Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
^MljúniusJlS^ szombat Lakni mindenkinek kell Nürnbergiek Gyulán Amikar a 60~as évek ele- jén megszületett a 15 éves lakásépítési terv, az óhajtott célt kevesen vonták kétségbe: az 1 millió új lakás meg - épültével a 70-es évek derekára minden család — és tán egyedülálló személy is — önálló lakáshoz juthat. Más szóval megszűnik a mennyiségi lakáshiány. Nos, 1975-ig felépült 1 millió 47 ezer lakás, és ugyanebben az évben 327 ezer lakásigénylőt tartottak nyilván a tanácsok. Az első elemzések ilyen okokkal magyarázták a nem várt eredményt: a tervkészítők kevesebb családdal — következésképpen nagyobb családegységekkel számoltak; kisebbnek vélték a szanálási arányt (a nettó lakásszaporulat 823 ezer volt); és a feltételezettnél gyorsabb lett a városba áramlás. Az 1990- ig szóló második 15 éves lakásépítési terv 1,2 millió új lakás felépítését tűzte ki célul, mintegy 600 ezres nettó szaporulattal, és a korábbinál magasabb állami bérlakáshányaddal. Azóta a belső arányok módosultak, de most ne vesztegessünk sok szót ezek elemzésére, inkább vizsgáljuk meg, hogy csak az építésre koncentrálva megoldható-e a lakásprobléma? A kérdés annál inkább jogos, mivel az első hosszú távú program alapcélját sem az építés elmaradása hiúsította meg. Amint nyilvánosság elé került a tény, hogy állami eszközökből kevesebb lakást lehet építeni a korábban el- gondoltnál, nyilvánvalóvá vált néhány korábban háttérben meghúzódó tény. Nézzünk ezek közül néhányat: a községek lakosai elenyésző hányadban jelennek meg a statisztikák lakásigénylői között; a lakások fele házilagos kivitelezésben készült, ugyanakkor a magánerős szféra hátrányban van akár OTP-hitelről, akár anyagbeszerzésről legyen is szó (a házilagos kivitelezés és a magánerő fogalma de jure nem azonos, szempontunkból viszont ez elhanyagolható); az elosztás elveit egyes társadalmi csoportok — például a fiatal értelmiségiek, a csonka családok, és az egyedülállók — magukra nézve igazságtalannak tartják; a lakás alapvető szükséglet, az árának emelkedése mégis meghaladja minden más áruét; a lakásszerzés éppen a legproduktívabb korban csapolja meg az emberek energiáit, így kihat a társadalom teljesítőképességére is. A tények tovább sorolása helyett a következtetés: a lakásgazdálkodáson — vagy még tágabban — a lakáspolitikán is változtatni kell. Ha az ország lakosságának létszámát elosztjuk a lakások számával, akkor a hányados alig lesz több 3-nál, száz szobára pedig 150 lakos jut. Eszerint az állami építőipar 53 négyzetméteres átlaglakásában 3 embernek kellene laknia. Hivatalosan ezek 4 személyesek. De a normával — pontosabban az átlaggal — itt is baj van, hiszen a cserére várók zöme nagyobb lakást akarna. Épüljön hát a kisebbek rovására több nagyobb lakás? Igaz, kiszámították már, hogy ezek négyzetmétere fajlagosan jóval olcsóbb a kis lakásokénál, de a kérdés fordítva is feltehető: nem kellene-e a szükségletüknél jóval nagyobb lakásban lakókat rávenni a cserére, és a több- generációs vagy sokgyermekes családokat ezekbe költöztetni? Az USA-ban egy átlagpolgár tíz lakásban éli le az életét. Mindig szükségletének — illetve zsebének — megfelelő lakókörnyezetet választ. Valamennyi lakás magántulajdonban van. Az NDK-ban — ahol a mi 23— 25 százalékunknál jóval magasabb az állami tulajdonú lakások részaránya — a tanácsok regisztrálják a családok létszámának szaporodását, fogyását, és 24 négyzet- métert számolva egy lakóra a hatóság is kezdeményezheti a lakáscserét. Igaz, náluk jóval fejlettebb a szociális ellátással párosuló öregek otthona hálózat. De vajon miért merev nálunk a csere? Először is a lakáskínálatnak néhány százalékkal meg kellene haladnia a szükségleteket, hogy a forgás mellett állandóan legyen szabad kínálat. Maga a rendszer sokoldalú legyen: ne kelljen megkeresni a cserélni akarónak azt a partnert aki éppen az ő lakására vágyik, hanem betérve egy intézménybe a bő kínálatból választhassa ki a legmegfelelőbbet, hogy ugyanitt kínálattá váljon az ő lakása is. De még kell valami, s talán ez a legkényesebb elem. A forgást felgyorsító lakáspiac értéken mér; nem nézi a szociális szempontokat, a megszerzés jogi aktusát és a régi, vásárláskori árat sem. A mostani ár pedig legalább duplája akár a tíz évvel ezelőttinek is. Mi lehet a megoldás? A Heti Világgazdaságban most folyó vitába bekapcsolódók több alternatívát is kínálnak. Nem teljesen új egyik sem, és valamennyinek vgn egy közös magja, nevezetesen, hogy szociálpolitikai okok miatt vélik nehezen megváltoztathatónak fenntartani a jelenlegi lakásgazdálkodási szisztémát. Márpedig a szociális szempontok érvényesíthetők más rendszerekben is. Milyenekben? Az egyik tábor úgy tenné homogénné a tulajdonformákat, hogy személyi tulajdonba adná — megvásároltatná — a tanácsi bérlakásokat. A másik javaslattevő csoport meghagyná a vegyes tulajdont (államit és személyit), viszont mindkettőhöz értéken lehetne hozzájutni. így a tanácsi lakásoknál nem lenne „beugró”, viszont magasabb lenne a havi lakbérük a vásárolt lakások törlesztési díjánál. A szociális szempontokat pedig úgy lehetne érvényesíteni mindkét esetben, hogy aki fizetéséből nem képes „lakni”, az csak erre a célra felhasználható segélyt kapna. Természetesen csak indokolt szükséglete és rászorultsága szerint. Ezen túlmenően csak akkor lakhatna négy szobát két ember, ha képes is megfizetni ennek árát. Viszont így elejét lehetne venni az „állami ajándékoknak”, a „feketepiacnak” és az uzsora-albérletnek. Kecsegtet még egy előnynyel a mobil lakásgazdálkodási rendszer. Miután egy egész társadalom érzékelné a valós lakásárakat. így olyan nyomás nehezedne az új lakásokat építő és a felújításokat végző építőiparra, amely megakadályozná, hogy saját szervezetlenségüket, alacsony termelékenységüket is megfizettessék a vásárlóval. Szóval tisztábban lehetne látni a viszonyokat. Hiszen lakni mindenkinek kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között, és milyen áron. Németh K. Géza Bővítik a bucsai óvodát Hosszú ideje gondja már a bucsai tanácsi vezetőknek, hogy a községi bölcsőde egyre rosszabb állapotban van, s az óvodát is újítani, bővíteni kellene. Az elmúlt években a pénz nem volt meg, azután az építőanyag, majd a kivitelező hiányzott. Ezen a tavaszon ott tartottak végre, hogy alapozhatták az épületet, s ma már áll a lábazata. A község lakói szívesen dolgoznak az óvodaépítésen, hogy a gyerekek minél hamarább elhagyhassák a régi óvoda beázott, korszerűtlen részeit. A tanácsi házibrigád, az Üj Barázda Tsz emberei, és sok-sok társadalmi munkás tevékenykedik az építkezésnél. A község kőművesei. vízvezetékszerelői is ingyen Vállalták a munkálatok elvégzését. Még mindig gond az építőanyagok beszerzése. Szeretnék ebben az évben, vagy legalább a jövő év elején átadni a gyerekeknek a kibővített óvodát. Hétről hétre ellenőrzik a bölcsőde állapotát is. A megyei vezetéssel közösen keresik a megoldás leggyorsabb módját. Békéscsabán, a Vasutasok Szakszervezete Művelődési Házában a napokban nyílt meg az a kiállítás, melyet „Almom a vasútról” címmel a múlt évben rendeztek meg először, s a sikeren felbuzdulva ezentúl hagyománnyá kívánnak tenni. A gyermekrajz-kiállításon a mintegy 50 gyerek közel 90 munkáját egy hétig láthat ja a közönség Fotó- Gál Edit A nürnbergi vendégeket a tanácselnök-helyettes fogadta A Magyarok Világszövetségének szervezésében az elmúlt napokban 16-tagú nürnbergi csoport látogatott Gyulára. Dér Lajos tanácselnök-helyettes a város helyzetéről, fejlődéséről tájékozta' ta a vendégeket, akik ezt követően megismerkedtek a várossal. Mint közismert, Albrecht Dürer nürnbergi német festő, a német festészet legnagyobb mestere Gyuláról származott, egykor volt Ajtós nevű községből, amely ma Ajtósfalva néven a város része. Nagyapja itt volt ötvösmester. Először ő maga is ötvösmesterséget tanult apjától, aki 1455-ben telepedett le Nürnbergben. Festményei mellett jelentősét alkotott fa- és rézmetszeteiben is. Halálának 400 éves fordulóján. az 1928-ban rendezett gyulai ünnepségeken részt vett. Nürnberg város képviselete. E kapcsolat emlékét őrzi Gyulán a Nürnbergi utca, Nürnbergben a ma is meglévő Gyulaer strassze. Kölcsönös megemlékezésre került sor 1971-ben, Dürer születésének 500. évfordulóján is. Ez a történelmi háttere a hazánkba látogatott nürnbergi csoport Gyula iránti érdeklődésének, s annak, hogy a csoport vezetője látogatásuk végén nagy elismeréssel szólt a Dürer Al- berthez fűződő kapcsolatok, hagyományok itt tapasztalt ápolásáról. A hónap jogszabályai MÓDOSULT A HÁZTÁJI ÉS KISEGÍTŐ GAZDASAGOK JÖVEDELEMADÓZÁSA A májusban megjelent közérdekű jogszabályok rövid tartalmi ismertetését azzal a pénzügyminiszteri rendelettel kezdjük, amely némiképp módosította a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójára vonatkozó szabályokat. Az új rendelkezések szerint mezőgazdasági tevékenységből elért, az átlagosnál lényegesen magasabb árbevételnek az számít amely az adóévet megelőző évben meghaladta a 150 ezer forintot. A jövedelemadó alapját az adóévet megelőző évben növénytermelésből, állattartásból, valamint az egyéb mezőgazda- sági tevékenységből származó árbevétel jelenti, kivéve a szarvasmarha és a tej értékesítéséből eredő bevételt, amelyek adómentesek. Fontos tudnivaló, hogy az adó meghatározásánál árbevételként kell figyelembe venni a gazdálkodással ösz- szefüggő olyan bevételt is, amely saját termelésű, illetőleg előállítású termények, termékek ipari feldolgozásából keletkezett. A külön jövedelemadó alapját sertésenként 1500 forinttal csökkenteni kell, ha a sértést szocialista gazdálkodó szervezet részére értékesítik. A külön jövedelemadó kiszámításánál az árbevételnek az alábbi százalékokat kell figyelembe venni: — hibrid húscsirke és hibrid tojás, valamint bébipulyka értékesítésénél a 10 százalékát; — naposcsibe, vegyes hasznosítású tyúk és csirke, valamint gigant pulyka értékesítésénél a 15 százalékát; — húscsirke, májliba és pecsenyekacsa, valamint sertés értékesítésénél 20 százalékát. (Ha a sertést szocialista gazdálkodó szervezet részére értékesítette a kistermelő, a 20 százalékot természetesen a sertésenként már 1500 forinttal csökkentett összegből kell kiszámítani.) Nem kell árbevételként figyelembe venni a gazdálkodással össze nem függő (például önálló ipari, vagy kereskedelmi tevékenységből származó) bevételeket, valamint az egyéb, nem árueladásból szármázó bevételeket (például tiszteletdíj). Ha a kistermelő adóbejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy az általa beszolgáltatott adatok az adózás alapjául nem fogadhatók el, az adóalapot becsléssel kell megállapítani. A sertés értékesítéséből származó árbevételről azonban csak akkor kell bejelentést tenni, ha annak összege az említett 1500 forintos kedvezmények levonásával is meghaladja az évi 150 ezer forintot, figyelembe véve természetesen az egyéb mezőgazdasági árutermelésből származó árbevételt is. A KÖZÜLETI SZEMÉLYGÉPKOCSIK BÉRLETÉRŐL Május 12-én jelent meg a közlekedés- és postaügyi miniszter rendelete a reprezentatív közületi személygépkocsik bérletéről szóló szabályok módosításáról. Az új rendelkezések szerint a közületi szervek a Közlekedési és Műszaki Vállalattól tőkés viszonylatból származó személygépkocsit vagy szocialista országban gyártott, nagy értékű, reprezentatív személygépkocsit a következő esetekben bérelhetnek: a) járandósági személygépkocsira jogosult személy külföldi vendégének, illetve, b) személyi használatú személy- gépkocsira jogosult személy hivatalos külföldi vendégének belföldi utazásához. ZÁRTKERTI UTAK, KÖZMÜVEK — SAJAT ERŐBŐL A Minisztertanács május 28-án határozatot adott ki arról, hogy ettől az időponttól zártkertekben utak, illetve a zártkertek használatához szükséges közművek állami pénzforrásból nem létesíthetők. A zártkerti földrészletek tulajdonosai (tartós használói, haszonbérlői) utat és közműveket csak saját erőből — esetleg társulás útján — létesíthetnek, vagy vállalniuk kell a létesítés költségeinek rájuk eső részét. Közművek esetében a létesítésnek .feltétele még, hogy a meglevő főművek (víztermelő, szennyvíztisztító létesítmények stb.) kapacitása — a település belterületének teljes ellátását figyelembe véve — ezt lehetővé tegye, és a telektulajdonosok ezeknek a főműveknek a fejlesztési költségeit is vállalják. MI ADHATÓ TARTÓS HASZNÁLATRA? Részben ehhez a témához kapcsolódik négy miniszter együttes rendelete a nagy- üzemileg nem hasznosítható földek tartós használatba adásáról. Eszerint mezőgazdasági termelés céljára nem adható tartós használatba az erdőterület, a belterületi föld, illetve a városok, községek külterületének az a része, amelyre a területrendezési tervek más célú hasznosítást irányoztak elő, valamint ahol belátható időn belül kisajátítás, beruházás, nagyüzemi hasznosítás várható. Fontos előírás, hogy a tartós használat céljára felparcellázott földrészletek a balatoni üdülőkörzethez tartozó településeken és a természetvédelmi területeken 1500, egyéb településeken pedig 800 négyzetméternél kisebbek nem lehetnek. A tartós használatba vett állami és termelőszövetkezeti földekért használatbavételi díjat kell fizetni. Ez általában a helyben kialakult forgalmi értéknek az ötven százalékát nem haladhatja meg. Kivételt képeznek ez alól az országos jelentőségű üdülőterületek, ahol a használatbavételi díj a helyben kialakult forgalmi érték 50— 75 százaléka lehet. A díj fizetésére legfeljebb 10 évig terjedő részletfizetési kedvezményt lehet adni. D. A.
