Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
o 1981. június 14., vasárnap Részrehajlás nélkül a házassági bontéperekről — Nőpárti? — Egy bíró nem lehet sem férfi-, sem nőpárti. — Sohasem mondták? — Mondani mondták, hogy nőcentrikus vagyok. Válóperes tárgyaláson is elhangzott egy férfi szájából. A bírónak is vannak szubjektív érzései, de ez nem eredményezhet részlehajlást. A bíróság az ítéletet a bizonyítási anyag, a körülmények vizsgálata, a felek viselkedése és a törvényes rendelkezések előírása alapján hozza meg. Szilvásyné dr. Futó Róza 1971-ben lett bíró a Békéscsabai Városi Bíróságon. Kezdettől fogva polgári perekkel foglalkozik. Elsősorban a családi jellegűekkel. így az apasági, az örökbefogadási, a szülő- és gyermektartási ügyekkel. A legnagyobb hányadot a házassági bontóperek teszik ki. Számuk évről évre emelkedik. 1979-ben 416 volt a válóperek száma. a múlt évben pedig 445. Ebben az évben az adatok tanúsága szerint további emelkedés várható. Ugyanakkor 1974- ben csupán 274 bontópert tárgyalt a bíróság. Az ugrásszerű emelkedéshez az is hoz- ' zájárult, hogy a Békéscsabai Városi Bíróság illetékességéhez csatolták a békési járást. Több mint 120 ezer ember él a városi bírósághoz tartozó területen. — Honnan érkezik a legtöbb házasságfelbontás iránti kereset? — Zömmel a két városból, Békéscsabáról és Békésről. Ezen belül is a lakótelepekről. Különösen sok a Lencsést úti lakótelepről. — Május a szerelem hónapja. Májusban is válnak? — Májusban épp úgy, mint decemberben. A múlt hónapban 97 polgári ügy érkezett a városi bírósághoz, ebből 42 volt a bontóper. Aggasztóan nagy szám ez. — Melyik korosztály áll a statisztika élén? — A túlsúlyt a fiatalok képviselik, úgy 35 éves korig. Ebben a korosztályban vannak olyanok, akik már többször elváltak. A közelmúltban olyan ügyet tárgyaltam, amelyben a férfi a harmadik házasságát, azasz- szony pedig a másodikat bontotta fel, és egyikük sem töltötte be még a harmincadik életévét. A másik ügyben az asszony 16 évesen, a férfi 18 évesen kötött házasságot. Másfél év után házasságuk felbontását kérték. — Milyenek ezek a házasságok? Ügy értem, szerelmi házasságok, vagy érdekházasságok? — Amióta bírónő vagyok, nem emlékszem olyan ügyre, amely mögött érdekházasság húzódott volna meg. A házasságot szereimből kötik. — Hát ilyen gyönge kötelék lenne a szerelem? — Véleményem szerint nem, inkább a meggondolatlanság játszik közre. Az együttélés során nem alakul ki az alkalmazkodóképesség, és nincs meg a kellő tisztelet és a felelősség egymás iránt. Társadalmilag a női egyenjogúságban nagy eredményeket értünk el, de a családon belül más a helyzet. Továbbra is a nőre hárul a háztartási munka és a gyermeknevelés. Közrejátszik az is, hogy a fiatalok nem tudják kellőképpen megbecsülni azt a nagy támogatást, amit az állam nyújt nekik. — Melyek a legkritikusabb évek? — Az első 3-4 év. Ekkor van a legtöbb válás. Itt dől el, hogy képesek-e egymáshoz alkalmázkodni, vagy sem. — De a 20—25 évi házasságok felbontása sem ritka. — A középkorosztálynál jóval kevesebb a válás. Vitathatatlan, hogy ennél a korosztálynál is a házasságok egy része megromlik, de nem válnak el azonnal. Megvárják. amíg a gyermekek felnőnek, csak ezután fordulnak bírósághoz. Talán azért, mert nagyobb a felelősségérzetük. Én mindig hangsúlyozom a gyermek iránti felelősséget. A váló szülők leggyakrabban a gyermek jövőjét teszik kockára. — Mi a helyzet a 60 éven felülieknél? — Ilyen karban ritka a válás. Volt olyan válóperem, amelyben a férfi 60 évesen, az asszony 40 évesen kötött házasságot. Általában az idősebb korban kötött házasságok nem sikeresek. Persze, kivétel mindig akad. — Hogyan viselkednek a felek a bíróság előtt? — A házastársak 50 százaléka kulturáltan válik el. Előre megegyeznek a gyermek elhelyezésében, a lakás- használatban, a vagyonmegosztásban, a gyermekláthatásban, és a tartásdíjfizetésben. A korábbi évekhez képest, ez nagyon nagy eredmény. — És amikor az okokat' is feltárják? — Az ügyek másik felében a felek feltárják, hogy melyik fél okozta a házasság megromlását. Ilyenkor pattanásig feszül a tárgyalás légköre. Sokan örökre meggyűlölik egymást. Ez elsősorban a gyermekre van nagyon rossz hatással. Hiszen, ha el is válnak, továbbra is szülők maradnak. — Mire hivatkoznak? ,— A nők a férfiak hibájára hivatkoznak, és viszont. Vádolják egymást. — Mi a leggyakoribb válóok? — Leginkább a túlzott alkoholfogyasztás, aztán a tett- legesség és a durvaság. Az új kapcsolatok teremtése csak harmadsorban, vagy ne- gyedsorban játszik szerepet. Általában nem alkalmi ital- fogyasztásról van szó, hanem rendszeresről. A válással ilyen esetekben az évek óta felgyülemlett, elviselhetetlen házastársi viszonyt akarják fölszámolni. —- A férfiak mivel védekeznek? — Hogy nem isznak többet, mint az átlag. Reggel egy féldeci, délután néhány üveg sör. — És a nők? — Sajnos, újabban, 2 vagy 3 éve tapasztalható az édesanyák alkoholfogyasztása is. Ezekben az esetekben a férfiak nyújtják be a válás iránti keresetet. A közelmúltban tárgyaltam egy ilyen pert. Közös megegyezéssel indult a válás. Feltűnő volt, hogy az édesanya lemondott mind a két gyerekéről. Kerestem a választ, hogy miért tette. Kiderült, hogy italozó életmódot folytat. — Mi váltja ki a legpará- zsabb vitát a tárgyalásokon? — A lakás. Néha pedig a gyermek elhelyezése. De a lakás az első számú tényező. Valóságos harc folyik, hogy kié marad a lakás. — Mi a véleménye a rossz házasságról? — Azt jobb minél hamarabb felbontani. — A válás viszont nagy társadalmi probléma. Hogyan lehet ezen változtatni? — Véleményem szerint csak egyfajta gyógyír lehetséges. Mégpedig a jó házasság. Erre kell nevelni a fiatalokat. A mainál sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni az érzelmi nevelésre, az iskolában, a családban és a társadalomban egyaránt. Gyakran tartok előadásokat az érettségi előtt álló fiataloknak a családi életről. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok fogékonyak a jóra. Serédi János Fotó: Fazekas László Én elmentem a vásárba... Június isi, hétfő. Országos állat- és kirakóvásár. Dömsöd (Pest), Kerekegyháza (Bács), Mándok (Szabolcs), Mohács (Baranya). Június 16., kedd. Országos állat- és kirakóvásár. Bódvaszilas (Borsod), Fertő- szentmiklós (Győr), Gávaven- csellő (Szabolcs), Kölesd (Tolnai . Június 17., szerda. Országos állat- és kirakóvásár. Rudabánya (Borsod), Tiszaka- rád (Borsod). Június 18., csütörtök. Országos állat- és kirakóvásár. Celldömölk (Vas), Edelény (Borsod), Karancskeszi (Nógrád). Országos kirakóvásár. Csanádpalota (Csongrád). Június 19., péntek. Országos állat- és kirakóvásár. Csenger (Szabolcs). Országos állatvásár. Szeged-Kiskundorozsma. Június 21., vasárnap. Országos állat- és kirakóvásár. Dunaföldvár (Tolna), Máza- szászvár (Baranya), Nagykőrös (Pest), Öcsöd (Szolnok), Tisza- kécske (Bács), Tokaj (Borsod). Autóvásár. Ajka (Veszprém). Debrecen, Dunaújváros (Fejér), Kaposvár (Somogy), Kisterenye (Nógr.ád), Mázaszászvár (Baranya), Miskolc, Mohács (Baranya), Nagykanizsa (Zala), Nyíregyháza (Szabolcs), Orosháza (Békés), Sopron (Győr), Szeged, Szolnok, Tatabánya (Komárom). Bezzeg a példa? Az iskolában strébernek tartották, a honvédségnél „pedálgépnek” nevezték (olyannak, aki állandóan a pedált tapossa, csakhogy előbbre jusson), az egyetemen buzgó- mócsingnak csúfolták, munkahelyén pedig legtöbben karrieristának titulálták. Mikor megnősült, családot alapított, ő lett a bezzeg a lépcsőházban. Sikerei jobbára nem voltak kérészéi etűek, erejét megfeszítve dolgozott az eredményekért, vasszorgalommal küzdötte magát mindig a legjobbak közé. Egyet nem tudott csak elérni soha: hogy szeressék, hogy megbecsüljék, hogy népszerű legyen — ez nem adatott meg neki. Amikor a magány mind terhesebben nehezedett rá, egyenes arányban növekedve az őt körülvevő, rendelkezésre álló javakkal, megfogalmazódott benne a költői kérdés: hát ilyen romlott lenne a világ? Hát ilyen irigyek valójában az emberek? De válasz nem érkezett. Nem érkezett, a hibát másban, másokban — rossz helyen — kereste. Sokat hallhatunk manapság arról, hogy az emberi közösségekben valamiféle fordított értékítélet van kialakulóban. Gimnáziumi tanár panaszkodik, hogy a diákok között az számit igazán menő fejnek, aki óráról órára „bebikázik”. A lakótelepi férjek füstölögnek: bezzeg Bezzeg a kocsiját kicserélte, de parkosítani nem áll közénk a lakótelep környékén szabad idejében. A gyári művezető bőrén érzi, hogy a műszakban nem ő, az egykori hajtós a hangadó igazán, hanem az a triumvirátus, amely mestere a lógásnak, az ügyesen szervezett fusinak. „Nincs, aki jó példát adhatna, a példaképek kora egész egyszerűen lejárt” — summázza a helyzetet nem csekély keserűséggel. De így van-e? Aki törekszik, aki valódi teljesítményt akar elérni, az máris megkapja a jelzőt: stréber, pedálgép, buzgómó- csing, karrierista? S ez egyet jelent a lemaradó nagy többség kiközösítő ítéletével? Azt hiszem, alapvető félreértéssel állunk szemben. A stréber, aki csak a saját kitűnő érdemjegyeire összpontosít, a pedálgép, aki a „pedállal” másokat tapos le, és így jut krumplivirágról krumplivirágra, a buzgó- mócsing, aki tankönyveibe temetkezve vonja ki magát minden másból, s végül a karrierista, aki mindig tudja, hogyan és mikor kell egyetértenie feletteseivel — nos, ezek az élenjárók aligha várhatják el, hogy tisztelettel tekintsenek rájuk. Vannak viszont szép számmal olyan jó tanulók is. akik minden különösebb ösztökélés nélkül vesznek két-három gyengébb diákot a szárnyuk alá. Vannak kiváló szakmunkások, akiken semmilyen feladat nem fog ki, akik csak akkor állnak meg munkájuk közben, amikor munkatársaik segíteni hívják őket, s akik mindig fölemelik szavukat, ha a műhely gondjairól van szó, de soha nem hozakodnak elő egyéni bajaikkal. Ösztöndíjas egyetemi hallgatók is vannak — nem kevesen —, akiknek százféle különmunka és a vizsgára készülés mellett arra is marad idejük, hogy albérletet szerezzenek rászoruló diáktársuknak. De vannak olyan munkahelyi vezetők is, akiknek élete az, hogy a rájuk bízott kollektívával érjenek el együttes sikereket, és amikor az elismerésre kerül a sor, akkpr is maguk előtt tolják munkatársaikat a fényre. Ök példaképek akkor is, ha ezt soha semmilyen fórumon, senki ki nem nyilvánítja. Mindennél ékesebben beszél viszont az, hogy kis ügyeikkel hozzájuk fordulnak a velük, körülöttük és mellettük élők, tőlük kérnek tanácsot, rájuk hallgatnak, s bevallva, vagy bevallatlanul próbálnak hozzájuk hasonlókká válni. Következik ez abból, hogy teljesítményük valódi érték, aminek aranyfedezetét nem az egyéni „felkapaszkodás” lehetőségének példája, hanem a sikerek közösségivé váló tartalma adja. Ha kérdezitek, hogy mit is jelent valójában a sokat hivatkozott szocialista embertípus, hát őket ajánlom legelsősorban figyelmetekbe, ha nincsenek is még annyian, amennyien lenniük kéne. (kőváry) Gergely bácsi és a csokor rúzsa — Jó napot! — Jó napot — biccent az öreg. Megbökné a kalapja szélét is, ahogy szokás, de hát a bal könyökével a vesz- szőkast szorítja az oldalához, a jobb kezében ott a vesszőseprű, a foga közt meg pipát tart. Szív egyet rajta — semmi. Erre már lábához támasztja a söprűt, kiveszi a szájából a füstölőszerszámot, nézegeti, igazgatja. Közben megered a nyelve. Nem akarok hinni a fülemnek: tényleg 84 éves? — Nyolcvannégy! — mondja mégegyszer, s megint a pipára figyel, rámbízva: hiszem, nem hiszem, az én dolgom, ő megmondta. Szikár, inas kis ember, fürkésző szemekkel. Arccsontján fényesen feszül a bőr, mintha mind innen húzódott volna ráncba a szeme sarkába, a szája köré. Ujjal a kasza, kapa nyeléhez görbültek. — Nem kellene már dolgoznia, Gergely bácsi! Mérgesen kapja ki szájából a pipát: — Kell azt, azér' él az ember! Meg kevés a nyugdíj, pedig 20 évig voltam cselédje ebben a majorban a Wenckheim grófnak, aztán, hogy elcsaptak, részesarató, 21 éve meg tsz-tag. Tíz éve mentem nyugdíjba, de mi az az 1300 forint?! — Aztán miért csapták el? Leteszi végre a kast, rá a söprűt, följebb tolja a kalapját: — Az úgy volt, hogy egy nyáron a misling közt rengeteg repce nyött, ebbe küldtek bénünkét kaszálni, mikor csupa sár, víz volt. Kiszólok erre én, meg egy cimborám, hogy mire való lucsokba vágni, nincs nekünk annyi gúnyánk! Erre osztán elcsaptak, azt mondta az intéző úr, nagy szám van. Szemmel láthatólag még most is büszkeL hogy ő biMost már mosolyog, mert a pipa is megemberelte magát. .. Fotó: Veress Erzsi zony megmondta a magáét. No és, hogy elcsapták? Dolgozni tudott is, szeretett is, hát a részesaratók közé állt, bevették mindjárt a bandába. A sors úgy hozta, hogy mindig ezen a környéken, ebben a majorban dolgozott, ami most tsz-központ. Ide jár ki kertészkedni az újfaluból Gergely bácsi. Két éve még a biciklipedált taposta, mostanában inkább a tsz buszára száll ő is. — Aj, sok a dolgom, mindig van mit csinálni. Most is, kapálni kéne. Nézem az ágyásokat, de egy szál gazt nem látok sehol. Mondom, biztosan megélnének már enélkül is. A két gyerek felnőtt, fel az unokák, sőt, kék ükunokája is van. — Hál’ istennek megélnénk, már a gödröt is megcsináltattuk, gúnya is van elég, ha 30 évig élnénk, se kéne venni újat — húzza ki magát, jelezve, nem szorul kegyelemkenyérre. — De nem tudok meglenni magamnak, mindig motyorá- szok, otthon is örökké találok igazítani valót, hiába zsörtöl az asszony, hogy maradjak veszteg. Az egészség? Azzal hiba nincs, doktor csak akkor látja az öreget, ha a tüdejit nézi a gép — ahogy ő mondja. — A szalonnát, azt nagyon szeretem, a húst, azt nem, meg a kolbászt se kívánom, pedig van még vagy nyolc ilyen szál — mutatja a karját —, a fő, hogy legyen egy jó kis leves, meg kell ugye reggelente az a féldeci — hunyorít cinkosan. — És n menyecskék? — A, mán csak a szememmel! — hárítja el a kíván- csiskodást, és huncutul csippent a szemével, jelezvén, dehogy való azt megtudni országnak-világnak, miért biciklizett ő még 82 évesen hetente a másik faluba. Egyébként is, ami a régi dolgokat illeti, panasz nem lehet rá. Hatvankét éve házasok, hát az ugye hosszú idő. — Aztán megünnepelték a 60. évfordulót? Legyint: majd a hetvenediket! Mostanában — úgy mondja —, már nem kel korán, csak öt óra körül van talpon. Megissza a pálinkát, elesé- get dob a jószágnak, addig 'az asszony megfőzi a kávét. „Ahon én nem értek, mit hova tegyek, meg a gázt is másfele csavarom. Vesződjön vele az asszony. Tévénk is van, szoktam nézni. Jól föl- hangosítom, mer’ a fülem már nem a legjobb. Azt szeretem, mikor táncolnak benne. A beszédet nemigen figyelem.” Fogja a kast, a söprűt, elballag. Jó félóra múlva kopognak az elnök - ajtaján. Gergely bácsi az. A kezembe nyom egy csokor rózsát, aztán int a fejével, jelezvén, bizalmas közlendője van:' „Nem fér az ember bögyibe, hogy ennyi év után ez a kicsike nyugdíj jár. Nem lehetne valahogy intézkedni?” Tóth Ibolya
