Békés Megyei Népújság, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-14 / 163. szám

1981. július 14, kedd o IZHilUKTiW­Elhunyt Molnár C. Pál festőművész Nyolcvanhét éves korában elhunyt Molnár C. Pál festő­művész. Temetéséről később intézkednek. Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Molnár C. Pál 1894. ápri­lis 28-án született- Batto- nyán. A Képzőművészeti Fő­iskolán 1915. és 1918. között tanult, Svájcban rendezte el­ső kiállításait, Párizsban fej­lesztette tudását. Budapesten először 1923-ban állított ki. A Római Collegium Hunga- ricum ösztöndíjasaként 1928. és 1931. között Olaszország­ban tevékenykedett. Egyik legnagyobb sikereként 1937- ben Párizsban műveivel Grand Prix-t nyert. Művészetét a dekorativ: - tás, az erősen stilizált neo- primitív festésmód jellemez^ te. A művészettörténet az új klasszicizmus egyik legjelen­tősebb magyar képviselője­ként tartja számon. Félidőben a képzőművészeti alkotétáborok Félidejéhez érkezett a szabadtéri alkotótáborok idei programja, néhány tábor már bezárta kapuit, több vi­szont ezután fogadja majd az első hazai és külföldi vendégeket. Kiállítással fe­jeződött be a Nyíregyháza­sóstói nemzetközi éremmű- vész-alkotótábor, ahol hét szocialista országból tíz mű­vészt fogadtak. Dunaújváros ötödik alka­lommal fogadta az idén az acélszobrászokat, a hat mű­vész alkotásait a közeljövő­ben kiállításon mutatják be a város lakosságának. Nyolc ország művészei vesznek részt a villányi nemzetközi szobrász-alkotó­telep munkájában. A művé­szek fél éven át dolgoznak a szabadtéri műteremben, a tájjal harmonizáló hatalmas kőplasztikákon, s ha az idő alatt nem fejeznék be mű­veiket — jövőre folytatják a munkát. A győri művésztelep hat budapesti, egy debreceni és két győri szobrásznak adott otthont. A művésztelep zárá­sakor, július 24-én, az Apá­czai Csere János Tanítóképző Főiskola parkjában kiállít­ják a táborban készült al­kotásokat. Július első napján nyílt meg a nagyatádi nem­zetközi faszobrász-alkotóte- lep, amely az idén szeptem­ber végéig három hazai. s egy-egy román, vietnami, ja­pán, finn és francia -szob­rászművész alkotóműhelye. A napokban nyitott Haj­dúböszörményben a hajdú­sági nemzetközi művésztelep. A hajdúsági ember és táj témavilágát megörökítő fest­ményeken csehszlovák, bol­gár, lengyel, litván, NDK- beli és jugoszláv alkotók dolgozhatnak augusztus 2- ig­A nemzetközi grafikai mű­vésztelep július 15-étől vár­ja vendégeit Salgótarjánban. A magyar alkotókon kívül bolgár és lengyel művészek is részt vesznek a telep mun­kájában. A kecskeméti mű­szaki főiskolán berendezett műhelyekben öt-öt magyar és szovjet művész kutatja — július közepétől — a zo­mánctechnika továbbfejlesz­tésének, a különböző új anyagok művészi felhaszná­lásának, a helyi népművé­szeti motívumkincs alkalma­zásának lehetőségeit. Égetés szabadban címmel először rendezik meg a nem­zetközi kerámiai szimpózi- ont július végén hat-hat magyar, illetve külföldi ke­ramikus részvételével két helyszínen, Siklóson és Kecs­keméten. A hazai alkalmazott és képgrafika képviselői au­gusztus 3. és 19. között Bé­késcsabán találkoznak. Sok meggy, kevés csiga A tíz éve alakult Erdei Termékeket " Feldolgozó és Értékesítő Vállalat békés­csabai üzemvezetősége az el­ső évi 1 millió forinttal szemben 1980-ban 48 millió forintot meghaladó árbevé­telt ért el. Nyereségük túl­lépte a 3 millió forintot. A tervek, szerint az idén nem közelítik meg az előző éves csúcsot, de 40 millió körüli árbevételre számítanak. A kedvező időjárás hatá­sára jól termett a meggy, amelyből a vállalat 40 va­gonnal forgalmazott, 22 va­gont a gerlai üzemükben dolgoznak fel szörp-, illetve ivóié alapanyagnak, a másik 18 vagont tovább értékesítik. Kamillából 2,8 millió forint értékűt vásároltak fel, jelen­tősen kevesebbet, mint ta­valy. Nem kedvezett a ta­vasz az éti csigák szaporo­dásának sem, mindössze 900 ezer forintos tételt tudtak szállítani a megrendelőknek. A tervekben szerepel a vál­lalat tevékenységi körének bővítése, amelynek első lé­pése ösztönzés a málnatele­pítésre. Ezért 100 ezer tő málnát bocsátanak a háztá­ji gazdaságok rendelkezésé­re 80 %-os árengedménnyel. Szombathely csatornahálózatából érkező szennyvizet tisztítja a város egyik legfontosabb környezetvédelmi létesítménye, a már iszapégetővei is ellátott városi szennyvíztisztító-telep. A képen az előülepítő-medencék, madátávlatból (MTI-fotó: E. Várkony Péter felv.) Mindennapi életünket szépítik meg az ízléses, formatervezett használati eszközök. A konyhakultúrában ismét hódít a ke­rámia Fotó: Martin Gábor Készül a vadgazdálkodás tízéves fejlesztési terve A vadásztársaságok most készítik a következő tíz évre szóló munkatervüket, amely­ben a MÉM irányelvei alap­ján a többi között az állo­mányfejlesztés és a fokozott vadvédelem feladatait hatá­rozzák meg. A tennivalókról Koller Mihály, a Magyar Vadászok Országos Szövetsé­gének főtitkára adott tájé­koztatást az MTI munkatár­sának. A tervszerű gazdálkodás eredményeként a nagyvadak­nál kialakult a nagy értékű törzsállomány, amely az or­szágban levő 700 vadásztár­saságnak lehetőséget ad ar­ra, hogy az elkövetkező években egységes tervek alapján, tervszerű tenyésztő­munkával még tovább javít­sák a minőséget. Ez nemcsak a 30 ezer va­dászt érinti, hanem fontos gazdasági kérdés is. A vadá­szat ugyanis jó devizaforrás: tavaly 40 millió dollár bevé­tel származott a vadak, il­letve a feldolgozott termékek értékesítéséből. A jobb minő­séggel egyenes arányban fo­kozható a jövedelmezőség. Amíg például az 5 kilo­gramm alatti szarvasagan­csért 1300 márkát fizet a kül­földi vadász, addig 5 kilo­grammon felül már 7000 márka a trófea értéke. A tapasztalat szerint a jelenle­gi 40—60 ezerre becsült szarvasállomány valamivel nagyobb az optimálisnál, túl­zottan elszaporodtak a vad­disznók is, a 180—200 ezer őznél viszont 40 ezerrel több is megélne anélkül, hogy ká­rosítaná a kultúrnövényeket. Megállapították, hogy je­lentős tartalék területek van­nak az országban a vadak eltartására. Ezért a 10 éves munkatervben szerepel e te­rületek kihasználása is. El­sősorban a dámszarvas és a muflon elterjesztésére kínál­kozik lehetőség. A dámvadat a gyulaji rezervátumból szál­lítják át a kijelölt területek­re. A muflont a telki szapo­rítóhelyről főként a sziklás, kopár, hegyes területekre he­lyezik ki. Az apróvadak — nyúl, fá­cán, fogoly — számának nö­velése szintén a soron levő feladatok közé tartozik. 6— 700 ezer nyúl él természetes körülmények között, de szá­mítások szerint jóval na­gyobb állomány kialakításá­ra lenne lehetőség. Ehhez azonban újabb búvóhelyeket kell létesíteni, elsősorban az Alföldön, s erre a célra dű- lőutak, vasútvonalak mellett fa- és bokorcsoportokat ül­tetnek. B rendőrség felhívása 1981. június 7-én 8 óra 45 perc­kor Budapesten, a XV. kerület Szőcs Áron utca és Beller Imre utca kereszteződésénél levő au­tóbuszmegállóból IJjpest felé ki­induló autóbusz elgázolt egy le­szálló utast. A Budapesti Rend­őr-főkapitányság közlekedésren­dészete kéri a baleset időpont­jában az autóbusz-megállóban tartózkodó ismeretlen nőt, hogy tanúként kihallgatása végett je­lentkezzen a BRFK közlekedés­rendészet baleset-helyszínelő és vizsgálati osztály, vizsgálati al­osztályán, Budapest XIV. kerü­let, Hungária körút 149. Hl. em. 306. szobában, vagy telefonon, a 220-848/171-es mellékállomáson. Vfzi bikaviadal Nincs kimutatás arról, hogy hétvégeken hányán keresik fel a szanazugi partszakaszt. De azt hiszem, nem tévedek nagyot, most vasárnap csúcsforgalom volt. Becslésem szerint legalább ezren—ezerötszázan lehettünk. A tilalom ellenére majdnem mindenki mégmártózott, és az összefolyást követő, mintegy 500 méteres körzetben állandóan emberek százai vol­tak a vízben. (Lapunk hasábjain már többször felhívtuk a figyelmet a tiltott fürdőzés veszélyeire. Bennem most első­sorban nem is az emberi gyarlóságból eredő tilalomszegés váltott ki döbbenetét, hanem az a magatartás, amit néhá- nyan motorcsónakkal* produkáltak, összetévesztve a helyszínt valamiféle poronddal, morbid bemutatót tartottak a jelenle­vőknek. Terepül választva a sokadalom birtokolta sávot, le- fel cikáztak az úszó, matracon fekvő, gumicsónakban napo­zók között. Egész nap, ha kellett 3-4 motorcsónak egyszerre, sőt (!) felpezsdülve a sikeren — a parton állók is figyeltek és vártak, hogy mikor elégelik meg „a menők” a show-t — vízisíműsort is előadtak. Egy „ügyes” fiú hátrafelé fordulva vágott át a fejek között...! Pontosan azon az 500 méteren, ahol legtöbben voltak! Se jobbra, se balra, egy métert sem! Vagy motorcsónakázni csakis ott élvezet, ahol közszem­lére tehetjük a „nekem erre is telik”-et? Vagy mivel füröd­ni tilos, motorcsónakázni viszont nem, mindent szabad? Nem tudom. Vasárnap nem történt baleset, de nem hiszem, hogy túl sokat kell „várni” rá. Lovász Sándor Ami forinttal nem mérhető M it ér a diákok nyári munkája? Évről év­re olvashatjuk az összegzést: ennyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jó­val kevesebb gyümölcs, zöld­ség kerülne a piacra, kon­zervgyárakba, valamivel las­sabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlat­nak is kiszámítható a pénz- beni értéke, sejthető az is, hogy miként kamatoznak majd a gyakorlati ismeretek néhány évvel később az iga­zi munkahelyeken. Föltéte­lezve persze, hogy a diákok érdemes munkát folytatnak, folytathatnak. Többnyire nem tőlük függ, hogy milyen fel­adatok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a tábo­rozok mindent fontosabbnak vélnek a munkánál, és rosz- szul értelmezett vagányság- ból, a hecc kedvéért többet ártanak, mint használnak. De ez ritka kivétel. Maradjunk az általános gyakorlatnál: a diák értelmes, hasznos mun­kát kap, jól dolgozik, értéket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csupán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezése­kor nevelési célokról is szó esett, arról, hogy a munká­ra nevelés, a fizikai munka megbecsülésének eszköze le­het a tábor. A Hanságot le­csapolni, árkot ásni, csator­nát építeni kemény fizikai munka volt, különösen an­nak, aki csákányt, ásót, lapá­tot nem próbált korábban. Ott az iskolaitól eltérő ér­tékrend alakult ki. Másból „feleltünk” nap-nap után, mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami keveset -felfogtunk abból, amit oly gyakran em­legettek a felnőttek, hogy ugyanis az életben nem egé­szen az iskolával azonos mércével mérnek majd- Hogy az irodalom, a matematika, a történelem és a többi tan­tárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfontosabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Amihez a pusz­ta fizikai erőn kívül szelle­miekre is szükség van. Még az olyan egyszerű műveletek esetében is, mint amilyen például a rézsű készítése. Az eminensnek magyarázott fo­gásokat a gyenge tanuló, mintegy visszaadva a köl­csönt a tanévközi segítségért. Brigádok versengtek, s köz­ben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok közösségévé. Jól tudom per­sze, hogy másként is történ­het. A jobban dolgozót is illethetik stréber jelzővel, ahol az iskolában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészséges gondolkodás mégiscsak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt be­csüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megoldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mindössze a je­lenlét, s a megbízatás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevékenységét, ak­kor a cél, a munkára neve­lés, a munka megbecsülése semmivé foszlik. Nincs szándékomban eltú­lozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelentő­ségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok örök- érvényűek. Csak a kezdetet jelentik, ami azután módo­sul az igazi munkahelyeken. Ám alábecsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyü­mölcsszedő, az utat építő di­ák fejében nyilván megfor­dul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, valamivel sze­gényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értéké­vel. És ez az érték sokak munkájának eredménye. Ezt oszthatjuk el, ebből élünk, ebből jut egyebek között az oktatásra is. Alapigazság, amit nem nehéz megtanulni, akár tanári magyarázatból megérteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az érté­kek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet, akár iskolai lecke, hogy a társa­dalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a ma­ga helye, a maga részfelada­ta. A nyári munka „mind­össze” visszaigazolja, bizo­nyítja a tétel igazságát. Az­zal, hogy a brigádnak össze kell tartania, hogy egyetlen kiemelkedően szorgalmas brigádtag teljesítménye nem határozza meg a brigádét, egy brigádé a táborét, és egy táboré az összes többiét. Ak­kor állunk jól, akkor van minden rendben, ha vala­mennyi brigádtag, valameny- nyi brigád, valamennyi tá­bor képessége javát adja. Csakúgy, mint a felnőttek vi­lágában. Élményként elraktá­rozni ezeket a — szándéko­san leegyszerűsített — össze­függéseket ugyancsak a nyár hozadéka lehet. n nyári munka vé­geztével a diák egé­szen mást mond, szerencsére esze ágában sincs elméletieskedni. „Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoztunK is, van néhány új ismerő­söm, barátom” — normális körülmények között ennyi a véleménye. De nem árt tud­nunk, hogy ebben a véle­ményben azért általánosabb tanulságok is rejlenek — ki­mondatlanul. M. D. Humorfesztivál a rádióban Harmadik alkalommal rendezi meg — jövőre — a Magyar Rá­dió a humorfesztivált. A ren­dezvény célja — a hallgatók szó­rakoztatásán túl — az, hogy az állandó szerzők mellé újakat to­borozzon, és a kabaréműfaj tar­talmi és formai megújítására serkentsen. A pályázat nyilvá­nos, azon bárki részt vehet a rádióban vagy a televízióban még elő nem adott művekkel. A vállalkozó kedvűek mintegy hét gépelt oldalnyi — tizenöt perc terjedelmű — monológot, magánszámot, konferanszot, tré­fát, prózai vagy zenés jelenetet, paródiát, szatírát, karcolatot, hu­moreszket vagy verset küldhet­nek be. Akusztikus hatásokat is tartalmazó műveket magnókazet­tán is elfogadnak a szervezők. Egy szerző több művel is jelent­kezhet. A pályázat jeligés. A be­érkező műveket előzsüri értéke­li, és szavazattöbbséggel dönt az első fordulóban bemutatandó írásokról. Az értékelésbe a hall­gatók is bekapcsolódhatnak: je­löltjeiket a Rádió- és Televízió­újságban megjelenő szavazólap­pal juttathatják tovább a máso­dik fordulóba: itt húszpercnyi műsoridőt kapnak a szerzők, akiknek már komplett kabaré­produkciót kell összeállítaniuk. Ez alkalommal — megfelelő adottságok esetén — a leendő humorista személyesen is mikro­fonhoz léphet. A döntőt 1982 nyarán közvetíti a rádió; a zsű­ri a rádió kabarérovatának tag­jaiból, a Magyar írók Szövetsé­gének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezető képviselőiből áll majd, s az egyes szerzőknek az egész fesz­tiválon elért teljesítményét érté­keli. Érdekessége a rendezvénynek, hogy a Kabarészínház és a Ka­rinthy Színpad sajátos követel­ményeinek meg nem felelő, de más szempontból figyelemre méltó művek sorsát figyelemmel kíséri a rádió, segíti a szerzők további útját. A fesztivál fődíja 15 ezer fo­rint, amellett számos díjat is odaítélnek. A pályaműveket 1931. október 15-ig lehet beküldeni a Magyar Rádióhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents