Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

NÉPÚJSÁG o 1981. június 14., vasárnap Pályázati felhívás Fiatalok az energiatakarékosságért A KISZ Központi Bizottsága, valamint a MÉM KISZ- bizottsága pályázatot hirdet „Az ifjúság a mezőgazdaság­ban és az élelmiszeriparban alkalmazható energiatakarékos módszerek elterjesztéséért” elnevezésű tájértekezlet-soroza- ton való részvételért. Az élelmiszertermelés előtt a VI. ötéves tervidőszakban jelentős feladatok állnak. Növelni kell a termelést úgy, hogy közben csökkenjen a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, így az ágazat nagyobb mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez. Az élelmiszer- és feldolgozóipari termékek árának növekedése elmarad az energiahordozók árainak nagymértékű emelkedésétől, így az ilyen termékeket előállító ágazatok cserearánya romlott. Egyetlen ésszerű meg­oldás az energia- és nyersanyagigények csökkentése. A KISZ KB célul tűzte ki, hogy a fiatalok körében ak­ciót indít az energiatakarékosság elősegítésére. Az akcióban a KISZ szervezésével részt vehet bármilyen 35 éven aluli személyekből álló kollektíva, amely vállalkozik a követke­zőkben ismertetett feltételeknek megfelelő pályázat elkészíté­sére. A szerzők képviselői — három versenyző — pedig ve­télkedőn mérhetik össze tudásukat. A pályázat témái: az energiagazdálkodás javítását szol­gáló új műszaki megoldások, eszközök, technológiák és ter­vezési eljárások. Energiamegtakarítás lehetőségei az élelmi­szertermelés különböző területein. A pályázat terjedelme maximum 10 gépelt oldal, ezen­kívül esetleges mellékletek. A dolgozat jeligés, amit rá kell írni a pályázatot tartalmazó borítékra. Zárt borítékban kell mellékelni a résztvevő csoport tagjainak nevét, életkorát és munkahelyének címét. A pályázatot és a mellékleteket 1981. július 10-ig, három példányban, a következő címre kell be­küldeni: KISZ Szolnok megyei bizottság, Szolnok. Az elbírálás utáni eredményről levélben kapnak értesí­tést és meghívást a Héki Á. G. KISZ-bizottsága által szerve­zendő területi vetélkedőre. A vetélkedő győztes csapatai a következő díjazásban ré­szesülnek: első díj 2500, második 2000, harmadik 1500 forint. A díjazottak részt vehetnek az 1981 szeptemberében a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban rendezendő energiaracio­nalizálási vetélkedő országos döntőjén. KISZ KB ÉS MÉM KISZ-BIZOTTSÁGA Együttműködés a kertészeti termelésben A VI. ötéves terv idősza­kában a szőlő- és gyümölcs­termelési rendszerek' a ko­rábbinál nagyobb területen követik a szántóföldi nö­vénytermesztésben alkalma­zott módszereket — állapít­ja meg a MÉM a rendszerek ötéves fejlesztésének értéke­lése során. Tervezik 9 bor- és szőlőtermelési rendszer kialakítását, ezzel húsz szá­zalékkal növekszik a közös programok alapján művelt terület. A gyümölcstermelő rend­szerek — szám szerint ugyancsak kilenc — 1985- ben több mint 60 ezer hek­táros területtel számolnak. Az új telepítésekben növe­lik a csonthéjas gyümölcsök részarányát, egyúttal csök­kentik a kevésbé kelendő al­ma hányadát a termelési rendszerekben. Szövetkezeti dalosok találkozója Szövetkezeti dalosok két­napos országos találkozója kezdődött meg szombaton Szolnok megye négy városá­ban. A Bartók-centenárium és Kodály Zoltán születésé­nek közelgő 100. évfordulója tiszteletére rendezett dalos- találkozóra Szekszárdtól Zá­kányszékig az országból húsz szövetkezeti kórus, dalkör, Röpülj páva kör érkezett. Az együttesek Karcagon, Kun- szentmártonban, Túrkevén és Szolnokon adtak hangver­senyt. Vasárnap a megyeszékhe­lyen folytatódik a program. A résztvevők előbb a felsza­badulási emlékművet koszo- rúzzák meg, majd a mint­egy ezer dalos díszhangver­senye következik a tiszalige- ti sportcsarnokban. A közös éneklés után kerül sor a da­lostalálkozó értékelésére és a díjak átadására. II termelés számbavétele A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban átfo­gó értékelést készítettek az év első öt hónapjának ter­meléséről. Valamennyi gyár­egység teljesítette tervét, és az elmúlt év hasonló idősza­kához viszonyítva 320 millió forinttal több terméket állí­tottak elő. Az egy fizikai munkásra eső termelési ér­ték 1980-ról 1981-re 379 ezer forintról 442 ezer forintra emelkedett. Idén új típusú futóművek gyártását kezdték meg, ezzel egy időben jelentősen előre haladtak az új motorcsalád konstrukciós munkái, vala­mint a kamion- és erőgép­gyártás korszerűsítésében is. Állásajánlatok diplomásoknak Június vége, július eleje sok diák életében izgalmas időszak. Ekkor zajlanak ugyanis az egyetemeken, fő­iskolákon az utolsó nagy vizsgák, az államvizsgák. Milyen munkalehetőségeket kínál megyénk az idén vég­zett fiatal diplomásoknak? Az igények felmérése céljá­ból a megyei tanács munka­ügyi osztálya 350 munkálta­tót, termelő vállalatot és szövetkezetei kérdezett meg, de csak 210 válaszolt. Ezért sajnos nem teljes a kép, amit a szakemberigényről alkot­hatunk, de a tájékozódást mindenképpen elősegíti. A legtöbb diplomást — a megye gazdasági szerkezeté­nek megfelelően — a mező- gazdaságban várják. Szinte minden település termelőszö­vetkezete keresi az agrár­mérnököket, növényvédő, il­letve állattenyésztő szakem­bereket. Több mint hetven munkahely várja a kezdő­ket a mezőgazdaságban. Itt kínálják a legmagasabb fi­zetéseket is. Általában azon­ban elmondható, hogy minél kisebb egy település, annál jobb a kereseti lehetőség, és ez minden „diplomás” mun­kahelyre vonatkozik. Sok munkáltató keresi a műszaki egyetemeken vég­zőket, a villamosmérnökö­ket. gépészmérnököket, épí­tészmérnököket és a köny- nyűipari műszaki főiskola végzőseit, ök összesen 61 ajánlat között válogathat­nak. Az okleveles közgazdák­nak 22 állást kínál a megye, a számviteli főiskolát vég­zetteknek pedig 24-et. Ezek zömében városi ajánlatok, mindössze hét a falusi állás. Jogászokból úgy tűnik az idén kevesebbet igényelnek a termelő üzemek. A felmérés szerint mindössze három be­töltetlen állás van. Hasonló a helyzet az állatorvosoknál is. Újra kiderült: milyen más a várbeli jniliő, milyen má- sabfo ott egy előadás, amit már láttunk kőszínházban. A csabaiak Illyés Gyula Bol­habál című népi komédiáját hozták el a gyulai várba, hogy idei első színházi él­ményként nyújtsák át az ér­deklődő közönségnek. Közben az is kiderült, hogy az évadot nyitó Bolha- bál-bemutató jogosan ka­pott elismerő kritikákat, és nem egészen igaz egy-két el­marasztaló, sőt lekicsinylő és vállveregetően lesajnáló dol­gozat, ami kritika címén napvilágot látott. Most is az a véleményem, a várszínházi előadás után, hogy „erre a mi (csabai) színházunkra régóta nem jellemző előadást láttunk. Lehet persze hibákat keres­ni, mert hibák akadtak; le­het számonkémi ezt vagy azt, mert számonkérhető dol­gok szintén voltak, a végső hangulat, a végső élmény azonban totálisan legyűri ezeket, és kiemeli a Játék nagy sodrását, hevületeit, ízes-cinkos kacagásait, a Jó győzelmét a Rossz felett.” Furcsa talán, hogy egy ré­gi kritikából idézek, nem te­hetek mást, mert ugyanazt éreztem a gyulai Várszínház­ban, mint Békéscsabán, azon az elmúlt őszi évadnyitáson. Most is azt kell mondanom, hogy a rendező, Rencz An­tal érzi és érti Illyés Gyula indítékait, miért írta a Bol­habálról : „Népszerűén szólni a népről nem lefelé, hanem fölfelé tekintve”. Bizony, megértem én, hogy ez nem könnyű, hogy ezt szív nél­kül tenni lehetetlen! Megér­tem, hogy vannak rendezők, akik önmagukat előtérbe tol­va, igencsak tiszteletlenül járnak el az íróval, aki meg- álmodta-megírta a művet, melyet aztán könnyűszerrel „átértelmeznek”, ki tudja miért, és miféle célból-ok- ból? És megértem Rencz An­talt, aki Illyés Gyula szelle­miségét hozta a hatszáz éves vár falai közé, megtoldva a történelmi helyszín kínálko­zó hangulatával. Megértem, és tisztelem érte. Más volt ez a Bolhabál, mint a tavalyi. De nem lé­nyegében. Felettünk a csilla­gos ég, mellettünk a magas­ba komoruló várfalak (hány­szor leírtuk már, és nem le­het betelni vele!), és ott, a várudvar színpadán a kópé­játék az ozorai nagypusztán, és, megint a dal, a gyönyö­rű: „Én istenem, adj egy ke­vés jót.. S akinek szíves-örömest tapsoltunk: első soron me­gint Vajda Márta Terus sze­repében. Ezúttal is elemé­ben volt, és parádésan bizo­nyította, mennyire egyéniség, milyen kitűnő színésznő. Forgács Tibor, a Bandagazda most egyszerűbbnek, iga- zabbnak, és kópésabbnak tet­szett, mint ősszel. A szerel­mespár — Jolánka és Kari — Dzsupin Ibolya, Nagyidat István. Most Nagyidai az, aki a szívét is hozta, nem­csak a tehetségét. Tapsol­tunk még Kárpáti Tibornak, Széplaky Endrének, Székely Tamásnak, Gyurcsek Sán­dornak, Hodu J ószefnek, Hídvégi Máriának, nem utolsósorban pedig a páva­körösöknek, akik a várszín­házi udvaron is elnótázták legszebb dalaikat. A díszle­tet és a jelmezeket Schéner Mihály Munkácsy-díias fes­tőművész tervezte, alkalmaz­kodva a várbeli körülmé­nyekhez. Amikor kialudtak a ref­lektorok, felötlött bennem: miért nem lehetne ez csabai vendégjáték máshol is? Pél­dául Budapesten, vagy akár­hol, ahol szeretik a színhá­zat, és tisztelik Illyés Gyulát. Sass Ervin A Minisztertanács tárgyalta Etika és érdekeltség szabálytalanságokra soha nincs megbíz­ható statisztika. Legföljebb az adatok, hogy hány szabálytalankodót csíp­tek el. de a többit homály fedi. Nagyon is valószínű, hogy a szerződéses kötele­zettségek megszegőivel is ez a helyzet. Nem lehet tudni, hogy hány vállalat, szövetke­zet, intézet és hányszor nem tesz eleget írott szavának. Mert a vállalatok írásba rög­zítik megállapításaikat, mi­kor mennyi milyen minősé­gű anyagot, terméket szállít­sanak, s milyen ütemezés­ben. Hosszú évek tapasztalata, hogy az írott szó és a kör­körös pecsét, ha kötelez is, garanciát nem ad: a szerző­déses fegyelem gyenge olda­la a gazdasági életnek. Köz­gazdászok számításai szerint az alapanyagok, alkatrészek és félkészáruk folyamatos és pontos tehát az írott szónak megfelelő szállítása 15—20 százalékkal növelhetné a fel­dolgozóipar termelékenysé­gét. A szállítások késedelme, ütemtelensége, netán rossz minősége, vagy a szerződés­től való eltérés, a meghiúsu­lásról, nem is beszélve, nem­egyszer a legfőbb akadályá­vá válik a termelő munkának. — Érvényt kell szerezni az írott szónak, erre valók a jo­gi paragrafusok! Ha nem szállít idejében a vállalat, s ezzel tetemes kárt okoz szer­ződőpartnerének, s ezzel a népgazdaságnak, jól meg kell büntetni! — Valahogy így lehetne összefoglalni a közvélemény álláspontját a szerződésszegésekkel kapcso­latban. Nos, a vállalati szer­ződéses kapcsolatokra van­nak jogszabályok, meg lehet nézni a Polgári Törvény- könyvben, vagy a régi köz­lönyökben, amelyekben a mi­nisztertanácsi rendeleteket tették közzé. Teljesen felesle­ges elmerülni most abban, hogy elég jók-e, hatéko­nyak-e a jogszabályok, ren­deletek, bár kétségkívül a szerződéses fegyelem alapos elemzésé a jogszabályok vizs­gálatát sem kerülheti el. De végül is nem rendeleteken múlik a vállalatok megbíz­hatósága. Hiszen a legkitű­nőbb jogi szabályozás sem változtathatja meg alapvető­en a vállalatok közötti kap­csolatokat, ha azoknak nem érdekük a pontos szállítás. Vagy éppen nincs lehetősé­gük a pontos szállításra. Ilyenkor hiába minden pa­ragrafus, a belső kényszer mást diktál, mint amit a jog­szabály. A szerződésszegő anyagilag ugyan felelős a mulasztásért, de ha a bün­tetések, kötbérek összegét nézzük, elenyészőeknek ta­láljuk azokat az okozott kár­hoz képest. A népgazdaság­nak egyébként arra van szüksége, hogy anyag, ter­mék, áru áramoljon a ter­melőegységek között, nem pedig számlajóváírás formá­jában fizetendő