Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19., vasárnap o IZIjslUkfitáÉpül az automatikus gvorsfagyasztő Ha abból indulunk ki, hogy az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat több mint százéves múltra tekint vissza, akkor nem csoda, hogy új hűtőtároló létesítéséhez láttak hozzá. Ugyanis a régi még jóval a felszabadulás előtt épült, s nemcsak elavult, hanem már szűkösnek bizonyult, mi több, nemrégiben azt is megállapították, hogy életveszélyes volt, az állaga erősen leromlott. Éppen ezért tavaly ősszel lebontották, s még ugyanabban az időszakban hozzákezdtek az új alapozásához is. Ezúttal egy minden igényt kielégítő, 1150 négyzetméter alapterületű épületegyüttest kívánnak megvalósítani, amely az automatikus fagyasztón kívül magába foglal egy hűtőtárolót, s egy úgynevezett manipulációs teret. Ez utóbbi nem más, mint ahol a csomagolást befejezik, vagyis dobozolják a már hűtött nylonfóliázott készárut. Az automatikus gyorsfagyasztó óránként hat tonna szárnyas mélyhűtésére alkalmas. Erre a holland, nagy teljesítményű berendezésre annál is inkább szükség van, mert a régi hűtőtároló kapacitása nem győzte befogadni a napi árumennyiséget, s bizony sokszor megesett, hogy bérben kellett hűttetni a baromfit. A több mint 110 millió forintos beruházás eredetileg elképzelt átadási határideje 1982. november volt. Ám a gyár kollektívája úgy határozott, hogy még az idén birtokba szeretnék venni, s ehhez minden lehetőséget kihasználva meggyorsítják a kivitelezést. Kész az alap, s áll már a dunaújvárosi acélszerkezet is. Még az idén szeretnék üzembe helyezni, az új hűtőtárolót Orosházán Fotó: Jávor Péter Több halat dolgoznak fel A Gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet az első félévben 245 tonna (a tavalyi első félévinél 7 tonnával több) halat dolgozott fel. Elkészített 90 ezer doboz körösi halászlét, kisebb mennyiségben keszeg- és kárászszeletet, a közel-keleti országok részére pedig 146 tonna, halat egészben, fagyasztva. Az elmúlt fél évben a legnagyobb hal egy 55 kilós harcsa volt, amit Kónya István, a szövetkezet tagja a Kettős-Körösben varsával fogott. A legnagyobb busa 15, a legnagyobb amur pedig 18 kilós volt. A szövetkezeet új halfeldolgozó üzeme szeptemberben készül el, amikor majd a termelés lényegesen növelhető lesz, és jobban eleget lehet tenni az exportkövetelményeknek is. I Neki igen! Nekem nem? A „történet” tavaly kezdődött, napjainkban „folytató• dik”, és a jövőben sem „ér véget”. Tanultam, felesleges forintok ritkán fordultak meg a zsebemben, de a filléreket soha sem „gondoltam meg” — nem tudom, hol ragadt rám ez a nagyvonalúság? Reggelente ugyanannál az újságosnál szereztem be a napi olvasnivalót. Általában 40 fillér hiányzott az egész forinthoz, és ezt nem kértem vissza. (Reggeli rohanás, és mindenki igyekezett minél hamarabb értesülni a hírekről.) Egy éven keresztül ismétlődött az eset. Ismeretlen „ismerőssé” vált az újságos, néha-néha köszöntünk is, de a főbólintás soha nem maradt el. Az egyik reggel j kicsit elaludtam, és a nagy rohanásban véletlenül egy 1 forintos helyett 50 fillérest adtam oda. Már jó néhány lé- j pést megtettem lapokkal a kezemben, amikor az ismerős hang utánam kiáltott: Hé! Fiatalember! 10 fillérrel kevesebbet adott! Hideg zuhany, megálltam, kapkodva kutattam a zsebemben, és odaadtam a pénzt. A metrón kezdtem el gondolkozni a dolgon: „Tizenkét hónap, ebből kilencben itt vettem újságot iskolába jö- j vet, ez hetente legalább ö< alkalom, ennyiszer 40 fillér, az annyi mint: 9X4X5X<M> azaz 72 forint. Hogy is van ez”? Másnap 5 forintossal fizettem, és vártam vissza az . 1,40-et. Lassan, komótosan túrta az aprót, nem akart i előkerülni a pénz. Már másodpercek óta néztük ^ymást, egyre kínosabb volt a várakozás. Körbe tekintett, meg- 1 megállt pillantása a sietős arcokon, akik szerettek volna : minél hamarabb továbbállni. Tekintetében jól látszott ; a sajnálkozás: hát tehetek én arról, ha ilyen kicsinyes 5 alakok mászkálnak errefelé? Ide adott egy 1 forintost, s ; fordult a következőhöz, de nem mozdultam. Nincs mit • tenni, jöttek a filléresek is. A jelenet ezután naponként ■ rendszeresen ismétlődött. Másodpercekig el-el játszogat- | tunk egymással, de egy idő után — „színház” nélkül : kaptam a visszajárót. Azóta — természetesen minden f • más borravaló-szituációban, kivéve, ha valóban pluszt 3 : kapok — „kicsinyes” vagyok. Mert olyan nincs, hogy va- 3 ; lami csak nekem ne számítson, ugyanakkor másnak • igen. Ha neki igen, akkor nekem miért nem? S azt hi- j szem, itt már nem a fillérekről van szó. Lovász Sándor ■ Hétfőn kezdődik a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) közel egymáshoz a két testvéri ország fiataljait. Csupán a közelmúltból, a jelenből példa: magyar és szovjet fiatalok közös részvétele az orenburgi gáztávvezeték, az Uszty-Ilimszki Cellulózkombinát vagy a Paksi Atomerőmű építkezésén. Az ifjúsági utazási irodák tevékenysége mindkét országban sok tízezer fiatalnak nyújt évről évre lehetőséget baráti találkozásokra, egymás országainak, népeinek, a szocialista és a kommunista építőmunka eredményeinek jobb megismerésére. Élő, eleven kapcsolatokat ápolnak az üzemek, intézmények, az egyetemi KISZ. és Kom- szomol-szervezetek. Rendszeresen felkeresik egymást a KISZ és a Komszomol delegációi, hogy kölcsönösen tájékozódjanak az ifjúság körében végzett munka elméleti és gyakorlati kérdéseiről, tapasztalatairól, hasznos információkat szerezzenek az ifjúság hazafias, internacionalista szellemű nevelésének eredményeiről. A küszöbön álló' fesztivál magyar és szovjet politikai delegációja mindezekről szót vált majd kedden az Ifjúsági szövetség székházában kezdődő kétnapos konferencián. Gazdag véleménycserére másutt is alkalom nyílik, hiszen a magyar és a szovjet testvérmegyék képviselői a fesztivál idején országszerte baráti eszmecseréken, ifjúsági gyűléseken és kulturális programokon találkoznak. A fesztivál pénteki napján a KISZ—Komszomol —DÍVSZ által szervezett nagygyűlés a békeharc fontosságára, s ebben az ifjúsági szervezetek határozott fellépésének a jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet. A fesztivál szombati ünnepélyes záró nagygyűléséig a politikai programok mellett Budapesten, Balatonfü- reden, Kecskeméten, Miskolcon, Ózdon, Tiszakécskén és Zánkán magyar és szovjet népzene- és táncbemutatók, balett- és rocktáncosok, pantomim- és bábegyüttesek, dzsesszzenekarok bemutatói színesítik a találkozót. A kulturális, művészeti események fénypontja minden bizonnyal kedden este a szovjet delegáció gálaestje, és pénteken este a KISZ Központi Művészegyüttesnék ünnepi műsora lesz, a budai Parkszínpadon. Fesztiválhangulatot áraszt majd egy héten át a budapesti Semmelweis utca, amely pavilonokkal, szabadtéri színpadaival és utcamozijával, magyar és szovjet ifjú művészek bemutatójával barátságutcává alakul. Miért nincs remény a váltnzásra? A vízvédelem, vízszennyezés kérdéseiről, valamint a szabálytalan horgász4s és halászás megelőzéséről tanácskoztak július 18-án, szombaton Békéscsabán, a társadalmi halőrök, vízvédelmi aktívák. Békés megyében egyre többen töltik szabad idejüket a vizek partján horgászással. A hivatalosan horgászengedély- lyel rendelkezők száma ebben az évben meghaladja a tízezret. Hétvégi szórakozásuk, ki- kapcsolódásuk, nyugalmuk nem utolsósorban a vizek állapotán, tisztaságán múlik. A környezetvédelmi előírások meg nem tartása egyébként is egyre nagyobb felháborodást vált ki — jogosan — közvéleményünkből. Erről beszélt a tanácskozáson tartott előadásában dr. Vasas Ferenc, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársa. Elmondta többek között, hogy a felszíni vizeket szennyezettség szempontjából négy osztályba sorolják. Megyénkben az első osztályba tartozó felszíni víz nincs. Második osztályba tartozik a Hármas-Körös alsó szakasza. A folyóvizek és holtágak szennyezettsége az utóbbi években tovább nőtt. Míg 1973-ban a Körösökön 14 vízszennyezést és 6 halpusztulást tapasztaltak, 1978-ban 25 volt a vízszennyezések és 18 a halpusztulások száma. A Körösök vizeiben élő mintegy 50 halfajta a jövőben sem számíthat javulásra, így a horgászok legnagyobb bánatára ritkábban lesz „kapás”. A szenny nagyobb része határainkon túl kerül a folyókba. De idehaza is egyre több a tennivaló. A társadalmi aktívák például felháborodással beszéltek a július hatodiki vízszennyezésről és halpusztulásról — a szennyvizet a megyeszékhelyen engedték a vízbe — amelyet nagyobb körültekintéssel legalább mérsékelhettek volna. A társadalmi halőrök tevékenységével kapcsolatosan a tanácskozásokon megállapították: ellenőrzéseikkel sok szabálytalanságot előztek meg. A MAHOSZ Békés megyei Intéző Bizottsága és a megyei rendőr-főkapitányság közötti együttműködés is sok eredményt hozott ezen a területen. A szombati ülésen tíz társadalmi aktíva vehette át eredményes munkájáért a megyei tanács és MAHOSZ megyei intéző bizottságának oklevelét, jutalmát. Ugyancsak tegnap 22 új társadalmi halőr tett esküt. K. J. Politikai érettséggel ppenséggel nem mondhatnánk, hogy elkényeztet bennünket a kor, amelyben élünk. Mint a _____| hetvenes évek vége, úgy immár a nyolcvanas é vtized eleje is nap mint nap újabb és újabb terhelési próbának teszi ki közérzetünket, a közhangulatot. A „mindnyájan a piacról élünk” régi igazsága valahogy új tartalommal telítődik; a fogalom valamennyiünk fejében kiszélesedik; kimondásakor a világpiacra is gondolunk; egyre inkább megtanuljuk érettebb fejjel látni a kettő összefüggését. S ha egy magyar háziasszony fejében a sertéskaraj vásárlásakor bármily homályosan, de ott motoszkál, amit a tévében hallott, példának okáért a kőolaj magas és a magyar hengerelt acél alacsony áráról, akkor e kétszeresen is kedvezőtlen információ mögött azért van valami kedvező: a realitások értő tudomásul vétele. Nem könnyű világosan látni az összefüggéseket, hisz bonyolult folyamatok korát éljük. Míg nagyon sok termelő és szolgáltató üzem és intézmény hirdetőtábláin kinn van még a felvételre keresettek megsárgult listája, a krónikus és megoldatlan munkaerőhiány dokumentuma; addig másutt, nem kevesebb helyen már a legkörültekintőbb gondoskodással irányítanak át különböző részlegeket új, sokkal hasznosabb munkakörökbe, vagy képezik át őket a termékváltáshoz igazodva, s csökkentik ésszerűbb méretűvé az adminisztratív és alkalmazotti létszámot. S míg a tévé képernyőjén figyeljük, mondjuk az angliai munkanélküliek spontán pusztító dühkitöréseit; itthon változatlan biztonságérzettel, más irányú aggodalommal inkább azt számoljuk: miért nem gyorsabban bontakoznak ki a kedvező népgazdasági folyamatok, miért nem nagyobb ütemben javulnak a termelékenység, a gazdaságosság, a hatékonyság mutatói. Sokezres létszámú nagyüzemek kollektíváinak hűségét immár évek óta próbára teszi a korábban megszokott nyereségrészesedés elmaradása, de a dolgozókat nemcsak a család jövedelmének beosztása foglalkoztatja, hanem még jobban az, hogy a vállalat mikor, és hogyan tudja visszafizetni mondjuk a felvett exportfejlesztési kölcsönt, s mikor kezdenek beérni a korszerűsítés gyümölcsei. És eközben a legfontosabb tényről sem feledkeznek meg: arról, hogy — ami a család és a vállalat biztonságának is egyaránt alapja — a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának romlását végül is mégis csak sikerült megfékezniük az utóbbi két évben, 1979—80-ban, s rengeteg nehézség közepette, óriási erőfeszítések árán, a jövőre nézve is igyekszünk ezt az egyensúlyt megtartani, megteremteni. Két, látszólag szerény, de a világgazdasági helyzetet ismerve, nagyon nehéz, és életbevágóan fontos célt tűzött ki az MSZMP Központi Bizottsága 1978 decemberében, amit aztán a XII. kongresszus a következő öt évre szóló gazdaságpolitika tengelyébe helyezett: megteremteni az említett egyensúlyt; s megőrizni-megtar- tartani az eddig elért átlagos életszínvonalat. Az eddigi tényekre alapozva bízhatunk benne, hogy sikerül elérnünk ezt a kettős célt. Kétségtelen: roppant bonyolult folyamatok közben, komoly erőfeszítésekkel, minőségileg új feladatok teljesítésével, és nem kevés nehézség elviselése árán ... Pedig a gazdasági helyzet csak az egyik oldala a közhangulatot, a politikai-társadalmi közérzetet befolyásoló tényezőknek. A másik oldal: naponta zúdulnak ránk a világpolitikai, a nemzetközi helyzet éleződését jelző információk. Senki sem lehet közömbös az enyhülési folyamat korábban elért eredményeinek megcsappanásával. a feszültségek fokozódásával, a hidegháború visz- szatérésének veszélyével szemben. Érzékeny aggodalommal, de józanul reagál közvéleményünk túlnyomó része ezekre a veszélyekre. Ezek hatására szilárdul, erősödik bennünk a bizalom a szocialista külpolitika helyessége iránt; az a meggyőződés, hogy internacionalizmusunk egyúttal nemzeti érdekeink legigazabb szolgálatával esik egybe; hogy a szocializmus hatalmas erői melletti elkötelezettségünket jelenti, mert minden történelmi tapasztalat ezt igazolja. Szorongató gazdasági problémák és feszültségekkel terhes nemzetközi légkör: e két tényező szorításában lehet csak igazán értékelni azt a tényt, hogy hazánkban egészségesen kiegyensúlyozott a politikai közhangulat, rend, nyugalom, belpolitikai stabilitás a jellemző. Aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugati bur- zsoá propaganda rólunk szóló — pontosabban ellenünk szóló —, és az utóbbi években ismét kiélezettebben ellenségesebbé vált hangját, az tapasztalhatja: mint mondanak csődöt időről időre „jóslataik”. Minden várakozásuk ellenére a világgazdasági válság hatását nem könnyen, de viseli népgazdaságunk, sőt, javult az egyensúlya, stabilitása, a kíméletlen verseny inkább a korszerűség és rugalmasság irányába kényszerített bennünket. Minden várakozásuk ellenére sincs munkanélküliség, és oly mértékű infláció, életszínvonal-romlás, mint náluk nem egy országban. Minden óhajuk dacára sem adtuk fel szocialista elveinket: izmosodik a szocialista demokrácia. És minden számításukat felborítva ma az emberek nagy tömegei világosabban látnak keresztül a burzsoá propagandagépezet egész szocializmusellenes és enyhülésellenes érvrendszerén, mint valaha. Néha akaratlanul is elárulják álmélkodásukat közvéleményünk felelősségtudatát, nyugodtságát, népünk higgadtságát tapasztalva. □ iközben új és új ifjú generációk váltak és válnak felnőtté, népünk egésze is, mondhatjuk: felnőttebbé vált. Érettebbé. Igen, politikai érettséggel képes reagálni a kor kihívásaira, a nemzetközi imperializmus által mesterségesen szított feszültségek veszélyeire; számolni a történelmi, világpolitikai realitásokkal; elutasítani a szocializmus ellen irányuló minden zavarkeltő igyekezetei. Képes éretten reagálni a másik kihívásra-is, a világgazdaságéra: talpon maradni egy könyörtelen versenyben; sok évszázados gyökerű elmaradottság tehertételeivel is előrehaladni a korszerűsödés meredek, de egyetlen lehetséges útján. Ez a politikai érettség szocialista társadalmi fejlődésünknek olyan teljesítménye, amelyet méltán becsülhetünk nagyra, s amelyet nem nélkülözhetünk sem szocialista vívmányaink védelmében, sem pedig szocialista országépítő munkánk még következetesebb folytatásában. Koncz István Már jöhetne anyu, meddig várjunk még itt a tűző napon? (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS)
