Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
o 1981. június 28., vasárnap NAGYVILÁG Izrael — választások előtt Kampány — bombarobbanásokkal... Ciprus Két választás között Egy hónapon belül másodszor járulnak a szavazóurnákhoz a Földközi-tenger keleti felében levő, stratégiai fontosságú szigetország, Ciprus polgárai. Május végén a lakosság körülbelül 80 százalékát kitevő görög cip- rióták választották meg képviselőiket, június 28-án pedig a kisebbségben levő török' népközösség rendez parlamenti és elnökválasztást. TRAGIKUS MEGOSZTOTTSÁG Már ez a hónapos eltéréssel, külön-külön rendezett voksolás is jelzi: semmilyen megoldás nem született a tragikus sorsú kis állam szét- szakítottságának megszüntetésére. Sőt, amióta 1974-ben (egy Athénból, az akkori fasiszta junta által ösztönzött jobboldali puccskísérletre hivatkozva) török katonaság foglalta el a sziget északi területeit, a megosztottság több szempontból még megszilárdulni is látszik. A törökök képviselői már több mint másfél évtizede nem vesznek részt a közös törvény- hozás munkájában, s évek óta nem hajlandók tárgyalni a megszállt országrész kiürítéséről. legfeljebb bizonyos részek visszaadásáról. (Az ankarai csapatok a sziget mintegy 40 százalékát ellenőrzik, s a délre menekült 200 ezer görög ciprióta nagy része ma is menekülttáborokban kénytelen élni.) Az országban ENSZ-haderők állomásoznak, fenntartandó a nyugalmat a két népközösséget elválaszt^ úgynevezett „zöld vonal” mentén. Az elmúlt évek fejleményei. sajnos, azt jelzik, hogy a másképpen „Attila-vonal- ként” nevezett határsáv egyre inkább valódi államhatárrá szilárdul. A két népközösség mindig is szorosan kötődött az anyaországokhoz, s az ENSZ égisze alatt egymással folytatott, megmegszakadó tárgyalásaikat is az nehezíti, hogy voltaképp egy bonyolult Athén—Ankara—Nicosia politikai háromszögben kellene megegyezést elérni. Márpedig Görögország és Törökország közt számos összekötő kapocs van ugyan (például a NATO-tag- ság), ám legalább annyi — ha nem több — ellentét. A MEGOLDÁS: ÁLLAMSZÖVETSÉG? Ciprus kérdésében egyelőre az ellentétek az erősebbek. Az elmúlt évben megnőtt ugyan annak veszélye, hogy a sziget jövőjét egy Brüsszelben kidolgozott nyolcpontos NATO-csomag- tervvei akarják „rendezni”, a tárgyalóasztalnál azonban eddig a nyugati nyomás sem hozott eredményt. A görög ciprióták számára a ketté- osztottság megszüntetése, Fa- maguszta városának visszaadása lenne a legfontosabb, s különösen sérelmezik, hogy a török kisebbség 1975-ben egyoldalúan kikiáltotta az úgynevezett „Ciprusi Török Szövetségi Államot”. (Amit azóta is egyedül Ankara ismert el.) A görög közösség haladó pártjai olyan megoldást javasolnak, amelyben a sziget megőrizné területi egységét és függetlenségét. Megosztanák az elnöki-alelnöki, illetve a legfontosabb miniszteri posztokat. Hajlandók hozzájárulni a két etnikum szövetségi államformában való együttéléséhez, a török ciprióták önkormányzatához, ám szeretnének a nicosiai központi kabinetnek minél szélesebb fennhatóságot biztosítani. A török fél ugyanakkor a kettészakítás gyakorlati állandósítását akarja, s minden esetleges területi engedményt tárgyalási aduként használ céljai eléréséhez. SÖTÉT A JÖVŐ Érthetően nagy tehát a jelentősége a mostani, kétszakaszos választásoknak. A török térfélen négy párt küzd a voksokért, de legesélyesebbnek a Denktas vezette Nemzeti Egységpártot és a Bozkurt vezette Nemzeti Felszabadító Pártot tekintik. ÁM* • - - ***» HBK W* :1 Az ENSZ több ezer katonája biztosítja a törékeny tűzszünet betartását. A képen: ENSZ-megfigyelőhely svéd katonákkal Dherinia közelében — a háttérben Famaguszta (Fotó — UN — MTI — KS) A fő kampánykérdés a gazdasági problémák mellett — csakúgy, mint a görög félnél — a sziget további sorsa. A görög közösség voksolásának eredménye már ismert. de a kialakult erőviszonyok nem adnak világos képet a jövőről. A legtöbb szavazatot ugyan a kommunisták, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) szerezte meg, amely támogatja a közösségközi tárgyalásokat, követeli a brit támaszpontok megszüntetését, s a sziget demilitarizálását. Jelentősen előretört azonban a bel- és külpolitikai tekintetben egyaránt konzervatív nézeteket valló. Kleridesz vezette Demokratikus Tömörülés is, amely elutasítja az ENSZ Ciprusra vonatkozó határozatait, s a probléma NATO-kefetekben történő megoldásának híve. A harmadik helyen Kiprianu elnök centrista Demokratikus Pártja végzett. Ez az erős megosztottság veszélyes fejleményekkel fenyeget: gyengíti a görög közösség pozícióit a török cip- riótákkal szemben, pedig a békés, tárgyalásos megoldás lehetőségének bármiféle háttérbe szorítása a ciprusi válság valódi, tartós rendezését ássa alá. Szegő Gábor Nyílt esélyek, nagyfokú széttagoltság és politikai meghasonlás jellemzik a hangulatot Izraelben a június 30-i választások küszöbén. Soha még ennyien nem szálltak be a választási küzdelembe a knesszet 120 képviselői helyéért. A legutóbbi, 1977-es választásokon 22 lista indult, s közülük 11 szerfárdpárt alakult az afrikai és ázsiai bevándorlók érdekeit képviselve; az arab szavazatokat hat politikai formáció igyekszik' elnyerni. A két legnagyobb politikai erő maga is koalíció. Az egyik, Begin Likud pártszövetsége négy éven át kormányozta az országot. Az ellenzékbe szorult szociáldemokMenahem Begin miniszterelnök zett parlamenti képviseletet. A törvényhozási időszak végére már 19 frakció tevékenykedett. most pedig 36 listáról érkezett hír: legalább öt vallásos csoport küzd a voksokért; két új szeGazdaságfejlesztés Angolában NDK-bcli szakemberek dolgoznak az új erőmű üzembe helyezésén (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A portugál gyarmatosításból felszabadult Angola gazdaságának helyreállítására a múlt év decemberében ötéves fejlesztési tervet fogadtak el, amelytől azt remélik, hogy 1985 végéig megoldja a lakosság ellátásának súlyos problémáit. Angola a gyarmati Afrikában a gazdagabb országok közé számított, olaj- és gyémántkincse, kávéja, az infrastruktúra viszonylagos fejlettsége és a portugál telepesek magas életszínvonala révén. Az 1975-ös fordulattól megrettenve azonban a portugál telepesek százezrei napok alatt elhagyták Angolát. A még mindig nyugtalan belső helyzet miatt nincs megoldva az ország 6,5 milliós lakosságának többségét kitevő parasztság ellátása fogyasztási javakkal, munkaeszközökkel és vetőmaggal, emiatt jelentős élelmiszer-behozatalra szorul. Az utóbbi időben azonban növekszik az olaj-, a kávé- és a gyémánttermelés. Az olajtermelés napi 150 ezer hordó körül van, a termelés 60 százalékát az amerikai Gulf Oil végzi. A gyémánttermelés évente 1,5 millió körül jár. 1980-ban viszonylag jó volt a kávéhozam is, 48 ezer tonna. Valaha Angola volt a világ ötödik kávéexportőre, és a kormányzat reméli, hogy ennek az élvezeti cikknek az értékesítése felfrissítő hatással lehet a gazdaság többi ágazatára is. Az Angolai Népi Köztársaság a külgazdasági kapcsolatok terén elsőbbséget ad a szocialista országoknak és a haladó afrikai államoknak, de az angolai gazdaság nyitva áll a Nyugat előtt is. Angolának legnagyobb gondját, a szakemberhiányt enyhítik, de nem pótolhatják a szocialista országokból, elsősorban Kubából, a Szovjetunióból és az NDK-ból érkezett szakemberek. A helyzetet jól szemlélteti az alábbi példa. Még a fordulat előtt elkezdtek a Ku- nene-folyón egy duzzasztóművet és vízi erőmüvet építeni. A gát kb. 500 ezer hektár földet tesz művelhetővé, az erőmű generátorait svájci és belga cégek gyártották, ezeket le is szállították, de már nem helyezték üzembe. Nem maradtak ott azonban sem a tervek, sem a műszaki leírások. Ezek hiányában NDK-beli szakemberek gondoskodnak az erőmű üzembe helyezéséről. rata Máárách-szövetség a Simon Peresz irányította munkapártból, a valamivel bal- oldalibb MAPAM-ból, s egy harmadik, kisebb pártból tevődik össze. Tavasszal még úgy tűnt, hogy a Máárách biztos befutó, és Begin katasztrofális vereséget szenved, a júniusi közvéleménykutatások azonban fej-fej melletti versenyfutást tükröznek. Változatlanul sokan még nem döntöttek: jelentős kérdőjel a középen levők állásfoglalása. Ide tartoznak egyes vallásos pártok a szefárdlisták és a Dajan volt külügyminiszter által fémjelzett tömörülés. Szerepük felértékelődhet, hiszen ők adhatják a kormányzáshoz szükséges partnereket. „Vásárlási csata” Mi okozta a közvélemény gyors változását? Ügy tűnt, hogy az izraeliek többsége is torkig van Begin politikájával : a kormányfő ezért kényszerült fél évvel mandátumának hivatalos lejárta előtt kiírni a választásokat. Az elégedetlenség főként gazdasági-társadalmi okokra volt visszavezethető. A miniszterelnök —„mindent vagy semmit” alapon — ellentámadásba lendült. A gazdaságpolitikában három hónapra jelentős adókedvezménnyel leszállították a tartós fogyasztási cikkek árát. Magasra szökött a vásárlási láz, e célra bérelt hajók és Boeing-Jumbók szállítják az import árukat az igények kielégítésére, s a következményekkel nemigen törődnek. A kedvezmény ugyanis július elsején, tehát éppen a választások másnapján lejár, de a számlát utána is fizetni kell. A kortesfogás ráadásul csappantja a valutatartalékokat, és növeli a fizetési mérleg hiányát. A Likud viszont arra spekulál, ha ez szavazatokat hoz, úgy is jó, ha pedig mégsem nyerne, fizesse a költségeket a következő kormány. Háború - „részletre”? A „vásárlási csata” veszélyes Izrael gazdasági-társadalmi stabilitására, de még veszélyesebb, hogy a kampányba felelőtlenül bevonták a közel-keleti válság legrobbanékonyabb elemeit. Megszaporodtak a behatolások Libanonba, s Izraelben már- már olyan képzetet keltettek, hogy az ötödik háború, ha „részletre” is. de íme megindult a szomszédos arab ország földjén. Tel Aviv biztatására és közvetlen segítségével, a libanoni jobboldal átgondolt provokációba kezdett : hozzáláttak ahhoz, hogy egyesítsék a falangista zónákat és Haddad őrnagv déli szakadár miniállamát. Ezzel el akarták vágni a Bejrútból Damaszkuszba vezető utat, akadályozva a Libanonban kormánykérésre állomásozó zöldsisakos arab békefenntartó erők szíriai alakulatait. Izrael légitámogatást nyújtott, szíriai helikoptereket lőtt le. mire Damaszkusz kénytelen volt légvédelmi eszközöket telepíteni a fenyegetett térségbe. így robbant ki a rakéta- válság. amely - rövidesen olyan méreteket öltött, hogy Washington is kénytelen volt közvetítőként megjelenni. A rakétaválságot, ha lehet, még jobban felfokozták a reaktorválsággal, a Bagdad melletti nukleáris központ bombázásával. Az izraeli kormánykörök arra játszanak, hogy „nemzeti szükségállapot” érzését keltsék, amikor nem tanácsos vezetést váltani; fokozzák a hisztériát, s végül, de nem utolsósorban így próbálják elvonni a figyelmet a gazdasági nehézségekről. Begin és Peresz párharca A szociáldemokrata szövetség csak megkésve vette fel a kesztyűt, s akkor kapcsolt nagyobb sbességre és hangerőre, mikor kitűnt: az izraeli akciót erőteljes nemzetközi elítélés követte. Az agresszíven fellépő Beginnel Peresz alig tudott igazi vitába szállni, s a munkapártot megosztja vezérének és Rabin volt miniszterelnöknek nézeteltérése is. Ezzel szemben Begin kijelentése, hogy csak 1983-ig marad pártja élén, egyelőre elcsitította a belső utódlási harcokat, a Likud látszólag egységesebbnek tűnik. Nincs kizárva azonban, hogy Begin végül is túllő a célon: a nagyfokú agresszivitás és demagógia visszaüt majd. Simon Peresz, az ellenzéki munkapárt vezetője (Fotó — AP—MTI—KS) Nem könnyű körülmények között veszik fel a küzdelmet a Béke és Egyenlőség Demokratikus Frontjának képviselői. Az Izraeli Kommunista Párt, a szefárdlakosság érdekeit kifejező Fekete Párducok, valamint az arab községtanácsok közös listája eddig öt mandátummal bírt a 120-ból, s most pozícióinak megerősítésére törekszik. Következetes politikájukkal, ha nem is számíthatnak jelentős áttörésre, de a béke, a realitások, a tisztességes közel-keleti rendezés szószólói, s ily módon fontos szerepet töltenek be. Rámutatnak például a Be- gin-féle politika nagy veszélyére: arra, mennyire nem biztató jelenség, ha egyes országokban a belső feszültségeket külső feszültségek teremtésével szeretnék elfedni... Réti Ervin