Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Ebédidő n gyermekekért Ha kedd — akkor zöldségleves, és burgonyafőzelék sült hússal. Legalábbis ezen a júniusi kedden, Medgyes- egyházán, a vas- és faipari szövetkezet üzemi étkezdéjében. Böngészem az étlapot az előcsarnokban, ahol a krumplifőzelék és a házi büfében fövő kávé illata elegyedik, úgyhogy óra híján az orr segítségével is rájöhet az ember, mennyi az idő. Az ebédlőben, az egyik asztalnál két fiatalember kanalazza az ételt: Stelkovics Árpád. esztergályos és Mengyán András üzemmérnök. Éppen arról folyik a szó, jó lett volna eljutni a BNV-re. — Kár, hogy nem jött össze a dolog — tolja félre az üres tányért Stelkovics Árpád — a szakmába vágó témában sokat tanulhat az ember ilyen helyeken. No, majd legközelebb! — Műszak után mi lesz a mai program? — Hazamegyünk, és otthon folytatjuk a munkát. Mint a legtöbb medgyesi ember, mi is paprikát termelünk. Hét éve nősültem, három családunk van. Jó lenne egy saját ház, utána aztán már csak nem kell annyira hajtani az embernek. De hogy mikorra jön össze? — Ez az! — bólint rá Mengyán András — sajnos, megszűnt nálunk a lehetőség, hogy a tanácstól OTP- re házat vehessünk, építésre meg egyelőre nem is gondolhatok. A szülőknél lakunk, de hát csak igyekszik önállósodni mindenki. Ahhoz viszont pénz kell, nem is kevés. Ez a gépész szakma meg nem a legkifizetődőbb. Talán mezőgazdásznak kellett volna mennem! — veszi tréfára a dolgot a fiatal mérnök. — Milyen a kereset a műhelyben? — kérdezem Stelkovics Árpádot. — Az órabér 16 forint, és kijön 120 százalék is, de az akkor már nagyon jó hónap. — S mitől függ, hogy jó-e a hónap? — Hajaj, sok mindentől! Például attól, kapunk-e folyamatosan anyagot, nem úgy, mint most is például, hogy több mint 2 hete várunk egy apró dolog miatt. Az pedig rossz, ha egyik nap ezt, a másik nap azt kell csinálni. Nem mondom, hogy a főnökök nem intézkednek, de hát sokszor ők is hiába. — Igen, főképpen az azonnali beszerzés nagyon nehéz, márpedig a ktsz-ek, így mi is, nem tudhatunk minden anyagigényt hosszú hónapokkal korábban leadni. A témában egykettőre elmélyed a két fiatalember, szóba kerülnek a külső cégek, a kooperáció, a szállítás, s aztán egyikük órájára pillant: vége az ebédidőnek, irány a munka!... T. I. Fotó: Veress Erzsi „Mítosz-temetés” Szerencsére fontosabb dolgunk is akad, minthogy sokat keseregjünk egy testet öltött mítosz halálán. Most mégis újra meg kell állniuk egy pillanatra a mai huszon- és harmincéveseknek. Csak egy elenyésző, és tán az egészben jelentéktelenül álló pillanatra akkor, amikor kezükbe veszik a Koltay Gábor szerkesztette „John Lennon 1940—1980" című karcsú, érthető okok miatt fekete papírkötésű könyvet. Koltay Gábor filmrendező sok tízezer oldalnyi, zömében angol nyelvű cikket, nyilatkozatot, könyvet, méltatást fordított le, nyálazta át a ma már hallhatatlanná váló Beatles hazai szak?