Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

1981. július 21., kedd o Holland táncegyüttes Szarvason Telt ház előtt mutatkozott be július 18- án, szombaton este Szarvason, a művelődési központban a hollandiai Apeldoornból ér­kezett „Phoenix” táncegyüttes. A csoport a szegedi szakszervezeti néptánctalálkozóra jött hazánkba. A szegedi és a szegvári fel­lépés után mutatkoztak be a szarvasi kö­zönség előtt. Holland halászfalvak, valamint Kelet- Hollandia néptáncai mellett nemzetközi táncprogramot is hoztak. Moldáviai román és izraeli koreográfiák után a műsor máso­dik részében rábaközi verbunkost, sárközi karikázót, ugróst és csárdást láthatott a kö­zönség. (A magyar táncokat Foltin Jolán és Novák Ferenc tanította be, akik 1977 óta rendszeresen dolgoznak az együttessel.) A „Phoenix” táncegyüttes — amelynek vezetője Co Weenink, koreográfusa Andre van de Plas — 300 tagú. Külön csapat­ban táncolnak a gyerekek, a felnőttek és az idősebbek. Magyarországra a 30 tagú fel- nőtt-tánccsoport hozta el műsorát. A tagok egyetemisták és dolgozók, életkoruk 22—23 év. Az 1971-ben alakult együttes az NiSZK- ban, Dániában. Angliában és Jugoszláviá­ban vendégszerepelt a magyarországi be­mutatókat megelőzően. H. S. Fotó: Malmos Károly Lakóklubok Békásmegyeren A békásmegyeri lakótelep közösségi, művelődési lehe­tőségeinek, színtereinek meg­teremtéséhez magukat az ér­dekelteket: az új városne­gyedben élőket hívja segítsé­gül egy nemrégiben útjára indult kezdeményezés. A bé­kásmegyeri lakókhoz eljutta­tott pályázati -felhívás ahhoz kér ötleteket, javaslatokat: miként lehet megteremtehi olyan csoportokat, közössé­geket, amelyek a helyi köz­élet fórumaivá válhatnak. Az akció az Országos Köz- művelődési Tanács és a Hazafias Népfront ama kö­zös programjának része, amely a lakótelepeken folyó közművelődési tevékenység korszerű és sokakat vonzó feltételeit, formáit igyekszik kialakítani. Az utóbbi évek­ben épült új városnegyedek jórészéből ugyanis — a szű­kös beruházási lehetőségek miatt — még hiányzik a művelődési központ, ám egy-két településen már ar­ra is vannak jó példák, hogy addig is lehet megoldást ta­lálni, amíg a kulturális lé­tesítmények nem készülnek el. A békásmegyeri pályázatot augusztusban értékelik, s az itt szerzett eredményeket, tapasztalatokat felhasználva ősszel már országos méretű­vé bővítik e kezdeményezést. Gyulai delegáció utazik Budrióba Véget ért a 8. pécsi ipari vásár Éppen másfél évtizede, hogy Gyula város testvéri kapcsolatot létesített az olaszországi Budrióval. Az pltelt 15 esztendő alatt a két város vezetői rendszere­sen találkoztak egymással, de emellett jártak már egy­más városában kulturális és sportdelegációk is. Most ismét a gyulaiakon a sor, hogy felkeressék az olaszországi testvérvárost. Holnap — szerdán — 20 ta­gú gazdasági delegáció in­dul, amely 8 napig tartóz­kodik Olaszországban. Veze­tője: Dér Lajos, a városi ta­nács elnökhelyettese. Az elő­Tegnap délelőtt Budapes­ten megkezdődött a Gyer­mekidegsebész Világszövetség kongresszusa, amelyre öt földrész 26 országából több mint másfél száz gyakorló orvos, tudós, kutató érkezett. A megnyitó plenáris ülésén — a Magyar Nemzeti Galé­ria várbeli előadótermében — dr. Medve László egész­ségügyi államtitkár köszön­tötte a világtalálkozó részt­vevőit. Háromnapos prog­ramja van a kongresszus­nak, s témakörei között sze­zetes megállapodás szerint a delegáció szakmai program­járól az olasz testvérváros vezetői gondoskodnak. En­nek keretében egyebek mel­lett a gyulai mezőgazdasági szakemberek