Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

1981. július 22, szerda Mraaifl&Td CSONGRiO || « n T AD » maréi fj 1 KLAr Lesz újra buszinvázió, há­tizsák, rohamléptek a vas­útállomásra, a városközpont utcáin át, s a Tisza-part féllegális szállásain július 24—26. között. Ma még ne­héz pontosan megjósolni 5, esetleg 10 ezer vendégről szól-e majd a krónika, de az már biztos: több mint öt­ven programot ajánlanak a 15. szegedi ifjúsági napok rendekéi. Szerződési fegyelem. A meglevő termelőerő jobb ki­használását, az ipar külpiaci versenyképességét elsősorban a vállalatok közötti kooperá­ciós készség hiánya, és az e téren mutatott fegyelem ala­csony színvonala akadályoz­za. Az eddigieknél fokozot­tabban szükséges, hogy az ellenőrzésre hivatott szer­vek az ilyen helyzetek ki­alakulását megelőzzék, a be­következett eseteket feltár­ják, és megtegyék a szüksé­ges intézkedéseket, bírság vagy szankció alkalmazását, valamint a személyi fele­lősségre vonásnak a kezde­ményezését is. Olvashatjuk dr. Kereszty Béla megyei főügyész véleményét. Darázsfészekbe nyúlt a Szeged városi és járási NEB, amikor a lakosság részére történő árufuvarozás szín­vonalát megvizsgálta. Kide­rült, e területen túl sok le­hetőség van arra, hogy min­denkiről legalább „hét bőrt” lehúzanak a magánfuvaro­sok, akik hovatovább már korlátlan urai a TÜZÉP-te- lepeknek. .»SZOLNOK MEGYEI MM3 PtOnÚUAlEGYESÜUEIBO i«f-­--------­A MEGYB PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYB TAMACS LATJA télyes csomókban. Annyira gazdagok lennénk, hogy ilyen pazarlást megenged­hetünk magunknak? Orvosi etika, egészségügy. A pofon elcsattant, aki kap­ta megdöbbent, aztán be­ment a kórterembe, és öl­tözni kezdett, hazamegy ... A főorvos, aki adta, nos, hogy ő mit gondolt? Így kez­dődik Varga Viktória cikke, s folytatódik azzal, hogy a beteg a kórházakban mun­kadarabbá válik, a vizitek teátrálisak. A zsúfoltság, a [kórházi szűk fejadag, s az egyéb jelenségek is a cikkíró tollára kerültek. Az írás vég­következtetése: „Az a tuda­tot kell erősítenünk, hogy az egészségügy csak az igazga­tás nyelvén jelent ellátást, Viszont a kórtermekben, ren­delőkben, magas színvonalú gyógyítást, ápolást, nyugal­mat, kölcsönös bizalmat.” Tapasztalat: a fagylalt mi­nősége semmit nem válto­zott tavaly óta. Az adagok mérésénél is gyakran té­vednek az eladók. A bírsá­gok ellenére sem változott a helyzet, inkább fizetik a te­temes összeget, minthogy az előírásokat betartsák. Mert a melegben így is megveszik, noha ízetlen, drágább, és még kevés is. Csőtörés után 5 éves per. Avagy meddig lehet packáz­ni az állampolgárral, akinek igazat adott a bíróság? D. Szabó Miklós egy fél évtize­des hercehurcát ismertet az olvasókkal. Az írását sajnos nem úgy fejezi be, hogy minden megoldódott. A köz- tiszteletben álló pedagógus a bíróság segítségével az iga­zát megtalálta, és most már érvényesíteni szeretné. Re­mélhetőleg ... a közeljövő­ben erre is sor kerül. Búzanyom. Minden nyáron már-már tradicionálisan nyomon követhetjük az utak mentén hosszú, több kilomé­teres csíkokban, néha tekin­rNAPLÓ Hajdúszoboszlón megvizs­gálták az ipari üzemekben dolgozó munkások helyzetét. Idézünk néhány megállapí­tást: a munkások a vállalat­tal szembeni igényt rangso­rolva első helyen a megfele­lő keresetet említik. A jó munkával szembeni igény is előkelő helyen van, mert a válaszolók egynegyede első, 22 százaléka pedig második helyre sorolta ezt. A rang­sorban a harmadik helyre a megfelelő munkatársat, a ne­gyedikre az oda való felet­test, az ötödikre a munka- szervezést jelölték. A meg­kérdezettek 84 százaléka szeretné, ha gyermeke főis­kolai, egyetemi végzettséget szerezne. Csipetnyi hír: — Főleg mit termeltek? — Veszteséget. A látótelki csárda szom­szédságában tó épül. Bár ta­vat ásni szoktak, itt azon­ban valóban építésről van szó. A löszháton tárolót lé­tesítenek, ami a hajdúháti öntözővizet fogja fel. Ezen­kívül a 2,3 hektárnyi vízfe­lület lehetőséget teremt a vízisportok gyakorlására is. Wmagyarorszáb 5 Nem érjük föl ésszel? Hal­lottuk a tévében, amint kül­kereskedőink beszélgettek olasz és holland boltosokkal áruink kelendőségéről. Nem­csak az Egri bikavér magas árát tették szóvá, hanem azt is, elégedettek áruink minő­ségével, a csomagolás azon­ban ritkán felel meg az igé­nyeknek. Elhangzott olyan indulatos vélemény is, hogy mi, magyarok, nem vesszük észre a parancsoló követel­ményeket. A szakértők azt mondják, hogy a teljes foglalkoztatás és a hatékony foglalkoztatás elve csak egymás terhére valósítható meg. Vagy a teljes foglalkoztatás, vagy a hatékony. Dr. Pirityi Ottó véleménye a következő: nem „vagy”, hanem „és” kell a két szó közé. Legyen a fog­lalkoztatás hatékony és tel­jes. Vízfakasztó. Tíz méternél is mélyebbre kell ereszteni a fúrót a mesternek, mire valamire való vizet talál. Igaz, kisiparos ereszti lefelé a csövet, mégis időbe telik, mire rámondhatja: most már tiszta, mint a marosi homok ... A kútfúrás nem hozható egy nevezőre mond­juk a cipőtalpalással, de fi­gyelemmel arra, hogy Szege­den és környékén csaknem 3 ezer kiskertes munkálko­dik, tevékenységük hasznos és szükséges. A jövőben még jobban az lesz, mert a falvakban is visszatérő a vízhiány. Az illetékesek kise­gítő kerti kutat ajánlanak számukra, mivel befektethető tőkéje erre csak a lakosság­nak van. Az idén először rendezte meg a Szegedi Volán SC mo­toros szakosztály az ünnepi hetek programjának nyitó­versenyét, a Magyarország— Bulgária nemzetek közötti salakmotoros összecsapását. A „vaspapucsosok” vasárnap délután találkoztak a Napos úti pályán. összeállította: Lovász Sándor A tótkomlósi Rózsa fürdő jobb vízellátásáért tavaly új ku­tat fúrtak, s még ebben az évben sor kerül teljes bekötésére. A munkálatok költsége megközelíti a fél millió forintot. A fizikoterápiás kezelést nyújtó létesítményt átlagosan 60—70 beteg keresi fel naponta Fotó: Bukovinszky István II közvagyon védelme Szép, új lámpasor készült el a kisváros főutcáján. Örült neki a helység apraja- nagyja, hiszen világosabb lett a környék, derűsebbek az esték. Egy héttel később már csak minden harmadik-ne­gyedik világított. A többit „valakik’ tönkretették. Lehetne-e azt mondani, hogy egyedi a példa, nem alkalmas az általánosításra? Nem erre mutat, hogy má­sutt olykor az . életmentésre szolgáló telefonokat teszik tönkre, másik helyen a köz­téri szobrokat csúfítják el. Hosszan lehetne még sorolni a példákat, s a legszomorúbb éppen az; hogy mindenki tudna hozzátenni néhányat a saját tapasztalataiból. Ha valaki azt vetné ellen: ez mind rendőri ügy — csak részben lenne igaza. Tény, hogy a rongálások, garázdál­kodások törvénybe ütköző cselekmények, s ezekért az elkövetőknek — bizonyos esetekben — büntetőjogilag is felelniük kell. Ám az is igaz. hogy mindez egy bizo­nyos, rossz szemlélet szélső­séges megnyilvánulása. An­nak a — más téren is gyak­ran tapasztalható — szemlé­letnek, hogy „ami mindenkié, az senkié”. Más szóval azt állítják: ami a közösségé, az közpréda lehet. Nem kevésbé veszélyes ez a szemlélet olyankor, ami­kor helyenként „hivatalból” cselekszenek eszerint. Ismét az életből vett példa: be­ázott egy házkezelőség gon­dozásában levő lakóház te­teje. Egészen kis összegbe került volna, ha azonnal megjavítják, közvetlen a la­kók bejelentése után. Am az „illetékesek” még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy megnézzék a beázott tetőt — csak akkor, amikor már a javításhoz több százezer fo­rintos beruházás, felújítási terv, és egy sor minden más kellett volna. Akkor már ki lehetett mondani — hogy nincs rá pénz, nincs rá ka­pacitás. S itt még csak nem is mondhatja senki, hogy szán­dékosan okoztak volna kárt a közösségnek. „Csupán” gondatlanság történt, „csak” nemtörődömségről volt szó. Óhatatlanul arra gondol mégis az ember: vajon ugyanígy vártak volna a bi­zonytalan jövőre azok a bi­zonyos „illetékesek” akkor is, ha a saját házukról lett volna szó? Ami egyszer megépült, lét­rejött, amit közpénzen fel­szereltek, berendeztek — az a közösség tulajdona. Ha úgy tetszik: közkincs. S ha nem is kellett érte saját zsebünk­ből leszámolni a száz, ezer vagy éppen millió forintokat, bizony valamennyien hozzá­tettük a magunkét. Mindössze egy kissé gon­dolkozni kell. A köztéri vi­lágítás, vagy az utcai telefon az állampolgárok hozzájáru­lásával, adófilléreiből jött létre. Mi több: ha az értel­metlenül tönkretett tárgyat pótolni ’ kell, annyival keve­sebb jut a további hónapok­ban. években olyasmire, amire nagy szüksége volna a községnek, a városnak. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a biztató hí­rek is. Mind több helyen épül sok minden társadalmi munkával. Ez pedig azt je­lenti, hogy egyre több hely­ségben és szinte naponta többen és többen látják: amit együttes erővel létre­hoznak, az a közösségé, s egyben minden, közvetlenül vagy közvetve érdekelt he­lyi lakosé, állampolgáré. Mindinkább így van ez a vállalatok, szövetkezetek va­gyonával is. Gyökeret ver az a felfogás, hogy a gyárból eltűnő szerszámok, a szövet­kezet „kintfelejtett” és las­sanként elfogyó termékei — személyes kárt is jelentenek. Ami szőrén-szálán elvész, azt valahogyan pótolni kell, s ez éppen a becsületes emberek rovására megy. A közösségért tenni haj­landó ember nem a maga ré­szét félti; közkincsnek tekin­ti azt, ami van, s nem hagy­ja, hogy közprédává váljék. Vagyis, ha lassan is, de egé­szen biztosan megváltozik a szemlélet: a közösség tulaj­donára épp úgy vigyáznak, mint legszemélyesebb holmi­jaikra. Várkonyi Endre Egy ittas gépkocsivezető éjszakai ámokfutása A rádió és a televízió szin­te naponta hívja fel a fi­gyelmet az ittas járműveze­tés súlyos következményeire. Lapunkban is gyakran szó­lunk a közúti balesetekről, a magukról megfeledkezett gépkocsivezetőkről. Egyesek mégsem okulnak a szívszo­rító tragédiákból, fittyet hányva a szabályoknak, itta­san ülnek a volánhoz. Sőt, olyanok is akadnak, akik brutális módon kockáztatják ismerőseik életét, testi épsé­gét, ahogy azt Tóth Ferenc, Nagybánhegyes, Kossuth út 102. szám alatti lakos tette. A 23 éves fiatalember a Békés megyei Takarmányo­zási és Állattenyésztési Fel­ügyelőség körzeti felügyelő­iéként dolgozott. Június 4-én Mezőhegyesen járt. Este 9 óra tájban bement az Újvilág vendéglőbe. Egy üveg sört és egy deci rumot fogyasz­tott el. Ezután beült személy- gépkocsijába és Békéscsabá­ra hajtott. A Rózsafa ven­déglő előtt állt meg. Itt ta­lálkozott két ismerősével. Bementek a vendéglőbe és folytatták az italozást. Tóth két üveg sört ivott meg, majd nagy hangon beszélget­ve beültek a személygépko­csiba. A vasútállomásra haj­tottak. Az állomás épületé­ben összetalálkoztak egy ré­gi ismerősükkel, aki részeg volt. ö is beült a gépkocsi­ba. Most már négyen vol­tak. Tóth Ferenc beindította a gépkocsit. A Bartók Béla útról nagy sebességgel ka­nyarodtak a Dózsa György útra. Az úttest közepén levő szegélyre sodródtak. A kö­zelben két rendőr teljesített szolgálatot, Ligeti Mátyás rendőr őrmester, járőrpa­rancsnok és Tornán Zoltán rendőr őrmester. Meg akar­ták állítani őket. A jelzésre azonban nem álltak meg. Sőt, a gépkocsi sebességét tovább növelték. A két rendőr utánuk hajtott. Már június 5-e, hajnali két óra volt. Mészáros Sándor üzlet­vezető személygépkocsijából észrevette a rendőrök jelzé­sét, és ő is a nagy sebesség­gel haladó autó után indult. Tóth Ferenc Békéscsaba belterületén mintegy 120 ki­lométeres sebességgel szágul­dozott. Az Orosházi úton Mé­száros Sándor beérte, de ugyanakkor Tóth balra húzta a kormányt úgy, hogy Mé­szárost leszorította az úttest­ről, és megállásra kényszerí­tette. Csanádapáca irányába fordult. A rendőrségi kocsi a nyomában volt. Mészáros Sándor, ahogy az úttestre irányította a gépkocsiját, is­mét utánuk eredt, hogy a rendőrség segítségére legyen. A pusztaföldvári út keresz­teződésében érte utói Tóth gépkocsiját. Itt összeütköztek, de ezután mindketten to­vább hajtottak Pusztaföldvár, majd Orosháza felé. Oroshá­za külterületén az egyik út­kereszteződésben Tóth me­gint leszorította az útról Mé­száros gépkocsiját. Ezt köve­tően Kaszaper felé vette út­ját. Nem engedte, hogy a rendőrségi kocsi megelőzze, ám amikor nekihajtott Mé­száros gépkocsijának, kény­telen volt megállni. Az egyik utasa ekkor kiugrott, a rendőrök vették fel. Tótkom­lóson egy hajszálon múlott, hogy bele nem szaladt egy Trabantba. Kardoskúton sikerült meg­állítani az ámokfutó gépko­csivezetőt. Tóth nekiütközött az őt üldöző gépkocsinak, kénytelen volt megállni, a rendőrség gépkocsija pedig a közvetlen közelében fékezett úgy, hogy már nem tudott előre hajtani. Ligeti Mátyás rendőr őrmester a lehúzott ablakon benyúlva megfogta a kormányt. Tóth hátrame­netben vagy 8 méter hosszan magával húzta az intézkedő rendőrt. A személygépkocsi utasai közül ketten 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Ligeti Mátyás rendőr őrmester is megsé­rült. A Gyulai Járásbíróság Tóth Ferencet közúti veszé­lyeztetés, hivatalos személy elleni erőszak bűntette és it­tas járművezetés vétsége mi­att vonta felelősségre. Hal­mazati büntetésül egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként két évre eltiltotta a köz­ügyektől, öt évre pedig a jár­művezetéstől. Az ítélet jog­erős. (Serédi) Hazánk, Kelet-Európa o n fejlett szocializmus építése (1962—72) A szocializmus alapjainak lerakása és megszilárdulása után a kelet-közép-európai szocialista országok hozzá­kezdtek a fejlett szocializ­mus építéséhez. (Az elneve­zések különbözőek voltak: fejlett szocializmus, érett szocializmus, a szocializmus betetőzése, befejezése, to­vábbépítése stb.) A fejlett szocializmus épí­tésének általános irányelveit először a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai értekezletén hatá­rozták meg, majd ezt köve­tően az egyes országok kom­munista pártjai kongresszu­saikon kidolgozták saját konkrét elképzeléseiket. A gazdaságpolitika fő fel­adata mindegyik országban abban állt, hogy a fejlett szocializmus anyagi-műsza­ki bázisának kiépítése érce­kében a tudományos-techni­kai fejlődés vívmányainak felhasználásával minél gyor­sabb ütemben korszerűsítse a népgazdaságot, és emelje az életszínvonalat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyszabású célkitűzések si­keres megvalósítása érdeké­ben az extenzív fejlesztésről (a munkaerő- és nyers­anyagtartalékok felhaszná­lása) fokozatosan át kell térni az intenzív módszerek­re (amelyekben a növekedés alap i a a munka termelé­kenységének emelkedése). A gazdaságpolitikának min­den országban voltak a he­lyi adottságokból fakadó sa­játosságai. Az NDK-ban az extenzív fejlődés tartalékai teljesen kimerültek, a súlyos munkaerőhiány miatt csak a gyors ütemű gépesítés és automatizálás jelenthetett kiutat. Csehszlovákiában vál­tozatlanul jelentős volt a cseh és a szlovák országrész fejlettségbeli különbsége. A mezőgazdaság 1960-ban érte el a termelés háború előtti szintjét, a továbbhaladás le­lassult, Csehszlovákia mun­kaerő- és nyersanyaghely­zete fokozatosan az NDK- éhoz vált hasonlóvá. Bulgáriában a fő cél vál­tozatlanul az iparfejlesztés volt, ugyanakkor a mező- gazdaság kínálta hagyomá­nyos lehetőségeket sem hagyták kihasználatlanul (zöldség- és gyümölcster­mesztés). Nagy hangsúlyt he­lyeztek az agrártevékenység ipari jellegének fokozására. Románia viszonylag jelen­tős nyersanyag- és munka­erő-tartalékok birtokában rendkívül rövid idő alatt kí­vánta elérni a fejlettebb szocialista országok szint­jét. Emiatt 1964-ben bizo­nyos véleménykülönbségek alakultak ki Románia és a KGST többi tagállama kö­zött, mivel a román vezetés az említett cél eléréséhez nagy egyoldalú segítséget igényelt a többi szocialista országtól. Lengyelországban új len­dületet vett az iparosítás, ugyanakkor a lakosság igen gyors növekedése és a falusi munkaerő városba áramlása miatt évente nagyon nagy számú új munkahelyet kel­lett létesíteni. Jugoszlávia céljai lényegé­ben megegyeztek a többi szocialista országéval, a megvalósítás alapja azonban az önigazgatás és a piaci mechanizmus széles körű ér­vényesítése volt. Az ország Szomszédolás

Next

/
Thumbnails
Contents