-irodal- mát. A kiválóan szerkesztett, a korábbi, Szörényi— Bródy párosról „összehozott” kötetéhez hasonló felépítésű, de annál rendszeresebb kötet is azt sugallja: nem egy embernek, a világ kultúrtörténetének legnépszerűbb alakjának haláláról, hanem arról van szó, amit az első fejezet címe is elárul: „Egy örült meggyilkolt egy mítoszt”. A mítoszt pedig mi teremtettük. A mai huszon- és harmincévesek, az idősebbek, magyarok és angolszászok, beatrajongók. így tehát szükségszerű a mítosz halálának, a sorsfordulónak is megadni az illő és méltó tiszteletet. Nemcsak Lennon és a mindennapokból köddé foszlott Beatles előtt tiszteleg a napokban a könyvesboltokba igencsak korlátozott példánySzerkesztette KOLTAY GABOS számban kikerült kötet. Egy életforma, egy születése pillanatában halálra ítélt és gyökértelen „lázadás”, egy soha nem volt művészeti formanyelv dicsőséges pusztulása előtt is. Amolyan memento ez; az idézetek és a len- noni irodalmi szövegek közé beszövi a következtetéseket, az intelmeket. S ugyanakkor egyfajta tiltakozás is Koltay kötete az esztelenség, a béke eltiprása, a terrorizmus ellen is. A Lennon-emlékkönyvet számos fotó, diszkögráfia és Lennon dalainak, verseinek, novelláinak fordítása, rajzai illusztrálják. (Zeneműkiadó, Budapest, 1981.) (Nemesi) A Magyar Üttörők Szövetsége Békés megyei elnöksége és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya 1979- ben, a nemzetközi gyermekévben „Gyermekekért” emlékplakettet alapított, amelyet első ízben tavaly adtak ki. A kitüntetést minden évben tíz felnőtt kaphatja meg, az úttörőtanács — tehát az ügyben a legilletékesebbek, a gyermekek javaslata alapján. Az idei emlékplaketteket a gyermeknapon, az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulójára rendezett emlékünnepségen, illetve a tanévzárón adták át a ki-' tüntetetteknek. „Gyermekekért” emlékplakettet kapott Palyov György, a csabacsüdi Lenin Tsz elnöke, akit a szarvasi Petőfi Sándor úttörőcsapat pajtásai tüntettek ki, Tóth Sándorné rajvezető, a sarkadi Ságvári Endre úttörőcsapat javaslata alapján, Berényi Mihályné, a medgyesegyházi Petőfi Sándor úttörőcsapat kisdobosai és úttörői javaslata alapján. Az emlékplakett tulajdonosa lett továbbá Pörneki Istvánná, a gádorosi Dózsa György úttörőcsapat rajvezetője, Nagy Gyula, a békéscsabai kisegítő iskola igazgatója, Papp Dezsőné, az orosházi Kulich Gyula úttörőcsapat vezetője, Liska Rozália, a csabacsüdi általános iskola pedagógusa, Berkes István, a Békési 3. számú Általános Iskola fűtője, Kozák Sándor, a szeghalmi Nagyközségi Tanács elnöke és Szabó Lajos, a Gyulai 4. számú Általános Iskola igazgatója. A 35. évforduló alkalmából alapította az úttörőszövetség a Gyermekekért Érdemérmet, s e magas kitüntetést megyénkből hárman vehették át: Ancsin Pálné, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola igazgatója, Varga Zsigmond országgyűlési képviselő, a Gvomai 2. számú Általános Iskola igazgatója és Tóth János, a köröstar- csai József Attila úttörőcsapát vezetője. Amint a bevezetőben említettük, a megyei szintű kitüntetést, a „Gyermekekért” emlékplakettet a pajtások ítélik oda a felnőtteknek. Befejezésül hadd idézzünk a tíz javaslat közül az egyikből, amelyet a medgyesegyházi gyermekek fogalmaztak meg, amikor Berényi Mihályné csapatvezetőt javasolták: „Mindabban, ami a tanítási órákon kívül történik itt nálunk, ami színesebbé és gazdagabbá teszi életünket, ő benne van... Hogy táncszakkörünk legyen, ő futkosott utána. Hogy a csapatünnepélyeink színvonalasak legyenek, azért is