat, és vérzik a szívem, mikor látom, hogyan megy tönkre itt minden. Itt van ez a hatalmas épület, óriási rezsivel, két műszakban ezer ember találhatna itt munkát. Ehelyett most kétszázheten vagyunk, és a munka is, hol megy, hol akadozik. Megmondom őszintén, én nem is látom a kibontakozásnak semmilyen lehetőségét. Szerintem ennek az üzemnek így nincs perspektívája, ha gyökeres változás nem lesz, elkerülhetetlenül a csőd felé haladunk. Magukra maradtak? De, hogy történhetett meg mindez? Hogyan juthatott el idáig egy jól felszerelt üzem? Nem lehetett ezt időben látni? Medgyesegyházi vélemények szerint az ENCI nagy hibát követett el azzal, hogy amikor átvette a BŐRTEX- et, nem gondoskodott megfelelően róluk. Látták, hogy elmennek a szakemberek, de ezeket nem pótolták. Addig nem is volt semmi baj, amíg endrődiek irányították az ENCI Il-t. Addig volt termelés, jó minőség és jó kereset is. De, amint elmentek, minden összeomlott. Ezt nem lett volna szabad megvárni! Krezinger György, az ENCI műszaki vezetője jól ismeri a medgyesegyházi gondokat, az egyesülés után jó ideig ő irányította az ENCI Il-t. — Nagyon furcsa, hogy most ezt mondják, amikor ott voltunk, más volt a véleményük. Akkor azt kérték, hogy adjunk már nekik nagyobb önállóságot, nem dedósok, hogy folyton gyámkodjunk fölöttük. Amikor meg megkapták az önállóságot, nem tudtak vele mit kezdeni. Egyszerűen érthetetlen, amit néha tesznek! Megkapják tőlünk a részletes technológiai utasítást, gondolnak egyet, nem tartják be, máshogy csinálják. Persze, rossz lesz a cipő, és akkor azt mondják, nem adunk nekik szakembert. — Nézze, én kiküldtem hozzájuk a legjobb főművezetőmet, egy birkatürelmű embert, annak itt egy hangos szavát hónapokig nem hallani. Tudom, hogy Med- gyesegyházán sem veszekedett senkivel, csak éppen megkövetelte a precíz, pontos munkát. Két hét után azt hallom, hogy vigyük már vissza Endrédre, mert ilyen vademberrel nem hajlandók dolgozni. Hát most kérdem én, így hogy adjunk nekik szakmai segítséget? Majd meglátjuk? Kinek van itt igaza, és van-e valakinek egyáltalán? Ezt a kérdést, szerintünk, most aligha lehet eldönteni, de egy tény: ez így nem mehet tovább. Jelen pillanatban még azt sem lehet pontosan tudni, hogy a medgyesegyházi üzem mibe kerül az ENCI-nek. Mert bár van egy kimutatás, amely szerint tavaly csaknem négymillió 800 ezer forint hasznot hajtott az ENCI II., ez aligha hihető. Már csak azért sem, mert a főkönyvelő szerint a medgyesegyházi rezsit nem tartják külön nyilván. Ha pedig ez így van, akkor hogyan számolnak vele?! Eszerint a nyereség — valószínűleg a rezsi figyelembevétele nélkül jött ki, vagy pedig csak a jóval kisebb, átlagos szövetkezeti rezsivel számoltak. A lényeg mindkét esetben rejtve marad. Mert szerintünk vitathatatlan, hogy nem lehet eny- nyire nyereséges egy olyan üzem, ahol a szabászaton 14 gép közül csak három dolgozik, a tűzödében egy szalag teljesen áll, és a másik is erősen foghíjas, az aljarészleg pedig általában még a szerény elvárásokat sem teljesíti. Ilyen körülmények között nem látjuk értelmét a teljes vertikum fenntartásának, szerintünk gazdaságosabb lenne, késztermék-kibocsátás helyett csak a tűzödé- re koncentrálnák az erőket. Már csak azért is ez lenne célszerű, mert erre a kapacitásra van leginkább szüksége az ENCI-nek. így az amúgy is kihasználatlanul álló üzem egy részét más célra lehetne hasznosítani, de ha ez nem sikerülne, akkor is csökkenne a rezsi, mert az épület nagy részét nem kellene fűteni, világítani, takarítani. Egy részleghez könnyebb lenne szakembert találni, és a jobb munka, no meg az ezzel együtt járó magasabb keresetek javítanák az ENCI II. most bizony nagyon rossz hírét, és akkor talán könnyebb lenne embert is találni. Szerintünk ez lenne a felemelkedés útja. De hogy látja a szövetkezet? Krezinger György szerint ők is gondoltak a profil- szűkítésre, de végül a med- gyesiek kérésére meghagyták a teljes vertikumot. Most tárgyalnak a martfűi Tisza Cipőgyár egyik szakemberével, hogy vállalja el az ENCI II. vezetését. Tőle várják, hogy rendbe tegye a dolgokat. No, de mi lesz, ha nem sikerül neki sem? Erre Krei- zinger György kissé tanácstalanul széttárja a karját, és csak ennyit mond: — Majd meglátjuk. Hát igen, majd meglátjuk! A gépre ragasztott kérdésre ma még nincs válasz, de sokáig már nem lehet halogatni! Lónyai László Tizennégy gépből csak három dolgozik a szabászaton A TRIÁL szállítja húrozásra a Pakisztánban készült tenisz- ütőket i
