Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

1981. június 6., szombat Munkavédelem az Orosházi Üveggyárban A címben idézett mondás a 73 éves, sarkadi Váczi Mi- hálytól származik, akivel fi­át várva beszélgettünk a munkáról és annak haszná­ról. A harmincéves fiatalem­ber, Váczi Lajos maga is igazolja ezt, hatalmas szé­násszekérrel érkezik az ud­var hátsó felébe. A harminc­fokos meleg és a munka egyaránt megizzasztotta, jól­esik egy ki§ pihenő a fák árnyékában. — Reggel négykor kelek, az első munkám a fejés. Ez eltart másfél órán keresztül, mert kilenc tehenet nem könnyű kézzel megfejni. — Nem gondolt rá még, hogy fejőgépet vegyen eny- nyií állathoz? — Nem én. Szerintem nem jó a fejőgép. Nem kíméli a tehenek tőgyét, és úgy hi­szem, nem is adnának any- nyi tejet, mint így. Mert mostanában szépen tejelnek a jószágok, van úgy, hogy egyszerre 85—90 litert vi­szek az átvevőhelyre. Ezzel a biciklivel — mutat a ház falának dűtött járműre —, amire rászereltük ezeket a tartókat. Négy huszonöt lite­res kanna fér el rajta. Vagy én viszem, vagy a feleségem. Hogy elbírjuk-e? Hát per­sze, még fel is ülünk rá, úgy könnyebb. Szóval, fél ötig eltart reggel a fejés, azután megetetem a teheneket. Ebéd után egy kicsit lepihenek. Délután négytől etetek, 5-től fél hétig fejek, közben el­megyek zöldtakarmányért. Ezt a tsz-től veszem. Ök géppel levágják a füvet, lu­cernát, én ezt összegyűjtöm, behozom ide, és kazalba ra­kom. Azután jöhet a pihe­nő. — Nem lehet könnyű így egyedül... — Nem is egyedül csiná­lom. Sokat segít az édes­apám, aki a 73 éve ellenére jól bírja magát. És vannak barátaim is, akik hasonló­képp állnak. Segítünk egy­másnak, mikor kinek kell, „visszaadjuk” a munkát. Egyedül tényleg nagyon ne­héz lenne. Tulajdonképpen a magasabb kereset miatt kezdtem bele egy éve. Két gyerek mellett a korábbi fi­zetésemmel nem mertem volna új családi ház építésé­be kezdeni. Nemrég beadtam a tervet engedélyeztetésre, remélem elfogadják, és hoz­zákezdhetünk. De természe­tesen szeretem is csinálni. Az eddig hallgató édesap­ja közbeszól: — Az a leg­fontosabb, hogy szeresse az ember az állatokat, másként ez nem megy. A fiatalember egyetértve bólogat. — Az a jó, hogy viszony­lag szabadon osztom be az időmet. Sokat foglalkozom a két gyerekkel, de kell is, mert a nagyobbik ősszel megy iskolába. A szórakozá­som nem nagy. Néha biliár- dozok a barátaimmal, eljá­rok az Előre Spartacus lab­darúgómeccseire, mert ne­kik szurkolok. A tévé már nem tud lekötni. A munka után este bizony elbóbisko­lok a képernyő mellett. Hosz- szabb nyaralásról szó sem lehet, a hortobágyi lovas­bemutatóra és a hídivásárra szoktunk elmenni. A szerfás, láthatóan na­gyon egyszerű istállókat néz­zük. Vendéglátónk magya­rázza: — Valóban olcsón csinál­tuk. Nincs is faluk. Télen vagy ha már hűl a levegő, lehajtjuk a fóliákat, és már­is melegebb van. — Meddig bírja ezt a munkát, nem vágyik valami könnyebbre? — Hát most még nem. Fő­ként az anyagiak miatt, így jóval többet keresek. De azért szeretnék majd a té- eszben bikatartást vállalni, ho0'" a tagsági viszony is meglegyen, és közben a te­heneimmel is foglalkozhas­sak. — Múlt évi teljesítményé­vel elnyerte a megyében a legtöbb árutejet értékesítő kistermelői címet... — Először nagyon megle­pődtem, amikor jött a papír, hogy menjek Gyomára át­venni a díjat. Én nem tar­tottam számon, mennyi te­jet adtam le. Azt se gondol­tam, hogy az első