Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

1981. július 2., csütörtök NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Hz első edzésen a Kórház utcában Nyolcán már a fedélzeten Signora Etelka Santa Marina] „Azúri mezben is csabai szívvel küzdöttem” Signora Etel Santa Marina, azaz Sótyi Etelka idehaza Fotó: Császár Lajos A „nagypályán” szinte ész­revétlenül jár körbe a lo­csolófelszerelés csápja. A néha felerősödő szél hátára kapja a nagy ívben perme­tező vizet, amely ilyenkor a salakon porzik. Az atléták erre kicsit arrább költöznek, ott folytatják az edzést. A labdarúgó-játéktér alapvona­la mögött tekintélyt paran­csoló külsővel Rajniczer La­jos gyakorol. A válogatott kerettag súlylökő kezéből sokadszorra indul 17-18 mé­teres röppályára a súlygolyó. Eddig nincs új játékos Megszokott, mindennapi kép a Kórház utcában. Vagy mégsem? A szerda délelőtti valahogy eltért a többitől. Az edzőpályán újra feltűntek a labdarúgók. Gyors névsorolvasást tar­tunk Marosvölgyi Károly ve­zető edzővel: Hanyecz, Ki­rályvári, . Melis, Kanyári, Zakar, Mohácsi, Fodor és Rácz végzi a bemelegítő gya­korlatokat. — És a többiek? — kér­dezzük a vezető edzőt. — Sürget bennünket az idő, a jövő hét közepén ugyanis az NSZK-ba uta­zunk. Ezt viszont még nem tudtuk, amikor sokan már megszervezték nyári szabad­ságukat, külföldre utazásu­kat. Hétfőre teljes lesz a névsor. Tulajdonképpen két hete játszottuk az utolsó bajnokit, így korántsem kell mindent elölről kezdeni — magyarázza a vezető edző. — Űj nevekkel találko­zunk-e? — Eddig nincs új játékos, egyelőre csak a távozók biz­tosak. Már korábbról ismert, hogy Budavári Csepelre iga­zolt. Az újabb hír, hogy Június 27—28-án Győrött rendezték meg a középfokú oktatási intézmé­nyek atlétikai bajnokságá­nak országos döntőit. Békés megyét három iskola — a gyulai Erkel Ferenc Gimná- nium 22, a békéscsabai Ró­zsa Ferenc gimnázium 9 és a Békéscsabai Nyomdaipari Szakközépiskola egy diákja képviselte. Az országos dön­tőn a négy terület és Buda­pest legjobb csapatai, váltói és egyéni versenyzői, több ezer sportoló vett részt. A mieink, ha nem is nyer­tek bajnokságot, több helye­zéssel tértek haza. A mérsé­keltebb szereplés hűen tük­William Rodriguez Galvez vezérőrnagy vezetésével szer­dán tapasztalatcsere-látoga­tásra hazánkba érkezett a Magyar Honvédelmi Szövet­ség kubai testvérszervezeté­nek, a SEPMI-nek a kül­Zsömbörgi bejelentette: ő is távozni kíván. Megerősítette a hallotta­kat Kádi Károly, a sport­egyesület ügyvezető elnöke is, aki Lovas Istvánnal, a lé­tesítménygondnokság veze­tőjével és Fodor Gézával, a megyei labdarúgó-szövetség elnökével éppen terepszem­lére készül. Végigjárják a pálya minden zegét-zugát, hogy semmi se maradjon ki a felújításból. Még a sajtó­helyre is felmennek ... Eközben zajlik az edzés. Moós János, a társaság egyik felének zöld trikókat oszt ki. Amikor kialakultak" a kispályás csapatok, a pálya­edzőt arról faggatjuk: hogy érzi magát az új szerepkör­ben? — Más a gyerekekkel fog­lalkozni és más felnőtt játé­kosokkal. De azt hiszem, megértjük majd egymást, hi­szen közös célért dolgozunk. A nyurga edzőt aligha kell különösebben bemutatnunk; 1968. óta csabai mezt visel, tagja volt az NB I/B csapat­nak és játszott az élvonal­ban is. öt évvel ezelőtt, sé­rülése miatt hagyta abba a játékot, legutóbb két évig az ifi II. edzőjeként dolgozott a klubbnál. Csikar üdvözli Kőhalmit Előkerül két pad, ezek je­lentik a kaput, ha a labda éri a deszkát — gól. Ahogy útjára indul a lab­da, felélénkül a hangulat. „Béla, ez te voltál?” — hal­latszik az egyik pályamunkás enyhe korholása, melyet