Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Sarusi Mihály: Fördős a napon Borosi Fördős, vagy ahogy még hívják, Jakab, aznap igen-igen jól érezte magát. — Jere Jakab, kezdjük jól a napot! Igen, mert ezzel kezdte a napot, rögvest két felessel. Milyen más így, mint anélkül. Egész nap kint lenni a napon, másképp hogy lehet kibírni. Az efféle bódulat prímán ellensúlyozza a kánikula agyvízforraló hatását. Mert hogy így az ember már eleve kábultan vonul ki a napra. Fördős eredetileg nem volt fürdős, valahonnan a moso- ni végekről való a családja, állítólag a Fertőn volt fürdőmester a szépöregapja, s ő maga még csak nem is borosi, csak valahogy rajtamaradt még az apukáján. Azt híresztelik, az öreg Fördős Jakab, még legény korában Belényesről a gyulai vásárra utazván azért nem jutott el a sokadalomba, mert valahol Borosj enő táján eltévedt, s a •borissza, akkor még ifjú Fördős Borosra érvén azt hitte, hogy megérkezett, s jókedvében a hídról beléve- tette magát a Körösbe. A népek meg milyenek, nem így hívták eztán, hogy Borosi, na itt a Borosi Fördős?! Mondom, neki is eredetileg fazekas volt a tisztességes mestersége, már itt az A’földön, fazekait, satöbbi, de az államosítás elvitte a csuporüzemét. Igaz, ő valójában alig kóstolt bele az üzemvezetésbe, fölszabadulván az inaskodásból már épp legényútra készült, amikor lőttek a findzsaműhelynek. Néhányszor azért még elordíthatta magát, hogy így meg úgv ezek a koszos inasok, de igazi nagymenővé már nem itt nőtte ki magát. A faluban épp akkor fúrtak hévizet, s fölvállalta, hogy kicsempézi a ligeti melegfe- redő egyszem medencéje előtti szökőkutat. S ő ottan olyan ügyesen viselkedett, hogy kimentett a másfél méter vízből egy balfácánt, aki azt hitte, hogy nem is másfél, hanem három méterre van a víz felszínétől az uszoda alja. És amikor kihúzta, úgy kipofozta belőle a vizet, hogy a feredő vezetője csak leste, na, épp ilyen ember kell nekem, kidobólegényem úgy sincs. Szóval a legifjabb Borosi Fördős Jakab első osztályú ki- és bedobó legény lett. Kidobni azokat szokta, akik nem veszik észre magukat, azt hiszik, otthon vannak, bedobni meg, a féldeciken kívül, magát szokta. Ha valami purparlé támad a medencék tájékán, azonnal ottterem, kiereszti a hangját, s nincs az a helybéli levente, aki ne rezelne be a Jakab egyértelmű parancsaitól. — Szedd a cókmókodat, és tűnj el, ide többé be ne tedd a lábad! Így szokta rendreutasítani a túlontúl szemtelen fiatalokat, meg az idetévedő városi vendégforgalmat. Még hogy a művelt emberek, azok hagyján, azokból legföljebb hülyét csinál, de a városiak... Hogy azok mit ugrálnak?! Szóval stramm falusi fürdőmester lett a Fördősből, neve után ítélve megtért őse hivatásához. Néha ugyan elszabadult a képzelete, egyszer is azzal cukkolta a főnökét, hogy ő bizony szinte ingyér kicsempézné a medencéket, tudja ő, hol van dögivei kidobott kályhacsempe, de a vezetője némileg higgadtabb gyerek, nem ugrott be. Ám a hangja bevált, olyan fegyelem lett az immár nagyközség falu hévízi feredőjében, hogy bárki megnézheti. Nincs ott se fejesugrálás, se fröcskölés, se egy hangos szó, csak a rend, a nyugalom, meg Jakab. — Ha itt valaki ordíthat, az én vagyok! — adja meg olykor a feleselő idegeneknek. Mert mondanom se kell, visszapofázni csak a máshonnan szalajtottak mernek. Azok se sokáig. Mondom, kivezeti őket. — Hja, kérem, ezek a városiak, azt hiszik, csak idejönnek, s mi hasra esünk. Hát erről szó sincsen. Ugyan arról rebesgetnek, város lesz a falujából, de hát mit számít az Fördősnek, ez más város lesz, itt a teredében akkor is megmarad a falusi nyugalom! Csak a pázsit, a bokor, meg a két medence. Azért csak két medence, mert a harmadikat, persze felváltva, évente forgatva, olyan ez, mint a nyomásos gazdálkodás, szóval az egyik medencét mindig épp nyáron javítják, örül is Borosi Fördős, kevesebb a dolga, így jobban átlátja a helyzetet. Még csak az kéne, hogy egyszerre három medencére felügyeljen, nem futóbajnok ő, hogy állandóan talpaljon, épp elég neki a két egymás melletti lubickoló. — „Város”, hát aztán, tőlem várost csinálhattok a falunkból, engem nem zavar. Nagyon a bögyében van a város. Ki nem állhatja a nagyszájú, elbizakodott, nagyzoló városiakat, azok nem .olyan béketűrőek, mint az itteniek. Csak ideeszi őket a fene, aztán rontják a közszellemet: még a végén rosszra tanítják az ő birodalma alattvalóit. Az itteni népek nagyon is megszokták az ő modorát, szinte hiányzik nekik, amikor nincs bent a feredőben, s nincs, aki egyszem ordibálásával elhallgattassa a hangoskodó tömeget. — Igaza van, menjen haza ! — szokta visszhangozni a helybéli fürdőző a mi Jakabunk idegenűző szenvedélyét. — Ilyen vendégre nincs szükségünk! Így van, hagyja rá a főnöke. Még hogy vigyük oda a zuhanyozót a lépcsőhöz, nem elég a feredő két zuhanya, ez az átellenben levő medencebejárókhoz is zuhanyozót követel. Mert az idegen azt találta mondani, zuhanyozni otthon szokott, ide ő feredőzni jött, de ha kötelezővé teszik, hát hozzák ide a lépcsőhöz, akkor letusol. — És az esztétika? Az magának smafu? A higiéniára gondolt, semmi másra. — Apukám, mondom, hozza ide a zuhanyt. Mondom, ilyen szemtelenek ezek az idegenek, lejáratják a tekintélyét, ide ilyen vendég nem kell. — Mit gondol, tán terjesz- szük a bacilust, terjesszük? Neki aztán mondhatja, hogy ássanak lábmosó csatornát a medence köré, meg ültessenek több csapot a vizek köré, nagyon jó az így is a mieinknek, csak semmi kényeztetés. Ott a két szem zuhany, álljanak az alá. Borosi Fördős föl se fogja, hogy máshol nem a feredőben mossák le magukról az emberek a piszkot. Meg hogy míg az ember a zuhanytól a medence másik oldalára slattyog, épp elég piszok kerül a talpára. Szóval nehéz dolga van. És felelősségteljes. Még mit nem, terjeszteni a betegséget. Itt aztán nem, itt vagy zuhany alá áll az idegen, vagy mehet Isten hírével. Mondom, feredőzzék az Adriában! Megbír ő bárkivel, mögötte a helyi közvélemény. No és nem utolsósorban a főnöke. Olyan még nem volt, hogy a hévíz-feredő góréja rászólott volna, halkabban, ne ordítson, elijeszti a vendéget, nem, erről szó sincsen. A főnök szép csöndes ember, éppen kiegészíti ez az úszómester. Együtt jól elboldogulnak a feredőjükkel meg az okvetetlenkedőkkel. Csak hát az élet olyan kifürkészhetetlen, ki gondolta volna, hogy így elfajul a dolog? A főnök máig sem érti, mi történt. Mert kétségtelen, most aztán ő is bajban van. Priznic doktor úr szerint felforrt a Jakab agyvize. Priznic nem akármilyen doki, a fél járás ösmeri, mekkora gyógyász. A beteg mondhatja a magáét, ő aztán nem hagyja magát: — Priznic, lelkem, priznic, semmi más, csakis priznic! Ezt az egyetlen gyógymódot és orvosságot ismeri, az apja ugyan még vizes borogatásnak mondta, de hát hol van az -már. Priznic doktor úr szinte mindennap elsétál a falu feredőjébe, szereti hévízben áztatni a csontjait, mert mint már mondottam volt, a vízgyógyászat a mindene. Vagy priznic. vagy hévíz, vagy semmi. — Tudod, fiam, ha ez nem használ, hívhatod a papot. Priznic épp akkor ért ki a feredőbe, amikor Borosi Fördős Jakab belefordult a kis- medencébe. Egyesek szerint megütötte a guta, mások szerint csak a hő, de hát valójában másról volt szó. — Fölforrt az agyvize. Priznic most se hagyta magát. Mert mondom, minden a víz körül forog. Forgott Jakab körül is, amikor az az idegen suhanc zuhanyozás nélkül vetette magát a medencébe. Előbb csak okoskodott, hogy a zuhany a helybélieknek való. mert hogy ezek a falusiak csakis itten látnak zuhanyt, hát élvezzék csak ezt a feredői szolgáltatást, ő nem, és akkor belevágta magát. Borosi Fördős ordítani akart, még egyszer, mint utóbb kiderült, életében utoljára, s a hang fönnakadt a torkán, vagy a nyelve gubancán, ki tudja. A lényeg, hogy merev bakafejessel belehullott a háromdeci mély pancsolóba. — Fölforrt az agyvize. Mert szerencsére Priznic épp kéznél volt, azonnal látleletet vett. Borosi Fördőst alig lehetett kiráncigálni a betonból. Hát igen, kemény kobakja volt. — Hol találok én még egy ilyen úszómestert... — sopánkodott a feredő vezetője. S tényleg, ilyet többé ő nem szerezhet. A nap, ez az átok nap az oka, meghülyült. A szolgálati öltözőben a főnök még gyorsan kimentette a volt alkalmazottja belső zsebéből a pálinkásbuty- kost, még mit nem, még ráfogják, hogy ő a hibás, amiért engedte, hogy a beosztottja leszopja magát a munka kellős közepén. Nem, ő erről nem tehet, más is iszik, mégse forr föl az agy vize. Igen, az agyvíz az oka, az a tettes! Délután már elszabadult a pokol. Társasgépkocsival állított be egy nagyhangú társaság, idegen, persze, és nem volt, aki móresra tanítsa őket. Ügy hangoskodtak, olyan túl jól érezték magukat, hogy a helybéliek nagyobb része inkább kimászott a vízből, s megindult hazafelé. — Na, eztán már itt sem lesz egy csöpp nyugalmunk, hajaj, ha ezt látná a mi szerencsétlen Jakabunk ... Igen, akkor itt ilyen felfordulás sose esne. — A marha, mért állt a napra. — Szegény, legalább utoljára kedvire kiordíthatta volna magát. Az az idegen suhanc kámfort játszott, sehol se találták. Keresték, kutatták, nyoma veszett. Priznic szerint nem volt itt semmiféle idegen suhanc, egyszerűen csak képzelte az egészet a mi boldog emlékezetű Borosi Fördős Jakabunk. A faluban hamar híre ment. — Hallottad? Csak úgy beugrott! — Tus nélkül, na még ilyet. Állítólag lehúzta a fürdőnadrágját is. — Szegény Jakabunk, jól itthagyott bennünket a sla- magztikában. Képeink i Benyó Ildikó grafikusművész Budapesten él és dolgozik. Zalakoppányban született, a Képzőművészeti Főiskolán Kádár György és Ék Sándor növendéke volt. A főiskolai tanulmányok után színes linóleum- és fametszetsorozataiért 1974-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Rendszeresen részt vesz országos tárlatokon és pályázatokon. 1969. óta, szinte minden évben hosszabb időt tölt Hódmezővásárhelyen és Mártélyon, ahová a Dél-Alföld világa és barátai vonzzák. Békéscsabán 1971-ben mutatkozott be az ifjúsági ház Tízek Klubjában. Benyó Ildikó: Vízparton Benyó: Ildikó: A reménység képei XVI. BényeiJózsef: Csorba kard Mint az első suta rímet, úgy írom ez a verset, a sorok vesztett utakért, versekért vezekelnek. Fűszagú széllel szólani immár jogot szereztem. Tán nincs is annyi újra, ahányszor nekikezdtem. Széjjelszóra álmaim fölött most betonoszlop strázsál, — elfogytak s nem lehettem ott az újrafelosztásnál. Most világosabb minden és keményebbek a sarkok. Most fény a vers, hát leteszem a kicsorbitott kardot. Bónus István: Boszorkánytanya Hét dűlőföldet bejárt a hír: Egész sereg boszorkány lakja, Ejjelente itt gyülekezik E rontó nép apraja, nagyja. És bár az atomkorban élünk S fejtjük titkát a mindenéégnek, Mégis egy-egy különös hírtől Félősen megborzong a lélek. Ezért állt évekig gazdátlan, örökké zártan az ajtaja: Vevő-sereg riadtan orront Megtudván, hogy: boszorkánytanyal Engem meg éppen ez csábított, Ösztökélt: megvenni érdemes, Ebben a rozzant kis tanyában Ez volt vonzó, új és érdekes. Elgondoltam micsoda nyüzsgés, Viháncolás, zajongó élet Lesz majd itt ha munkára fogom A sok seprős fehércselédet. Egyik a kertet vési~ássa, Másik a szobát festi szépre, Harmadik aranyló levest főz, S százféle jót készít ebédre. Negyedik könnyed henyélésnek. Cicomának élhet egészen, Fontos, hogy szép mosollyal várjon Örökké szerelemre készen ... Szálló szélben szétfoszlott álmom, Csönd fekszik a kis fehér tanyán... Bár jönne: ördög, vagy boszorkány, Magányomat de megosztanám!