lettem. Természetes, hogy nagyon megörültem. Nemcsak a há­romezer forint jutalomnak és a szép vázának, oklevél­nek. Valahogy biztatást is éreztem az egészben. Ezért is folytatom a jelenlegi mun­kát, amíg az állam is támo­gat, és amíg megéri. M. Szabó Zsuzsa Mi legyen a ksz-ben? Vita a paplaniizemben Június van, a kollektív szerződések kidolgozásának ideje. Országszerte folynak a viták javaslatokról, mó­dosításokról. A dolgozók jo­gainak bővítését, a munkál­tatók, a munkafegyelem, a technológiai fegyelem szigo­rítását szeretnék megvalósí­tani. Persze, a kettő nem zárja ki egymást. A Budapesti Ruhaipari Vállalat szeghalmi üzemé­ben. a paplantelepen a kol­lektív szerződés módosítását célzó javaslatok főként a dolgozók helyzetén kívánnak javítani. így szeretnék, ha a bedolgozókat is megilletnék ugyanazok a jogok, mint az üzem munkásait, amennyi­ben a / törvényes munkaidőt ledolgozzák. Tehát a minő­ségi bérezés, a természetbe­ni juttatás, a törzsgárdatag- ság. Erre azért lenne szük­ség, hogy vonzóbbá tegyék a munkát azoknak, akik va­lamilyen okból, (például gyermekelhelyezési gondok), nem tudnak üzemben dol­gozni, de mint bedolgozók segíthetnék a telep munka­erőgondjain. Kérdéses vi­szont, hogy ha ugyanazok a jogok megilletik a bedolgo­zót is, mint az üzenet, nem lesz-e csábítóbb az otthoni munka. Persze nem minden műveletet lehet otthon meg­csinálni, és a jó közösség is vonzza az embereket. Javasolták azt is, hogy ha az üzem dolgozója valami­lyen okból bedolgozást vál­lalna inkább, ne kelljen ki- és belépnie a vállalathoz, hanem csak munkaszerződés­módosítást hajtsanak végre. Szeretnék a telep vezetői fejleszteni az anyagi ösztön­zést, bevonni a premizáltak körébe több dolgozót, kiter­jeszteni a természetbeni jut­tatást időarányosan azokra is, akik év közben lépnek be a vállalathoz. Jól funkcionál a minőségi bérezési rendszer. A dolgo­zók fizetésének 10—14 szá­zaléka a termékek minősé­gétől függ. Amíg egy-egy hi­bátlan darab után plusz 40 fillért kap a készítője, ha hibásan dolgozik, a minősé­gi bért attól függően csök­kentik, hogy a hiba javít­ható-e vagy sem. A telep vezetője, Unyatinszki Éva szerint jobb lenne, ha a bér nagyobb százaléka függne a minőségtől, de ezen egyelő­re nem kívánnak változtat­ni. Esetleg később, ha ex­portpróbálkozásaik sikerrel járnak, szigorítják a köve­telményeket. Az Orosházi Üveggyárban tavaly a 96 elfogadott újítás gazdasági eredménye érték­ben meghaladta az egymillió 700 ezer forintot.. Az év vé­géig "bevezetett 40 újításért (34-ért eszmei, 6-ért gazda­sági haszon alapján) több mint 100 ezer forint díjat fi­zettek ki. Az eszmei alapon díjazott újítások közül 17 munkavédelmi jellegű volt. A műszaki, fejlesztési in­tézkedések — a gazdasági eredményre való törekvés mellett — munka- és egész­ségvédelmet is szolgálnak. Erre különösen azért van szükség, mert egyes üzem­részekben a jelenlegi körül­mények között egészségre ár­talmas (por-, zaj-, hő-) hatá­sok érik a dolgozókat. Zárt rendszerű keverékszállítás Az üveg alapanyagát por alakban keverik össze. A por szennyezi a levegőt, és szilikózisveszélyt okoz. En­nek elkerülésére az öt öb­lösüveghutánál elkezdték a keverék kemencében való, zárt rendszerű szállításának a kialakítását. Egyidejűleg a létszám 50 emberrel lesz csökkenthető, akik más mun­katerületre irányíthatók. A nátronszóda egy részét a tartályvagonokból már nem zsákokban, hanem pneumatikus szállítással juttatják a silókba. A mód­szert továbbfejlesztik. Ter­vezik, hogy a mészkő-, va­lamint a dolomitliszt-szállí- tást is hasonló eljárással oldják meg. Mindez nagyobb költséggel jár, ezért csak folyamatosan tudják meg­valósítani. Műszaki intézkedés tör­tént több üzemrészben a zaj hangszigeteléssel történő csökkentésére. Az új, 5. öb­lösüveghuta tervezésénél és építésénél már az akuszti­kai szempontokat is figye­lembe veszik. A nagy telje­sítményű (duplacseppes) au­tomata , üveggyártó gépeinél klímakamra készült. Mindezekről Dobi Imre, a gyár műszaki osztályának a vezetője tájékoztat, aki az újításokkal kapcsolatban még a következőket mondja: — A vállalati feladatterv is meghatároz olyan újítá­sokat, amelyek a biztonságot, a munkakörülmények javítá­sát szolgálják. Évenként rendezünk újítási hónapot és ötletnapokat. Elterjedt az „Egy brigád évente égy újí­tást” mozgalom. Az üzemré­szekben feliratok hívják fel a figyelmet az újítási moz­galom fontosságára, s a gyá­ri tájékoztatóban rendszere­sen lehet olvasni az újítá­sokról is. Első helyen az üvegiparban Sarkadi Ferenc, a gyár munkavédelmi csoportveze­tője fontosnak tartja a mun­kavédelmi őrhálózat szere­pét. Több mint 200 őr ügyel környezete rendjére, társai életének és egészségénék megóvására, a balesetek megelőzésére. Üzemük szak- szervezeti munkavédelmi fel­ügyelőjével tartanak kapcso­latot. A művezetők az őrnap­lóba való bejegyzés alapján intézkednek, csak az olyan ügyek kerülnek a munka- védelmi csoporthoz, ame­lyeknek a megoldása költsé­ges és vállalati intézkedést igényel. A munkavédelmi oktatást dia- és mozgófilmek vetíté­sével teszik érzékelhetőbbé. Évente kétszer van munka- védelmi filmhét. A veszé­lyes gépeknél és ott, ahol súlyosabb baleset fordul elő, vagy a munkavédelmi hely­zet romlik, rendkívüli okta­tást szerveznek. Tavaly a gyárban 97 bal­esetből egy volt halálos, öt súlyos, egy pedig csonkulá­sos. A 2047 kiesett munka­nap az 1979. évihez képest 10 százalékos csökkenést mu­tat. Ez évben időarányosan kissé emelkedett a balesetek és a kiesett munkanapok száma, ami részben azzal magyarázható, hogy az idén már a munkahelyre, és az onnan haza való menet alatt bekövetkező' balesetek is üzemi balesetnek minősül­nek. — Munkavédelmi szem­pontból hányadik helyen áll az Üvegipari Művek 11 gyá­ra között az orosházi? — kérdezem Makai Jánostól, az Üvegipari Művek mun­kavédelmi vezetőjétől. — Az első helyen. Igaz, < a legnagyobb gyár, és a leginkább itt van lehetőség korszerűsítésre, a jó újítások alkalmazására. Persze az sem mellékes, hogy Oroshá­zán a vezetők a fejlesztés­nek munkavédelmi szem­pontból is a legésszerűbb megoldásait keresik, és elis­merik a jó újításokat. — Milyen újításokra gon­dol? — Általában amelyek a munkát megkönnyítik. Kor­szerűsítenek egész folyama­tokat. Ilyen egyebek közt az üvegcserép újbóli felhaszná­lása emberi kéz érintése nélkül. Együttműködve a szak- szervezettel Vágréti Lászlónak, az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőjének a véleménye: — A gyári szb is kezde­ményezője az új módszerek alkalmazásának. Egyebek közt javasolta, hogy műszak­kezdés előtt a munkavédelmi őr és a munkahelyi vezető tartson szemlét minden üzemrészben. Ennek során a baleseti veszélyt jelentő hi­bákat javíttassák ki, hogy azok ne veszélyeztessék az emberek egészségét, testi épségét. Ezt a példát a cse­peli acélművek gyakorlatá­ból vették át. Említésre méltó, hogy