dolgozik. Színház, mozi, hangverseny? — gondja van rá. És kedves. Meghallgatja a problémáinkat. Irányít bennünket, sokat segít, de követel is. Kérése mindig olyan, hogy azt nem lehet nem teljesíteni. Sokszor látszik rajta, hogy fáradt, de azért mosolyog. És mindig nagyon csinos. Ügy érezzük, hogy nagyon szereti a gyerekeket...” II kozmetika és a divat — orvosszemmel A divatról és a kozmetikáról ma sokat beszélnek az emberek. Talán többet, mint kellene. De nem úgy, ahogyan szükség volna. Egyesek irigykedve, vágyakozva, mintha talán még ma sem lenne elérhető. Mások évőd- ve, tréfálkozva, kissé lekicsinylő, furcsa hangsúllyal. Ez persze helytelen. A divatról ma azt mondjuk, hogy egy korszak átmenetileg uralkodó közös ízlése, elsősorban a viseletben, az öltözködésben, általában a magatartásban, a társasélet formai változásaiban, a viselkedésben. Fontos velejárója ennek az utánzási ösztön, ami az embert az elfogadott szokások felé viszi. És mi a kozmetika? Az egyik azt mondja: az előnyös megjelenésnek eljárásokkal és eszközökkel való elősegítése, biztosítása. A másik meg azt, hogy a test ápolására szolgáló eljárások ösz- szefoglaló neve. No, ez már érdekes, mert ez a test egészségének megtartását jelenti, és ha ez divat, akkor ma a divat és a kozmetika egyaránt hasznára van az embernek. A kozmetika az emberi test gondozásának, ápolásának magasiskolája, ahová csak az mehet, aki az alacsonyabbat — az általános iskolát — elvégezte. Az egészség általános iskolája a kötelező tisztaság. Aki nem tisztálkodik, nem érett a kozmetikára, bármilyen divat is az! A legszörnyűbb ellentmondások egyike, amikor valakinek bodorított a haja, kiegyelt a szemöldöke, kipingált a szája, meg a szemhéja, és koszos a füle meg a nyaka. Vagy a lakkozott körme alatt vastag csíkban lapul a piszok. A legelső és soha el nem hagyható kozmetikai szabály tehát a mosakodás, és a legelterjedtebb kozmetikai szer a pipereszappan. A modern kozmetika kétütemű: állandó és alkalmi. Állandó a bőr karbantartása, a hiányzó zsír- és bőrrokon vegyi anyagok, a hormonok, vitaminok pótlása, a hibák kijavítása, a kóros folyamatok meggyógyítása, a kellemetlen szőrszálak, szep- lők, foltok, szemölcsök és felesleges zsír eltávolítása: a bőr egészségügyi egyensúlyának biztosítása. Helyesen megválasztott kozmetikai szerekkel, kellő gyakorlottság mellett a feladat házilag is elvégezhető. De helyes, ha legalább a kezdetén szakember tanácsát kérik. A kozmetikai sebészet például olyan esetekben is segít, amelyek pár évtizede még reménytelenek voltak. A másik kozmetikai feladat alkalmi. Ez a kendőzés vagy kikészítés. Célja, hogy egy-egy alkalomra, ünnepélyre, lakodalomra, színházba jól mutasson, szép legyen valaki. Hogyan? Ügy, hogy — ismétlem — kikészíti magát. A divatnak megfelelően. Divat a férfiak hosszú haja. Kifogásolható? Nem! Ha a sörény tulajdonosa kötelező karbantartásáról gondoskodik. A történelem folyamán nem ez az első hosszú férfihajdivat. Hordták a kurucok is. De csak azok, akiknek „kellő forró vize, szap- pana és pomádéja vala”. A kozmetika hasznos, mert az egészség hű barátja. A divat szeszélyes. Ma velünk, holnap ellenünk. De előnyeit fülön kell fogni, használni kell, hátrányait pedig úgy nézzük, mint életrendi hibát. Mert ilyen is akad. Vagy minek nevezhető az ápolatlanságnak, a mosdat- lanságnak, az elhanyagoltságnak, a mesterséges tor- zonborzságnak itt-ott látható divatja? A divat vadhajtása, semmi más! Ezért kell a divatot és a kozmetikát az egészség érdekében összeházasítani! Buga doktor Végre itt a szünet, s vele a se vége, se hossza focizás szezonja Fotó; Gál Edit Diáklapszemle A héten kaptuk meg a minden bizonnyal az 1980/81- es tanév utolsó diáklapját, amely a békéscsabai nyomdaipari szakközép és szakmunkásképző iskolából érkezett, s a címe „Betűzve”. Kíváncsian lapoztuk és betűztük a mindig szép kivitelű, jól áttekinthető, képekkel illusztrált diáklapot, amely ezúttal egy kis csalódást okozott. A cikkek, tudósítások többsége ugyanis még olyan régi eseményekről szól, mint a február 11-i szalagavató, a márciusi iskolahét, vagy a februárban lebonyolított országos szakmai tanulmányi verseny. Tetszett viszont a ballagásról és érettségiről készült egész oldalas képösszeállítás, a mozgássérült fiatalokról szóló, értelemre és érzelemre egyaránt ható írás. Kíváncsian várjuk a „Vitatkozz!” címmel közreadott írásra reagáló véleményeket. Gratulálunk az országos szakmai tanulmányi versenyen kitűnően szereplő IV-es diákoknak, közöttük az első helyezett Kovács Évának, a második helyet megszerző Orbán Károlynak, s a mögötte a harmadik helyen végzett Balogh Júliának. S végül: ezúttal hiába kerestük a lapban a mindig színvonalas. szellemes diákhumort. Minihumor A szupermarketben a detektív már harmadszor tartóztat fel egy hölgyet, aki éppen lopni próbált az áruházban. — Mondja, miért akar folyton csak nálunk lopni? Hát más üzletben nem tudná ugyanezt csinálni? — kérdezi a megrögzött tolvajnőtől. — Dehogynem, kérem — feleli —, de önöknek olyan mérsékelt áraik vannak... * * * A londoni metrón John megkérdi Jimtől: — Ki ez a férfi, akinek ilyen udvariasan köszöntél? — Fogalmam sincs. De mindjárt belenézek a pénztárcájába, hátha akad benne névjegy ... * * * A nyaraló asszony elviszi a helybeli állatorvoshoz a kutyáját, amely alaposan megsínylette a sündisznóval való összecsapást. — Mennyivel tartozom? — kérdi az asszony, amikor a kezelés véget ért. — Tizenöt dollárral, asszonyom. — Micsoda-a-a! Maguk egyebet sem tesznek, mint hogy megkopasztják a nyaralókat. Kíváncsi vagyok, mit csinálnak télen? — Sündisznót tenyésztünk, asszonyom! Hanc Pálné a játékkészítés tudományába avatta be a gyerekeket Játsziház a játszótéren Június 22-én, hétfőn délután 6 órakor a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház a Gábor Áron úti játszótéren gazdag programmal kedveskedett a környék apróságainak. Mintegy 200 gyerek próbálkozhatott itt a gyöngyfűzéssel, az agyagozással, a madzagszövéssel, a bábkészítéssel, a játékkészítéssel s a bőrmegmunkálással. Ügy tűnt, ez utóbbi tevékenységi forma aratta a legnagyobb sikert, hisz Nagy Béláné vezetésével szép számmal készítettek táskát, nyakbaakasztót a gyerekek. A kisebbek aszfaltra rajzoltak, s körjátékokat játszottak. A játszóházi program, melyen szép számmal vettek részt a gyerekek szülei is, csaknem 8 óráig tartott. Tervezik, hogy július 10-én a Lencsési úti presz- szó előtt rendeznek hasonló délutánt. Agyagozás Fotó: Gál Sándor
