Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
, 1981. június 10., szerda JgHilUMTd ... ................■v............... ,, -... . .. S zomszédolás V„.~SZOLNOK MEGYEI ___________ A Szolnoki Néplap forgatása közben figyeltünk fel arra az érdekes írásra, amely a diákok zsebpénzéről azt írja, hogy a szülői törődés ne az adott pénz mértékében nyilvánuljon meg. Mert a túlzott nagylelkűségnek káros következményei vannak, legfőképp akkor, ha a gyerek rendelkezésére álló összeget ellenőrzés nélkül költheti el. Megfigyelhető, hogy a kivagyiság — ha te ennyit adsz, én többet adok — szemléletén nem tudunk túllépni. Pedig ezzel csak a gyerekeknek ártunk, beléjük nevelve egy alapjaiban hibás szemléletet. Ahelyett, hogy az életkornak megfelelő gazdálkodásra nevelnénk, a helyes keretek megszabásával. Gazdálkodni Szolnok megyében sem csak a pénzzel kell, hanem a száraz tavasz miatt a tavalyinál kevesebb, mégis értékes zöldtakarmánnyal. Márpedig ha kevesebb a szálas takarmány, több, drágább abrakot kell etetni az állatokkal. A mi szénánk című írás felhívja a figyelmet arra, hogy napokon belül minden hasznosítható területről be kell takarítani a látszólag értéktelen szénát, mert az árokpartok, útszélek ingyen termése jelentősen csökkenti a hús- és tejhozamok ' ráfordításait. Minden így megspórolt abrak a közös kiadásokat, terheket mérsékeli. Szatmári Irén, az MHSZ Szolnoki Ejtőernyős Klub sportolója nem mindennapi teljesítménnyel rukkolt ki. Egy hőlégballon gondolájából 2200 méter, magasról hajtotta végre 2440. ejtőernyős ugrását. Földre érkezése után Varga József, a válogatott edzője gratulált abból az alkalomból, hogy ő az első magyar női ejtőernyős, aki végrehajtotta ezt a rendkívül izgalmas és nehéz feladatot. hátrányait pedig úgy szemlélni, mint „étrendi hibát”. Az ápolatlanság, a mosdat- lanság, a torzonborzság nem más, mint a divat vadhajtása. Ezért kell a divatot és a kozmetikát az egészség érdekében összeházasítani. CSONGRÁD * MEGYEI m kloéái HÍRLAP A Csongrád megyei Hírlap a szépítkezés másik oldalát szemlélteti a szegedi szabadtéri színpadról szóló írásban. Mert a játékokhoz nemcsak jó műsor, színészek, rendezők és nézők kellenek. Ahhoz, hogy az előadások zavartalanul bonyolódjanak le, szükséges a színpad és a nézőtér felújítása, csinosítása. Ezért a szabadtéri első vendégei a Csongrád megyei Építőipari és Szolgáltató Szövetkezet dolgozói és a színpad lakatosai, hegesztői. Akik munkájukkal megteremtik a rendezvénysorozat első feltételeit. Dr. Farkas Miklós, a TE- SZÖV titkárhelyettese a termelőszövetkezeti nyugdíjasok helyzetét elemzi Sokrétű gondoskodás a tsz-nyugdíja- sokról című írásában. A több mint húszezer idős ember életéről szólva elmondja, hogy egyéni sorsuk szorosan kötődik a szövetkezetekhez, érdemeik elévülhetetlenek a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésében. Nyugdíjasként sem pihennek, hanem akiknek egészsége megengedi, kiveszik részüket a közösség tennivalóiból. Ezenkívül a háztáji termelés igen magas hányada fémjelzi az idős paraszti nemzedék munkáját. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy részük már nem képes munkát vállalni, és korábban sem szerzett tíz, tizenöt nyugdíjévnél többet, ök rászorulnak a szövetkezet segítségére, ami felelősség- teljes kötelességet ró a gazdaságokra. Az anyagi és társadalmi juttatásokon túl nem feledik el beszerezni a tűzifát, megművelni segítségként a háztájit, megszervezni számukra az üdülést, egyszóval elevenen él az emberi kapcsolatok ápolása. A Hajdú-Bihari Napló hasábjain olvasható az a beszélgetés, amely a Keletmagyarországi MÉH igazgatójával, Egri Tiborral készült, a másodlagos anyag hasznosításáról. A pártkongresszus indította útjára, s a hatodik ötéves tervben is szerepel a hulladékhasznosítási program. Az egyre dráguló nyersanyagok egy részének kiváltására önmagát kínálja a hulladékanyagok újrahasznosítása. Ezért a MÉH nemcsak a begyűjtést, szállítást fejleszti tovább, hanem újabb feldolgozó üzemeket hoz létre, például Debrecenben egy zúzó, hengerlő, tépő vasüzemet, ahonnan már konténerekben szállítják tovább a kohászati üzemekbe az így már értékes alapanyagot. Százéves a szervezett magyar vadászat. A centenárium alkalmából cikksorozatot közöl a Napló Sport és hivatás címmel. Sokak által régen úri kiváltságnak, az utóbbi időkben csak sportnak. szórakozásnak, esetleg hivatásnak tartott vadászat az országnak jövedelmező, néngazdaságilag hasznos te- vékenvség. Buga doktor az orvos szemüvegén keresztül vizsgálja a kozmetika és a divat kapcsolatát. Véleménye szerint napjaink divatja szövetséget kötött -az egészséggel, és nem tiporja lábbal sem az egészséget, sem a testápolás törvényeit, legfeljebb az emberi túlzások válhatnak nevetségessé. A kozmetika hasznos, mert az egészség hű barátja, a divat viszont szeszélyes, ma velünk, holnap ellenünk. De előnyeit fülön kell fogni, OÍLUAGYARORSáB :! A Dél-Magyarország olvasószolgálata Napozzunk, de hogyan? címmel ad praktikus tanácsokat napjaink egyik aktuális tevékenységéről, a napozásról. Napoznunk úgy kell, hogy szervezetünknek minél több haszna legyen belőle, és a káros hatásokat minimálisra csökkentsük. A mértéktelen, erőltetett napozás „eredménye” a napégés, ami a világos bőrűeknél, szőkéknél és a vérszegényeknél fokozott mértékben jelentkezik. A napozást mindig a bőr gondos letisztításával kezdjük. Első alkalommal elégedjünk meg 10—20 perces idővel, majd fokozatosan emeljük az időtartamot. „Megmozgatták” az anyag- mozgatást. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tíz esztendő után ismét megvizsgálta, hogyan végzik a megye vállalatai az anyag- mozgatást, hogyan állnak e feladatok szervezésével. A vizsgálat napirendre tűzésének jó okai voltak, hiszen — országos adatok szerint — az utóbbi tíz évben nőtt az ágazatban foglalkoztatottak száma. Ezenkívül a NEB megállapította: „A magyar iparban az anyagmozgatás elavultsága miatti kihasználatlan termőkapacitást 10%- ra lehet becsülni.” A megyei NEB — összegezve a felmérés tanulságait ■— számos hiányosságot tárt fel, és ezek orvoslására javaslatokat dolgozott ki. A vállalatokkal közösen végzett munkájuk eredményességét a jövő év elején elvégzendő utóvizsgálat mutatja majd meg. összeállította: L. S.—Sz. J. Express-utak — 900 ezer fiatalnak A budapesti ifjúsági napok Liszt Ferenc téri forgatagában az egyik leglátogatottabb pavilon az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodáé, ahol az 1981-re meghirdetett kül- és belföldi üdülési és turisztikai programokat ismertették a fiatalokkal. Európa csaknem valameny- nyi országába, s a tengerentúlra is indulnak Express- csoportok. A nyáron több mint 100 000 fiatal nyaralhat külföldön az iroda szervezésében, s onnan ugyanennyi turistát várnak Magyarországra. Tíz barátságvonatot indítanak a Szovjetunióba. csaknem 4000 dolgozó és tanuló fiatallal. A bolgár tengerparton Várna mellett először szerveznek félpanziós ellátással nyaralási lehetőséget saját sátorral útra kelő fiataloknak. A Nemzetközi Ifjúsági Turisztikai Központ (BITEJ) Varsó—Minszk—Moszkva útvonalon várja a Nemzetközi Sportcentrum néven meghirdetett útjára az Express- csoportot. Július 23—augusztus 5. között indítják a Budapest—Berlin—Varsó— Minszk—Moszkva—Kijev útvonalon közlekedő különvo- natot; utasainak a BITEJ vendégeként gazdag programban lesz részük. Hétszázezernél több fiatalt várnak a belföldi utakra. A közelgő vakációra tervezgető általános és középiskolások a korábbinál jóval több tanulmányi kirándulás, országjárás között válogathatnak. Ezúttal a történelmi, a botanikai, a földrajzi tananyag szemléltetésére, munkásmozgalmi emlékek, s a mai kortárs művészek tevékenységének megismertetésére énülnek az iskolai kirándulásokra aiánlott Ex- nress-utak. Nyolcvanötféle útvonal között válogathatnak az országjáró honismereti túrák kedvelői, akik 460 indulási időpontból választhatják ki a legmegfelelőbbet. Egyéni, családos., csoportos és gyermeküdültetést is vállal a KISZ utazási irodája saját ifjúsági szálláshelyein, illetve a nyáron igénybe vehető mintegy 9000 kollégiumi hely felhasználásával. Az Express- üdülőtelepein az Állami Ifjúsági Bizottság központi ifjúsági alapjából mintegy 25 ezer tanuló és dolgozó fiatal nyaralhat kedvezményesen. A nyári sportok kedvelői 25-féle programból válogathatnak. A Békés megyei utazási iroda június, július és augusztusban középiskolai KISZ-szervezeteket, szakmunkásképző intézeti tanulókat utaztat az NDK-ba, többek között Drezda—Szász- Svájcba, összesen 12 csoportot. Igen közkedveltek a Szovjetunióba szervezett autóbuszos utak, és sok a jelentkező a Moszkva—Leningrad repülős útra. Csaknem 700-an utaznak szállás és étkezés megrendelése mellett egyénileg a bolgár tengerpartra. Az úttörők júliusban és augusztusban Sátoraljaújhelyen, Eger környékén, a Duna-kanyarban, csaknem 1400-an táboroznak megyénkből. Egy hétig táboroznak a város környékén, s innen autóbusszal, vonattal tesznek túrákat. A megyei tanács KISZ- szervezete a soproni ifjúsági napokon, a békésszent- andrási KISZ-szervezet a szegedi Ifjúsági napokon vesz részt. Az angol—magyar világbajnoki labdarúgó-mérkőzésre 600 fiatal utazik az Express- szervezésében. Az Állami Ifjúsági Bizottság által szervezett bala- tonszemesi és Velencei tó melletti üdülőtáborokba 800-an utazhatnak a megyéből, ám ma még 280 szabad hely van. A középiskolák, szakmunkásképző intézetek, gimnáziumok eddig nem éltek a jutalmazás ilyen lehetőségével. Hamarosan itt az év vége, az iroda is készített számvetést, miszerint 50 negyvenszemélyes csoportban bonyolított le eddig tanulmányi kirándulást. 160-an utaztak a Vígszínház előadásaira, ezren a Fővárosi Nagycirkusz programjára. Már a jövő tanévre is gondolnak a középiskolások, hiszen eddig 15 csoport kérte programjának megszervezését az irodától. Mai magyar társadalom „Hé, paraszt...” — Ezen a megszólításon már Toldi is megsértődött. A „paraszt” fogalmat majd ezer évig nemcsak a földművelő nép megjelölésére, hanem jelzőként is használták. A kifejezés, legalábbis az állami politika szintjén, csak az elmúlt 35 évben kapott gyökeresen más értelmet. A felszabadulást követően a munkásosztállyal szövetséges, a hatalomban társ dolgozó parasztság tagjának lenni társadalmi rangot jelentett. Olyannyira, hogy sokan a sakkjáték parasztfiguráját is szemérmesen „gyalog”-nak kezdték hívni. Vajon dr. Zsarnóczai Sándor tanszékvezető egyetemi tanár, a Közgazdasági Szemle főszerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdasági és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja hogyan hívja a legkisebb rangú sakkfigurát? — Parasztnak1! De minden sakkozó tudja, hogy végjátszmában egy paraszt akár királynőre is beváltható, tehát eldöntheti a játszma sorsát. A paraszt, a parasztság megítélése, a paraszti fogalom egészen sajátosan alakult. Még ott is, például Franciaországban, ahol a polgári forradalom következetesen átalakította a társadalom szerkezetét, a „parasztinak megfelelő francia kifejezés nem tartozott a legrangosabb társadalmi helyzetet megjelölő szavak közé, de* eleve nem hordott olyan tömény elmarasztaló ítéletet sem, mint Magyarországon. Éppen ezért sokan, például Erdei Ferenc is úgy vélte, hogy a sajátos történelmi múlt miatt el kell hagyni a paraszti jelzőt, hogy soha többé vissza ne térhessen e megjelölés negatív tartalma. Véleményem szerint nem a paraszti fogalomtól kell megszabadulni, hanem a magánparasztnak a termelőszövetkezeti fejlődés útján való átalakulását kell nyomon kísérni, amely fejlődés tényleg megszünteti a szó hagyományos értelmében vett parasztságot. Ma még azonban hatnak és élnek a paraszti fogalom múltból örökölt maradványai, de egyre inkább elkopik a hozzákötődő elmarasztaló ítélet, és egyre inkább szaporodnak a parasztság tulajdonságainak pozitív kritériumai. — Nevezetesen? — A régi elmarasztaló társadalmi ítéletnek a legdurvább formája: a „buta paraszt” volt. Ma már azonban, ha a magyar termelőszövetkezeti parasztság képzettségi szintjét nézzük, kiderül, hogy a társadalmi átlagnál például magasabb a mezőgazdasági szak-, vagy KlOSZ-székház Orosházán A lakossági szolgáltatások ellátásából tekintélyes részt vállalnak Orosházán is a kisiparosok. A KIOSZ orosházi körzeti csoportja 740 tagot számlál, az ide tartozó nagyszénási és tótkomlósi alapszervezetnek pedig 210 tagja van. Régi elképzelése valósult meg a körzeti csoportnak amikor sikerült a városközpontban egy épületet vásárolnia, amelyet székháznak rendeztek be. A ház átalakításán, tatarozásán társadalmi munkában sokat dolgoztak a kisiparosok is. A héten elkészültek a munkálatokkal, így itt tartják ezután a szakosztály-értekezleteket, taggyűléseket, szakmai tanácskozásokat, itt találkoznak majd a nyugdíjasok, és rendszeres kultúr- programokat is szeretnének szervezni. Képünk a külső tatarozás befejező munkálatairól készült. Fotó: Gyevi Nagy József betanított munkások aránya. A termelőszövetkezeti vezetők között is magasabb a képzettségi szint, mint az ipari átlagban. Ez persze összefügg a generációváltással is. de elsősorban az új termelési feltételek által kiváltott képzési kényszer következménye. A mai parasztság megítélését bonyolítja, hogy aktív, vagy nyugdíjas tsz-parasz- tokról beszélünk1. Most zajlik a generációváltás, és egyre kevesebb a régi paraszti mentalitást, hagyományt, általános életvitelt képviselő, ma is a szövetkezetekben dolgoz^ parasztember. A parasztságra mindig jellemző volt, hogy túlságosan ki volt szolgáltatva a természetnek. Ez óvatosságra intette, az anyagi értékek megbecsülésére késztette. Ez a korábbi individuális tulajdonságokból eredő paraszti mentalitás a mezőgazdaság szocialista átszervezésének’ eredményeként tulajdonképpen társadalmi méretű gondoskodássá vált. — Mégis, 1981-ben mitől paraszt a paraszt, és egyáltalán, meddig lehet a vidéken élő, a mezőgazdasággal foglalkozó embert parasztnak tekinteni? — Ezzel a kérdéssel a különböző felfogást vallók közötti vitához értünk. Ha valaki a parasztsághoz csak a műveltségi szintet, vagy valamilyen magatartási formát kapcsol, akkor az nem jó úton indult el. A „paraszt” megjelölés gyakorlatilag a társadalmi munkaszervezetben elfoglalt helyzetet jelöli meg. A marxizmus klasszikusainak értelmezése szerint parasztnak nevezhetjük azt a társadalmi népességet, amely állandóan a mezőgazdaságban fejti ki tevékenységét, tulajdonviszonyaiban meghatározó helyet foglal el a földtulajdon. A paraszt mindaddig paraszt, amíg a társadalmi munkaszervezetben egy olyan sajátos elhelyezkedés lehetséges, amely csak mezőgazdasági termékeket állít elő. Ma viszont, mikora tsz-ek tevékenysége túlnő a pusztán mezőgazdasági termelésen, a megváltozott feltételrendszer valósággal szétrobbantja a korábbi paraszti kategóriát. — Mivel magyarázza, hogy a jelenleg érvényes társadalmi besorolás szerint a tsz-tag parasztnak, de az, aki az állami gazdaságban ugyanolyan tehenet fej, vagy ugyanolyan traktort vezet, mint a tsz-ben dolgozó társa, az munkásnak számit? — Ebben a tulajdonviszonyoknak van szerepe. Azért nem paraszt, hanem munkás az állami gazdaságban dolgozó. a tsz-taggal teljesen azonos munkát végző ember, mert más a földhöz való kapcsolódása. Az állami gazdaságban dolgoz^ mezőgazdasági munkás nem vállalkozó, míg a tsz-tag tulajdonképpen az. Márpedig a paraszti fogalom mindig magában foglalta a vállalkozói jelleget is. A társadalmi fejlődés egyértelműen abba az irányba halad hogy a paraszti osztály idővel megszűnik, és létrejön egy olyan társadalom, amelyben már- nincs osztálvtagozódás, tehát nincs paraszt és nincs munkás. A vita azon folyik, hogy most hol tartunk a fejlődésben, és körülbelül mikorra zaüik le az osztályoknak ez az egybemosódása. Másoktól eltérően, nekem az a véleményem, hogy ha halványodtak is azok a bizonyos paraszti tulajdonságok, ez nemcsak a törvényszerű társadalmi folyamatoknak az eredménye, hanem bizonyos korábbi politikai hibáknak is a következménye. Például