részt vesznek az Emilia Romagna tarto­mány, Bologna megye és Budrio város szervezésében sorra kerülő kétnapos nem­zetközi, burgonyatermesztés­sel kapcsolatos konferencián. Természetesen emellett még számos egyéb programot is biztosítanak a gyulaiak szá­mára, üzemlátogatásokon, ta­pasztalatcseréken és kultu­rális rendezvényeken vesz­nek részt. repelnek az agyi károsodá­sok, idegrendszeri betegsé­gek, koponyasérülések gyó­gyításának, kezelésének kor­szerű módszerei és legfris­sebb eredményei. Magyar szakemberek több előadás­ban számolnak be például a csecsemők és a gyertnekek koponyaűri nyomásának megfelelő szabályozásáról, a vízfejűség gyógyításában el­ért sikerekről, a hazánkban már másfél évtizede végzett operációs beavatkozások nemzetközileg is ismert és elismert módszereiről. A közönség díjainak át­adásával vasárnap véget ért a 8. pécsi ipari vásár, ame­lyet tíz nap alatt több mint kilencvenezren tekintettek meg, s ily módon az eddigi legsikeresbb vásárok egyike volt. A záróünnepségen Németh Lajos, Pécs város Tanácsá­nak elnökhelyettese nyúj­totta át a látogatók szavaza­tai alapján odaítélt díjakat, a pécsi Zsolnay Gyárban ké­szült értékes porcelán vázá­kat. A Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat a családi és a hét­végi házak építőinek segít­séget nyújtó gazdag termék- bemutatójával, az AGRO- KER Mezőgazdasági Ellátó Vállalat a korszerű háztáji gazdálkodást és a kisáruter- melést népszerűsítő kiállí­tásával, az Univerzum Szö­vetkezeti Közös Vállalat és a komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat pedig átfogó, egységes bemutatkozásával, illetve teljes termékskálájá­nak felvonultatásával nyer­te meg a közönség tetszését. Az idei vásárt értékelve a rendezők megállapították, hogy az sikeresen betöltötte szerepét: a kiállító két­száz hazai vállalat és szö­vetkezet döntő többsége új, a korábbinál jobb minőségű termékkel jelentkezett, ame­lyek nagy része már az időszerű gazdasági törekvé­seket tükrözi. A piaci igé­nyeknek megfelelő, korszerű, energiatakarékos gyártmá­nyok, az importot helyette­sítő hazai termékek és eljá­rások egész sorát mutatták be. A hazai kiállítók több millió forint értékű megálla­podásokat, keretszerződése­ket kötöttek egymással, és eredményes volt a több mint kétszáz jugoszláv cég sze­replése is. A jugoszláv kor­mány a vásár idejére két­millió dolláros keretet enge­délyezett soron kívüli üzle­tek megkötésére, s ezt déli szomszédaink jól fel is hasz­nálták. A termelési együtt­működésről kezdett tárgyalá­sokat jugoszláv társvállala­tokkal a Szigetvári Cipő­gyár, a Pécsi Bőrgyár és a bútorgyár. Gyermekidegsebészek világtalálkozója Támad a lisztbarmat! Az utóbbi hetek időjárása kedvező feltételeket terem­tett a lisztharmatgombák elszaporodásának Főként a megye zöldségtermő terüle­tein, a petrezselyem, sárga­répa, uborka és sárgadinnye ültetvényeken szembetűnő a lisztharmatfertőzés. A liszt­harmat külső élősködő fona­lai a növény leveleinek fe­lületén helyezkednek el. Az általa képzett szürkésfehér színű bevonat dörzsöléssel könnyen eltávolítható a le­velekről. Jellegzetes a szaga is: dohosnak érezzük a fer­tőzött levelet. A lisztharmat kártétele abban nyilvánul meg, hogy a megtámadott levél sárgulni kezd, majd elpusztul. Ez pedig a termést is csökkenti. Védekezésre a kéntartalmú készítmények javasolhatók. Fontos, hogy a permetezést az esti vagy kora reggeli órákban végez­zük, mert a kéntartalmú sze­rek 25 fokos környezeti hő­mérséklet felett megperzse­lik a növény leveleit. A BŰTORÉRT Vállalat szegedi Domus Áruháza július 13-a és 23-a között kedvezményes bútorvásárt rendezett a békési Egyetértés Termelőszövetkezet dolgozóinak, valamint az árvíz sújtotta területen lakóknak. A vásárlók mintegy 700 ezer forintot takaríthattak meg a két hét alatt. A nagy érdeklődésre való tekintettel tervezik, hogy augusztus végén vagy szeptember elején ismét rendeznek bútorvásárt Fotó1 Veress Erzsi Hogyan kerül a csizma az asztalra? M indannyian feltesz- szük a közmondás­sá vált kérdést — hogyan kerül a csizma az asztalra? —, ha valami oda- nem illőt veszünk észre, ha az együvé tartozók közé va­lami idegen vagy idegennek vélt dolog kerül. Ilyen kép­letes „csizma” sokak előtt még a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok úgynevezett melléktevékenysége, amely­ről egyre többen vallják, hogy nem is olyan mellé­kes. Tapasztalataink igazolják, hogy nem minden idegen, amit első látásra annak vé­lünk. A melléktevékenység is mindinkább a mezőgazda- sági nagyüzemek munkájá­nak szerves részévé kezd válni. Nem vitatható, hogy a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok elsődleges és alapvető feladata a nö­vénytermesztés és az állat- tenyésztés. Ami ezen kívül van, csak ezeknek alárendel­ten élhet, valóban csak kie­gészítő tevékenység lehet. Ennek ellenére jelentősége nem becsülhető le, mert ha­tása az alaptevékenységre, a jövedelmezőségre, a bizton­ságosabb gazdálkodásra — ezt tények bizonyítják — nem elhanyagolható. Ezen kívül társadalompolitikai té­nyezőként is számolni kell vele. A kiegészítő tevékenység­ből származó árbevétel ma már országos átlagban meg­haladja a termelőszövetke­zetek összes árbevételének húsz százalékát. A szóródás igen nagy: az egy-két száza­léktól csaknem a hetven százalékig terjed. A vizsgá­lódások azt igazolják, hogy ahol az ipari, szolgáltató te­vékenységből származó ár­bevétel meghaladja a har­minc százalékot, ott már szinte kizárt a mezőgazdasá­gi üzem vesztesége, vagyis jelentősen képes csökkenteni azt az időjárási kockázatot, amelynek minden mezőgaz­daság ki van téve. Ugyanakkor a melléktevé­kenységből származó bevé­tel egy részét számos szövet­kezet éppen az alaptevé­kenység fejlesztésére, kor­szerűbbé tételére fordítja, megnövelve ezzel anyagi le­hetőségeit. Ennek törvény- szerű következménye, hogy növekszik az alaptevékeny­ségből származó bevétel. Nincs tehát igazuk, akik el­lentmondást látnak az alap- és kiegészítő tevékenység kö­zött. Ez esetben is dialekti­kus összefüggés van a kettő között. Az egyensúly akkor bomlana meg. ha mindezt az alaptevékenység rovására, annak elhanyagolásával vé­geznék. Főleg az ipari melléktevé­kenységet nem lenne helyes száműzni — de a többit sem — a mezőgazdasági üze­mekből, mert ez nemcsak a mezőgazdasági üzemek egyik jövedelemforrása, hanem nagy szükség van erre ma­gának az iparnak is. Hiszen naponként visszatérő gon­dunk az alkatrészellátás kö­rüli anomália, az ipar szá­mára sem mindig kifizetődő bizonyos részegységek, fél­kész termékek gyártása. A nagyüzemeknek mindig szükségük volt olyan háttér­iparra, amely gyorsan, ru­galmasan képes alkalmaz­kodni a változó ipari igé­nyekhez, amely kis soroza-, tok gyártására alkalmas. A termelőszövetkeztek ilyenek. Sokan vitatják e tevékeny­ség hatékonyságát. A rendel­kezésre álló adatok szerint az egy főre jutó termelési érték valóban alacsony, de az eszközlekötés, anyag- és energiaráfordítás viszont lé­nyegesen kevesebb, mint az iparban vagy magában a mezőgazdaságban. így a rá­fordítások hatékonysága ver­senyképes bármilyen össze­hasonlításban. A kiegészítő tevékenység­gel kapcsolatban említettük a társadalompolitikai ténye­zőt is. Ez nálunk, a megyé­ben különösen jelentős, meri az utóbbi évtizedben is ez­rek keltek útra, hogy má­sutt: más megyében, az or­szág távolabbi városaiban boldoguljanak. Ha mi köz­ségeinkben bővebb és ked­vezőbb munkaalkalmat tu­dóink biztosítani, az indoko­latlan jövedelemdifferenciá­lódást képesek vagyunk csökkenteni, ezzel jelentősen megnövelhetjük községeink népességmegtartó erejét. Megyénkben is izmosodott az alaptevékenységen kívüli tevékenység aránya, jóllehet még így is alacsonyabb az országos átlagnál. Az utób­bi négy évben ennek árbe­vételi aránya a termelőszö­vetkezetekben huszonkilenc százalékról harmincháromra, az állami gazdaságokban pe­dig tizenkilencről huszonhá­rom százalékra emelkedett. Ezen belül meghatározó a belkereskedelmi tevékeny­ség, amely nagyrészt a ház­táji gazdaságokhoz kapcsoló­dik. Az ipari melléktevé­kenység az összes mellékte­vékenységen belül ma még mindössze tizenhárom száza­lék, s ennek is több mint fele élelmiszeripari. Az épí­tőipar is csak tizenegy szá­zalékkal részesül. Az ipari tevékenységre — érthető okoknál fogva — el­sősorban a kis eszközigényű termelés a jellemző. Erre a célra a már mezőgazdasági célra nem alkalmas régi épü­leteket használták fel. A technikai felszereltség ala­csony, zömmel használt, de a célnak megfelelő gépekből áll. Ezek egy részét a koo­peráló üzem adta. de elő­fordult közös beruházásból előteremtett is. Termelési szerkezetük nagyon rugal­masan változik, igazodik a piachoz. Az ipari partnerek nagyrészt a megye vállalatai, ipari szövetkezetei közül ke­rülnek ki. Ma még rontja jö­vedelmezőségüket a közgaz­dasági szabályozás jó néhány vonatkozása, valamint a számviteli nyilvántartás bo­nyolultsága, amely az admi­nisztrációs létszámot duz­zasztotta fel. Hatékonyságuk még így is versenyképes. Már az eddig elmondot­takból kiderül, hogy minde­nütt," de különösen a kedve­zőtlen adottságú területeken — a mezőgazdasági termelés kockázata • itt az átlagosnál lényegesen nagyobb — egy­értelműen szükséges a kiegé­szítő tevékenység mindenol­dalú bővítése. Hatodik ötéves tervünkben is markánsan fo­galmazódott meg a kiegészí­tő tevékenység fejlesztésének az igénye. A melléktevékenység eddi­gi fejlődésével nem lehetünk elégedettek megyénkben. Le­hetőségeink lényegesen na­gyobbak a felhasználtáknál. Nem valamiféle divatról van ez esetben szó. A jövedelem­biztonság megteremtésének egyik bevált módja, amely ugyanakkor fontos társadal­mi igényt is kielégít. De látni kell azt is, hogy ez esetben sem az óhajok szabályozzák a továbbhala­dás irányát. Akadályok is állnak a melléktevékenység fejlesztésének útjába, Békés megyében talán több mint másutt. A kiegészítő tevé­kenység bővítését kétségtele­nül akadályozza az ipari ter­melés mérséklődése, hogy megyénk ipari szerkezete nem kedvező: legtöbb gyá­runknak megyén kívül van a központja, a lehetséges koo­peráló partnerek messze es­nek. De ez ne a lemondás irányába toljon bennünket, hanem az eddiginél sokkal jobb szervezésre ösztönöz­zön. a helyi és a távolabbi lehetőségek bátrabb felderí­tésére, a vállalkozói szellem kibontakoztatására azokban a tsz-ekben is, ahol eddig ez szunnyadozott. 0 jövedelmezőség biz­tonsága, a társadal­mi igény kielégíté­se érdekében kerüljön hát mielőbb „a csizma az asztal­ra”: ne tekintsék a termelő- szövetkezet gazdálkodásába nem illőnek, valamiféle ide­gen testnek. Enyedi G. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents