Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

1981. július 16., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Szeghalmon a Csepel Autógyár 4. számú gyáregységének szakszervezeti bizottsága a várhelyi úttörőtáborban nagy si­kerű rendezvényt szervezett a gyerekeknek. Több mint 400- an jöttek el; vetélkedtek, megnézték Kóbor Nagy László gyermekműsorát. Képünkön a gyermekrajzverseny résztvevői Fotó: Oravszki Ferenc Ujjábécé a süketnémáknak Három évtizedes munkával több mint 50 országból 27 nyelvet használó süketnémák beszédjeleit gyűjtötte össze, írta és rajzolta le Hrabács József, a sajószentpéteri gyógypedagógiai intézet ta­nára. A több mint ezer lap­ból álló gyűjtemény azokat a jeleket rögzíti, amelyekkel a süketnémák érintkeznek egy­mással. Az indogermán, a sémi, a török és a finnugor nyelveken 42 országban egy kézzel értetik meg magukat a beszéd- és hallásképtele­nek. így társalognak többek között Finnországban, Fran­ciaországban, Írországban. Hét országban mind a két kezüket használják. A szlo­vák és a cseh nyelvterületen a kettős mássalhangzókat egy, a többit két kézzel mu­togatják. A fogalmak kifeje­zésére külön jelzőrendszerük van, a kéz- és ujjmozdula­tokkal az egyes hangokat jelzik. A szerző azoknak a jelzéseit is összegyűjtötte, akik süketnémaságuk mellett vakságban is szenvednek. Ezek a tenyérre, illetve az ujjakra nyomott pont- és vesszőjelekből ismerik fel a megfelelő betűt. Vigyázzunk egymásra! Sírba tettük a legszörnyűbb embertelenséget — az embernek ember által való kizsákmányo­lását — amelynek pólusaiként mérhetetlen gazdaság halmozó­dott föl az egyik oldalon, és mérhetetlen nyomor a másikon. Magyarországon nincsen nyo­mor, ha nem is tartozunk a leg­gazdagabb országok közé. A szegénység nálunk lelkiekben van jelen, magatartásbeli torzu­lásként, valamiféle ősi gyarló­ság képében. Néhány formája az „uborkafára felkapaszkodott úr­hatnám polgár” vagdalózásai­ban, egocentrikus megnyilvánu­lásaiban lelhető fel. Ezek vég­telenül meg tudják keseríteni életünket, sőt, akadnak esetek, amikor veszélyeztetik is. Egye­di, a maguk nemében gálád tet­tekről van szó, vagy „csupán” arról, hogy „nem figyelünk, nem vigyázunk egymásra”. Gyakori eset a buszon: fiata­lok ülnek, idősebb, munkában elfáradt emberek pedig mellet­tük állnak roskadozó lábakkal. Éj senkinek sem jut eszébe szól­ni : „Fiam, átadhatná a helyét a néninek!” Más. A túl rövidre időzített zöldpályás zebrán ko­cog át sétabotjára támaszkodva egy rokkant. Mindenki elhúz mellette, ő lemarad, már sar­kában a kanyarodó gépkocsi, (vezetője ugyan figyel), de a gyalogosok között senki sem akad, aki a bicegő karjához nyúljon, átsegítse a zebrán. Más. Sűrű zápor hullott, s a rosszul csatornázott főutak járdaszegé­lyein bokáig ér a víz. Gépkocsi robog sebesen az úttesten. Nem törődik senkivel, szinte akarat­tal, majdhogynem súrolja a jár­daszegélyt, és két-három méter­nyire befröcsköli vízzel a jár­dán haladókat, talán nevet is hozzá. Senkinek sem jut eszé­be, hogy felírja a rendszámát. Persze, vannak ellenpéldák is, amikor a buszvezető ismét meg­áll a kijelölt állomáshelyen túl, mert észreveszi, hogy léleksza­kadva rohan a buszhoz valaki. Vagy: amikor az elvesztett 1400 forintot tartalmazó pénztárcát (mert előbb megnézte a tartal­mát) a pénztárhoz viszi a be­csületes megtaláló. Nyilván ar­ra gondol: „talán egy háziasz- szony kosztpénze ez, s hiányá­ban szűkösködik majd a csa­lád.” Vagy: a parkírozó gépko­csinak véletlenül nekihajtó „kol­léga” nem rohan el eszeveszet­ten a tett színhelyéről, hanem az ablaktörlő alá dug egy pa­pírt: ez és ez vagyok, sajnálom amit tettem, itthagyom az el­lenőrző lapomat.” Pro és kontra példákat ter­mészetesen hozhatnánk a hiva­talok packázásaiból, vagy hu­mánus, mindenre odafigyelő ügyintézéseiből is. Mégis csak egyetlen szomorú példát mon­dunk arra, hogy hová vezethet a lelketlen ügyintézés. A szív­beteg asszony négy éve kérte az egyik tanácstól, hogy orvosi igazolására tekintettel cseréljék ki negyedik emeleti lakását leg- j alább első emeletire, vagy még inkább földszintesre, mert szíve nem bírja a lépcsőmászást. Már arra is hivatkozott, hogy nem olyan rászorultak régen kaptak lakást, miért hagyják éppen ki őt. Végre aztán négy év után kapott földszintes lakást. Egy napig tudott örülni ennek. Az első éjszakára virradóra — ezt már az új lakásban töltötte — szíve felmondta a szolgálatot. Meghalt. Biztosan hozzájárult az öröm is tragikus halálához, a fő ok mégis a sok esztendő meg­erőltető lépcsőjárása lehet, míg végre meghallgatták, és teljesí­tették a kérését.. . Két gyereke gyászolja. a. ő. Emberségből jeles! Az ember életében vannak pil­lanatok, amelyekre mindig szí­vesen visszagondol. Április 2-a Mezei Károly bácsinak minden bizonnyal örökre emlékezetes marad, mert ekkor kapott rok­kantkocsit a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát szocialista brigádjaitól. A 11 éve nyugdíjas Károly bácsi, aki mozgásképte­len, kéréssel fordult Cseri Já­noshoz, a Salvador Allende Szo­cialista Brigád vezetőjéhez, hogy élete hátralevő részét tegyék könnyebbé. A kérést tettek kö­vették. A brigád felvette a kap­csolatot a gépjavító üzem többi brigádjával, és a rokkantkocsi nagyon rövid idő alatt elkészült. A gépjavító üzem szocialista bri­gádjai további 5 rokkantkocsi rendszeres javítását, karbantar­tását is vállalták, s ezt becsü­lettel teljesítik. Emberségből je­lesre vizsgáztak! Ferencz Sándor, újítási és munkaversenytitkár Fotó: Besenyi János Döntött a Legfelsőbb Bíróság Válaszolnak az illetékesek A békéscsabai Városi Ta­nács műszaki osztálya vála­szolt a Kodály Zoltán utcai lakók panaszára. Az itt élők hívták fel a mi figyelmünket is a Patyolat mögötti focipá­lyán uralkodó állapotokra. Az utca lakóinak kertje ha­táros a pályával, s felszólí­tást kaptak, hogy ne járkál­janak keresztül a pályán, mert aZ" birtokháborítás. Nem is emiátt mérgelődtek, ha­nem az egyre gyarapodó sze­métkupacok miatt fogtak tol­lat. A városi tanács műszaki osztályának szakemberei a helyszínen győződtek meg arról, hogy a Lovas István Ifjúsági Sporttelep gondnok­ságának kezelésében levő te­rületen a köztisztasági és közegészségügyi előírásokat nem tartják meg. A gond­nokságot értesítették erről, s kérték, hogy takarítsák el a szemetet, és a további sze- szétszállítást 1981. július 10- ig szüntessék meg. ♦ Kovács Árpádnc olvasónk írja, hogy férje tavaly janu­árban üzemi balesetet szen­vedett. A maradandó egész­ségkárosodás fokát az Álla­mi Biztosító orvosszakértője másképpen állapította meg. mint a Társadalombiztosítá­si Intézet. Olvasónk azt kér­dezi, melyik véleményt fo­gadja el helyesnek, s hogy lehetséges a véleménykü­lönbség? A baleseti állandó egészségkárosodás fokát — saját biztosítás alapján — az ÁB orvosszakértője határoz­za meg. Ennek megállapítá­sánál a bármely munka vég­zésénél egyaránt figyelerrrtJe vehető általános funkcióki­esést kell értékelni. A TBI szakértője viszont egy adott munkakör ellátásánál jelent­kező munkaképesség-csökke­nést állapít meg, amely százalékos mértékben termé­szetesen eltérhet az ÁB meg­állapításaitól. ♦ Szabó Dávidné arra kíván­csi, hogy kit illet meg az el­hunyt CSÉB-tag után felve­hető biztosítási összeg? Ez a tagsági könyvben is olvasha­tó; ha a tag másként nem rendelkezett, az akkor együttélő törvényes örököst (örökösöket) illeti meg. A törvényes örökös kérésére — az ügyintézés gyorsítása ér­dekében — a közjegyző örök­lési bizonyítványt ad, mely­nek illetéke 100 forint. Kártérítés karambol után Egy személyautó összeüt­között a vele szemben sza­bályosan közlekedő motor- kerékpárral, amelynek ol­dalkocsijában ötvenéves asz- szony ült. A karambolt az autó vezetője okozta, akiről kiderült, hogy fiatalkorú és természetesen járművezetői jogosítvánnyal sem rendel­kezett. Ezért a bíróság el­ítélte. A baleset következté­ben az asszony olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy egyik lábát amputálni kel­lett. A szerencsétlenül járt nő­nek 67 százalékos rokkant­ság miatt nyugdíjat állapí­tottak meg. Az Állami Biz­tosító megyei igazgatósága — a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása alapján — dologi károk, keresetvesz­teség. utazási költség, s egyéb címeken 150 ezer fo­rintot megtérített és havi Az egyik városi tanács be­ruházási vállalata egy épí­tőipari vállalattal szerződést kötött csecsemőotthon léte­sítésére. Már az átadás után is több javítást kellett el­végezni. Később újabb beá­zásokat észleltek, melyeket a kivitelező nem szüntetett meg arra hivatkozva, hogy szavatossági kötelezettsége már lejárt. Ezért per indult ellene. A beruházási vállalat ke­resetében előadta, hogy a vakolat hullása miatt az épü­let életveszélyes. Több szo­bát máris kénytelenek voltak lezárni. Az elsőfokú bíróság a ke­resetet elévülés címén el­utasította. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést megváltoztatta, és az építőipari vállalatot kö­telezte: a javítási munkálato­kat megállapított határidőn belül végezze el. A kirendelt szakértő hely­színi szemlét tartott és megállapította: a szobák hu­szonöt százaléka hibás, mert az építkezéskor eltértek a tervtől, nem tartották be a műszaki előírásokat. Olyan födém készült, ami miatt az épület szellőzetlen salétro­4560 forintos járadékot álla­pított meg részére. A sérült nő azonban ezen kívül nem vagyoni kártérítést, is köve­telt a biztosítótól, ezért pert indított ellene.' Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely 150 ezer forintot ítélt meg neki. •A döntés indoklása szerint a rokkant művégtagot ka­pott. amellyel azonban csak korlátozottan tud mozogni, tehát járóképességének' csök­kenése életét és a közösség­ben való részvételét jelentő­sen akadályozza. Vagyoni kárának megtérítése azon­ban a nem vagyoni kihatá­sokat is enyhíti, különösen azért, mert az Állami Bizto­sító kötelezte magát Tra- bant-Hycomat autó vétel­árának megtérítésére. Ezáltal mozgásképessége — viszony­lagosan — javulni fog. mos. Az utólagos javítások sem voltak megfelelőek. En­nek ellenére a hibák meg­szüntethetek, ha a tetőszer­kezetet a födémig lebontják, és az előírásos módon újból felépítik. A szakvélemény alapján a Legfelsőbb Bíró­ság kimondta: a létesítmény a kivitelezési hibák miatt alkalmatlan a rendeltetés- szerű használatra. A továbbiakban az ítélet rámutatott arra, hogy ÉVM- rendelet értelmében alkal­matlanság esetén a szavatos­sági jogok elévülési ideje az átadási-átvételi eljárás befejezésétől számított 3 év. Ezen az időn belül a kivite­lező több hibát javított ki. ami a Polgári Törvénykönyv szerint a szavatossági igény elévülését megszakítja. Ez azt jelenti, hogy a legutóbb végzett javítástól számított 3 éven belül a szavatossági igény érvényesíthető. Ennek megfelelően, a beruházási vállalat keresetét időben nyújtotta be, tehát az el­évülési kifogás alaptalan. A javítások elvégzésére —szak­értői vélemény alapján — a Legfelsőbb Bíróság határ­időt szabott meg. Hajdú Endre Életveszélyes csecsemőotthon Hazánk, Kelet-Európa Hibák és torzulások A kelet-közép-európai or­szágok kommunista pártjai­nak politikájában 1948—49- től súlyos szektás, dogmati­kus és revizionista torzulá­sok keletkeztek. (A gazda­ságpolitikában való jelentke­zésükről már történt emlí­tés.) A kommunista pártokon belül megsértették a párt­élet lenini elveit, megszűnt a kollektív vezetés, a párt irányítása szűk csoportok ke­zébe csúszott át. A párton belüli bírálatokat elfojtot­ták. A pártapparátusok át­vették az operatív közigazga­tási-gazdaságirányítási fel­adatok jó részét, ugyanakkor a pártok ideológiai nevelő­irányító tevékenysége visz- szaesett. A szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, más tár­sadalmi szervezetek háttérbe szorultak, önálló érdekvédel­mi, szervező-mozgósító tevé­kenységük formálissá vált. A választott képviseleti szervek irányító-ellenőrző tevékeny­sége csak papíron létezett, a végrehajtó szervek a társa­dalmi befolyásolást kizárva működtek. Kialakult a később „sze­mélyi kultuszként” ismertté vált jelenség. A párt és az állam néhány legfelsőbb ve­zetőjét — különösképpen pe­dig a pártok első emberét — mértéktelenül előtérbe állí­tották, személyüket, tevé­kenységüket, bölcsességüket, tévedhetetlenségüket minden lehető és lehetetlen alkalom­mal — néha már a komikum határát súrolóan — kritikát­lanul felmagasztalták. Mind­ez a szocializmust építő dol­gozó tömegek alkotó munká­jának indokolatlan és alap­talan lebecsülését jelentette. 1949-től kezdve igen súlyo­san megsértették a szocialis­ta törvényesség alapelveit. Ennek külpolitikai előzmé­nyei is voltak. A Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodájába (Kominform) tömörült pár­tok 1949 novemberében újabb Jugoszláviával kapcso­latos határozatot hoztak. A határozat, amely a jugoszláv párt vezetőit az imperializ­mus ügynökeinek nevezte, és a kapitalizmus visszaállításá­val vádolta, súlyos következ­ményekkel járt. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a többi kelet-közép-európai szocialista ország között az államközi, gazdasági, közle­kedési stb. kapcsolatok úgy­szólván teljesen megszakad­tak. Rendszeressé váltak a fegyveres határincidensek, a diplomáciai képviselők köl­csönös zaklatása és kiutasítá­sa. Egymást érték a szélsősé­ges hangnemű propaganda­akciók. A Szovjetunió, Ma­gyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia felmondták a Ju­goszláviával a minap kötött kétoldalú barátsági szerződé­seket. Egyes szocialista országok­ban „titoista összeesküvéssel” vádoltak meg, majd végez­tek ki nagy tekintélyű, a ha­zai ellenállási mozgalomban vezető szerepet betöltött kommunistákat. Elsőként 1949 szeptemberében Ma­gyarországon Rajk László külügyminisztert, volt bel­ügyminisztert. A vádak zava­rosak, egymásnak ellent­mondóak, és összességükben konstruáltak voltak. Albá­niában Koci Dzodze iparü-

Next

/
Thumbnails
Contents