Me- lisnek címez, amikor alapo­san célt tévesztett lövése. Annál ügyesebben céloz Ha­nyecz, a zöldmezesek stop­pere, aki egyszercsak meg­lódul, sorra cselezi ki az el­júsági korú atlétáinak erővi­szonyait. A Békés megyeiek eredményei. Leány, II. kcs. Gerely, csapat: 5. Gyulai Erkel G. 31,53. Távol: 10. Gyulai Erkel G. 453,8. Leány, I. kcs. 100 m: 8. Domokos Györ­gyi (Gy. Erkel) 12.6. Magas: 4. Domokos Gy. 164. Távol: 2. Do­mokos Gy. 573. Súly: 3. Vidó Irén (Gy. Erkel) 12,36. Diszkosz: 6. Várai Ildikó (Bcs. Rózsa) 35,78. Gerely: 5. Vidó Irén (Gy. Erkel) 42,42. Fiú, II. kcs. 110 m gát: 6. Gyulai Erkel G. 16.44. Magas: 3. Bcs. Rózsa F. G. 583,4. 4x400 m: 7. Gyulai Erkel 3:41.5. 4x1500 m: 8. Gyulai Erkel 18:40,2. Fiú, I. kcs. Kalapács: 4. Solticz Kál­mán (Bcs. Nyomdaipari) 48,36, ... 7. Elek Sándor (Bcs. Rózsa) 43,12. Testnevelő tanárok: Stiebl Magdolna (Bcs. Nyomdaipari), Zsilinszki Tibor (Bcs. Rózsa F. G.), Szigeti István és Kovács István (Gyulai Erkel G.). döttsége. A kubai vendégek Budapesten, Hajdú-Bihar, Szolnok és Veszprém me­gyékben tanulmányozzák az MHSZ szerveinek és klub­jainak tevékenységét. lenfeleket, s már csattan is a labda a deszkán. Vége a játéknak, sprint­gyakorlatok következnek. Marosvölgyi pedig folytat­ja: — Hanyecz és Zakar au­gusztusban hat hónapra be­vonul katonai szolgálatra. Vágási egyéves szerződésé le­járt, de mindenképp a klub­nál marad, valószínű, a ser­dülőcsapatok technikai ve­zetője lesz. Szerződtetett já­tékosunk lesz az ifiből felke­rülő Tóth Zoltán, aki közép­pályást és csatárt játszik. Valaki Kőhalmit keresi. Együtt nyaralt a Balatonnál Sándorral és szeretné átad­ni Csikar üzenetét: üdvözli a középpályást. Július 9.- irány az NSZK Később mi is összeakad­tunk Kőhalmi Istvánnal. — Most már teljesen rend­be jöttem, nyoma sincs a fer­tőző májgyulladásnak. El­lenőrző vizsgálátra készülök a Sportkórházba, aztán ugyanott felügyelet alatt óva­tosan elkezdem az edzéseket is. Nagy szüksége .lenne a csa­patnak egy jó Kőhalmira. Reméljük, a tavasz tanulsá­gos lesz a középpályás szá­mára, s mielőbb ott lesz a pályán is. Eközben vége az edzésnek. Kádi Károly még pontosan is elmondja, hogy július 9- én utazik a csapat az NSZK- ba, ahol a Mannheim csapa­tának vendége lesz. A túra során három mérkőzést ját­szanak és 17-én indulnak ha­za. Addig azonban még sok­szor megizzadnak a dresszek. Legközelebb csütörtökön délelőtt. «j t Röviden Sakkversenyt rendez a Bcs. Agyagipar szakosztálya. Erre szerdai napokon 5 és 6 óra kö­zött Bánszky Jánosnál lehet je­lentkezni a téglagyár művelődé­si házában. Legalább 12 jelent­kező esetén rajtol a verseny, s legjobbjai III. o. minősítést sze­rezhetnek. * * * A termelőszövetkezeti dolgozók idei nyári sportversenyeit nagy­pályás labdarúgásban, kispályás labdarúgásban, valamint kézilab­dában és röplabdában rendezik meg. (A nagypályás játék kivé­telével férfiaknak és nőknek egyaránt.) Ezekben a napokban fejeződnek be a területi döntők. Totótippjeink 1. Kőszeg—Bauxitb. 2 x 2. Fertőszentm.—Körmend x 3. Győri D.—Esztergom 1 x 4. K. Olajb.—Szondi SE 1 5. Táncsics SE—Siófok x 6. Dunaújv. Ép.—Sz. Dózsa 1 7. Barcs—Kiss J. SE 1 x 8. KELTEX—ESMTK 2 X 9. Tállya—Nagyhalász 2 1 10. Tiszalök—Papp J. SE x 2 11. Karcag—Szabó L. SE x 2 12. Sz. Cukorgyár—Sz. VSE 1 x 13. Orosháza—Sz. Vízmű 1 Pótmérkőzések 14. Asztalos SE—Olefin SC 1 15. Ajkai B.—MÁV NTE 1 16. Köteles SE—Jászb. Vasas 1 A cím — noha furcsán hangzik — mégis igaz, és a valóságot tükrözi. Signora Etelka Santa Marina nem más, mint a megyénkből el­származott Sótyi Etelka. „Otthon”, Palermóban lá­nyai, férje, baráti köre, „itt­hon”, Békéscsabán idős szü­lei, testvérbátyja, a rokon­ság és sok-sok régi kedves ismerős várja. Itthon váloga­tott kerettag volt, odakint magára húzhatta az olasz röplabda-válogatott mezét. A palermói és római testne­velési főiskolán szerzett ta­nári diplomát, vizsgáihoz nagy segítséget jelentettek a budapesti TF könyvei, jegy­zetei. A nyarat lányaival együtt hosszú évek óta itt­hon, szülőföldjén tölti. Leg­utóbbi csabai látogatása al­kalmával sportdiplomáciai feladatot is betöltött. Színes, tartalmas életútja, az olasz sportmozgalomról tartott be­számolója az újságíró mag­netofonszalagjára kívánko­zott. — Jó néhány sportággal megpróbálkoztam, majd kö­zépiskolás koromban a röp­labdázás mellett kötöttem ki. Az 50-es évek elején a csa­bai vasutasszakosztály tagja voltam — emlékezett, és em­lékeztette e sorok íróját Só­tyi Etelka, majd így foly­tatta: — Az érettségi után elhelyezkedési gondjaim vol­tak idehaza, ezért örömmel fogadtam az Utasellátó SK ajánlatát. A fővárosba, él­csapatba kerültem. 1957 nya­rán együttesemmel a dél­olaszországi Palermóban ven- vendégszerepeltünk. Itt is­mertem meg Nino Santa Marinát. Akinek két évvel később a felesége lettem. Budapesten volt áz eskü­vőnk, és 1959. december 11- én indultunk új otthonom, Palermo felé. Mit tagadjam, furcsa volt a hatalmas kikötőváros, per­gő nyelvű lakóival, a hal­szaggal, a tenger sós illatá­val. Férjem, egy régen ott élő magyar asszony, no meg a röplabdázás segítette a be­illeszkedést. Miután 1961-ben megszületett Mari lányom, csapatommal felkerültünk az első ligába, gyarapodott nyelvtudásom, így egyre job­ban éreztem magam Szicíliá­ban. Még jobb kedvre derí­tett az, hogy 1963 őszén fel­vettek a palermói testnevelé­si főiskolára. — Ügy emlékszem, eb­ben az időben magyaror­szági nyaralásaid alkalmá­val mindig sok tankönyvet vittél magaddal Olaszor­szágba — jegyeztem meg. — így igaz- Abban, hogy négy év után kitűnőre ál­lamvizsgáztam, megnyertem a római testnevelési főisko­la pályázatát, magyar létem­re az olasz állam státusába kerültem — nagy része van a budapesti TF kitűnő szak­könyveinek, amelyek hatal­mas segítséget adtak a vizs­gákra való felkészüléshez, sőt a tanításhoz is. Elmond­hatom, a TF magas színvo­nalú szakkönyvei ma is ott sorakoznak könyvespolco­mon, és a legújabb kiadvá­nyokat most is megvásárol­tatom budapesti barátaim­mal. — Kérlek, most eleve­nítsd fel az olasz röplab­dasport élvonalában el­töltött éveid szép emlékeit. — Még idehaza tagja let­tem a magyar válogatott ke­retnek, és együtt játszottam többek között dr. Kotsisné Kincsessy Gabival, a mai nagy csapat mesterével. Oda­kint főiskolás éveim alatt kerültem a válogatott keret­be. Jólesett, hogy hamar be­fogadtak az olasz lányok. A franciák ellen Lyonban húz­tam magamra az azúri vá­logatott mezét. Tudod, ami­kor tiszteletünkre eljátszot­ták az olasz himnuszt, büsz­keség töltött el. De nem érez­tem azt a különleges meg­hatottságot, azt a boldog bi- zsergető érzést, amit Erkel Himnuszának akkordjai vál­tanak ki belőlem. Néztem az árbocon lengő francia tri­kolort, a zöld-fehér-piros zászlót, és, de sokért nem adtam volna, ha az Alpok felől fújó szél a piros-fehér - zöld színű lobogót lengeti... Az ünnepi beszédek alatt megfogadtam: ezen a mér­kőzésen is valódi csabai szív­vel fogok küzdeni, hiszen tartozom ezzel családomnak, edzőimnek, Lipták Bandi­nak, Holvay Endrének, Or­bán Gyulának és a magyar röplabdasportnak! Jól mehe­tett a játék, mert jugoszláv trénerünk, Iván Trinajsztics, a firenzei visszavágón is sze­repeltetett. Azután megszü­letett Krisztina lányom, ál­lamvizsgára készültem, és férjem bármennyire is segí­tett nekem, két kisgyermek­kel nem vállalhattam az ed­zőtáborozásokat. így lemond­tam a válogatottságot. A sportágtól persze nem sza­kadtam el. Iskolám két di­ákcsapatának én vagyok az edzője. — Palermo nagyon messze van tőlünk. Jár­nak-e arrafelé magyarok? — De még mennyire! Per­sze, itt elsősorban nem a turistákra, hanem a kultúr- és sportdelegációk tagjaira gondolok. Első látogatóim a hagyományos agrigentói folklórfesztiválon nagy si­kerrel szerepelt békéscsabai Balassi együttes tagjai vol­tak, még 1962-ben. Nem aka­rok túlozni, de amikor az együttes szólótáncosával, egykori osztálytársammal, Viczián Jancsival megláttuk egymást, örömkönnyek tolul­tak a szemembe. A közel egymilliós Palermo nemcsak röplabdában, hanem más sportágban is évről évre ren­dez nagyszabású nemzetközi viadalokat. Férjem több mint 20 éve vállal részt ezek szer­vezéséből. A labda játékosok mellett pástra lépett itt Bó- bis Ildikó, az olimpiai baj­nok dr. Fenyvesi Csaba, Kul­csár Győző. Vendégünk volt az óriási sikert aratott, fe­ledhetetlen Kozma Pista is. Nagyon sokszor látogatott meg bennünket férjem jó barátja, a Nemzetközi Röp­labdaszövetség játékvezető bizottságának elnöke, dr. Holvay Endre. Igen-igen, az a Holvay Bandi, aki 25 év­vel ezelőtt felvitt Budapest­re az Utasellátó csapatába, és akivel annak idején elő­ször jártam Palermóban. Hiába, a sors útjai kifür- készhetetlenek! — Régen találkoztam családod olasz tagjaival. Mesélj róluk! — Férjem a kereskedelmi bank ügyésze, amellett az olasz és a Nemzetközi Röp­labdaszövetség ellenőrző bi­zottságának elnöke. Nagyon elfoglalt ember. Marika lá­nyom már leérettségizett, nyelvésznek készül, angolul, franciául remekül beszél, de magyar nyelvtudása csiszo­lásra szorul. Ezért a nyáron Debrecenben részt vesz egy kurzuson. Krisztina még kö­zépiskolás, valószínűleg a képzőművészeti főiskolára jelentkezik majd. Lelkesen és egyre eredményesebben lovagol. Alig várja a nya­rat, hogy Gyulán kedvenc lovai nyergébe pattanhasson. Én korábban a főiskolán, azután egy remekül felsze­relt általános iskolában, most pedig egy nagy középiskolá­ban tanítok. Engedd meg, hogy eldicsekedjem vele: a lányok sokszor sokkal őszin­tébbek hozzám, mint olasz kollégáimhoz. És én erre na­gyon büszke vagyok! Az emlékek visszapergeté- sét itt abbahagytuk. Etelka autóba szállt, és János báty­jával, aki a gyulai Munká­csy Tsz elnöke, Mezőhegyes­re kocsizott, hogy lovas­sportunk reprezentánsainak átadja a palermói klub őszre szóló meghívását. Azután né­hány napot Budapesten töl­tött, hogy az Olasz—Magyar Baráti Társaság számára könyveket, hanglemezeket vásároljon. Beszélgetésünket csak később folytattuk. Szó esett a mienktől merőben különböző olasz iskolarend­szerről, a diáksportról. Meg­tudtam, hogyan lehet testne­velési órát tartani például egy templomkertben. Meny­nyit fizet a saját vagy szülei zsebéből a versenylovas tré­nerének egyórai foglalko­zásért? Mit jelent a diákok számára a pedellussztrájk? A magnetofon hűen rögzí­tette Signora Santa Marina szavait. Csak meg kell nyom­ni a billentyűt ahhoz, hogy pörögjön az orsó és halljuk Etelka tájékoztatóját az itá­liai testnevelésről és sport­ról. A téma nagyon érdekes. De erről majd legközelebb! — Ch — Középiskolás OB^Györ Mérsékelt szerepkörben rözi megyénk serdülő- és if­Kubai SEPMI-kiildöttség érkezett BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, (őszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telelőn: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hőnapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents