Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
, 1981. június 6., szombat JEGYZET Öröm Lejárt módszer, hogy az újságíró előszedi az értelmező szótárt, és annak alapján felsorolja, mi is az, hogy öröm? Persze az sem újság, ha rábízzuk az olvasóra: gondolja csak' végig, mi mindent lehet az „öröm” köré mondani, közben meglepve tapasztalhatnánk, hogy kinek ez, kinek az az öröm, sőt, előfordulhat, hogy ami nekem öröm, másnak bánat, vagy éppen fordítva. Bonyolult a világ, kétségtelen. Ami meg az érzelmeket illeti, még bonyolultabb. Volt idő, amikor a „magánörömöket” az okos ember nem fitogtatta, mert akadtak, akik rászóltak: „De vígan vagyunk, amikor ...” És jobbik esetben a „nem rés, hanem erős bástya”-elmélet kioktató kifejtése következett ... Ma hál’ istennek már azt is tudjuk, hogy a szórakozás életszükséglet, mert aki sohasem nevet, aki nem ismeri az öröm fénycsóváit, az nem él, az elpusztul. Ne riasszon senkit a szó, az élet dolgai könyörtelenek. Aki nem érzi az öröm szárnyalását, aki örökös gondokba merülten pergeti napjait, aki szürkére festené maga körül ma is a világot, szánandó lény. Értük is kell tennünk valamit, őket is el kell juttatnunk a derű, a szép öröm kertjébe, ahol nem lehet olyan ember, aki nem érzi jól magát. Mondhatná valaki, hogy ezek csak szavak. Igen, azok, de rejtenek valamit magukban, az le nem tagadható. Beszélnek arról, hogy a mi életmódunk, amit szeretnénk, ha általánossá lenne, nem aszkézist, nem prüdériát hirdet, de nem is az élvezetek gátlástalan hajszolását, de nem is a szerzés csillapíthatatlan éhségébe torzult rohanást, hanem emberi örömökkel teli napokat, a munka örömének héköznap- jait, és a szépségek megtalálásának ünnepnapjait. De vajon tudunk-e örömet szerezni másoknak is? Rátalálunk-e az igazi, tartalmas örömökre magunk is? Mennyi kérdés, és amikor leírom ezeket,- arra gondolok: bárcsak a kedves olvasó elgondolkozna, hogyan van ezzel? Tudjuk-e szárnyaltatni munkájukban munkatársainkat, beosztottjainkat? Felismertük-e már, hogy a jó munka elismerése nemcsak a kitüntetés, nemcsak a nagy plénum előtt elmondott dicséret, hanem egy-két biztató szó is lehet, netán na- rancsléivás közben, vagy éppen a munkahely folyosóján. Mennyi torzó öröm kapna kiteljesedést, ha figyelmesebbek lennénk egymáshoz, ha az elismerhető mindig megkapná az elismerést. Az ilyen állapot még meszire van tőlünk. Sajnos, tegyük hozzá, de ne hagyjuk annyiban. Történelmi példák bizonyítják, hogy a fellelkesített, az önnön erejére ébresztett seregek, a nép mire képes? És mire nem képes, ha magára marad, ha nem élheti át azokat az örömöket — érzelmeket —, melyek az erők sokszorozására képesek. Jó lenne kiteljesíteni tehát a közös örömöket is, egyre többször. A közös munka, a közös együttlét örömeit, melyek legalább olyan erősek, mint egy biztató kézfogás. Szeretném hinni, hogy érdemes volt néhány szót áldozni erre a pontosan talán meg sem magyarázható, szivárványszínű pillangóra, amit örömnek nevezünk. Ha több jut belőle mindenkinek, szebb lesz az életünk. Akarhatunk-e mást? Sass Ervin Ifjúság és jövő Mezőhegyesen Mezőhegyesen 1976-ban a tanács kezdeményezésére külön bizottság mérte fel a nagyközségben élő, dolgozó fiatalok helyzetét. A bizottság észrevételeit összegző jelentés átfogó képet adott akkor azokról a gondokról, amelyekbe a nagyközség fejlődéséért felelősséget érzők lépten-nyomon beleütköztek. Elmentek ezren A vizsgálódásra öt évvel ezelőtt nem valamiféle kampányból kerítettek sort. Egyszerűen. olyan feltűnővé vált a fiatalok elvándorlása, Mezőhegyes népességének csökkenése — egyik népszámlálástól a másikig ezerrel lettek kevesebben —, hogy a kedvezőtlen jelenség gyökeréig kellett hatolniuk, a változások előkészítéséhez. Miért ragadtak vándorbotot, akik elmentek? — ’ ez volt a fő kérdés. De a válasz sem maradt megfejthetetlen: a lányok iskoláik végeztével nem tudtak hol elhelyezkedni. Akik találtak munkahelyet, nemigen