büntetésre, amely nem teremt új érté­ket. Hivatkozhatunk a gazdasá­gi élet etikájára is, ponto­sabban ennek hiányára. Ez a kifejezés ritkán szerepel nyomtatásban, s elég kevés­szer kerül szóba. Pedig az etika fontos tényező a gaz­dálkodásban is. Az egyik vállalat szavát adja a má­siknak, hogy az első negyed­év végére szállítja a szüksé­ges alkatrészmennyiséget, de aztán kap egy jobb megren­delést, és végül csak három hónappal később szállít. Per­sze. hogy a partner bajba jut, s még jó, ha csak a part­ner, nem pedig a vállalatok egész sora. Hiszen egy szer­ződésszegés mint a láncreak­ció váltja ki a többi szerző­désszegést — tehát a kése­delmes, pontatlan szállítást —. s bontja meg a termelés rendjét. Túl a gazdasági ér­dekeltségen, létezik, létez­nie kell az etikának is. De hol vannak már azok az idők, amikor két vezető kö­zött a kézfogás és az adott szó elég garancia volt, nem kellett még pecsétes papír, szerződés sem. Ha egy veze­tő nem tartotta szavát, an­nak híre ment, bizalmatlan­ná vált vele szemben a szak­ma. Ma viszont a papír sem biztos garancia. — Nem jó a vállalatok közötti kapcso­lat — hallhattuk mostaná­ban több igazgató szájából. Valószínűleg igazuk van, va­lóban gyengült a vállalatok közötti megértés hajlama. Itt azonban aligha arról van szó, hogy a vállalatvezetők nem szeretik egymást. A ve­zetői posztokon emberek ül­nek, akik közül sokan egy cipőben járnak, ismerik egy­más gondjait. Esetenként, mint emberek, kisegítik egy­mást. Ismerjük a különféle jószándékú, kizárólag a vál­lalat érdekében tett enged­ményeket, szívességeket. De mint igazgatók, vezetők, te­hát mint a vállalat képvise­lői. az intézmény megteste­sítői, egy szerződéskötésnél, illetve -teljesítésnél már úgy viselkednek, ahogy a válla­lati belső kényszer diktálja. Végül is mindig vállalat áll vállalattal szemben. S az ér­dekeltség formálja az etikát is. Minden logika azt diktál­ja, hogy a szerződéses fegye­lem nem más, mint az érde­keltségi rendszer működésé­nek egyik — elég látványos — megnyilvánulási formája. Tükrözi azt, hogy milyen a viszonya a vállalatoknak egymáshoz, az iparághoz, a népgazdasághoz, tükrözi a piaci viszonyokat is. HOB népgazdaság mosta IjH változások korát éli. Versenyben állnak a vállalatok, igaz ez hóna­pok, évek múlva mutatja csak hatását, de feltétlen mutatni fogja. Ha a rosszul dolgozó, megbízhatatlan vál­lalatok valóban elhullnak majd a piaci versenyben, tel­jesen bizonyos, hogy a szer­ződéses fegyelem betartása felértékelődik a gazdasági életben. Ügy, mint a fejlett országokban, ahol élet-halál kérdés a jó hírnév kivívása, megőrzése, a pontosság, az adott szó hitelének érvénye­sítése. Megyesi Gusztáv Szalmonella okozta a fertőzést Befejeződött a Somogy mgeyei KÖJÁL vizsgálata az egy héttel ezelőtt Balaton- fenyvesen történt ételmér­gezés ügyében. Mint ismere­tes, ötvenheten betegedtek meg a magán cukrászdában vásárolt, és elfogyasztott sü­teményektől, elsősorban a képviselőfánktól. A betegek­nek több mint a fele nő, egyharmada pedig gyermek volt. A vizsgálat megállapítot­ta: a fertőzést az okozta, hogy Kőmíves Vilmosné, a cukrászda tulajdonosa, egy­szersmind cukrásza, két na­pon át betegen dolgozott, így szolgálta ki a vendégeket, s a legalapvetőbb egészség- ügyi előírásokat is semmibe vette. Készítményeiből nyolcvanan vásároltak, s kö­zülük több mint félszázan egy-két napon belül ágynak dőltek a szalmonellafertőzés­től. Jelenleg még nyolc beteget ápolnak kórházban. A KÖJÁL a fertőtlenítés után ismét engedélyezte a cukrászda megnyitását, az ügy azonban ezzel nem zá­rult le. A fertőzés mértéke ugyanis oly súlyos volt, hogy a vétkes cukrászmester ellen a rendőrség — szakértők be­vonásával — folytatja a vizsgálatot. Jelenet az előadásból. A színen Terus és a Bandagazda: Vajda Márta, Forgács Tibor (Gál Edit felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents