Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
1981. június 28., vasárnap KHiWKrilcj Az univerzális szállító brigád Még el sem érjük Újkígyós községtábláját, máris jobbra kell kanyarodnunk. Gépek által szélesre taposott földút vezet az Aranykalász Tsz szállítóműhelyéhez. A tágas udvaron néhány kopottas jármű áll. Beljebb a csarnokban mozdulni is alig lehet, csaknem minden helyet elfoglalnak a „beteg” teherautók és az alkatrészek. Harangozó Jánost, a szállítóműhely brigádvezetőjét először az egyik hatalmas jármű alatt keresik. De onnan eltűnt! Mindössze pár pillanat telik el, és előjön valahonnan a műhely „gyomrából”, és óvatosan nyújtja olajos kezét. — Rögtön jövök — mondja, és néhány perc múlva már kimosakodva, tiszta ruhában jelenik meg az irodában. Magával hozza Székfi Lászlót is, a termelőszövetkezet elnökhelyettesét, aki — mint mondják — a legilletékesebb brigádügyekben. Beszélgetni kezdünk, s lassanként beszállingózik a Bánki Donát brigád többi tíz tagja is. Óvatosan mozognak, olajos ruhájukkal nehogy összekenjék a berendezést. Pedig afféle pihenőnek készült ez a helyiség, ahol kávézni, cigarettázni lehet. A bútorzat is épp a célnak, megfelelő. Ahogy elnézem a brigád körénk telepedő tagjait, megállapítom; zömében fiatalok. — Ha kiszámoljuk az átlagéletkort, úgy 25—30 év jönne ki — erősíti meg észrevételemet a brigádvezető. — ügyetlen ötven fölötti tagunk van, a többiek az ifjabb korosztályhoz tartoznak. Még katona is akad. Így nem csoda, hogy a brigád életkora mindössze öt év. 1976-ban alapították hárman, a második évben négyre szaporodott a tagok száma. Úgy két-három éve állt össze a mai társaság, és úgy látszik, ez már együtt is marad. Egy-két ember ha cserélődik évente, a többiek „stabilak”. Hogy ki miért ragadt itt? Nem könnyű erre válaszolni. Elsősorban valószínűleg azért, mert szeretik a munkát. Amit az bizonyít leginkább, hogy senkinek a dolga nem korlátozódik a szűkebb értelemben vett szakterületére. Csaknem mindannyiuknak több szakmája is van, s akinek papírja nincs róla, az is ért mindenhez, ami kapcsolatban áll az autószereléssel. A sokoldalú tudásra nagy szükség van, főleg nyár elején, amikor megkezdődik a szállítási idény. — Jó néhány forintot takarít meg a tsz azzal — mondják —, hogy szembiztos a szállítás. És ez rajtuk múlik, hisz ők tartják karban, ők szigetelik a szállítójárműveket. — Tavaly a 13 aktívan működő szocialista brigád egymillió forintot takarított meg a gazdaságnak — hangsúlyozza a vállalás jelentőségét a tsz elnökhelyettese. — Tavaly ősszel például 20 ezer tonna répát szállítottak el a gépek, különösebb baj nélkül. És ebben benne voltak a Bánki Donát brigád túlórái is. Az természetes, hogy minden brigádvállalásban első helyen szerepel a munka. De másból is áll egy közösség élete. Vajon mit mond erről a brigádnapló? — Hát az bizony nem sokat — bökik ki. — Pedig igazán minden kérést teljesítenek, társadalmi munkát végeznek, köz- művelődési vetélkedőkön szerepelnek — veszi védelmébe a brigádot Székfi László. Csak hát, elfelejtik beírni a naplóba. Azért a megyei közművelődési mozgalomban való ötéves részvételükért kapott miniszteri dicséretet gondosan őrzik. És arról sem feledkeznek meg, hogy tavaly aranykoszorús brigád lettek. Egyébként is nevezetes év volt a tavalyi: ekkor kapta meg a termelőszövetkezet ötödik alkalommal a Kiváló Szövetkezet címet. Az eredmény köszönhető annak a kétszáz szocialista brigádtagnak is, aki szem előtt tartotta a gazdasági célkitűzéseket, és kötelességén kívül is tett értük valamit. A szállítóbrigád például nem egy vasárnapi műszakot ledolgozott aratásidőben. — Nyáron nem is igen van idő a művelődésre — mondja a brigádvezető. — Máskor sem volt könnyű időt szakítani a múzeumjárásra, a színházlátogatásra, hisz a napi 8 órán kívül otthon mindenkit vár a második műszak. Talán egyedül nem is értünk volna el ilyen szép eredményeket, de a tsz, az iskola, a könyvtár, a kul- túrház nagyon sok segítséget nyújtott a felkészüléshez. Ha már ennyien bíztak bennünk, nem vallhattunk szégyent. — „Univerzális” brigád ez — summázza az elnökhelyettes. — Jól képzett szakemberek, akik nemcsak a szakmájukban, hanem más területen is fejlődni akarnak. Amint visszafelé sétálunk, elmondják, mennyire várják, hogy tető alá kerüljön az új műhely. Mert ez a régi már nemigen felel meg sem a javítási, sem a szociális feltételeknek. Márpedig az igények egyre nőnek ... Gubucz Katalin Fotó: Fazekas László Természetvédelmi tábor A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és a Kulich Gyula Ifjúsági és Ottöröház által közösen fenntartott természetvédelmi szakkör tagjainak körében már hagyomány, hogy nyáron a legjobban dolgozó pajtások természetvédelmi táboron vesznek részt. Az idei természet- védelmi és madártani tábor — mely már hatodik e rendezvények sorában — június 22-én, Gyula-Városerdőn nyilt meg. A résztvevők — 24 hetedikes, illetve nyolcadikos gyermek — gazdag programsorozatot kísérhettek figyelemmel. így, elsajátíthatták a természetvédelmi ismeretek alapjait, s előadást hallgathattak például Ványai Ernő fővadásztól a vadgazdálkodásról és a környék vadjairól. Különösen tetszett a kis táborlakóknak a madarak gyűrűzése, és természetesen a tábori élet, melyet jó néhányan most Ízlelhettek meg először. A természetvédelmi és madártani tábor tegnap, június 27-én zárult. Magyar Józseffel — filmjeiről Számos díjat, fesztiválsikert könyvelhet el Magyar József filmrendező. Társadalmi töltésű, aktuális mon- danivalójú, gyakran felháborodott és érzelmeket felkavaró filmeket csinál. Akik felületesen ismerik, azt kérdezik — mindig keresi, vadássza a kritizálnivalót? — Nem kritikai filmeket csinálok. Nem a mindenáron való bírálat a célom. Néha pozitív, sokszor negatív jelenségekre bukkanok. Ezek feldühítenek, cselekvésre késztetnek, s azt akarom, hogy a néző is hasonló érzelmi emóciókat éljen át. — Miért forgatta a Mi, büszke magyarokat? — Aktuálisnak tartottam, hogy Magyarországon —ahol a nemzeti tudat körül any- nyi a félreértés, a hiba, a bűn — erről beszéljünk. A magyar nemzeti tudat a múlt század óta meg van zavarodva. A beteges nacionalizmus helyére máig sem került az igaz hazaszeretet. A fiatalok nagy részében nincs jelen a nemzethez tartozás érzése, akiben megvan — tartalmatlanul; az idősebbek többségében félreértve, torzulva. Egyetemisták jegyezték meg a Mi, büszke magyarok egyik ankétjén, hogy nyilván a nemzeti tudat hiánya az oka a disszidensek elhatározásának. Mivel nincs kötődésük, csak a havi fizetés, az egzisztenciális célok lebegnek előttük, s ez esetleg Nyugaton magasabb, sikeresebb lehet, könnyű szívvel hazát cserélnek. — Hogyan készült a film? — A jelenség adott volt. Felkerestem szakembereket, megszólaltattam az utca emberét, és forgattunk futballmérkőzésen is, ahol a nemzeti tudat megnyilvánulásának szomorú képe tárul elénk. A Mi, büszke magyarokról számos ankéton, vitán mondták el véleményüket a fiatalok és öregek, diákok, pedagógusok — bár a filmet még nem mutatták be. A Korkedvezmény című, Magyar József-film egy tsz- elnökről szól, rendhagyó formai megoldással. Ez a filmje, amelyet több mint 200 ankétra, rendezvényre hívtak meg, legutóbb moszkvai vetítésen kavarta fel a kedélyeket. Az első játékdoku- mentum-film (A mi földünk) 1959-ből Magyar József nevéhez fűződik. Most merőben másféle módon nyúlt a témához. — Dokumentumfilmben legfontosabb a hitelesség — az alkotó dolga, hogy a megtörtént eseménytől nem eltérve, de érzékeltesse a már elmúlt dolgokat, s érzelmi hatással is igazítsa útba a nézőt. A formai bravúr, amelyet Magyar József alkalmaz, persze nem formai eredményeket szül. Amelyen tükörjátékban az eredeti személyt a főszereplő művésszel összepárosította. S a filmben a két „én” egymással polemizál. A volt tsz-elnök vitába száll a forgatókönyvvel, a rendezővel. A pécsi pedagógiai főiskolán fogalmazták meg, hogy Magyar József olyan összefüggéseket fedezett fel, olyan módon nézett szembe az ötvenes évekkel, mint előtte még senki. Egyik helyen a tsz-parasztok megsiratták filmjeit, a másikon összevitatkoztak rajta. Már nem a film, a saját életük, megélt sorsuk volt a téma. — Az ankétokon a közönségtől kaptam a legnagyobb elismerést. Többet ér, mint bármilyen kitüntetés, hogy tudtam egy nyelven beszélni velük. Hogy megértették a célomat, a szándékomat. A mai filmes gyakorlatban a közönség, a kritika és az alkotó elvált egymástól. Egy- másratalálásukat a művek siettethetik, mint ahogy a művek tehetnek csak igazságot is. A cél a közönség megnyerése; olyan témákat kell elmondani, és úgy, hogy megragadja az embereket. Itt van például a vígjáték, amely a legszélesebb rétegekhez szól. Alkalmas lehet arra is, hogy komoly dolgokat közvetítsen, miközben kielégíti a néző jogos szórakozásigényét, — persze nem olcsó módon, hanem gondolatokat ébresztve. Kádár Márta Sikeres évzáró Az idén is sikeres évet zártak a szarvasi Krecsma- rik Endre Űttörőház szakkörei. A szakköri vezetőség a gyermekek javaslatai, kérései alapján állítják össze a munkaterveket, a szakpróba anyagát, értékelnek, és tesznek javaslatokat a jutalmazásra. Ennek is köszönhető, hogy a pajtások kedvvel, eredményesen tevékenykednek. A most zárult mozgalmi évben működő szakköröket hosszú lenne felsorolni, ezért csak néhányat említünk példaképpen: természetbarát, gokart, hajómödellező, báb, képzőművész, sakk. víziflot- tilla, asztalitenisz szakkör, úttörő tánctanfolyam. Külön kell szólni a szakkörvezetőkről, akik közül többen 10, vagy annál is több éves gyakorlattal rendelkeznek már, pedagógusok, társadalmi aktívák, akik nagy hozzáértéssel és szeretettel irányítják a gyerekeket. Az eredményekről: a sakkszakkörből Gyulai Edit bejutott az országos döntőbe, a héten utazik Csillebércre. A minikosarasok eljutottak Nyíregyházára, a héten zajló országos úttörőolimpiára, a képzőművész-szakkörösök munkái eljutottak Indiába. Moszkvába. Az asztaliteniszezők közül három úttörő bejutott az országos döntőbe. Orosz László, az Interkon- cert és Leontyij Szupagin, a szovjet Goszkoncert igazgatója pénteken Moszkvában aláírta a két szervezet közötti, az 1982. és 1983. évre szóló művészcsere-egyez- ményt. A két szervezet már 1984-re vonatkozó művész- cseretervei'ről is előzetes megbeszélést folytatott. Mindkét részről örömmel állapították meg. hogy számos kiemelkedő eseményre került sor a közelmúltban. Így például a múlt év novemberében hazánkban nagy sikerrel rendezték meg szovjet művészek közreműködésével a szovjet kulturális napokat, az idén tavasszal pedig magyar művészek is közreműködtek azokon az ünnepségeken. amelyekkel a szovjet közönség emlékezett a nagy magyar zeneszerzőre, Bartók Bélára, születésének 100. év* fordulóján. Az Interkoncert és a Goszkoncert továbbra is nagy gondot fordít arra, hogy a művészek vendégfelléptével is segítse a nevezetesebb történelmi, politikai, kulturális évfordulók megünneplését. Az új megállapodás értelmében 1982-ben számos neves együttes és művész látogat el kölcsönösen a másik országba, túlmenően azokon a megállapodásokon, amelyeket a kulturális csereegyezmény foglal magába, így például jövőre a Szovjetunióba látogat hangversenyekre a Bartók vonósnégyes, az Éder-vonósnégyes. Koncertet ad a Szovjetunióban Fischer Annie zongora- művésznő, Perényi Miklós csellóművész, szovjet zenekart vezényel Fischer Iván. A Magyar Állami Operaház művészeti közül fellép a szovjet közöség előtt Pitti Katalin és Tokody Ilona, orgonahangversenyeket ad Le- hotka Gábor. Az ismert szovjet karmesterek közül Magyarországon szerepel Arvid Janszonsz. és a karmesterversenyen megismert Vlagyimir Verbickij. Már ismerik a magyar koncerttermekből a moszkvai kvartettet és a moszkvai triót is. A szólisták közül a világhírű csellista, Danyiil Safran vendégszereplése lesz nagy esemény. Hazánkba látogat többek között Marija Csajkovszkaja csellóművész, Tamila Mahmudova zongora- művésznő, Oleg Kogan hegedűművész, és a moszkvai Állami Akadémiai Művész Színház. A Bolsoj Tyeatr szólistái közül Alekszandr Vorosilov, Zurab Szotkilava és Galina Kalinyina vendég- fellépte szerepel a megállapodásban. A békéscsabai Munkácsy Mihálj Múzeum minden héten vendégül látja a megyeszékhely napközis táborának valamelyik csoportját. Hol népijáték-készítéssel, hol előadással, hol pedig — mint legutóbb — filmvetítéssel várják a gyerekeket. Képünkön Pénzes Ferencné, a múzeum közművelődési osztályának dolgozója köszönti a gyerekeket Fotó: Gál Edit Kiállításmegnyitók vasárnap Június 28-án, vasárnap délelőtt megyénk két múzeumában nyílik kiállítás. Az orosházi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a Szántó Kovács János Múzeum, valamint a Magyar Képzőművészek dél-magyarországi területi szervezete az orosházi Szántó Kovács Múzeumban rendez 11 órától kiállításmegnyitót. A város szülötte, Fülöp Ilona grafikus- művész 27 tollrajzzal, plakáttervvel, ofszetnyomattal, litográfiával, illetve rézkarccal mutatkozik be az orosháziak előtt. Mellette, az ugyancsak pályakezdő — 1976-ban végzett — Albert Ildikó szobrászművész alkotásai kerülnek bemutatásra. Bronz-, samott- és famunkáiból 9-et láthat majd a művészetkedvelő közönség. A két ifjú alkotó munkáiból rendezett kiállítást — amely augusztus 30-ig tekinthető meg —, Varga Zoltán könyvtárigazgató * nyitja meg. Szarvas város Tanácsa és a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum néprajzi kiállításra invitálja vasárnaptól az érdeklődőket. A dr. Palov József múzeumigazgató által rendezett kiállításon — mely ugyancsak 11 órakor nyílik a Tessedik Múzeumban — dr. Domán Imre városnak felajánlott gyűjteményének legértékesebb darabjait láthatja a közönség. A kiállítást Jansik Tamás, a városi tanács elnöke nyitja meg. Egy posztógyári munkás hanglemezei Hanglemezek a szekrényben és a szekrények tetején, a faltól falig polcokon, az asztalokon, az állványokon és minden védett helyen. Tizenöt és fél ezer lemez a kis szoba-konyhás házban. Ki gondolná: védett Hungarica-gyűjtemény. A gyűjtő: Kovács József nyugdíjas posztógyári munkás. — ötven évvel ezelőtt kezdtem gyűjteni — emlékszik vissza. — Gyenge látásom miatt nem sokat olvashattam — pedig szerettem a könyvet —, a filmeket sem élvezhettem, társaim elhúzódtak tőlem, ezért a zenével kárpótoltam magam, összekuporgatott filléreimből vásároltam egy tölcsé- res gramofont és néhány hanglemezt, kéz alól, persze. Aztán újabbakat és újabbakat vettem a régiség- kereskedőtől, az ócskapiacon, vagy ha tellett rá, az üzletből. A legnehezebb munkákat vállaltam azért, hogy megszerezhessem az akkori nagylemezeket. Számos lemezt cserébe vagy ajándékként kaptam. Las- san-lassan gyarapodott a gyűjteményem. íme ... S a látogató őszintén csodálkozik. Olyan lemeztárat lát, amelyben megtalálhatók a világ hanglemeztermésének sok érdekes, értékes példánya. Zömük — 12 ezer darab — magyar nyelven szól. — Úgy jönnek ide, mint a jó forráshoz — mondja. — A rádió és a televízió szerkesztői műsoraikhoz, a filmgyáriak produkcióikhoz válogatnak lemezeket. Előadó- művészek is hozzám fordulnak, s az ő sikereikből én is részesülök. Azért őrzöm, vigyázom, gyarapítóm a gyűjteményemet, hogy másoknak is öröme teljék benne. Amikor felajánlottam az Országos Széchényi Könyvtárnak, csak azt kértem, hogy én gondozhassam, amíg élek. Teljesült a kívánságom: a minisztérium védetté nyilvánította a magyar lemezeket. M. E. Szovjet—magyar művészcsere