juthattak lakáshoz. Akiknek került födél a fejük fölénem tudták hová adni bölcsődés, óvodás korú gyermekeiket, nem tudták megoldani iskolás csemetéik ebédeltetését. A szerencsésebbek közé tartozók pedig, akik minden felsorolt nehézséggel sikeresen küzdöttek meg, most már szabad idejük eltöltésének megszervezésével bajmolód- tak, megfelelő kulturális és sportolási lehetőségek híján. Ezen előzmények ismeretében mindenképp figyelemreméltó a nagyközségi tanács azon utóbbi megállapítása, miszerint 1980-ban Mezőhegyesen az elköltözöttek száma (statisztikailag együttszámítva az élők sorából távozottakat és a lakóhelycserélőket) az utóbbi tíz év történetében most először nem haladta meg az itt születtek és a betelepülők együttes számát. A számoknak jelen esetben tehát feltétlenül minőségi változást kell takarniuk! E feltételezésünket ismét egy bizottsági felmérés igazolja. Az idén februárban alakult külön bizottság — hasonló céllal, mint öt évvel ezelőtt — éppen a hét elején számolt be tapasztalatairól a soros tanácsülésen. A kis csoport vezetője Kovács József tanácselnök-helyettes (egyébként a helyi vasipari szövetkezet elnöke) a lényeget abban látja, hogy a ma már kombinátként működő Mezőhegyesi Állami Gazdaság a nagyközség legnagyobb gazdasági egysége, jelentős részt vállalt a községi feladatok megoldásában. Közbelép a kombinát A hírében a megyehatárt is túlnövő mezőhegyesi lakásépítési program keretéi ben a kombinát segítségével az V. ötéves terv időszakában 122 fiatal jutott lakáshoz. Fiatalok kapták az ösz- szesen átadott lakások jó egyharmadát, ami megfelél községi súlyuknak is, hiszen a nyolcezer mezőhegyesiből, csaknem háromezer a 30 éven aluli. Arányuk a munkavállalók körében is hasonló, és az előbbieket egészíti ki az az adat is, amely arról szól, hogy a dolgozó fiatalok 72 százaléka a kombinátban talál munkára. Az elmúlt fél évtized nagy eredményének tartják azt is, hogy 1978-tól egy 300 adagos konyha belépésével megoldották a tanulók szervezett étkeztetését. Nem kis dologról van szó: Mezőhegyesen jelenleg csaknem 800 általános iskolás tanul. Kevesebbet sikerült eddig tenni ellenben a sportolás és a kulturálódás feltételeinek javításában. Lehetőségként — miként azt a bizottság tagja, Kovács Józsefné, a község egykori KISZ-titkára állítja — mindössze a megmozdulások színvonalának emelése maradt. Elmondta: a községiek nagyon reménykednek abban, hogy az épülő új nevelési központot jövőre birtokba vehetik, ezzel új fejezet nyílik Mezőhegyes kulturális és sportéletében is. Gondokozó fejlődés A tanácstitkár, Spániel Józsefné dr. az említett bizottság tagja ugyancsak józanul mérlegel. Meggyőződése, hogy az elmondottak csupán a legégetőbb gondokat oldják meg. Máris messzebbre kell tekinteni, és a lehetőségeket kihasználva lépni előbbre. Több százra tehető például azon fiatalasszonyok száma, akik ma apró gyermekeiket gondozzák otthon, vagy eljutottak odáig, hogy szakítani akarnak a „htb”-s életformává! Ok rövid időn belül muii .ara jelentkeznek majd, ehhez viszont új munkaalkalmat kell teremteni a nagyközségben, illetve megoldani, ebből következően újabb bölcsődés, és óvodás korú gyermekek elhelyezését. Óvodaépítésre egyébként az új lakótelep megszületése is sarkallja a mezőhegyesie- ket. De megoldhatatlan leckét ez sem ad fel a tanácsiaknak: bizton számíthatnak a községiek összefogására, amelynek éppen a fiatalok lelkes csapata, a motorja (a KISZ irányításával természetesen, amely azonban lehetne a mostaninál még kisugárzóbb hatású, jegyzik meg a különbizottság tagjai). • "Mezőhegyesen — ez kitetszik talán írásunkból is — az üt élő fiatalok jövője, meg a nagyközség jövője, a lehető legszorosabban függ össze. Jól látja ezt a jelek szerint a tanács is, amely nem felejti ki számításából, hogy a dolgok természeténél fogva, minden megoldott gond legalább három másikat szül. Ez viszont már a fejlődés, s nem az egy helyben topogás, vagy a lemaradás kikerülhetetlen ellentmondása. Kőváry E. Péter Szezonnyitás a gyulai Vérfürdőben A gyulai Várfürdőt fenntartó vízművek tegnap délután rendezte meg a már hagyományos szezonnyitó értekezletét. A beruházás első lépcsőjeként hamarosan elkészül a szabadtéri termál- medence kupolája, a közeli napokban fürödhetnek is benne a vendégek. Az úszómedence június 13-tól üzemel, ekkor lesz a Várkupa nemzetközi úszóverseny is. A kereskedelem, a vendéglátó- ipar felkészült a nagy forgalomra, a gyógyászatban nem volt a külső építés miatt fennakadás. Az idén novembérre készül el a fedett úszómedence. Itt tanítják majd úsznia gyerekeket, itt sportolhatnak elkészülte után. Közben szeptemberben megkezdik a lovarda belső és külső tatarozását, több mint 50 szakember dolgozik majd itt. A munkálatok nem zavarják a gyógyítást, az 5-ös öltözőn keresztül, téliesített folyosón át jutnak ki a vendégek a kupolával fedett medencébe. Két év múlva, 1983-ban lép be az átalakított gyógyászati rész, kapacitását megháromszorozva, hiszen addigra az új SZOT Szálló 1000 vendégét is itt látják el. Az idei szezonra készülés alatt 9 medencét alakítottak át a KÖJÁL előírásainak megfelelően, sokat tettek a higiénés követelmények megtartásáért is. Á kereskedelmi, vendéglátó egységek jó része gebinbe került át, és igen sokat újítottak az ellátás javítására. Erre a nyárra, és a következőkre is jut a fejlesztésből bőven. Ezt azonban a vendégek zavartalan ellátása mellett kell megoldaniuk az építőknek. A hosszú távú program végén a sportolás, a gyógyászat és a strandolás elkülönülnek egymástól. Már a befejező munkálatokon dolgoznak a kupolatetőn. Ez nem zavarja a fürdeni szándékozókat, ezért a június 30-i határidő előtt 3 héttel, a közeli napokban átadják a medencét a vendégeknek Fotó: Gál Edit H jogról mindenkinek II kisajátításokról és a kártalanításról A tanácsok évente mintegy 4 ezer kisajátítási ügyet intéznek, -s ezek az eljárások csaknem 30 ezer embert érintenek. A tanácsi határozatokban megállapított kártalanítás összege év- ről-évre megközelíti a kétmilliárd forintot. A kisajátítás két szempontból is közérdekű. Egyrészt azért, mert kisajátításra mindig közérdekből kerül sor. Másrészt az sem lehet közömbös, hogy a kisajátítási hatóságok eljárásúk során ( mennyire tudják úgy védeni, a társadalmi tulajdont, hogy közben azért* a kisajátításra kerülő ingatlanok tulajdonosainak jogos érdekei se szenvedjenek csorbát. Számolni kell bizonyos szubjektív tényezőkkel is: érthető, hogy sokan — bármennyire is megértik, tisztelik a közérdeket —, nehezen válnak meg szívükhöz nőtt házuktól, földjüktől. Ezért is nagyon fontos, hogy a kisajátítási eljárás kezdettől alapos, körültekintő legyen. Például a szanálási terveket már jóelőre ismertetni kell az érintettekkel, hogy nekik így lelkileg is legyen idejük felkészülni a kisajátításra. Az eljárás során is indokolt figyelmet kell fordítani az ügyfelek jogaira, tájékoztatására. Ha a kártalanításra jogosult ingatlantulajdonosokat időben értesítik a kisajátításról, annak várható időpontjáról és kihatásairól, ők is alaposabban fel tudnak készülni az eljárásra, eldönthetik, hogy állami bérlakást kérnek-e, vagy vásárolnak, esetleg építenek maguknak másik lakást. Célszerű a kártalanításra vonatkozó szakvéleményt több nappal a tárgyalás előtt megküldeni az ügyfélnek. Indokolt felhívni a kisajátítandó ingatlanok tulajdonosainak a figyelmét arra is, hogy az ingatlannal kapcsolatos fontosabb iratokat a tárgyalásra feltétlenül vigyék magukkal. Ezek hiányában' ugyanig meglehetősen problematikus, körülményes az ingatlan értékét növelő beruházások elszámolása. A kisajátítások körül a legtöbb vita természetesen a kártalanítási összeg meghatározásából származik. Nyilvánvaló, hogy a tanácsok által megállapított pénzbeli, kártalanítás nem adhat módot munka nélküli jövedelemszerzésre, az azonban mindenképpen indokolt, hogy a kártalanítási összeg megállapításakor a tényleges forgalmi értékből induljanak ki. A korábbi években a tanácsoknak jogszabályi kötöttségek miatt egyszerűen nem volt lehetőségük a reális kártalanítási összeg megállapítására. így gyakorlatilag minden kisajátítási ügyből per lett, s a bíróságok rendre jelentős összegű többletkártalanítást ítéltek meg. Ma már a kártalanítás döntő tényezője a korábbi irányár helyett az ingatlan forgalmi értéke. Ezzel máris érzékelhetően csökkent a kisajátítási perek száma. Az utóbbi időben azonban ismét növekvő eltérések tapasztalhatók a tanács és a bíróság által ugyanazért az ingatlanért megállapított kártalanítási összegek között. Ez elsősorban a szakértői véleménykülönbségekből adódik. Nyilván sokakat érdekel az a kérdés: hogyan is számítják ki a szakértők a kisajátítandó ingatlanok forgalmi értékét. Az értékelés ma már nem a korábban alkalmazott irányár-rendszerrel történik, hanem más fontos tényezőket vesznek figyelembe. így az ingatlanra jellemző természeti és műszaki adottságokat, valamint a hosszabb idő alatt, szélesebb körben kialakult forgalmi értéket. A reális forgalmi érték kiszámítása csakis kellő számú, hasonló adottságú ingatlan összehasonlító adatai alapján történhet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az így kiszámított forgalmi érték nem lehet a kártalanítás megállapításának kizárólagos tényezője. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a konkrét ingatlan adottságait, sajátosságait is. így a ház műszaki állapotát, a telekre épített egyéb létesítmények, a növényzet, ültetvény, stb. értékét. Gyakran ad okot vitára a beköltözhető és a lakott érték közötti különbség. Nyilvánvaló, hogy egy épület, ház értéke nem utolsósorban attól függ, hogy lakott-e vagy sem. Magyarán: a tanács nyilván nem fizethet teljes kártalanítást annak a tulajdonosnak, akinek ingatlanában kiköltözése után még lakó marad. Más a helyzet, ha maga a tulajdonos gondoskodik a lakó elhelyezéséről. A gyakorlat az, hogy a kisajátítandó ingatlant lakottnak kell tekinteni — azért tehát csökkentett összegű kártalanítás jár —, ha a lakáshasználót, tehát például a tulajdonos bérlőjét a kisajátítást kérő szerv helyezi el. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint jogcím nélküli lakáshasználat esetén a lakott értéket kell figyelembe venni, ha lakójának elhelyezéséről a tulajdonos nem gondoskodott, holott az ő feladata lett volna. Előfordul, hogy a tanács nem egy egész ingatlant, hanem csak a teleknek egy részét sajátítja ki, például közút céljára. Az építésügyről szóló törvény szerint, ha a részletes rendezési terv alapján közút létesítéséhez, bővítéséhez, vagy szabályozásához terület szükséges, az építésügyi hatóság a teleknek a közút céljára nélkülözhetetlen részét kisajátítás nélkül is igénybe veheti. Ilyenkor az ingatlan egyötöd részéért nem jár kártalanítás. a tulajdonos azonban az igénybevétel folytán felmerült egyéb kárait a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint követelheti. D. A. Hasznosítják a füstgázt A Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei a kis teljesítményű kemencékhez is kifejlesztették a távozó füstgáz hőértékének egy részét újrahasznosító berendezést. A rekuperá- tort nagy teljesítményű kemencékhez — külföldi kooperációk keretében — már régóta gyártják. A korábbi berendezéseknek az alkalmazási területét azonban behatárolta, hogy költségeik nem állnak arányban a kisebb méretű kemencék füstgázából visszanyerhető energiával. Az új rekuperátorcsalád segítségével azonban a takarékosságnak ez a módja a kisebb kemencéknél is megoldható. A család tagjait úgy alakították ki, hogy azok teljesítménye Igazodik a különféle gáz- és olajtüzelésű égőkéhez. Egy-egy ilyen berendezéssel a távozó füstgáz hőértékének 30—10 százalékát újrahasznosíthatják a kemencébe befújt levegő előmelegítésére. Az ily módon megtakarított energiával 3—1 hónap alat megtérül a kisreku- perátor ára.