évről évre meg­szervezi az szb valamennyi munkavédelmi aktíva to­vábbképzését, amelyen meg­ismerik az új termelőbe­rendezéseket, valamint a munkavédelmi szabályokat A gyár és az szb további jó együttműködése a feltétele a munkavédelem eredményes­ségének. Pásztor Béla Közelebb a termelőkhöz Gyáriak látogatása a termelőszövetkezetben Kissé szokatlan kezdemé­nyezéssel álltak elő Békés­csabán, a baromfifeldolgozó vállalat 3-as pártalapszer- vezetének tagjai legutóbbi taggyűlésükön. Javaslat hangzott el: látogassák meg azokat az embereket, gazda­ságokat, ahonnan a baromfit szállítják a vállalatnak. Meg akarják ismerni munkáju­kat, örömeiket, gondjaikat. Közelebb jutni a termelők­höz, azokhoz, akiktől ugyan távolabb, de mégis együtt dolgoznak. A kezdeményezést tett követte. A napokban sike­rült tervük megvalósítása. A vállalati busszal három ter­melőszövetkezetbe látogattak el, s meghívták erre a gaz­daságvezetőket, az üzemi pártvezetőség képviselőit, és a többi alapszervezet titká­rait. A vállalatvezetés kép­viselőjeként Pinke Sándor- né termelési főmérnök tar­tott velük. A vállalatnak összesen 57 termelési egységgel, gazda­sággal van partneri kapcso­lata, ebből 38 van Békés megyében. Csupán három helyre látogattak el a 3-as pártalapszervezet tagjai, mégis igen gazdag tapasz­talatokkal, élményekkel tér­tek vissza. A köröstarcsai Petőfi Tsz- ben a libatenyésztést tanul­mányozták. Innen az idén 38,7 vagon pecsenyelibára kötöttek szerződést a válla­lattal. Teljesítése nem kis erőfeszítésbe kerül az ott dolgozóknak, hiszen mun­kakörülményeik nem a leg­jobbak. A gyáriakat a láto­gatás erről győzte meg. Egyébként 41,3 vagon csir­két is szállítanak Békéscsa­bára a köröstarcsaiak. Békéscsabán a Május 1. Tsz-ben a csirkeneveléssel ismerkedtek, ahol több szin­tes épületekben tartják a csirkéket, és most nagyará­nyú fejlesztés előtt állnak, hogy minél több baromfit tudjanak szállítani. Az idén 89,2 vagon csirkét. 10 va­gon gyöngyöst és 94 vagon pecsenyekacsát kap tőlük a vállalat. Talán a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben tett látogatás nyújtotta a leg­több élményt a békéscsabai­aknak. Ez az egyik legna­gyobb szállítójuk, csak csir­kéből 386 vagonnal szállí­tanak az idén. A látogatók megismerkedhettek a • leg­korszerűbb csirkeneveléssel. A keltetéstől a rakodásig szinte minden gépesített. Emellett itt is nagy gondot fordítanak a további fejlesz­tésre. Befejezéshez közele­dik egy olyan keltető építése, amely évi 12 .millió csirke keltetésére lesz alkalmas. A területen egyedülálló rend­szerben fogtak hozzá a csir­ke háztáji gazdaságokban való nevelésének megszerve­zéséhez. Az idén a háztáji gazdaságokból 49 vagon szerződéses csirkét szállíta­nak, de 1985-ben már 200 vagonnal kívánnak leadni. A látogatókat mindenütt örömmel fogadták. A sok él­mény mellett közelebb ke­rültek egymáshoz, és bizo­nyára nem marad hatásta­lanul a gazdaságokban dol­gozókra sem. Kicserélték ta­pasztalataikat, a gyáriak lá­togatása felkeltette az ér­deklődést a feldolgozás iránt, melynek egyenes velejárója egy gyári látogatás lehet. A szálak tehát tovább szövőd­nek majd, és erősödnek ter­melők és termeltetők között. A jó példát érdemes lenne máshol is követni, ahol erre lehetőség van. Kasnyik Judit i Amivel nines dolog, * azzal haszon sincs ________________^ . „Közben elmegyek egy kis szénáért” Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents