Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
o 1981. június 30., kedd Elűzzük meg a paradicsomvészt! A júliusi meleg napok kedveznek a veszélyes paradicsomvészt okozó gombák elszaporodásának. Így van ez napjainkban is; a megyei növényvédő állomás előrejelzése szerint a gombafertőzés valószínűsége százszázalékos. Nagyon fontos ezért még időben megkezdeni a védekezést, hiszen a paradicsomvész a növény teljes pusztulását okozhatja. A vele fertőzött paradicsomtövek lombozata elpusztul, úgy néz ki a tábla, mintha forró vízzel leapasztották volna a növényeket. A termésen kezdetben kemény, barnás foltok jelennek meg, a később lágyuló, rothadó foltok az egész bogyót értéktelenné, használhatatlanná teszik. Hogy ezt megelőzzük, már most kezdjük meg a paradicsom permetezését, és kéthetente ismételjük egészen szeptember elejéig. A védekezésre alkalmas szerek: Rézoxiklorid 50 WP, Cobox, Cuprwit, Vitigran gombaölők. Befejeződött a pedagógus természetbarátok találkozója Hétfőn befejeződött a pedagógus természetbarátok huszonharmadik országos találkozója. A háromnapos rendezvénynek az idén Szombathely, illetve Vas megye adott otthont. A találkozó résztvevői különböző túrákon ismerkedtek a megye gazdag múltjával, jelenével, értékeivel, kicserélték tapasztalataikat. A záróünnepségen bejelentették, hogy jövőre Miskolcon rendezik meg a pedagógus természetbarátok huszonnegyedik országos találkozóját. Magyar—szovjet vízügyi tárgyalások Hazaérkezett a Szovjetunióból Kovács Antal, államtitkárnak, az OVH elnökének vezetésével a magyar vízügyi küldöttség, amely Nyikolaj Fjodorovics Vaszil- jev szovjet meliorációs és vízgazdálkodási miniszter meghívására június 22—28-ig tartózkodott a Szovjetunióban. A két ország vízügyi vezetője Moszkvában aláírta a határvizekkel kapcsolatos vízgazdálkodási kérdésekről szóló új államközi egyezményt. Ez ár- és belvízvédekezéssel, a vízminőség-védelemmel, a hidrometeoroló- giai adatcserékkel, és a vízkészletek hasznosításával kapcsolatos kérdéseket szabályozza, s rögzíti a határmenti térségekben levő meliorációs rendszerekkel és a szennyvíz-elvezetéssel kapcsolatos intézkedéseket is. A magyar vízügyi küldöttség az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban tanulmányozta a vízgazdálkodást. Új kozmetikai termékek A hazai kozmetikai ipar igyekszik lépést tartani a nyugat-európai divatirányzatokkal. Ez meg is látszik a hazai kínálaton. Tavaly például 24 újdonsággal jelentkezett a piacdn a KHV. A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer- és Vegyiáru-nagyke- reskedelmi Vállalat 1980-ban 13,8 százalékkal növelte a forgalmát ezekből a cikkekből. Az év első felében szappanokból 2,5 százalékkal több került a boltokba, mint egy évvel korábban. Az Amo szappanok közül a Paris gyártását megszüntették, de a választék nem csökkent, hiszen a közelmúltban megjelent az Azur és az Amo almaszappan. Az idei nyár egyik újdonsága lesz a citromillatú szappan, és már készülnek a virágillatú termékek, mint a gyöngyvirágszappan. Ugyanakkor a népszerű gyümölcshabfürdőket is felváltják a virágillatúak. A nagykereskedelmi vállalat szerint a kozmetikai cikkek iránti kereslet az idén is élénk lesz. Arckrémekből a Camea Tonicok kivételével jó az ellátás. Gondot okoz viszont az arcvizek és az arctejek beszerzése, választék- hiányra kell számítani fogkrémből is. A borotválkozási cikkek a Derby-sorozattal bővültek. Valószínűleg már a nyáron kapható lesz a Vel- metina sampon és frizurafor_ máló. A hajápoló szerek választéka hiányos. A divatos, új árukat ugyanis a fogyasztók nem napi szükséglet szerint vásárolják. Dezodorokból esetenként flakonhiány akadályozza a folyamatos utánpótlást. A kozmetikai ipar időszerű újdonsága a Nivea-babasoro- zat; a hintőpor, a babaolaj, a babfürdető, a babasampon és a babatej. A jó idő beköszöntővel mind többen keresik fel az Ezermester- és Cttörőbolt Turisztikai kölcsönzőjét. Legkelendőbbek a vízi járművek, a sátrak és a kerékpárok, amik a kirándulás elengedhetetlen kellékei. A kölcsönzőbolt teljes kapacitással üzemel már Békésen, a Dánfoki üdülőkörzetben, Szanazugban és a békéscsabai üzletben, amely a közelmúltban új helyre, az Irányi utcába költözött Fotó: Veress Erzsi Július 1-től: takarékcsekk Július 1-től életbe lép a takarékcsekk. Szerdától azok a budapesti átutalási betétszámla-tulajdonosok, akikkel az Országos Takarékpénztár szerződést kötött, az ország több mint 30 vállalatának kereskedelmi egységeiben fizethetnek csekkel, ugyanakkor készpénzt is felvehetnek az OTP-fiókokban, postahivatalokban, illetve takaréit- szövetkezetekben. A csekkszerződés részletes feltételeivel kapcsolatban elmondták az OTP-nél, hogy egyelőre csak budapesti lakosok igényelhetnek csekk, füzetet abban az esetben, ha van átutalási betétszámlájuk, és azon meghatározott ösz- szeggel rendelkeznek. A csekkfüzet 10 lapból áll. Ezek birtokában minden postahivatalban, takarékszövetkezetben és OTP-fi ókban maximum 2000 forint készpénzt vehet fel csekklaponként a tulajdonos. A csekkel fogyasztási cikkek is vásárolhatók: csekklaponként maximum 5000 forint értékben. A csekkeket — az OTP- vel kötött szerződés értelmében — jelenleg 30 országos vállalat egységeiben fogadják el. A budapesti csekktulajdonosok az OTP-vel szerződött vállalatok vidéki üzleteiben is használhatják csekkfüzetüket. Az OTP azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a tulajdonosok csakis akkor fizessenek csekkel, ha a betétszámlájukon az utolsó fillérig megvan a pénzügyi fedezet, mert a fedezetlen csekk kibocsátását a törvény szigorúan bünteti. Ügy tervezik, hogy jövőre, január 1-től a takarékcsekket vidéki lakosok számára is bevezetik. Ülést tartott a Fővárosi Taoács Hétfőn az új városházán — Szépvölgyi Zoltán tanácselnök vezetésével — ülést tartott a Fővárosi Tanács. A testület a többi között a hatodik ötéves területfejlesztési tervről tárgyalt, amely Budapestnek, mint az ország legnagyobb gazdasági és közigazgatási egységének fejlődési tendenciáit vázolja föl. Végül személyi ügyben döntött a tanácskozás. Szépvölgyi Zoltán bejelentette: mivel a Budapesti Pártbizottság titkárává választotta Békési Lászlót, ezért érdemei elismerése mellett a Fővárosi Tanács elnökhelyettesi tisztsége alól a tanácsülés június 30-val fölmentette. A Budapesten épülő Marx téri felüljáró 8 darab zártvégű betonelemét speciális módszerrel, úgynevezett plazmikus vágással nyitja meg a dunavarsányi Petőfi Mgtsz építőrészlcgének betonvágó brigádja. Így válik lehetővé, hogy a felüljáróelemek réseiben a szakemberek a szükséges korrekciót elvégezzék. Az eljárás lényege: a művelethez a vasrúdban magas nyo* mású oxigént vezetnek, izzítják a vasat, s a keletkezett több ezer Celsius-fokos hőtől a beton plazmaállapotba kerül (Fotó: KS) Dpáca Ladányban Ne tessék félreérteni, nem apácákról van szó. Csak Apácáról, így, nagy „A”-val, mégpedig Csanádapácáról. Kérdezhetnék: hogy kerül Apáca Ladányba? Ezt kérdeztem én is, amikor a körösladányi ABC-áruházban — a legnagyobb meglepetésemre — nem körösladányi, hanem csanádapácai képeslapokat találtam a polcon. A lapon négy fotó, a tanácsháza, valami árnyas út, egy templomtorony, meg egy másik. Eléggé unalmas, jellegtelen fotográfiák. No de, csanádapácai anzix Körösladányból? Ilyet azért mégse csinálnék! Mondják, hogy nem is fogy. De ha már egyszer a központi elosztó apácait küldött Ladányba, megpróbálják eladni. Ügy látszik, az eszükbe sem jutott, hogy visszaküldjék a feladónak. Vagy Apácára, ahol — ezek szerint elképzelhető, hogy — ladányi képeslapokat árulnak... (sass e.) Az árakon és béreken múlik? tsakis e két tényezőtől függne a mindenkori életszínvonal? A közvélemény szerint igen, s miért is cso- I dálkoznánk e — szakmailag nem hibátlan — válaszon, hiszen hosszú ideig csak a lakossági jövedelmek növelése, s a fogyasztói árak lehetséges stabilizálása jelentette az életszínvonal növelésének egyoldalúan alkalmazott módsze- r<"t\P5dig’ gondoijuk csak meg: aki autót vásárolhat, jó minőségű utakon autózhat, viszonylag gyorsan javíttathatja a kocsiját, fölszerelheti mindazzal az „extrával”, amire egyéb- ként nincs szükség egy autóban, válogathat a benzin- és az olajmárkák között, nos mindez életszínvonal-növelő tényező? Persze, hogy az! Akinek nincs autója, s mondjuk a főváros szélén, Kispesten lakik, viszont — lakásgazdálkodásunk nem nagy dicsőségére —, például Budán, a Moszkva tér környékén dolgozik, életszínvonal-növelő tényezőként könyvelheti el a kispesti metróvonalat? Nyilván, hisz’ naponta egy órával kevesebbet kell utaznia, s micsoda különbség metróval robogni, vagy autóbusszal vánszorogni a csúcsforgalomban. Hol volt a motorizáció, a kispesti metró az ötvenes évek végén, az autópálya, a színes tv, a községekből a vízvezeték? Hol volt az elektromos hűtőszekrény? (Jobbára csak pesszimista közírók és irodalmárok mondvacsinált vitáiban, amelyekben a „fridzsiderrel” szimbolizált fogyasztási javaktól féltették a szocializmust.) Túl vagyunk a félresikerült vitákon, s túl vagyunk az időszakon, amikor még az elemi infrastrukturális ellátásért áhítoztunk. A hatvanas évtized elejétől, közepétől számíthatjuk az ún. fogyasztói infrastruktúra fejlesztését, ami sajátos körülmények között indult. A hazai infrastruktúra soha nem volt fejlett — hogy diplomatikusan fogalmazzak —, így aztán a fejlesztés is elsősorban az ún. folyó fogyasztásban éreztette leginkább a hatását. Épp csak émlítem az élelmiszer- és az élvezeti cikkek fogyasztását, mert az ezekre vonatkozó adatok szinte egy népbetegség dokumentumai. Túltápláltak vagyunk, s ijesztően sok alkoholt fogyasztunk. Gyenge vigasz, hogy van miből és van mit enni, inni. Nem állunk rosszul a tartós fogyasztási cikkekből sem (például tavaly 100 aktív háztartás közül kilencvenben volt tv, mosógép és hűtőszekrény, 39-ben gépkocsi). Szóval: a megvásárolható javakban nem szűkölködünk, nem így a klasz- szikus infrastrukturális ellátásban. A telefon csak egy példa. A telefonhálózat fejlesztésére annyi pénz sem jutott, hogy legalább a műszaki szintet tarthattuk volna. Az eredmény: minden olyan településen, ahol nincs éjszakai telefonszolgálat. dupla, tripla tűzbiztonsági követelmények szerint építendők a gazdasági épületek és a közintézmények; természetesen többszörös költséggel. Hogy mire a tűzoltók értesíthetők, legalább az épület váza megmaradjon. Említhetném az óvodákat, az általános iskolákat, az iskolai napköziket, a sportpályákat, az uszodákat, amikre nem jutott elég pénz. No és persze a lakást, mint a fogyasztói infrastruktúra meghatározó elemét. Érdemes e témánál kissé elidőzni, sőt: érdemes végigbogarászni a KSH „Életszínvonal 1960—1980” című kiadványának ezzel kapcsolatos adatait is. 1960: 10 millió lakos. 2,8 millió lakás 4 millió szobájában, 1980: 10,7 millió lakos, 3,5 millió lakás 7 millió szobájában lakott. Nemzetközileg is páratlan ütemű fejlődés, amit csak hatalmas pénzeszközök felhasználása árán érhettünk el. S alighanem páratlan az is, hogy ekkora anyagi áldozatokkal nemhogy javítottuk volna a lakáshelyzeten, de a gyarapodás ellenére napjainkra krónikussá vált a lakáshiány. Magyarázatokkal persze jól állunk. Itt van mindjárt az örökségi elméletünk, miszerint öröklött lakásállományunk olyan, amilyen, ezért semmiféle felelősség nem vállalható. Így igaz! Az újonnan épített lakásállomány minőségéért, nagyság szerinti összetételéért azonban vállalni kell a felelősséget, mint ahogy az öröklött állomány már-már elmulasztott karbantartásáért is! A második számú elmélet a többgenerációs családok vártnál gyorsabb felbomlása. Ez annyira tetszetős, hogy meg sem próbálják eldönteni: a nagycsaládok kizárólag a túlzott individualizmus miatt bomlanak szét, vagy netán azért is, mert az ötvenvalahány négyzetméteres „korszerű* kényelmes” panellakások még egy háromtagú kiscsalódnak is szűkösek. Előrángatjuk még a válási statisztikákat (való igaz: megannyi lakásgond), s szünet nélkül ismételgetjük „az igények gyorsabban nőnek, mint a lakásépítési lehetőségek...” kezdetű teóriát. Végül is ki vitathatná: az igények — a huszadik század végéhez közeledve — már utolérhetetlen gyorsasággal nőnek; az emberek kivétel nélkül lakni szeretnének, nem albérletijén, nem társbérletben, nem mosókonyhában, hanem lakásban!... Érvekkel és magyarázatokkal tehát rendben lennénk, ám amikor valaki a lényegre kérdez, akkor e kérdéseket megkerülik a lakásépítők és a lakásgazdálkodók. Lényegében felderíthetet- len, hogy korszerűvé varázsolt építőiparunk miért csakis simára tarolt területeken képes — vagy hajlandó — működni? Ugyancsak érthetetlen, hogy a jelenlegi 3,5 milliós lakásállományból miért áll üresen majdnem 130 ezer (másfélszer annyi, mint 1979-ben)? Amikor a népszámlálást végző pedagógusok üres. lakásokra bukkantak, ezzel kapcsolatos kérdéseiket csakis egymás között vitathatták meg. Lakásgazdálkodó illetékeseink ingerült semmitmondásokkal zárkóztak el az egyébként tűrhetetlen jelenség kommentálásától. S még inkább annak taglalásától, hogy mit óhajtanak — s egyáltalán óhajtanak-e valamit — tenni annak érdekében, hogy ne legyenek üres lakások. E magatartásból csakis arra következtethetünk, hogy a lakásgazdálkodást nem csak lakásgazdálkodási szempontok befolyásolják. A kényszerű korszerűség jegyében épített szürke panellakások persze enyhítik a lakásgondokat, s még inkább enyhítenék, ha lenne nálunk lakásgazdálkodás. De nincs, következésképpen nincs szervezett lakásmobilitás sem, mert a tanácsok lakáselosztó funkciójának monopóliuma — a jelek szerint — szent és sérthetetlen. A nyolcvanas évtized elején mindössze annyira jutottunk, hogy egyre több és egyre hanr gosabb megjegyzés és kérdés vitatja a tanácsok — nyilvánvalóan alkalmatlan — lakásgazdálkodási módszerét, ám a lényeg megfogalmazásáig még nem jutottunk el. Tudniillik annak kimondásáig, hogy a lakásgazdálkodás sokkal nagyobb tudást, szakismeretet, üzleti invenciót feltételező szakma, sem mint hogy e feladat iránt érzéketlen, és e munkában járatlan — mert képzetlen —, hivatalnokok ezt megoldhatnák. O árpedig: ha nem tanuljuk meg a lakásgazdálkodást, akkor minden eredmény, amit a fogyasztói infrastruktúra fejlesztésében elértünk, s a jövőben elérhetünk, csak részeredmény. Amíg súlyos, és egyre nyomasztóbb a lakáshiány, addig a közvélemény csak módjával értékeli az életszínvonal — a fogyasztói infrastruktúra által is meghatározott — emelkedését. Ennyi, és nem kevesebb a lakásépítők és a lakásgazdálkodók felelőssége. Vértes Csaba
