Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
i 1981. június 10., szerda átrium-házak épülnek Lakásépítés újszerűén Az Alföldi TÜZÉP Vállalat a Békéscsabán még télen megtartott termelési tanácskozásra a telep dolgozóin kívül meghívta az építési hatóságok, a tervezők és a kisiparosok képviselőit. Ez alkalommal ők is tájékoztatást kaptak a TÜZÉP 1981. évi üzletpolitikájáról, a várható ellátási helyzetről, egyúttal megismerhették az új építési anyagokat. Arról is szó volt, hogy az idén csökkennek a beruházások, a családi házak építésével kapcsolatban pedig telekellátási gondok mutatkoznak. Emiatt csökken az építőanyagok iránti kereslet és fokozódik a kínálat. Közben egvre több új, a régieknél korszerűbb anyag kerül a kereskedelembe. Mindezekről Búza Endre, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese tájékoztat, aki azt is elmondja, hogy a tanácskozáson a kisiparosok felajánlották: összefogva közreműködnek úgynevezett Átrium-házak építésében, mégpedig hálóprogram szerint. A hálóprogramot a TÜZÉP szakembere vagy megbízottja a kivitelezési terv alapján készíti el. A megbízó, lebonyolító és irányító a Békéscsabai Lakás- szövetkezet. * * * A magánépítkezésnek erről az új lehetőségéről néhány szót váltok még Búza Endrével. — Mik azok az Átrium- házak? — Több lakás kétszintes, egymáshoz csatolt épületekben. Minden lakáshoz élőkért, esetleg egy kis hátsó kert is tartozik. Ez a családi ház építésénél gyorsabb és olcsóbb, társadalmilag is előnyösebb. — Hogyan támogatja a TÜZÉP? — A megrendelés, illetve a hálóprogram szerinti ütemben biztosítjuk az anyagot, amiért garanciát is vállala- lunk. Mivel pedig az építőanyag jelentős részét (így a falazóanyagot és a cserepet) közvetlenül a gyártóműtől veszik át, az építtetők olcsóbban jutnak hozzá. — Érdeke a TÜZÉP-nek, hogy támogassa ezt a lakás- építési akciót? — Természetesen. Gonddal jár, de nekünk el kell adnunk az árut. Ilyen és más akcióval törekszünk arra, hogy ne csökkenjen a forgalmunk. — Mit kínál még a TÜZÉP az építtetőknek? — Szegeden alkalmi áruházunk van, ahol 2300 négyzetméter alapterületen elsősorban az ipar legújabb termékei láthatók. Aki ott vásárol, 5—10 százalék bevezetési árengedményt kap. Időnként egy-egy meghatározott termékre (péntektől—péntekig) 10 százalék árengedményt adunk. * * * Szabó István kőművesmester, kisiparos, a KIOSZ Békés megvei szervezete építőipari szakosztályának az elnöke, akinek az . irányítása alatt 12 kisiparos vesz részt az első Átrium-ház építésében. Szeretné, ha időben, jó minőségben és lehetőleg az előirányzott árnál olcsóbban készülne el a 8 lakás. — Mi ennek a feltétele? — Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy minden anyag időben és jó minőségben kerüljön az építkezéshez. — Milyen szakemberek vannak a kisiparos „brigádban”? — Építőmester, víz-, villanyszerelő és minden más, akire szükség van. — Mint vezetőnek mi a feladata? — Az építőmesteri munkán kívül a társiparosok részére a munkaterület előkészítése, az anyagtároló hely kijelölése, a munka folyamatosságának a hálóprogram szerinti biztosítása. — Hogy áll most az építkezés? — Elkezdődött a felvonulás és a ház alapozása. Ez utóbbiban a tulajdonosok is közreműködnek. — Mikor adják át a 8 lakást? — Egy év múlva, 1982 májusában. Ez nekem is érdekem, mert a 8 lakásból egy az enyém lesz. — Mennyibe kerül egy-egy lakás? — Ötszáz—hatszázezer forintba. Ebből a közművesített telek ára 87 ezer forint. — Mekkora a lakás? — Kétszobás, de a padlástérben még egy szoba kialakítható. A lakás alapterülete 72 négyzetméter. * * * Az építkezésben közreműködik a Békéscsabai Lakás- szövetkezet is. Előkészíti és lebonyolítja a beruházást. Vállalja azoknak a szakmunkáknak az elvégzését is, amelyekhez nem áll rendelkezésre kisiparos. A lakásépítésnek ez a szervezettsége újszerű. Mivel pedig minden közreműködő érdekelt abban, hogy a lakások időben és garantáltan jó minőségben készüljenek el, úgy tűnik, be is válik majd. És reméljük,» hogy a jó példa másutt is követőkre talál, valamelyest ezzel is csökkentve az ország lakásgondjait. Pásztor Béla Magyar-jugoszláv együttműködés a járműiparban A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat jugoszláviai partnerével 40 millió dollár értékű szerződést írt alá különféle járműrészegységek, alkatrészek, és mezőgazdasági gépek idei kölcsönös szállítására. A magyar exporttételek között Rába-teher- autóalvázak, motorok, futóművek és részegységek (keréktárcsák és légrugók) szerepelnek, míg az importoldalon sokféle járműipari alkatrész található. Folytatódik a japán Honda-li- cenc alapján készülő háztáji kis- traktorok és a hozzácsatlakoztatható munkaeszközök importja is. A napokban kötött megállapodás része az ugyancsak nemrég aláírt új, tíz évre szóló magyar —jugoszláv járműipari együttműködésnek. A tízéves megállapodás részszerződéseinél arra törekednek a partnerek, hogy a korábbi évekkel ellentétben kiegyenlített legyen az export- importforgalom. m az 1950-es években csak üres jelszó volt, hogy a tsz a tsz- tagoké. Még azt is a járás döntötte el, hogy a tsz-ben melyik kazlat kell megbontani, arról nem is beszélve, hogy ki legyen a tsz vezetője. Maga a gazdaságpolitika is hosszú ideig működtetett olyan eszközöket, amelyek hátrányossá tették a szövetkezeti tagi viszonyt az alkalmazotti viszonnyal szemben. Például a teljes körű beteg- biztosítás is csak akkor lett a tsz-tagokra érvényes, amikor az állampolgári joggá vált. Ügy gondolom, ennek a megkülönböztetésnek éppen az volt a célja, hogy a tsz- ben dolgozók ne a régi paraszti múltból a mába kivetíthető tagi viszonyt, hanem inkább a fejlettebbnek,^ társadalmi példának minősített alkalmazotti viszonyt válasszák, hiszen az alkalmazott minden megítélésben a munkással volt azonos. A szövetkezeti tulajdont a szocialista tulajdonforma egyik alacsonyabb típusának, nem is teljes értékű szocialista tulajdonnak minősítették. Tehát mindazok, akik ehhez az „alacsonyabb rendű” szocialista tulajdonformához kötődtek, óhatatlanul alacsonyabb társadalmi megítélésben részesültek. Ezen ma már túl vagyunk! De a parasztságot fenntartásokkal kezelő olyan hibás álláspontok maradványai nyomokban most is élnek, és még ma is hatnak. Ezen túl is számtalan hamis értékítélet alakult ki a faluval és a parasztsággal szemben. A közvélemény ma is sokszor fogékonyabb a múlt örökségeit is magában foglaló jelenségekre, mint a statisztikailag is kimutatható tényleges valóságra. — A párt politikája a munkás- mozgalom történelmi tapasztalataiból építkezik. Vajon a paraszti mozgalmaknak vannak-e a mának is hasznosítható elvi, gyakorlati tapasztalatai, vagy ezek a tapasztalatok csak a paraszti társadalom afféle emlékkövei? — Nemcsak politikának, de a történelemnek is sajátossága a folytonosság és az azzal való szakítás. Soha nem lehet a mának megfelelő döntést hozni, ha ebben a döntésben nincs benne minden olyan ismeret, ami a múltat is magában foglalja, értékeli, és helyére teszi. A párt szövetségi politikájának kialakításában pontosan felméri, hogy a társadalom különböző csoportjai honnan indultak el. és hol tartanak. Tudománytalan és a marxizmustól idegen lenne, ha semmibe vennénk a paraszti múltat. Bár a „paraszt” lassan történelmi kategória, úgy vélem, a paraszti múlt eddigi eseményeit, az ebből adódó tapasztalatokat nem lehet történelmi kövületeknek tekinteni, amelyek között a ma embere csak kegyelettel barangolhat. A legújabbkori történelem parasztmozgalmainak gazdasági és politikai tanulságai a mai valóságban is hatnak, mert a mezőgazdasági tsz-ek fejlődése még jó ideig magában hordja a paraszti múlt és magatartás jegyeit. De ha a paraszti múlt emlékeit és tapasztalatait nem is lehet történelmi emlékköveknek tartani, ezek korántsem a jövő előremutató útjelző táblái. — Az Iparban és a mezőgazdaságban dolgozókat ezek szerint egyre kevesebb sajátos tulajdonság különbözteti meg egymástól. Céljaik is úgyszólván azonosak. Ezek után képvisel-e a mai parasztosztály olyan erőt, vagy tényezőt, amivel külön számolni kell? — Ebben a politika számára abszolút eligazítást ad az MSZMP XII. kongresszusa, amely a munkás-paraszt- szövetséget a mai valóságban is a szövetségi politika legfontosabb elemének tekintette. A kongresszus megismételte azt a jól ismert lenini tézist, miszerint: „a proletárdiktatúra alapja a munkás-paraszt-szövetség”. Ez a ma! Ennek megfelelően a legmagasabb állami tisztséget olyan személy tölti be, aki termelőszövetkezeti elnök volt, és mind az ország- gyűlésben, mind az MSZMP Központi Bizottságában megtalálhatók a mai parasztság képviselői. Tanszékemen tíz éve foglalkozunk olyan kutatással, hogy meddig lehet a proletárdiktatúra alapja a munkás-paraszt-szövetség, hiszen ha a szocializmus építése az osztály nélküli társadalom felé halad, akkor nem lehet osztályszövetség sem. Vizsgálatunk azzal is foglalkozik, hogy meddig kell a párt politikájának a társadalmi programok kialakításánál úgynevezett osztályérdekekből is kiindulnia. Magyarországon egyre kevésbé jelent tényleges politikai erőt a parasztság, hiszen mint osztály, egyre inkább elveszti osztályjegyeit. Egyre kevésbé lehet a politikai feladatokat egy olyan sajátos paraszti felfogásból kiindulva értelmezni, mint ami néhány esztendőve ezelőtt még teljesen jogos volt. Az embercsoportok és a személyek érdekeit azok az általánosan integrált társadalmi tényezők határozzák meg amelyek együttesen érvényesülnek a munkásoknál, a parasztoknál és az értelmiségieknél. Bonyhádi Péter A Csepel Művekben a hatodik ötéves tervidőszakban százhatvanhct és fél millió forint értékű energiamegtakarítást terveznek. Ennek érdekében többek között a koksz felhasználásának csökkentésére, a vasöntödékben fokozatosan áttérnek az elektromos olvasztásra. Felvételűnk a Csepel Művek Szolgáltató Vállalatának erőmű-gyáregységében készült. Innen biztosítják a gyáróriás teljes energiaszükségletét, valamint a kerület lakótelepeinek fűtését (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Régi fajták, új értékek Szocialista brigádok a Körösök vidékén A magyar állattenyésztés a ma már többnyire csak idegenforgalmi prospektusokon látható szürkemarha, racka juh és mangalica sertés tenyésztésére alapozódott. Ezek az igénytelen, kis hozamú fajták a mai állattenyésztési feltételek között nem felelnek meg a nagyüzemi termelés követelményeinek. Előnyük azonban, hogy a betegségekkel szemben ellenállóak. A legutóbbi leltár szerint Magyarországon szürkemarhából 850 tehén és 50 bika van. Az 50 darab mangalicát 7 év alatt sikerült, meghat- szorozni. A 42 bivaly 90-re gyarapodott és az 1200 racka juh 2000-es nyájjá bővült. A nem éppen rekordszámba menő állománygyarapodás annak a következménye, hogy például nemcsak úgy általában racka juhra, hanem fajtiszta 'rackaállományra volt, illetve van szükség. És az úgynevezett visszake- resztezés, a „rossz vér” kiszűrése nagyon aprólékos munkát igényel. A 7 éve tartó munka tovább folyik. A hortobágyi szürke marhagulya vértiszta- ’sága már kialakult, de az állomány tébécés. Eltelik 4 év is. mire — szaknyelven szólva — mentesíteni tudják a betegségtől az állományt. A rackának is kell még vagy 4—5 év, mire a nemesítéssel foglalkozó genetikusok munkához láthatnak. Ami már „bevethető”, az a mangalica. Ebből a fajtából persze, nem a göndör szőrt, hanem a csontszilárdságot akarják át- örökíttetni, ami a teljesen zárt, levegőt, fényt mesterségesen pótló istállók számára kitenyésztett sertésfajtákból ugyancsak hiányzik. Néhány tsz-ben és a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kísérleti gazdaságában a magyar tarka szarvasmarha keresztezési kísérleteihez már használják a szürkemarhát. Ez a fajta ugyanis kitűnően örökíti tovább a termékenységet, a jó — napi 1200—1300 grammos — súlygyarapodást, az igénytelenséget, a kitűnő takarmányhasznosító készséget. Tovább sorolva a kínálkozó gazdasági lehetőségek listáját, az ugyancsak őshonosnak számító cigája juh kétszer annyi tejet ad, mint a magyar juhállományt alkotó merinói fajta. A juhtej, illetve a belőle készült kas" kavál sajt iránt külföldön nagy és minden jel szerint tartós a kereslet. A gyapjas társaságnál maradva: a racka juh bárányának prémje a perzsabundával azonos minőségű szőrmét ad. Kül- és belgazdasági okokból egyaránt kedvező lenne e fajta gyors szaporí- tása. b_ p. Mostanában, amikor sok szó esik az ötödik ötéves terv értékeléséről, nem szabad elfelejtkezni a szocialista brigádok szerepéről sem. Annál is inkább, mert tevékenységük, a kibontakozó versenymozgalom nagyban hozzájárult a kitűzött célok eléréséhez. Ez jellemzi a Körösök Vidéke Tsz- szövetséghez tartozó üzemek brigádmozgalmát is. ♦ Az eltelt öt esztendő alatt a brigádok száma több mint duplájára nőtt. A tervciklus elején 210, a végén már 517 szocialista brigád tevékenykedett a megye északi szövetkezeteiben. A tagok száma is hasonló gyarapodást mutat: 1976-ban háromezren, 1980-ban pedig már hét és fél ezren vettek részt a munkaverseny e formájában. Érdemes még egy kicsit elidőzni a számoknál. Kedvezően alakult az utóbbi években a fiatalok szervezettsége is. A brigádtagok majdnem fele 35 év alatti, s ez a mozgalom megfiatalodását, aktivitásának fokozását jelenti. De nemcsak azt. A versenymozgalom színvonalát és szervezettségét tekintve még egy nagyon fontos tényező figyelhető meg. A legmagasabb színvonalon gazdálkodó tagszövetkezetekben, például a kondorosi Egyesült Tsz-ben, a békéscsabai Lenin Tsz-ben és a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben a szocialista brigádok szervezettsége a dolgozók 40—50 százalékát érinti. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a brigádok munkája jelentősen hozzájárul a tervfeladatok sikeres teljesítéséhez. A fokozódó munkateljesítmények, a javuló személyes kapcsolatok, és az értékes társadalmi tevékenységet bizonyító brigádnapló-bejegyzések is tanúsítják: a hármas jelszó — szocialista módon dolgozni, élni, tanulni — nem marad jelszó. Az első és legfontosabb, a munka, viszonylag könnyen értékelhető, mérhető. Mégis sok még az értékelések közötti különbség. Gyakori, hogy az értékelő bizottságok különböző munkaterületeket hasonlítanak össze, holott egy brigád önmagához viszonyított fejlődése hűbb képet ad a tevékenység milyenségéről. Sokat javíthat a helyzeten, ha minden szövetkezet vezetősége veszi a fáradtságot, és évente egyszer a pártvezetéssel közösen, önálló napirendként tárgyalja a szocialista versenymozgalom helyzetét, értékelését. ♦ Kétségtelen, hogy az eltelt öt évet elemezve kiemelkedő szerepük volt a meghirdetett munkaversenyeknek. Érdemes megemlíteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, az MSZMP XII. kongresszusa és a felszabadulási évforduló tiszteletére meghirdetett versenyeket, amelyekhez szinte egy' emberként csatlakoztak a brigádok. De nemcsak az üzemekben, a társadalmi életben is aktivizálták magukat. Az önzetlen segítség szép példája, hogy a súlyos árvízkárt szenvedett békési Egyetértés Tsz helyreállítási munkáiban — az anyagi segítségen túl — ezer ember vett részt az északi szövetkezetekből. A fentieket bizonyítja az is, hogy a' kollektívák felajánlásai nyomán a tsz-szö- vetséghez tartozó brigádok a Sziklai Sándor Szocialista Brigád felhívásához csatlakozva 600 ezer forinttal járultak hozzá lakóhelyük gyermekintézményeinek fejlesztéséhez. A tsz-szövetség- nek felajánlott 40 ezer forintot pedig a sarkadkeresz- túri óvodának juttatták el. A megyei közművelődési vetélkedőkön 110 brigád vett részt. Kis szépséghibája a dolognak, hogy ezekre a vetélkedőkre egy-egy brigádból csak 5—6 fő készült fel folyamatosan. Az eredmények ismertetésénél nem szabad elfelejteni, hogy az V. ötéves terv teljesítésével és a munkaver- seny-sikerekkel a kamuti Béke Tsz elnyerte a Minisztertanács Vörös Zászlaját, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz Március 15. Szocialista Brigádja pedig az MSZMP KB által adományozott kongresszusi oklevelet. ♦ A kétségtelenül egyre eredményesebb szocialista brigádmozgalomban is vannak javítani valók. Így a gyengébb szövetkezetekben segíteni kell a gazdasági vezetésnek a brigádok szerveződését, gyorsabban értesíteni a brigádokat az induló versenymozgalmakról és azok feltételeiről. Sokat lendíthet a mozgalmon a részvételre sürgető szövetkezeti belső ösztönzőrendszer, a versenyek időarányos — lehetőleg negyedévenkénti — értékelése és a nagyobb erkölcsi, anyagi elismerés. M. Sz. Zs.
