Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19., vasárnap KÖRÖSTÁJ Sámánok nyomai a Sárréten Ismeretes, hogy az ősmagyarok vallási életének alapja a sámánizmus volt. A keresztény hitre történt áttérés után azonban keresztény királyaink mindent és mindenkit üldöztek, tűzzel- vassal irtották, ami és aki kapcsolatban állt pogány elődeink hitével. Ez a magyarázata, hogy a sámánizmusnak írásos vagy tárgyi emlékeivel alig-alig lehet találkozni. Ha néha valahol mégis felbukkannak, egyszerűen nem tudunk velük mit kezdeni. így történhetett, hogy a Vésztő határában, a mágori dombon folytatott ásatások során előkerült téglákon megfigyelhető különleges jelek még a kutatót is inkább mesterjegyekre emlékeztették. E jelek rajzát láthatjuk a „Vésztő története” című könyv 107. oldalán az alábbi kísérő szöveggel: „A téglákon megfigyelt ,mesterjegyek'-re emlékeztető jelzések.” Ha ezeket a jeleket figyelmesebben tanulmányozzuk, tulajdonképpen a rovásírás elemeit ismerhetjük fel bennük. Annál is inkább, mert ugyancsak a mágori dombon állt Csolt-monostor maradványaiból származó márványtöredéken — ami valószínűleg oszlop lehetett — határozottan felismerhető öt rovás jel, s ebből kettő igen nagy hasonlatosságot mutat a téglákon talált jelekkel. E hasonlóság amellett szól, hogy a téglákon talált jelek semmi esetre sem mesterjegyek. Felvetődik a kérdés, hogyan, mi módon kerültek a téglákra és a hajdani oszlopra a rovásírás egyes betűi vagy jelei? Ha Vésztő határa helyi neveinek eredetét és a mágori dombon állt Csolt-monostor történetét kutatjuk, talán közelebb jutunk a kérdés megfejtéséhez. Történetesen a Bikeri és a Bálványos (ennek egy része ma Ladányhoz tartozik) helynevekről van szó. Mindkét terület a mágori határrész közelében található. Legkönnyebb a Bálványos nevének eredetére következtetni. Ez mindig is a Sárrét egyik legeldugottabb vidéke volt. Megközelítése rossz időben ma is nehéz. Ezen az eldugott vidéken lelt menedéket I. István király és Péter pogány üldözöttjeinek nagy csoportja. Valószínű, hogy itt állították fel sámánjaik a Sárrét leghíresebb pogány bálványát. A vésztői szájhagyomány szerint ugyanis itt, Bálványos és Bikeri területén állt valahol az „öreg néne” háza. Sajnos, az „Öreg néné”-ről még a legöregebbek sem tudnak bővebb felvilágosítást adni, ők is csak úgy hallották gyermekkorukban elődeiktől. Azt viszont tudjuk, hogy az őshazában, a „Föld övén” (=Ural) túl állt az „Arany néne”, akivel az orosz emlékekben is találkozunk: ő volt a „Szláta Bába”, a pogány vallás leghíresebb bálványa. Az ő képére állíthatták őseink itt, Bálványoson vagy Bikeriben „öreg né- né”-t. E környéken hosszú ideig sok pogány pap, sámán talált menedéket, mivel ez a vidék 1100 előtt Vata, majd fia birtokához tartozott. A sámánok bírták Vata támogatását. Szükség is volt a pártfogásra, hiszen tudjuk, hogy a pogány vallás kitartó híveivel szemben I. István és Péter igen keményen léptek fel. Ilyen körülmények között szinte létfontosságúvá vált a sámánok közötti minél többrétű hírközlés. Ezért rendkívül nagy súlyt helyezhettek többek között a rovásírás tudományának továbbadására is. Az „öreg néne” házához hordott áldozati adományokból nem volt gond a folyamatos sámánképzés megvalósítása, ahol elsősorban a sámánság rejtelmeibe vezették be a kiválasztottakat. Emellett a természet megismerésére is oktatták az öreg sámánok a fiatalokat. I. István felismerte a pogány írásmód, a rovásírás jelentőségét, s külön törvényben tiltotta meg annak alkalmazását. A pogány hit az üldöztetések ellenére még évszázadokon át élt. Tudomásunk van arról, hogy még az 1230- as években is éltek sámánok hazánkban. Ez idő tájt a mongol fősámán, Csadáj Bugátban folytat tekintélyes sámánképzést. Kérésére ideérkezett II. András uralkodása idején (1205—1235) két magyar ifjú, Pósa András (Anonymus?) és Jaák Gejza 1230-ban, hogy részesüljön az ötéves sámánképzésben. E két ifjú sámánképzésben való «részvételéről arra következtethetünk, hogy az állandó üldöztetések ellenére az ifjú sámánok eljuthattak az Uralon túl, „Arany néné”- hez. és vissza is térhettek onnan. így még évszázadokon át volt kapcsolata az üldözött ősmagyar vallásnak az ázsiai pogány vallás papjaival. E kapcsolat később megszűnt, emlékei azonban nem enyésztek el teljesen. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy az 1220-as évek táján hazánk Domonkos-rendbéli szerzetesei nagy figyelemmel fordultak a keleten maradt magyarok felé. A megszakadt kapcsolat újrafelvétele céljából igyekeztek megtalálni az ázsiai magyarokhoz vezető utat. A szerzetesek korabeli írásos történelmi emlékek tanulmányozása során e kapcsolat írott bizonyítékaira találtak. Egyikük meg is nevez két ilyen művet: az egyik a magyarok gesztája, (ősgeszta) a másikat a régiek írásának nevezi. Ugyancsak a kapcsolatfelvételének reményében kért sámántanulókat Csadáj Bugáiba. Ekkorra a magyar feudális állam éR egyház már annyira megerősödött, hogy a királyi udvar nem látta veszélyesnek Csadáj kérésének teljesítését. Mint tudjuk, a későbbiekben éppen Pósa András lett IV. Béla egyik tanácsadója. A Bugátból hazatérő ifjú Pósa és Jaák arról számolnak be IV. Bélának, hogy utuk során több magyarul beszélő törzzsel találkoztak. E hír hallatára küldi IV. Béla Juliánusz barátot az ázsiai magyarok felkeresésére. A sámánok egyaránt nagy szerepet játszhattak a Koppány-, Gyula-, Ajtony-féle felkelésekben, de igazán nagy jelentőségük Vata lázadásai során volt. Az első pogány- felkelés Vata vezetésével 1046-ban elűzte Pétert a trónról. KözeL álltak a teljes győzelemhez, de végül 1047- ben I. András leverte őket. A második pogánylázadást 1061-ben Vata egyik fia, Ja- nus vezette. Mindkét po- gányfelkelés tehát a Vata- bi'rtokról indult ki. E birtok megközelíthetetlen vidékein, a Sárréten még 1061 után is menedéket találtak a sámánok és az ősmagyar hit üldözött hívei. Az 1100-as évek közepe táján kezdték meg a Csolt-monostor építését, mely a kor társadalmi rendjének egyik fő célját volt hivatott szolgálni: a környéken élő sámánok befolyását fokozatosan visszaszorítani, megszüntetni, a még mindig pogány hitet vallókat megtéríteni. Az építkezés munkáiban a környék lakossága is részt vett. Közöttük valószínűleg több környékbeli sámán, sámántanuló vagy csak egyszerűen rovásírást ismerő is volt. Ök véshették a téglákon talált rovásbetűket, jeleket, (elképzelhető, hogy megrontást kifejező 'rovásjeleket) a kiégetés előtt az agyagra. Vizsgáljuk meg tüzetesebben a márványtöredék rovásjeleit is! Arra a megállapításra jutunk, hogy két sor rovásjel feltétlenül volt rajta, de lehetett több is. Készítője találkozhatott római kori márványtáblákkal, feliratokkal. Erről árulkodik az írásjelek soronkénti elválasztása. valamint a jelek viszonylagos arányossága. A jelek magassága 2,5—3 cm között változik a több, mint 3 crmes sortávolságban. „ Természetesen felvetődik a kérdés: hogyan kerülhettek a téglák után a márványdarabra is a rovás jelek? Legkézenfekvőbbnek az a válasz látszik, mely szerint a monostor lakói között kellett lenni olyannak vagy olyanoknak, akinek vagy akiknek igen szoros kapcsolatuk lehetett az ősi vallással. Keresztények voltak, mert az érdekük úgy kívánta, de még hittek a sámánizmusban. Nem nehéz elképzelnünk azt, hogy a Csolt-monostor félhomályában, valamely rejtett zugában hosszú évtizedeken át titokban maradt e felirat, csak a beavatottak tudhattak róla. 1400 körül a monostor jelentősége egyre hanyatlott. Eleget tett a kor társadalma által rárótt feladatnak, a maga területén hozzájárult a katolikus egyház, a feudális állam hatalmának megszilárdulásához. Jelentőségét végleg elveszítvén elnéptelenedett. Lakói végleges távozásának okáról nem sokat tudunk, de az bizonyos, hogy bármilyen szörnyű pusztítások, tragédiák érték is a környéket, mindig maradt túlélő, aki a vidék jellegzetes földrajzi neveit, tájszavait, és az egyes nevezetes históriai események történetét átmentette az újonnan érkezőknek. Sajnos, az idő rostáján alig-alig hullt át egy-egy mondat, szó vagy szótöredék. A tárgyi emlékek fellelése is gyakran csak a véletlennek köszönhető. A megtalált, megmentett tárgyi emlékek arra utalnak, hogy a Csolt-monostor a keleti kultúra hatáskörének legnyugatabbra fekvő pontja volt. A rovásjelek mellett ezt tanúsítja az a párkányzat" töredék is, mely a Csolt-monostor kerengőjéből származik. és egy mongol arcú, tur- bános férfifejet ábrázol. Mindezek összegzéseképpen megállapíthatjuk, hogy szinte bizonyosan itt. Békés megyében, a Sárréten volt a keleti pogány vallás, a sámánizmus központja. Fábián János Varga János: Békési árvíz Molnár János: Régi konyhasarok Fülöp Béla versei: Nyár Eltűnt időt hiába kergetek. Vergődik a kert, pörsenéses szőlőlevél kákád, kába, s lehajtja fejét a szerelemvirág. Hernyók rágnak, topped az alma, s a körteszagú udvart elönti a füst. Ég a szemét, tépett fóliasátrak — (Ég a világ, könnyezve füstöl.) A füstifecske rekedten kiált, alábukik, bele a füstbe, szárnya rebbenését sem látom többé, eltakarja a kavargó szénláncolat. Hová lett az idilli nyár? Vagy csak eltűnt idők emléke rémlik? Pedig a rózsa is virít, s piroslik a mályva, de a tátika szomjasan ásít... S a nyaram betölti a rémülő VILÁG! % A nagy fejedelem Okossága népeket békített, Bölcsessége teremtett türelmet. Tettét Európa figyelte, S virult az ö Tündérkertje! Antalfy István: Grafika Hová szállsz, szárnyfalán madár? Tört agancsú őz, mit vigyázol? Fekete napkorong, homály; az erdő szívszorongva gyászol. A kerítés léce letörve. Korhadt a törzs, fáradt az ember. Vigyázni kell a temetőkre. És közben élni, fegyelemmel. CsanádyJános: Rideg a reggel Rideg a reggel betű nélkül, agyamban álmok szállanak, szívem hidegen dobban, a varjak, kávé-madarak telepszenek ér-ágaimra, álmaimon gondolkodom, mesevilágban, otthon jártam tágas paraszt-udvarokon, szívélyes szóval diót raktak sapkámba, zengett a szüret, nem kell már szétszednem agyamban mindent megtartó eszemet; ezt álmodtam, bizton emlékszem, s küzdelmekre a várfokon, a kamra-ablak lőrés volt, és várfal-palánk a kerti lom, nincs semmim, naponként szemem zsíroskenyeremre vetem; szemem megáll reggelimen, ebédemen, rideg a ködben betű nélkül, a köd ritkul, az égbolt kékül, a város zúg tovább, s én dobbantok a hajnalokban (várom az új álmok raját.) KULTURÁLIS MELLÉKLET
