Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

1981. július 16., csütörtök o Borsod menyében a Szuha patak völgyére az elmúlt napokban másfél óráig tartó felhőszaka­dás zúdult. Megáradtak a kisebb patakok is. és a Szuha nem volt képes befogadni a tenger­ei iszapos vizet. A vihar élő fákat tépett ki, kerítéseket szaggatott szét. Zubony községben az egyik hídnál a hatalmas rönkök összetorlódtak, a falu nagy részét elöntötte a patak. A képen: mentés a Zubogyon (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Korszerű technika, jól szervezett munka A Baromfiipari Munkavé­delmi Tanács általában azt a vállalatot számoltatja be, amelyiknél a legtöbb az üze­mi baleset és a kiesett mun­kanapok száma, az előző időszakhoz képest pedig je­lentősen rosszabbodott a hely­zet. Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalatra csak az utóbbi vonatkozik, az is vi­szonylagosan. Mert 1980-ban. tehát egy év alatt a csaknem 900 dolgozó közül mindössze 17-en szenvedtek balesetet és 535 volt a kiesett mun­kanapok száma. ami más vállalatokhoz képest nem rossz. Még akkor sem, ha három baleset súlyos volt. Egyébként a bajt leggyak­rabban a személyek, tárgyak esése okozta. Elkerülhetőek-e az üzemi balesetek? Talán sokszor megelőzhetők lennének. Hogy mégis bekövetkeznek, az rendszerint több okra ve­zethető vissza. Ám a kor­szerű technika és a jól szer­vezett munka elősegíti a balesetek megelőzését. Hogy milyen ma itt a hely­zet? A munkavédelmi tanács tagjai és a meghívott vendé­gek üzemlátogatáson vesz­nek részt. Egyesek csodál­kozva nézik, hogy milyen korszerűek, jól működők a termelővonalak. Minden ne­héz munka géppel történik. Az egész folyamatban — mint ahogy erről Bakos Ka­talin, a vállalat főmérnöke tájékoztat — kézzel csak né­gyi minisztert, volt belügy­minisztert, Albánia és Jugo­szlávia egyesítését célzó tit­kos tárgyalások vádjával vé­gezték ki. (Ilyen tárgyalások valóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa párt­főtitkár képviselte.) Bulgá­riában Trajcso Kosztov mi­niszterelnök-helyettest „na­cionalista és szovjetellenes tevékenységben” is bűnösnek találták. Lengyelországban W. Gomulka pártfőtitkárt „nacionalista elhajlás” címén 1948-ban megfosztották tiszt­ségeitől, majd bebörtönözték. Romániában 1952 tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georgescu belügyminisz­tert, a kommunista mozga­lom régi harcosait távolítot­ták el tisztségeikből. 1954 áprilisában perbe fogták és kivégezték L. Patrascanu, volt igazságügy-minisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncep­ciós perek áldozatául. A törvénytelenségek orszá­gonként változó számban másokat is érintettek. Rend­szeressé váltak a jogellenes letartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztályide­gennek minősítetteket kitele­pítették a nagyvárosokból — ebben szerepet játszott a vá­hányszor kell megfogni a baromfit. A folyadékos előhűtő pá­lyán az érdeklődést különö­sen felkelti Pleskó Pál újí­tása, amely termelési és munkavédelmi szempontból egyaránt igen hasznos. Je­lentős összegű díjat kapott érte az újító, aki egyébként úütási előadó, egyúttal mun­kavédelmi vezető is. Az épülő fagyasztó és hű­tőtárolóban a jövő év ja­nuárjában kezdődik a próba- termelés. Legalábbis szerző­dés szerint. A 100 millió fo­rint értékű beruházáson a legtöbb munka a DÉLÉP-re vár. Remélik, hogy az építők és a szerelők — mint eddig — megtartják a határidőket. Az tudvalevő, hogy néhány nap kiesés is sok ezer forint kárral járna. Ha pedig előbb készülnének el, annak sok­ezer forint hasznát látná a vállalat. illetve a társada­lom. A konzervüzemben — ahogy mondják — a vörös- árugyártó vonal már próba- gyártásra kész. — Mi az a vörösáru? — kérdeztem Patócs Ibolya üzemvezetőtől. — Töltelék, felvágott, ba­romfivirsli — válaszol. — Mikor kezdődik a ..rendes” gyártás? — Az év vége felé. — Mennyi áru készül jö­vőre? — Egy-kétszáz vagon áru, rosoknak a gyors iparosítás miatti hirtelen túlnépesedé­se —, sokakat internáltak (például a kulákokat, Ma­gyarországon és Romániában a jugoszláv határ menti dél­szláv lakosokat, Bulgáriában pedig kb. 200 ezer törököt át­telepítettek Törökországba). Érdekes, hogy Jugoszláviá­ban a Tito-vezetés 1949 utá­ni irányvonalával egyet nem értő kommunisták szenved­tek el különböző hasonló megpróbáltatásokat. A kommunista pártok ve­zetői sajnálatos módon ma­gukévá tették azt a téves sztálini koncepciót, amely szerint az osztályharc a szo­cializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhez járult a szocializmus tényle­ges erőinek alábecsülése, és az országon kívüli és belüli osztályellenség lehetőségei­nek túlértékelése. Mindezek következtében 1944—49 kö­zött jól funkcionáló osztály­szövetség felbomlott. A gaz­daságpolitika hibái, az élet- színvonal problémái a mun­kásosztály körében is elége­detlenséget váltottak ki, ugyanakkor a munkásosztály és a parasztság, valamint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az ag­rárpolitika nemcsak a kulá­amiből belföldre és export­ra egyaránt jut majd. A krémkonzerv-üzemrész- ben a rekonstrukció befeje­ződött. — Ajánljon valami új­donságot ! — kérem Patócs Ibolyát. — öt újdonságot ajánlha­tok: pulyka javát (tölteléket) műbélben, pulyka felvágot­tat, baromfi mortadellát, szárnyasfelvágottat és ba­romfivirslit. — Hol lesz kapható? — Több üzletben, de egye­lőre még nem tudom, hogy hol. — Az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál a munkavédelmi helyzet éve­ken keresztül a legjobb volt az ipar vállalatai között. Most a középmezőnybe ke­rült — mondja többek közölt Sebestyén György, a tröszt műszaki igazgatóhelyettese, és folytatja még: — De üze­mi rend, munkaszervezett­ség és tisztaság szempontjá­ból kiemelkedők a körülmé­nyek. — Legyen továbbra is ta­nítómester az orosházi vál­lalat. Jöjjenek ide tanulni valamennyi baromfiipari vállalattól! — javasolja a munkavédelmi tanács egyik tagja, amivel mások is egyet­értenek. És többen is kérik: a munkavédelmi vezető legyen függetlenített, hogy ered­ményesebben teljesíthesse a rábízott feladatot. Pásztor Béla kok, hanem a középparaszt­ság jó részének gazdasági te­vékenységét is lehetetlenné tette. Megfeledkeztek Lenin­nek arról a megállapításáról, hogy „el kell határolni a ... két keze munkájából élő pa­rasztot a spekuláns paraszt­tól”. A népfrontok és a szövet­séges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökken­tette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt el­uralkodó bizalmatlanság pe­dig megmérgezte a társadal­mi légkört. A felsorolt hibák és torzu­lások következtében a kom­munista pártok tömegkapcso­latai meggyengültek, a tár­sadalom irányításában betöl­tött vezető szerepük és tekin­télyük — a látszat ellenére — csökkent. A pártok veze­tésében eluralkodott a szek­tás és revizionista csoportok közötti elvtelen klikkharc, ami a pártok cselekvőképes­ségének és tényleges harci erejének hanyatlását ered­ményezte. Mindezen a jelenségek az elkövetkező évek során ko­moly politikai-gazdasági krí­zisekhez vezettek. Molnár Tamás (Folytatjuk) IC 25-21 Taxis voltam a hét végén A közvéleményben úgy él a taxizás, mint valami aranybánya, a taxisofőrök tízezreket keresnek havonta. „Mindez élénk tévedés!” — mondják a másik oldalról. — „Ha mégis úgy lenne, azt csak mi tudjuk, mi mindent kell elviselnünk.” így aztán nem is meglepő, hogy saját bőrömön próbáltam ki: milyen is a taxisofőrök munkája? A Volán 8. számú Vállalattól a hét végére rendelkezé­semre bocsátották a JC 25-21 forgalmi rendszámú, fehér Ladát. A taxisofőrök mindebbe be voltak avatva, ők tud­ták, hogy ki az „új fiú”. Pénteken reggel és este, valamint szombaton este áll­tam az utasok rendelkezésére. Pénteken 5 óra 30 perc, ta­xiállomás az István király téren. Szakállas fiatalember érkezik. — Szabad? A vasútállo­másra! — mondja köszönés után úticélját. Izgul, mint az úton megtudom, vizsgázni megy. Mitagadás, én is iz­gulok, mégpedig két dolo­gért: ő az első utasom, az­után, hogy elérjük a pesti gyorsot. Az állomás órája szerint időben érkeztünk. A taxiállomáson újabb uta­sok toporognak. Zihálva ül mellém egy középkorú hölgy. — A konzervgyárba! El­aludtam .'.. — kattan a ta­xaméter, s lendületesen for­dulok jobbra. — Nem arra kell menni — szól riadtan. — A záróvonalat nem lép­hetem át — válaszolom, s lát­hatóan megnyugszik, miköz­ben gyakran nézegeti óráját. Én is a kilométerórát. Mert ugye a szabály, az szabály, még akkor is, ha sietünk. Hat óra előtt egy perccel a bejárat előtt fékezek. — Félórányit várnia kell, mert most veszem fel a fi­zetésemet — mondja restell- kedve. Végül is megegye­zünk, hogy délután a taxiál­lomásra hozza a viteldíjat. „Kollégáimtól" megkaptam ezt a pénzt is, Kis gyermekkel váró asz- szony következik. A Május 1. utcai óvodába igyekszik. — Három buszjárat is ki­maradt — bosszankodik. — Az óvodát hat órakor nekem kellett volna nyitnom. Ti­zennyolc óve dolgozom itt, ilyen még nem fordult elő, hogy késsek — mondja, mi­közben a hepehupás úton megyünk, mielőtt még meg­állnák, markomba nyomja a 30 forintot, amiből egy tízes a borravaló. MWí Néhány perces pihenőhöz jutok. A gyakorlott taxisofő­röktől tudom: a reggeli órák­ban leginkább azok veszik igénybe a taxit, akik elalud­tak vagy csomaggal utaz­nak. Közben egy bozontos hajú hölgy érkezik. — A konzervgyárba! Ott várjon meg. majd a Gábor Áron utcában — mondja. Né­mán bólintok, s már is ro­bogunk. Szótlanul ül mellet­tem, a Békési út végén az­tán csak megszólal. — Anyu­kám fizetéséért megyek. Be­teg, otthon fekszik. — Sálig ötperces várakozás után ül vissza mellém. Űtközben egy zöldbabot szállító teherautó­val találkozunk. — Most van a nagy haj­rá — int az autóra. — Én a hűtőben dolgozom, nálunk is a zöldbabfeldolgozás folyik. Képzelje: a héten berendel­tek bennünket éjszakára, s a műszak kezdete előtt ha­zaküldtek, mondván nincs nyersanyag. Érti ezt ? — Köz­ben megérkezünk. A viteldí­jat tisztességes borravalóval megtoldja, majd elegáns mozdulattal becsapja maga mögött az ajtót. JWM A taxiállomáson újabb Utas vár. Műszakból igyekszik ha­za a hölgy, a Lencsési útra. Kínos perceket élek át, ami­kor munkám, fizetésem felől faggat. Semmitmondó vála­szokkal. dünnyögéssel lesze­relem kíváncsiságát. Cikis helyzet... Délután 3-6 óra körül gör­dülök ismét a gyógyszertár előtti standra. Két vasúti fu­var után telefonon hívtak az egyik nagyvállalat portájára. Gondoltam: valami magas rangú vendéget kell szállo­dába vagy esetleg a vasút­állomásra vinnem. Téved­tem. Egy férfi és egy nő ült mellém. Műszakból a legkö­zelebbi presszóba mentünk: a férfi háromcent pálinkát és egy sört rendelt, a nő pedig egy üveg sört ivott. Engem is meginvitáltak egy kávéra, majd visszavittem őket a mű­szakba ... Hát, ilyet még nem hallottam, ha nekem ezt mondják: nem hiszem el! — Este lesz nagy a forga­lom. Fizetés volt, szabad szombat lesz — szólal meg az egyik taxisofőr. Igaza lett. Volt is forgalom. MMC« A kora esti órákban a vas­útállomás volt legtöbbször úticélom. Illuminált társasá­got vittem a Fehér Galamb­ba, majd ott egy még illu- mináltabb utassal indultam Kisrétre, a tanyavilágba. — Tudod, öregem, nehéz és bonyolult az élet — for­dul hozzám a negyven körü­li férfi. — Ti rendes fickók vagytok, nektek el merem mondani: összebalhéztam az asszonnyal, kicsit bepiáltam. Most meglátogatom néhány barátnőmet, utána jövünk vissza. — Több mint egy órá­nyi bolyongás után, némileg kitisztult fejjel száll ki a ko­csiból. — Előfordul egy-egy cif­ra eset — nyugtatnak a ta­xisofőrök. A városban csendesedik, a vendéglátó egységek között erősödik a forgalom. Nincs idő a lazsálásra. Az utasok szinte egymás kezébe adják a kilincset, sőt útközben is sokan leintenek. A benn- ülők egy-egy velősebb meg­jegyzéssel, vigyorogva inte­getnek vissza nekik. Tehe­tik. Kocsi van alattuk. Megérkezett Pestről a gyors. Telefonhívásra me­gyek az állomásra. A háta­mon vizes az ing, nadrágom odatapad az üléshez. Auto­matikusan váltom a sebes­ségeket. Az árnyékból középkorú férfi lép ki, majd ül a ko­csiba. Persze ő is elfelejtett köszönni. Igaz, magáz. Ez is valami. Először is azután ér­deklődik: mikor jön a leg­közelebbi vonat a főváros­ból? Nem tudom, mire be­küld: nézzem meg a menet­rendet. Aztán mondja a Len­csési úti címet. Kis szünet után folytatja: — Ahol kiszállok, ott vá­rom fél egykor. — Előre ki­fizeti a viteldíjat. — Ha tíz perces várakozás után nem leszek ott. a pénz legyen a magáé, ne várjon tovább — enged utamra. A megadott időpontban és helyen hár­man találkozunk. Egy hölgy­gyei távozott. JWWí A taxiállomáson imbolygó társaság áll. Ütszéli hang­nemben folyó társalgásukat nehéz elviselni. Diszkóból jönnek. Izzadságszaguk do­hányfüsttel, alkoholos lehel- letükkel és az egyszem hölgy olcsó dezodorával keveredik. Orrfacsaró. —Húzd fel az ablakot! — szól hozzám a mögöttem ülő. Teheti, mert ő úgy tartja, hogy ha fizet, neki mindent lehet. A hölgy közben sze­xuális képességeivel dicsek­szik. Gondolom, nem klasszi­kus zenét hallgatnak majd a „kéglin". Közben arra esz­mélek, kezdek fáradni. Haj­nalban. amikor átülök saját kocsimba, az az érzésem, autóm kuplungjával baj van. JWM A Fehér Galamb előtt is­merős ül a kocsiba. — Mi az riporterkém? La­pátra tettek? Na, akkor in­duljunk! — S miután fize­tett és kiszállt, igyekszem megnyugtatni: remélem még e riport utón is olvas tőlem valamit. A vasútállomáson két húsz év körüli, farmerruhás fia­talember ül a hátsó ülsére. Egy marék aprópénzt nyom­nak a kezembe. — Ez huszonhat forint, ezért Jaminába addig vi­gyen, amennyire futja. —A Szamuely utcában állok meg. Amint kiszállnak, kettésza­kadt húszast kapok borra­valónak. Csaknem négyórai autózás után jut öt percem arra, hogy megigyak egy kávét. Ez a kis idő éppen elég volt ar­ra. hogy a kocsi mellett vá­rakozó két társaság tagjai egymásnak essenek. hogy ököllel döntsék el, ki men­jen először. Amíg ők „tár­gyalnak" én egy harmadik társasággal elosonok. Mire visszatérek, eldöntötték, hogy ki is jön először. Ekkor már csak öregemnek, Hapsinak, Pajtikámnak, jobb esetben Barátomnak szólítottak. xww Ki tudja hányadszor, is­mét a Kazinczy úton jövök. A Kulich-lakótelepen egy 25 év körüli fiatalember állít meg. Udvariasan köszön. Az­után nyomban átvillan agya­mon: ennek varrni nagyon sürgős. — Uram. a feleségemet kórházba kellene vinni... Szül... — s az árnyékból előlép a kismama. Ha lehet, még óvatosabban kezelem a gázt és a kuplungot. Az asz- szonyka kínjában hol sír, hol nevet. Vajúdik. Őszintén sajnálom, miközben aggó­dom: csak időben érkezzünk! Az ifjú férj nyugtatja, ke­zét szorongatja, homlokát tö- rölgeti asszonyának. — Ez lesz az első babánk — szólal meg anélkül, hogy felnézne. Aztán hajnalban összefutunk az újdonsült, bol­dog apával. Régi ismerős­ként, borgőzösen ölel át. — Édes öregem, neked kö­szönhetem, hogy fiam van — hadarja galuskásan. Hiába bizonygatom, hogy nekem semmi közöm a gyerekhez, de hajthatatlan. Boldog. »ww Vége a taxiséletnek szá­momra. A két napon autóz­tam 527 kilométert, a válla­latnak forgalmaztam 2 ezer 358 forintot, s kaptam 771 forint 10 fillér borravalót. A legöregebb taxisofőr sze­rint szerencsém volt ezen a hét végén ... Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents